Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-05-08 / 37. szám
XXI. (1IH.) évfolyam 37. szám. Szekszárdi, 1911 május 8. Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre .... 4 „ Egy szám ára • . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- h vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdim. * Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer a hétfőn és csütörtökön- Szerkesztőségi teleíon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-uíca 5. szánt. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL ■ Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telelőn. - Express. A képviselőházból. Bodapest, május 8. d. u. 2 óra 25 p. A képviselőház ma d. e. tartott ülésén Kalos Ferenc elnök felhatalmazást kért,'[hogy a Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter elhalálozásával megüresedett pozsonyi kerületben a választás kiírása tárgyában intézkedhessék. Héderváry Károly gróf miniszterelnök beterjesztette az előző év IV. negyedéről a tulki- adásokról szóló jelentést; kiadatott a zárszámadási bizottságnak. A földmivelési tárcához Rock István Kos- suth-párti, Horváth Mihály Kossuth-párti és Bikády Antal Justh-párti beszéltek nem fogadva el a tételt. A trónörökös Budapesten. Budapest (Érk. d. u. 2 óra 35 perckor) Ferenc-Ferdinánd királyi herceg, trónörökös tegnap d. u. Budapesten át Horvátországba utazott vadászatra. A trónörökös ez alkalommal 2 órát töltött Budapesten s ez időt arra használta fel, hogy bérkocsin bejárta a főváros utcáit. A trónörökös legközelebb családjával együtt Budapestre jön és hosszabb ideig fog ott tartózkodni. A sajtóosztály vezetője. Bodapest, (Érk. d. u. 2 őrá 53 perc.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök a miniszterelnöki sajtóosztály vezetésével Baráth Armin kir. tanácsost bízta meg. József nádor szobra. Budapest. (Érk. d. u. 2 óra 10 perckor.) A műegyetemen ma leplezték le az intézet alapitójnak: József nádornak szobrát. Az ünnepélyen a király képviseletében József kir. herceg jelent meg, aki ünnepi beszédében hálás szavakban emlékezett meg a magyar nemzet nemes érzéseiről, amely érzések e szobrot létesítették. Ezután megszentelték a műegyetem zászlaját. Országos ügy végszó vetkezet. Budapest, (Érk. d. u. 2 6. 15 p.) A budapesti ügyvédi kamara dísztermében tegnap az ország összes ügyvédi kamaráinak kiküldöttei megalakították az országos ügyvédi szövetkezetei, * melytől a; ügyvédek súlyos anyagi és kereseti viszonyainak orvoslását várják. ■■ Öngyilkos szerelmes. Budapest (érk. d. u 2 óra 45 perc) A budapesti Kovács-kávéházban ma délelőtt Hrabovszky Ede vidéki földbirtokos agyonlőtte magát. Egy Fráter Loránd országgyűlési képviselőhöz intézett levele szerint tettét boldogtalan szerelemből követte el. A régi nyomokon. Hét éve, hogy öreg királyunk nem kereste fel Gödöllőt,, régi kedvelt nyári tartózkodási helyét. És hogy szombaton megnyíltak előtte a gödöllői kastély kapui, szinte megilletődve gondolunk azokra az érzelmekre, melyek agg uralkodónk lelkében támadhattak. De megilletődve gondolunk ez eseményre magunk is. A letűnt hét éves i:>?rvallum egy második hétéves háborúnak felel meg, melyet ki nem forrott, le nem higgadt pártpolitikai szenvedelmek és féltve őrzött királyi előjogok vívtak egymással, egyenlőtlen erőkkel ugyan, de konok kitartással, egymás erőit gyengítve és felemésztve. A harci vágy végre is engedett, a méltányos megegyezés utáni óhajtás felülkerekedett és a király gödöllői tartózkodása mintegy megpecséte- lése annak a békés megegyezésnek, mely a hadsereggel szemben támasztott nemzeti követelések ügyében létrejött. E megegyezés feltételei és részletei még nem állanak a nyilvánosság rendelkezésére, remélhető azonban, sőt bizonyosra vehető, hogy a véderő reformjára vonatkozó és éppen most a beterjesztés stádiumában levő törvényjavaslatok nemcsak a hadsereg modern fejlesztését célzó szükségleteknek felelnek meg, hanem a magyar államiság követelményeit is kielégítik, amint az a 67-iki kiegyezési törvény betűjének és szellemének megfelel. E jogos követelmények figyelembe vételét és kielégítését a munkapárttól és a kebeléből alakult kormánytól nem csak elvárhatjuk, hanem meg is követeljük, mert a vér és pénzáldozat, mit a hadseregre fordítunk, oly óriási, hogy annak fejében önmagunk iránt tartozó kötelességünk gondoskodni arról, hogy az általunk is fentartott hadsereg a mienk is legyen*. Es ezzel a rendelkezéssel a magyar politika szerencsésen visszajutott a régi nyomokra, melyen a vívmány-követelés korszaka előtt, a szabadelvű párt vezetése alatt haladt, ha lassan is, de folyton előre és amely nyomról a nemzetet letériteni, a nemzetnek letérni semmi körülmények között nem lett volna szabad. A vérmesek, a túlzó hazafiak hibáztathatják ezt a nyomot, de nincs igazuk. A lezajlott hét év szomorú tapasztalatai bizonyítják, hogy ez a régi nyom a helyes. Nem hiába tartja a régi magyar közmondás, hogy »járt utat a járatlanért el ne hagyj«. Ez a régi nyom nemcsak azért jó és megbecsülendő, mert kényelmes és veszélytelen, hanem Különösen azért, mert biztosan célhoz vezet és mert azon megmaradva nyugodtan, tervszerűen, összes erőink felhasználásával dolgozhatunk nemzetünk fejlesztésén, gazdaTÁRCA. Tini eljegyzése. Irta: Brunner András. Menyasszony lett a falunak legeslegszebb lánya. Baróthy Dénes földbirtokos tartotta vele eljegyzéséi karácsony este. Vig volt a jegyzői lakás minden szobája. Megjött már a doktor, a gyógyszerész is a feleségével, sőt az »öreg jegyző«, a nyugalmazott is a jó kedvével, pedig talán meghívást sem kapott, — hogy Tini sógorait és keresztszüleit ne is emlitsük. Csak a plébános mentette ki magát az éjféli misére való tekintettel. A vig asztal mellől leginkább a vőlegény szüleinek távolléte tűnhetett fel. — Baróthy maga sem tudja mért nem jöttek el. Legalább ő úgy mondja. ■ A gyűrűk már ott csillogtak a fiatalok ujján. A vacsora vége felé vette észre Baróthy, hogy Tininek jobb kezén van a gyűrűje, holott ő a bal kezére adta. ' — Tinikém édes, miért a jobb kezén viseli gyűrűjét? — Hát hiszen az mindegy. Vagy nem mindegy ? A bal kezem tele van régi gyűrűimmel nézze ! Baróthy azon ürüggyel, hogy jó közelről akarja megnézni az odanyujtott kézen a gyűrűt, csókot cuppantott el halkan, de az nem érte a kis kacsot, mert Tini előbb elkapta ■ és fügét mutatott. Vacsora után megalakult a tarokk-párti. Az »öreg jegyző» magára vállalta a töltögetést a kibicelés mellett, igy a házigazda is akadálytalanul részt vehetett a játékban. Tudta az öreg, hogy akkor megy jól az ivás, ha van valaki, aki szorgalmasan tölt és kínál. Már pedig ebben ő neki évtizedeken szerzett nagy prakszisa volt. Az asszonyok az örök beszélgetésben merültek el, a jegyespár pedig a zongora körül szórakozott. Féltizenkettő után felkelt Tini. — No most felkészülök az éjféli misére. Ugy-e elkísér Dénes ? — Ezer örömmel. — Pedig arckifejezéséről nem lehetett volna éppen ezt leolvasni. Tini szobájába sietett. Mig ott készülődött, a vendégek arról beszélgettek, hogy milyen furcsa menyasszony ez a Tini, mert éjféli misére megy. . — Ne vegyék rossz néven — szólt Tini, előbujva kabátjában — sohasem mulasztottam el az éjféli misét, nem akarom mint menyasszony sem elmulasztani. Siessen Dénesi Elköszöntek. A lépcsőről leérve elhúzódott Tini Baróthy mellől. — Engedjen kérem külön menni, jobban tudok vigyázni lépteimre. — Dehogy engedem, hisz rögtön elcsúszik a-sikös utón — és megfogta a menyasszonya karját. Tini pedig, mintha szivecskéje is rögtön befagyott volna a téli éjféli hidegtől, majdnem, hogy úgy taszította el magától vőlegényét. — Pardon édes, meglöktem ? — szólt ijedten Baróthy. — Gúnyolódik? Én löktem meg! — És ha szabad kérdeznem, minek köszönhetem e kedves lökést ? — Ezzel megint bele akart kapaszkodni Tini karjába. — Ilyen sötétben csak nem hagyhatom támogatás nélkül, pláne a síkos utón. — De nem sikerült neki elérni, amit akart, a fürge kis kart. — Ejnye, milyen durcás menyasszony 1 Mivel szolgáltam megint rá erre ? — Nem érzem magam a menyasszonyának. Itt a gyűrűje Baróthy ur. Remélem, elég volt az erőszakolásból. — Mondja édes, megbántottam valamivel ? — szólt Tini mellé húzódva. — Semmivel. Engedjen utamra. Minek áll elém? Miért jött el? Nem kapta meg tegnap levelemet ? Menjen békével. Itt a gyűrűje ! Baróthy önkéntelenül a gyűrű után nyúlt. — Hát nem szeret Tini ? Egy kicsit sem ? — Nem. Hisz százszor megmondtam. A mama is mondta önnek. — Csituljon Tinike. Bekísérem a templomba. — Nem! Megtiltom, hogy velem bejöjjön és mellém üljön. Tini beosont az ajtón, Baróthy pedig a hideg éjszakában magára maradva gondolkodott. Aztán egyenesen hazament. Tini a mise végén állva maradt az ajtó előtt, mig majdnem utolsónak kijött a fiatal kántortanitó. — Kérem Lajos, legyen szives kisérjen haza. Magam _vagyok ilyen sötétben. — Kérem, igen szívesen Tini. De mit szól hozzá a vőlegénye, ha megtudja. — Nincs nekem vőlegényem — szólt hamiskásan nevetve. — Ma este volt az eljegyzése és nincs vőlegénye ? Magácska tréfál. — Hát nézze kezemet, hol a gyűrű ? — Kesztyűn keresztül nem láthatom.
