Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-11 / 99. szám
XXI.fVII.) évfolyam 99. szánt Szekszárd, 1911 december II .. ..... B. • 9 Előfizetési ár: Egész évre . Eél évre i . ; ..;. Megyed -évié . '. Egy szám ára ^iftfizetéséltet és hirdetéseket a ki adóhivatalon ' kivtt! elfogad & Molnár-félú könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. ’ Egyes számúk' ugyanott kapható*. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teíeion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám :. 18 és ür •Szerkesztősig: Bezerédj István-utca S. szám. ’■ * Ide kdldendok a lapot érdeklő összes közlemények.' • . ’ * Kiadóhivatal : .Vármegye-utca T30. szám. A.z előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. * , r: v Néptanítóknak, ha a./, előfizetést . egész évre előre b*- -. "JiküTctík.,;^.’«Jcor.;• * f• ; Főszerkesztő Dp« LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajd.onosok a szerkesztők. KuiliirMztrájk. .Az. Állami Tanítók Országos Egyesük lete a leghatározottabb formában, a Tanító- egyesületek Országos. Szövetsége pedig burkoltabb alakban, de a sorok között elég érthetőén kimondotta a — kultursztrájkot. Egyelőre nem a tanítás egész vonalon való beszüntetéséről van szó, hanem árról,, hogy a magyar állami tanítók minden -társadalmi és kulturális tevékenységből kivonják magukat, nem tanítanak analfabétákat; nem vezetnek továbbképző tanfolyamokat* szabad líceumokban sem tanítanak, nem oktatnak rabokat,: közművelődési, kulturális,.és társadalmi; egyesületekből kilépnek, tisztségükről lemondanak; jótékonyfcélra nem gyűjtenek mindaddig, Viliig anyagi helyzetükön nem javítanak, ellenben a legnagyobb mértékben elősegítik az általános, egyenlő,; titkos, községenkinti választójog megvalósítását, mert ettől várják sorsuk jobbraíordulását. Mindezek mellett az Állami Tanítók Országos Egyesülete azt követeli, hogy osszák be őket a XI., X. IX. fizetési osztályokba, szolgálatuk arányában úgy, hogy az egyes osztályokban négy éyénkint automatice előlépjenek, maradjon meg az ötödéves korpótlék, a dágasági és családi pótlék megállapítása egyenlő módon történjék a középiskolai és a polgári iskolai tanárokéval s terjesszék: ki az óvónőkre és az özvegyekre is, végül számíttassanak be a szolgálati időbe a nem állami szolgálatban eltöltött évek is. A Tanítói Egyesületek Országos Egyesülete pedig .»méltánytalannak tartja amaz intézkedését a törvénycikknek, mely a tanítóság .fizetése között különbséget tett, továbbá, követeli,' hogy a tanítók fizetése sem most, sem' a > jövőben kevesebb ne légyen, mint a hasonló minősítésű állami tisztviselőké, a 9, 10, 11. fizetési osztályba egyenlő arányban haladéktalanul osztassanak be, számukra az automatikus előlépés és az ötödéves pótlékok biztosíttassanak és e rendelkezések semmi néven nevezendő ok és ürügy alatt halasztást ne szenvedjenek. A fizetési különbözetek 1912 január 1-től kezdve folyósittassanak. Addig", is, mig törvényhozási utón a tanítók fizetése ez élvek szerint réndeztetik,. kéri a gyűlés, hogy a drágasági - pótlék a tanítóknak is megadassák. * ■ Nagyjából ezek a tanítóság kívánságai: Hogy jogosak, igazságosak-e s a méltányosság aíapelvén épülnek-e fel, azt hisszük, e felett; nem is lehet vitatkozni. A magyar tanitó igazán <a nemzet napszámosa». Csakhogy mig az igazi napszámos nagy fáradtsággal megkeresett napibérét majdnem kizárólag élelmezésére fordíthatja, addig a magyar tanítót kötelezik ama bizonyos társadalmi kötelességek, a magasabb kulturfokon állók egyre fokozódó erkölcsi terhe : a jobb ruházkodás, a gyerekek felsőbb iskoláztatásának porba sújtó gondja — amelyek az egyszerű munkás embernél úgyszólván, elesnek, vagy csak a legkisebb kiadásokra zsugorodnak össze. Teljesen igaza van tehát a tanítóságnak abban, hogy olyan nyomorultan szűkre szabott fizetésből kultur- ember, kivált ha családos, meg, egyáltalában nem élhet. Magyarország 30 ezer néptanitójánák jogos a kérése, sőt jogos a, hangosabb követelése is. Azért sem Ítélheti el őket senki- sem, ha az igazi nyomor, a szivükben élő keserűséget-élesebb szavakban váltja ki. Még fenyegethetnek is a nagyobb presszió céljából, ki is mondhatják százszor és ezerszer-, d# egyet a — kultursztrájkot még sem lehet, még sem szabad megcsinálniok. Tiltakozik ez ellen a tanítóság ; egész múltja, önzésnélküli honszeretete, de tiltakozik ennek a nemzetiségileg, fajilag, vallásilag százfelé darabolt nemzetnek egész jövendője is. Egy kultursztrájk — amikor a kultúrharc fehérlepedős kisértete 'más oldalról amúgy is egyre rettegtet — megbénítaná itt nem csak az iskolai oktatás rendjét, de tönkretenne, megsemmisítene nagy társadalmi, etikai, nemzeti értékeket, a régi sebek mellett megnyitná a nemzet főüterét, amelyen át menthetetlenül bekövetkeznék a biztos elvérzés... A magyar hazafias tanítóság ezt nem akarhatja s nem is akarja. Felmutatta — most már mindenki látja — az. Ő véres sebeit — várja meg tehát türelemmel az útban levő orvost és orvosszereket. Ne üljön fel a kurüzslók vérmérgező csodaszereinek s különösen ne engedje magát befogni igavonóként egyes politikai pártok önző célok felé Haladó szekerébe. Azok a jó urak csak a szekér tetejéről dirigálnak, de tovább tolni azt nem segítik, pedig a szekeret ők vezették a politika nagy kátyújába. A legszerencsétlenebb gondolat volt tehát már a tanítóság ügyét is összekeverni a titkos választói jogkérdésével, amely már TÁRCA. a múltból. XI. Ördögűzés 1710-ben. Á- Irta : V. FEJES GYÖRGY. — ; Nöínés Szennay Bálint uram amint szemlét tartott portáján a cselédség fölött, meghallgatván egyiknek is, másiknak is panaszát,-rendelkezéseinek megtétele titán nagy zsörtölődéssel méregette, a vadszölő indáktól beárnyékolt széles ambitust. Többször elég hallhatóan ki is fakadt, szólván ilyeténképpen : »Trifurezifer« — ez már még is több a kelleténél; ezek a jámbor famulu- sok még mindig a szent gyönyörűségnek rabjai ; ördög, lidérc, boszorkány raktáron áll náluk s kedvök szerint válogatnak bennök, ha valami éri őket; hiába ezeknek a szép szó, az okos prédikáció, meg a szigorú törvény a kézzelfogható alkalmazással együtt — mert a furfang és csalafintaság még is falhoz állítja őket 1 . . . Ihol ni — már harmadszor panaszolkodik hagy keserűséggel Vacak Mihály juhászom, hogy az az infámis Bögre Panna az ördögökkel cimborái; rontásokat követ el azokon, akik nem adnak neki valamit; de bezzeg jót vet ki kártyáján azoknak, kik győzik eleséggel, ruhával; garasokkal s más egyébbel 1 A múlt héten is az egyik kocának kétfejű malaca lett, a "fehér kakas feketévé vedlett, a plébánus ur gazdasz- szonyának kotlósa —uram fia — mind egy lábú csibét keltett; aztán még ez a tartós szárazság is alighanem az ő munkája 1 . . . Tenni kéne már valamit nemzetés Uram; jó lenne kiűzni az ördögöt abból, a gyanús némberből, mert bizony nem maradhatunk nyugton se künn; se bent 1 . . . Szennay uram nagyott nézett eme csodás dolgok hallatára s egy még nagyobbat fújt öblös pipájából s olyan formán gondolkozott, hogy csakugyan után na kell nézni a dolognak. Mivel azonban ö az ördögűzés munkájához nem ért, igy más segítségére ajánlatos fordulnia, aki szakavatottabb lesz nálánál 1 El ballagott tehát a komájához, aki nem volt más mint tiszteletes Sárándi János uram, ki is lakozott az alsó falu végén, mivel a felső végén a másik hitű atyafiak telepedének lé. ő járt Vittenbergában, Jranekkorában, miután a pataki kollégiumot »cum lande« elvégezte; mint tudós pap érteni fogja ennek is az orvosságát s egy délutáni kvaterkázás közben megállapíthatják közös erővel a. panaszlott egyén ellen a célhoz vezető kúrát 1 A prédikátor nem volt egy maga, midőn komája ura beköszöntött a múzeumba. Három ifjú emberrel vitatkozott,.akik közül az egyik a debreceni kollégiumból nyári szünidőre hazajött fia volt; a másik kettő pedig pataki supplikáns, kik szintén a lelkészi hivatalra készülgetének; csinytevéseikről, eleven eszükről messze vidéken ismeretesek ; hallgatván az egyik Sallai Gábor, a másik pedig Malackai Vince tisztes nevekre. Szennay uram a kölcsönös ismerkedés után holmi időjárást vagy egészséget illető szokásos mondoka előrebocsátásával azonnal rátért a tárgyra, előadván a hallottakat, hogy igy meg amúgy — mivel azonban mégis — ámbátor ő nem éppen hiszi azokat a furcsaságokat, mindazonáltal az a Bögre Panna megérdemelné, hogy rajta az ekzorcizmus . végrehajtatnék ; különben az ö cselédei mind elszé- lednek; de meg közjó iránti kötelesség is, hogy holmi idegen Tényekkel cimboráló személyek ne fertőztessenek se minket, sem a másik religión levő hiveket 1 Sárándi uram ajkán első pillanatban mintha egy játszi mosoly vonult volna el, azonban mindjárt a másikban rettenetes komolyságot öltött fel s nagy tudományos készültségre valló előadást tartott a& ördögűzés egyházi funkciójáról, végül megkérdezvén: vájjon a zsidó, ó-római vagy a görög rítus szerint cselekedjék-e ? Igaz ugyan, hogy néki nincsen meg az á csodás hatású gyűrű, melyben Salamon gyökere van, melynek szagára az ördöngős legott tisztességes lénynyé változik — valamint a régi római szokás szerint szükség volna tömjénre, keresztre, ereklyére és barátcsuhára; ő pedig ilyesmikkel éppen nem rendelkezik; görög eljárás értelmében viszont hat őrá hosszat kellene a láncokkal karóhoz kötött delikvens előtt evangéliumot olvasni három nap egymásután — de hát ez se áll csalhatatlanság hírében^ hátra volna még a mi eljárásunk : a .-kiközösítés .... ámde az ördög ném alszik— Panna asszonyt ilynémü állapotában is magáénak mondhatja s tovább is próbára teheti a hiszékeny, lelkeket í Böjtöltetés vagy éppen korbácsolás meg ellenkezik a mi felvilágosodott mivoltunkkal 1 — Soha se aggódjanak emiatt atyám uram — Szólt közbe Bálint urfi — ha már a külszin azt diktálja, hogy tegyünk valamit — majd elvégezzük mi! — El bizony 1 — erősítette a másik kettő,, vékonyabb és vastagabb hangon, de teljes határozottsággal, nem minden csalafintaság nélkül — csak hagyják ránk az egész dolgot, elvégezzük becsülettel és kívánatos jó eredménynyel 1... Szennay uram meg is nyugodott az ifjak. Ígéretében s egész estig elkvaterkázgattak. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
