Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-12-11 / 99. szám

2 TOLNA VARMEGYE ég a KÖZÉRDEK eddig is csodálatos mixtum compositummá nőtte ki magát. Bele van ebbe keverve nemcsak a had ügy, a bankügy, de most meg a tanítók kenyere is. No, hogy az utóbbira nem sok vaj ragad majd belőle, az egészen bizonyos. Szem­fényvesztés azzal áltatni bárkit is, elhinni pedig naivság, hogy a hadügyi kiadásokra szükséges milliók akkor elmaradnak s a nép­parlament bőkezűségéből majd a nemzet napszámosainak jutnak. A szekszárdi tanítók drágasági pótlék Ügyéből kicsinyben nagyon jól láthatjuk, hogy az <óh nép», — a jövő parlamentjének egy része, mikép viseli szivén a tanítók ügyét, még a már meglevő falatot is kiveszi a szájukból. Magyarország 30 ezer tanítója tehát ne nagyon bizakodjék másokban, csak saját hagy erkölcsi erejében. Jogos kívánsága teljesítve lesz. — Bízzék a kultuszminiszter ígéretében, az egész ország közvéleményé­ben. Az «adj uram esőt» fohászra azonban a jóságos Isten sem adja meg sokszor az esőt azonnal, de az esőnek azért meg kell jönnie s nagyon soká nem is kés­hetik. Ez a természet rendje. A tanitóság jogos kívánságának teljesítése azonban — sobkal több lévén a felekezeti iskola — szorosan összefügg a lelkészi kongrua kér­désével. Ha ugyanis a tanítóknak megadják az általuk sürgetett fizetést, okvetlenül ren­dezni kell a sokkal nagyobb kvalifikációval biró lelkészek illetményét is, amely jelenleg 1600 koronában van bizony elég szűkösen megállapítva. Mindezt inár megígérte a munkapárt kultuszvitájában s a képviselóházban is a köz- oktatásügyi miniszter. S hogy megteszi, hogy meg kell tennie, kellő biztosíték, valóságos presszió reá erős nyomása a közvéleménynek, mely a tanítóságnak legjobb barátja. Felesleges, sőt sok tekintetben végze­tes ballépés volna tehát a kilátásba helye­zett — kultursztrájk. Megvalljuk, erre nem is tartjuk képesnek az ország hazafias tanítói karát. Igaza van Zichy János gróf köz- oktatásügyi miniszternek, amikor a képviselő­házban tiltakozott az ellen, hogy ezt a tény­leg, a tanitóság nyomorából kiinduló mozgal­mat bárki is politikai töke kovácsolására használja fel. Ne tolakodjék fel egy párt sem a tanitóság védőjéül, mikor ellenségei a többi pártokon sincsenek, sőt mikor mind­nyájan barátai vagyunk a tanítóságnak. Ha már megtörtént az első lépés, ne történjék meg a második. Tanítóinknak be kell lát- niok, hogy a nem nekik sütött gesztenyét akarják velük kikapartatni. Az ő előtérbe állításuk politikai trükk, beharangozás akarna lenni a nagy választójogi négyeshez, amelyre a párok sehogysem avarnak egymás mellé sorakozni. B« VÁROSI ÜGYEK. — Képviselők válasitisa. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete választás alá eső tag­jainak választását folyó hó 7-én tartották meg a város mind az öt választó-kerületére nézve. A választást Kurz Vilmos kir. tanácsos, a törvényhatósági bizottság által kiküldött válasz tási elnök vezette nagy körültekintéssel, ki is választás vezetőkül felkérte az I-ső kerületbe dr. Zsigmond Ferencet, a 11-ik kerületbe dr. Káldi Gyulát, a Ill-ik kerületbe dr. Horvát Jenőt, a lV-ik kerületbe Szeghy Sándort, az V-ik kerü­letbe Steinfdd Bélát. S a választás a következő eredménnyel végződött. Megválasztattak az I-ső kerületben rendes tagul: Békés Mihály Klézli, id. Prajmayer József Pollerman, Marth János, Horváth Szabó Imre, Pollerman József Takler, Vas István Si­mon, Baka János Steiner, póttagul: Fekete Imre Fuksz, Öllé Lajos, Tamer József Rudolf, Steiner János Sinorovics; a Il-ík kerületben, rendes tagul: Pollerman Ferenc Főglein, Prajmayer József Posta, Vesztergombi János Vesztergombi, Horváth György Prantner, Frei Ferenc Orbán, Céh István Török, Mautschenbacher Lipót, pót­tagul : Főglein István Prantner, Horváth János Pekari, Till Mihály Haussknecht, Bence János, Klakk; a III-ik kerületben rendes tagul: Takler György Takler, Főglein János Nyéki, Tóth Ferenc Barabás, Kelemen József, Főglein János Ciráki, Kun Lajos, Steiner Ferenc Veszter­gombi, póttagul: Ferger József Háromházi, Né­met Mátyás Ferenc, Nikitits Antal, Céh János Dorogi; a lV-ik kerületben rendes tagul: Gödé Lajos, Török Pál Majsai, Nagy Sándor Nyíró, Vági Ferenc, id. Grüner János Csötönyi, Ozs- vald Pál, André István, póttagul: Bodri Ferenc, Domonyai Péter, Héjas János Csötönyi, Pöndör József Klézli; az V-ik kerületben rendes tagul: Posta Ferenc Schmidt, Stadler Mihály, id. Csépi Sándor, Eszterbauer Mihály, Simon István Nyéki, Tóth Simon József Tolnai, póttagul: Kardos György Békés, Baka György Kelemen, Bodó József. A Jntékóruk is o karácsony. A gyermekjátékáruk nagybani forgalmá­nak lebonyolítása teljes menetbe jutott. Az ország minden részéből naponta ér­keznek utazói és levélbeli megrendelések, vala­mint a személyes bevásárlás céljából gyermek­A diákok összesúgtak s mihamarabb meg­egyeztek a szándék kivitelében, csupán egyik estére kérték ki használatra a prédikátor hiva­talos szobáját. A három tógátus beszerzett, mint szüksé­ges eszközt, három lepedőt, egy nagy cserép­tálat, két szál gyertyát, egy darab jó erős szappant, egy vaskos Páriz Pápai-féle celláriust, végül készített három darab kemény papírból formált fekete hegyes süveget, ugyanannyi ál­arcot, nemkülönben egy jó szívós nyirfaseprüt s egy csomó gyantát. Ilyen eszközök birtoká­ban várták a kitűzött estére beinvitált Panna asszonyt. Ezen — állítólag ördögökkel cimboráid némber — vala pedig mintegy 65 év körüli élemedett egyéniség, álla és orra a fogatlanság miatt csaknem összeért, arcán a ráncok egybe­folytak, szemeiben valami alattomos ravaszság honolt, meglehetős avult ruhában és mezítelen lábbal járt, a keletindiai jelleget azonban nem lehetett tőle megtagadni már csak azért sem, mert a tisztaság és munkakedv iránt vajmi homályos sejtelmei lehettek, senki sem tudta honnét került a faluba. Némelyek ugyan azt rebesgették, hogy virágzó korában a szolnoki k®g egyik rabnője volt, de elhaladván fölötte •az idő, a szolgálatból el bocsáttatott, miután prág egy labanc ezred markotányosnői tisztét is viselte, innét is kikopott s nyakába véve a népesebb falvakat, húzta meg magát hol itt, hol amott. Az ördögűzésre kijelölt nap megérkezett, az alkony csendesen ráborult a falura. Az esteli harangszó elhúzása után Bunkó Béniámin egyházfi kíséretében megjelenik Panna asszony. Már előre is némi félelem vett rajta erőt, midőn a múzeumba vezették s ott egy karosszékbe ültették. Csakhamar megjelentek az itélőbirák, a gyertyák meggyujtattak, az egyházfi — mint valami bosszúálló chérub — a nyirfaseprüvel a vádlott háta mögött foglalt állást, az ajtó be­zárult s kezdődött a hivatalos eljárás. Az egyik magas süvegü fehér lepedős alak felállt s kezébe vevén a vaskos celláriust, erős monoton hangon kezdte a titokzatos szen­tenciát : »Ante, apud, ad, ad versus, Circum, circa, citra, cis, Erga, contra, inter, extra, Infi a, intra, juxta, ob, Penes, pone, post és préter, Prope, propter, per, secundum, Supra, versus, ultra, transU Ekkor leül és folytatja a másik még vas­tagabb hangon, szinte pattogtatva: »Coram, clam, cum, ex és dé, Sine, tenus, pro és p.éU Ez is leül, kezdi a harmadik, mintha a föld alól dörögne: »In, sub, super, supter!< Panna asszony csakúgy reszket a soha nem hallott szavak hallatára s fel-felsóhajt: óh én szerelmes Istenkém! Most mind a három alak feláll és együttesen, harmóniában harsogják rámutatva az ülő és szemeit meregető vádlottra : »Cáró, carnis, hás pedig — Nőneműnek vétetik l< — óh, én kegyelmes Krisztusom segíts — hát csakugyan asszonyszemély kell a sátánnak 1 jaj — hova legyek! Brahma, Devla, Ali ne hagyjatok 1 E közben szemeit bekötötték, a gyantát meggyujtották, melynek orrcsavaró illata egé­1911. december 11. játékkereskedők, hogy a karácsonyi üzletmenet szükségleteit fedezzék. A forgalom előreláthatólag neqi fog vissza­esést mutatni a tavalyihoz képest, aminek kézen­fekvő magyarázata az, hogy az ország népessége — legyen bármily szűkös anyagi viszony kö­zött — a szokásos karácsonyi ajándékot nem vonja meg gyermekeitől, önként hozza ez a körülmény magával játékiparunk és kereske­delmünk fejlődését, bár a játékkereskedelem terén a külföldi gyártmányok dominálnak. Je­lentékeny a forgalom a mozgó és bőrtestü bábukban, öltözött és öltözetlen állapotban. Újabban a celluloidból és posztóból készült, valamint a horgolt babák képezik erős kereslet tárgyát. A nürnbergi, fürthi, brandenburgi gyá­rak elmésebbnél elmésebb újdonságokkal jelen­nek meg a piacon, sajtolt bádogjátékokban, részben önműködő óraművel ellátva, részben anélkül, vagy lenditő kerékkel való működésre berendezve, biplán, monoplán, motorkocsi, gép­kocsi, gépfecskendő, hajó, vasút, kerékpár ug­ráló madarak, tréfás önműködő alakok, táncoló és búgó csigák, házi és vadállatok stb. mind­megannyi egy-egy furfangos német fej által kigondolva és elkészítve. Sajnos, a sajtóit bá­dogjátékszerek nálunk nem készülnek, jóllehet, hogy az esetleg behozott sajtóit^ bádogalkat­részek összeállítása is már haladást jelen­tene, a mely anyagilag csak is eredményes lehet. Kelendőségnek örvendenek az újabb mér­tani és földrajzi összerakó játékok, építő szek­rények, valamint a sok uj, a gyermekeket fog lalkoztató magán és társas játékok, szobrász játékok, képes kockák, kézimunka játékok, festő­szekrények, stb.,'melyek mind a gyermek élelmessé tételét és kéziügyességének fejlesztését célozzák és ezzel egyidejűleg a cikk tömeges kelendőségét elősegítik. Megfelelő arányban szükségeltetnek az ismertebb, régebbi játékszerek, úgymint dobok, csákók, trombiták, csörgők, puskák, 'kardok, hegedűk, képeskönyvek, bádog és porcellán edények, gyermekkályhák stb., melyekhez újab­ban élethűen készült posztó masche és bár­sonyállatok, valamint különféle légnyomással működő szőrmejátékszerek sorakoztak. Külön említést érdemelnek a technikai tudomány alapján készült gyermekjátékok, melyek drá­gák ugyan, de a serdültebb gyermekek tudás­vágya meglehetős kelendő kereskedelmi árucik­ket faragott belőlük. Ilyenek a mozgófénykép- készülékek, a ködfátyolgép vetitőképek, a szesz­szel füthető és működésbe hozható mozdonyok, takaréktűzhelyek, az átviteli erőre berendezett játék dinamobil és egy hasonló műtárgyszámba menő gyermekjáték. A magyar játékipar termékei közül megemlitendők a budapesti cégek által készí­tett mozgó és öltözött babák, erzsébetfalvai fajáté­kok, a bártfai nagyiparunk, mely a népviselet ba­bákban első és egyedülálló, újabban kőépitöszek- rények teljesen egyenrangú minőségben készül­nek a külföldiekkel, ez pedig örvendetes haladást jelent. A képeskönyveket néhány év óta majdnem kizárólag itthon szerezzük be, a magyar gyárt­mányú gyermekhajtványok, a külföldi kerék­párok forgalmát a felére szállították le, a nem szén elkábitotta a vádlottat s újra felhangzott az ördögűzés együttes dörgedelme »Te tisztá­talan lélek, kényszerítünk téged az Úr hatalmas nevében 1 Reszkess óh Sátán; te hitnek és em­bereknek ádáz ellensége; ki magadat az igaz­ság ellen felemelted, Te embereknek megcsaló- juk, minden veszedelemnek gyökere; egyenet­lenségnek és irigységnek gonosz kútfeje, hagyd el e romlandó porhüvelyt s eredj társaidhoz amaz örök gyehennára 1« . . . — Állj fel halandó — hangzott tovább a kemény parancsszó; ekkor Bunkó atyánkfia vette át a szerepet s csihi-puhi. .. piff-puff , ,. suhogott a nyirfaseprü Panna asszonyon, aki csaknem élettelenül rogyott vissza a székbe. Erre az egész birói kar a közben előhozott szappanos vizes tálból a fejét, lábát, arcát dere­kasan kitisztázta a vádlottnak, hogy Így ínég nem volt alkalmatossága megmozsdózni egész életében; melynek végeztével aztán elbocsátot­ták, erősen figyelmeztetve, hogy másnap meg­látogatják ! Bunkó egyházfi el is ballagott a falu vé­gére a putrihoz, de bizony Panna asszony mint valami kámfor — elillantott az éj íolyamán, ott hagyva pár bögréjét és a vaslábat s többé nem látták a vidéken ? A tógátusok pedig mint va­lami augurok összemosolygtak s jelentették Sárándi uramnak, meg nemes Szennay komájá­nak, hogy befejezték az ördögűzés fontos proces- susát olyan bámulatos sikerrel, hogy az ördög­gel együtt Panna asszony is eltűnt a láthatár­ról ; azt mondják nem is lett többé se kétfejű malac, se egylábú csibe — de még termékenyítő eső is megeredt; aminek örömére újból vidá­man poharazgatának az ambituson 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom