Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-11 / 99. szám
2 TOLNA VARMEGYE ég a KÖZÉRDEK eddig is csodálatos mixtum compositummá nőtte ki magát. Bele van ebbe keverve nemcsak a had ügy, a bankügy, de most meg a tanítók kenyere is. No, hogy az utóbbira nem sok vaj ragad majd belőle, az egészen bizonyos. Szemfényvesztés azzal áltatni bárkit is, elhinni pedig naivság, hogy a hadügyi kiadásokra szükséges milliók akkor elmaradnak s a népparlament bőkezűségéből majd a nemzet napszámosainak jutnak. A szekszárdi tanítók drágasági pótlék Ügyéből kicsinyben nagyon jól láthatjuk, hogy az <óh nép», — a jövő parlamentjének egy része, mikép viseli szivén a tanítók ügyét, még a már meglevő falatot is kiveszi a szájukból. Magyarország 30 ezer tanítója tehát ne nagyon bizakodjék másokban, csak saját hagy erkölcsi erejében. Jogos kívánsága teljesítve lesz. — Bízzék a kultuszminiszter ígéretében, az egész ország közvéleményében. Az «adj uram esőt» fohászra azonban a jóságos Isten sem adja meg sokszor az esőt azonnal, de az esőnek azért meg kell jönnie s nagyon soká nem is késhetik. Ez a természet rendje. A tanitóság jogos kívánságának teljesítése azonban — sobkal több lévén a felekezeti iskola — szorosan összefügg a lelkészi kongrua kérdésével. Ha ugyanis a tanítóknak megadják az általuk sürgetett fizetést, okvetlenül rendezni kell a sokkal nagyobb kvalifikációval biró lelkészek illetményét is, amely jelenleg 1600 koronában van bizony elég szűkösen megállapítva. Mindezt inár megígérte a munkapárt kultuszvitájában s a képviselóházban is a köz- oktatásügyi miniszter. S hogy megteszi, hogy meg kell tennie, kellő biztosíték, valóságos presszió reá erős nyomása a közvéleménynek, mely a tanítóságnak legjobb barátja. Felesleges, sőt sok tekintetben végzetes ballépés volna tehát a kilátásba helyezett — kultursztrájk. Megvalljuk, erre nem is tartjuk képesnek az ország hazafias tanítói karát. Igaza van Zichy János gróf köz- oktatásügyi miniszternek, amikor a képviselőházban tiltakozott az ellen, hogy ezt a tényleg, a tanitóság nyomorából kiinduló mozgalmat bárki is politikai töke kovácsolására használja fel. Ne tolakodjék fel egy párt sem a tanitóság védőjéül, mikor ellenségei a többi pártokon sincsenek, sőt mikor mindnyájan barátai vagyunk a tanítóságnak. Ha már megtörtént az első lépés, ne történjék meg a második. Tanítóinknak be kell lát- niok, hogy a nem nekik sütött gesztenyét akarják velük kikapartatni. Az ő előtérbe állításuk politikai trükk, beharangozás akarna lenni a nagy választójogi négyeshez, amelyre a párok sehogysem avarnak egymás mellé sorakozni. B« VÁROSI ÜGYEK. — Képviselők válasitisa. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete választás alá eső tagjainak választását folyó hó 7-én tartották meg a város mind az öt választó-kerületére nézve. A választást Kurz Vilmos kir. tanácsos, a törvényhatósági bizottság által kiküldött válasz tási elnök vezette nagy körültekintéssel, ki is választás vezetőkül felkérte az I-ső kerületbe dr. Zsigmond Ferencet, a 11-ik kerületbe dr. Káldi Gyulát, a Ill-ik kerületbe dr. Horvát Jenőt, a lV-ik kerületbe Szeghy Sándort, az V-ik kerületbe Steinfdd Bélát. S a választás a következő eredménnyel végződött. Megválasztattak az I-ső kerületben rendes tagul: Békés Mihály Klézli, id. Prajmayer József Pollerman, Marth János, Horváth Szabó Imre, Pollerman József Takler, Vas István Simon, Baka János Steiner, póttagul: Fekete Imre Fuksz, Öllé Lajos, Tamer József Rudolf, Steiner János Sinorovics; a Il-ík kerületben, rendes tagul: Pollerman Ferenc Főglein, Prajmayer József Posta, Vesztergombi János Vesztergombi, Horváth György Prantner, Frei Ferenc Orbán, Céh István Török, Mautschenbacher Lipót, póttagul : Főglein István Prantner, Horváth János Pekari, Till Mihály Haussknecht, Bence János, Klakk; a III-ik kerületben rendes tagul: Takler György Takler, Főglein János Nyéki, Tóth Ferenc Barabás, Kelemen József, Főglein János Ciráki, Kun Lajos, Steiner Ferenc Vesztergombi, póttagul: Ferger József Háromházi, Német Mátyás Ferenc, Nikitits Antal, Céh János Dorogi; a lV-ik kerületben rendes tagul: Gödé Lajos, Török Pál Majsai, Nagy Sándor Nyíró, Vági Ferenc, id. Grüner János Csötönyi, Ozs- vald Pál, André István, póttagul: Bodri Ferenc, Domonyai Péter, Héjas János Csötönyi, Pöndör József Klézli; az V-ik kerületben rendes tagul: Posta Ferenc Schmidt, Stadler Mihály, id. Csépi Sándor, Eszterbauer Mihály, Simon István Nyéki, Tóth Simon József Tolnai, póttagul: Kardos György Békés, Baka György Kelemen, Bodó József. A Jntékóruk is o karácsony. A gyermekjátékáruk nagybani forgalmának lebonyolítása teljes menetbe jutott. Az ország minden részéből naponta érkeznek utazói és levélbeli megrendelések, valamint a személyes bevásárlás céljából gyermekA diákok összesúgtak s mihamarabb megegyeztek a szándék kivitelében, csupán egyik estére kérték ki használatra a prédikátor hivatalos szobáját. A három tógátus beszerzett, mint szükséges eszközt, három lepedőt, egy nagy cseréptálat, két szál gyertyát, egy darab jó erős szappant, egy vaskos Páriz Pápai-féle celláriust, végül készített három darab kemény papírból formált fekete hegyes süveget, ugyanannyi álarcot, nemkülönben egy jó szívós nyirfaseprüt s egy csomó gyantát. Ilyen eszközök birtokában várták a kitűzött estére beinvitált Panna asszonyt. Ezen — állítólag ördögökkel cimboráid némber — vala pedig mintegy 65 év körüli élemedett egyéniség, álla és orra a fogatlanság miatt csaknem összeért, arcán a ráncok egybefolytak, szemeiben valami alattomos ravaszság honolt, meglehetős avult ruhában és mezítelen lábbal járt, a keletindiai jelleget azonban nem lehetett tőle megtagadni már csak azért sem, mert a tisztaság és munkakedv iránt vajmi homályos sejtelmei lehettek, senki sem tudta honnét került a faluba. Némelyek ugyan azt rebesgették, hogy virágzó korában a szolnoki k®g egyik rabnője volt, de elhaladván fölötte •az idő, a szolgálatból el bocsáttatott, miután prág egy labanc ezred markotányosnői tisztét is viselte, innét is kikopott s nyakába véve a népesebb falvakat, húzta meg magát hol itt, hol amott. Az ördögűzésre kijelölt nap megérkezett, az alkony csendesen ráborult a falura. Az esteli harangszó elhúzása után Bunkó Béniámin egyházfi kíséretében megjelenik Panna asszony. Már előre is némi félelem vett rajta erőt, midőn a múzeumba vezették s ott egy karosszékbe ültették. Csakhamar megjelentek az itélőbirák, a gyertyák meggyujtattak, az egyházfi — mint valami bosszúálló chérub — a nyirfaseprüvel a vádlott háta mögött foglalt állást, az ajtó bezárult s kezdődött a hivatalos eljárás. Az egyik magas süvegü fehér lepedős alak felállt s kezébe vevén a vaskos celláriust, erős monoton hangon kezdte a titokzatos szentenciát : »Ante, apud, ad, ad versus, Circum, circa, citra, cis, Erga, contra, inter, extra, Infi a, intra, juxta, ob, Penes, pone, post és préter, Prope, propter, per, secundum, Supra, versus, ultra, transU Ekkor leül és folytatja a másik még vastagabb hangon, szinte pattogtatva: »Coram, clam, cum, ex és dé, Sine, tenus, pro és p.éU Ez is leül, kezdi a harmadik, mintha a föld alól dörögne: »In, sub, super, supter!< Panna asszony csakúgy reszket a soha nem hallott szavak hallatára s fel-felsóhajt: óh én szerelmes Istenkém! Most mind a három alak feláll és együttesen, harmóniában harsogják rámutatva az ülő és szemeit meregető vádlottra : »Cáró, carnis, hás pedig — Nőneműnek vétetik l< — óh, én kegyelmes Krisztusom segíts — hát csakugyan asszonyszemély kell a sátánnak 1 jaj — hova legyek! Brahma, Devla, Ali ne hagyjatok 1 E közben szemeit bekötötték, a gyantát meggyujtották, melynek orrcsavaró illata egé1911. december 11. játékkereskedők, hogy a karácsonyi üzletmenet szükségleteit fedezzék. A forgalom előreláthatólag neqi fog visszaesést mutatni a tavalyihoz képest, aminek kézenfekvő magyarázata az, hogy az ország népessége — legyen bármily szűkös anyagi viszony között — a szokásos karácsonyi ajándékot nem vonja meg gyermekeitől, önként hozza ez a körülmény magával játékiparunk és kereskedelmünk fejlődését, bár a játékkereskedelem terén a külföldi gyártmányok dominálnak. Jelentékeny a forgalom a mozgó és bőrtestü bábukban, öltözött és öltözetlen állapotban. Újabban a celluloidból és posztóból készült, valamint a horgolt babák képezik erős kereslet tárgyát. A nürnbergi, fürthi, brandenburgi gyárak elmésebbnél elmésebb újdonságokkal jelennek meg a piacon, sajtolt bádogjátékokban, részben önműködő óraművel ellátva, részben anélkül, vagy lenditő kerékkel való működésre berendezve, biplán, monoplán, motorkocsi, gépkocsi, gépfecskendő, hajó, vasút, kerékpár ugráló madarak, tréfás önműködő alakok, táncoló és búgó csigák, házi és vadállatok stb. mindmegannyi egy-egy furfangos német fej által kigondolva és elkészítve. Sajnos, a sajtóit bádogjátékszerek nálunk nem készülnek, jóllehet, hogy az esetleg behozott sajtóit^ bádogalkatrészek összeállítása is már haladást jelentene, a mely anyagilag csak is eredményes lehet. Kelendőségnek örvendenek az újabb mértani és földrajzi összerakó játékok, építő szekrények, valamint a sok uj, a gyermekeket fog lalkoztató magán és társas játékok, szobrász játékok, képes kockák, kézimunka játékok, festőszekrények, stb.,'melyek mind a gyermek élelmessé tételét és kéziügyességének fejlesztését célozzák és ezzel egyidejűleg a cikk tömeges kelendőségét elősegítik. Megfelelő arányban szükségeltetnek az ismertebb, régebbi játékszerek, úgymint dobok, csákók, trombiták, csörgők, puskák, 'kardok, hegedűk, képeskönyvek, bádog és porcellán edények, gyermekkályhák stb., melyekhez újabban élethűen készült posztó masche és bársonyállatok, valamint különféle légnyomással működő szőrmejátékszerek sorakoztak. Külön említést érdemelnek a technikai tudomány alapján készült gyermekjátékok, melyek drágák ugyan, de a serdültebb gyermekek tudásvágya meglehetős kelendő kereskedelmi árucikket faragott belőlük. Ilyenek a mozgófénykép- készülékek, a ködfátyolgép vetitőképek, a szeszszel füthető és működésbe hozható mozdonyok, takaréktűzhelyek, az átviteli erőre berendezett játék dinamobil és egy hasonló műtárgyszámba menő gyermekjáték. A magyar játékipar termékei közül megemlitendők a budapesti cégek által készített mozgó és öltözött babák, erzsébetfalvai fajátékok, a bártfai nagyiparunk, mely a népviselet babákban első és egyedülálló, újabban kőépitöszek- rények teljesen egyenrangú minőségben készülnek a külföldiekkel, ez pedig örvendetes haladást jelent. A képeskönyveket néhány év óta majdnem kizárólag itthon szerezzük be, a magyar gyártmányú gyermekhajtványok, a külföldi kerékpárok forgalmát a felére szállították le, a nem szén elkábitotta a vádlottat s újra felhangzott az ördögűzés együttes dörgedelme »Te tisztátalan lélek, kényszerítünk téged az Úr hatalmas nevében 1 Reszkess óh Sátán; te hitnek és embereknek ádáz ellensége; ki magadat az igazság ellen felemelted, Te embereknek megcsaló- juk, minden veszedelemnek gyökere; egyenetlenségnek és irigységnek gonosz kútfeje, hagyd el e romlandó porhüvelyt s eredj társaidhoz amaz örök gyehennára 1« . . . — Állj fel halandó — hangzott tovább a kemény parancsszó; ekkor Bunkó atyánkfia vette át a szerepet s csihi-puhi. .. piff-puff , ,. suhogott a nyirfaseprü Panna asszonyon, aki csaknem élettelenül rogyott vissza a székbe. Erre az egész birói kar a közben előhozott szappanos vizes tálból a fejét, lábát, arcát derekasan kitisztázta a vádlottnak, hogy Így ínég nem volt alkalmatossága megmozsdózni egész életében; melynek végeztével aztán elbocsátották, erősen figyelmeztetve, hogy másnap meglátogatják ! Bunkó egyházfi el is ballagott a falu végére a putrihoz, de bizony Panna asszony mint valami kámfor — elillantott az éj íolyamán, ott hagyva pár bögréjét és a vaslábat s többé nem látták a vidéken ? A tógátusok pedig mint valami augurok összemosolygtak s jelentették Sárándi uramnak, meg nemes Szennay komájának, hogy befejezték az ördögűzés fontos proces- susát olyan bámulatos sikerrel, hogy az ördöggel együtt Panna asszony is eltűnt a láthatárról ; azt mondják nem is lett többé se kétfejű malac, se egylábú csibe — de még termékenyítő eső is megeredt; aminek örömére újból vidáman poharazgatának az ambituson 1