Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-23 / 85. szám
2 TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1911. október 23. rendőri büntető eljárás végrehajtásából folyó költségekre 25.000 korona, a leánykereskedelem ellen való védekezésre 12.000 koröna esik. A csendőrség kiadásai 1,688.144 koronával emelkednek. A többkiadás nagy része a csendőrség létszámának emelésére esik, amivel kapcsolatban a határrenaőrség létszamának apasz- tásával e cimnél 261 058 koronával kevesebb a szükséglet A fővárosi rendőrség cimnél a többkiadás 750.636 korona. A többköltség nagy része a személyzet szaporodása folytán áll elő, minthogy Kispesten és Erzsébetfalván egy-egy kerületi kapitányságot állítanak fel. Ezenkívül a folyamatban levő státusrendezés és a rendőrlegénység számának szaporítása okozza a kiadás emelkedését. Végül a közjótékonyság és emberbaráti intézmények cimnél 155 000 korona, a nyugdijak cimnél 260.000 korona a többszükséglet. — Hatalmi terror és bosza Teljes pártatlansággal közöltük lapunkban a múlt heti nép- gyülés lefolyását. Most egész terjedelemben olvasván Batthyány Tivadar gróf beszédét, annak egyik passzusa provokál bennünket arra, hogy azzal még utólag foglalkozzunk. Mi a politikai pártállásban való nagy eltérés dacára mindenkor teljes készséggel és elismeréssel honoráltuk a képviselő urnák a kerület közérdekű ügyei érdekében kifejtett buzgó működését és nagy szolgálatkészségét, amellyel minden közérdeket szolgáló ügyet felkarolt. Azonban éppenséggel nem volt szerencsés és helyt álló beszédének az a része, amelyben Tolnavármegye törvényhatóságának obstrukcióellenes határozatával foglalkozván, azt konstatálja, hogy sokan azért hiányoztak a közgyűlésről, mert *nyilt szavazás folytán féltek a hatalmi terrortól, a boszutól.» — A képviselő ur alapos tévedésben van, amikor ezt állítja és' a viszonyok teljes nem ismerése •vagy igen rossz információ bírhatták erre nyilatkozatra. Sok vármegyében, különösen a koalíciós világ idejében, tényleg a politikai fanatizmus számos áldozatot követelt, annyira uralkodott az egyoldalú párturalom szülte terror és boszu. De Tolnavármegyében, aki a viszonyokat némileg is ismeri, annak tudnia kell, hogy politikai kérdésekben mindenki teljesen szabadon és függetlenül követheti a maga meggyőződését és senki nem áll semmiféle terror alatt, itt politikai pártállás és meggyőződése miatt senkinek bántó- dása nem történik. A politikai pártállást kölcsönösen tiszteletben tartottuk és 'a szenvedélyek soha annyira el nem fajultak, hogy valakit politikai magatartása miatt üldöztek volna. — Egyenesen sértés a leszavazott száz és néhány bizottsági tagnak bármelyikéről még csak felis tételezni, hogy nem a maga meggyőződése szerint, hanem más külső kényszernek hatása alatt adta le szavazatát. — Bezzeg, mikor nem kellemes az ellenzékre a határozat, akkor azt lekicsinylik, ellenben volt idő, nem is régen, amikor a törvényhatóságok nagy része támoA tudós mollach, névszerint »Mutab Cselebi« hosszú ősz szakállát simogatva egy kere- veten ült, sovány ujjai közt valami édes süteményt tartogatott, amikor előtte elhelyezkedtek, édeskés hangon megszólalt s János urra mutatva elkezdé terjedelmes előadását. — Megértettem fiam kívánságodat, csak azt nem tudom még, melyik rendbe óhajtasz Allah dicsőségére belépni. A »Bektás fiai« sokat dolgoznak, rendes fedél alatt tartózkodnak és vendégszeretők; húst nem esznek, de annál többször mosakod-' nak, bőjtölnek és imádkoznak. János ur ránézett Lőrincre és intett neki, hogy ehhez nincs hajlama. — Hát akkor ott van az örökemlékezetü »Mevelevi« rendje, ezek nem csak dolgoznak, hanem órák hosszat keringelnek is; Iszkender- ben van a főhelyök, nagy tisztességnek örvendenek és mezítláb járnak. János ur ismét intett, hogy ez sem tetszik neki. (Bizony ő nem keringel önszántából, kivált ha jól van lakva! . . .) — Talán akkor a »Rufaik« közé állanái édes fiam; ezek már nem annyira dolgoznak, mint inkább csak ordítoznak, igy adván kifejezést a hívek rémületére a szent dolgokban való jártasságuknak. János rögtön kész volt a tagadó válaszszák (Ordítson ám a Básán bikája, ő ugyan nem!) — Akkor bizonyára a »Kadei testvérek« nyerik meg tetszésedet — folytató a mollach — ezek naponként háromszor három óra hosszat körbefogóznak és »hu-hu-hu« kiáltások közben táncolnak mindaddig, mig önkívületbe jutva a földre hullanak és úgy élvezik a szent álmot, mely az embernek nem hagy vétkezni. Kitágult szemmel és borsódzó háttal vette tudomásul nemes atyánkfia ez érdemes rend gáttá az ellenzéki politikát, akkor ezekben a határozatokban a nemzet lelkiismerete és mély politikai bölcseség nyilatkozott meg Vissza utasítjuk azt az imputációt, mintha a mi vármegyénknek egész spontán megnyilvánult határozata bármily külső pressziónak lett volna az eredménye. — Amit a képviselő ur folytatólag a szavazás titkos és nyilt voltá ról, a törvényhatósági bizottság tagjainak és a választó polgárok számarányáról mond, az már elvi kérdés, melynek fejtegetése ide nem tartozik. Azonban ameddig a törvényhatóságok szer* vezete megmarad a mai keletben, ameddig a törvényhatóságok politikai kérdésekkel foglalkozna^ addig a mi törvényhatóságunknak állásfoglalását, mely e kérdésben a legelső volt az egész országban, sem lekicsinyelni, sem pedig meggyanúsítani nem engedjük. VARMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés Tolnavármegye közigazgatási bizottsága legközel.bbi ülését november 8 án tartja, amelyen a távollevő Apponyi Géza gróf vbtt. főispán helyett Simontsits Elemér alispán elnököl. KÖZSÉGI ÜGYEK. Jegyzők gyűlése^ A Tolnamegyei Községi és Körjegyzők Egyesülete Szekszárdon, <% vármegyeház közgyűlési termében folyo hó 21-én tartotta szokásos évi közgyűlését. Bár a gyűlés a rendes évi gyűlés volt, az egyesület elnökének erőtől duzzadó, eszmékben gazdag megnyitó beszéde, valamint az a körülmény, hogy a gyűlésen Simontsits Elemér alispán dr. Kiss Ernő vármegyei t. ügyész és Bajó Pál központi járási főszolgabíró s a tisztikar számos tagja kíséretében megjelent,, azon mindvégig jelen volt s mint az egyesület tiszteletbeli tagja, a tanácskozásban is részt Vett, a gyűlés jelentőségét lényegesen fölébe emelte a szokásos évi gyűléseknek, sőt mondhatnám eseménnyé tette. A gyűlésen a tagok szép számmal jelentek meg, ami szintén örvendetes dolog, mert csak az egyesülésben rejlő erő képes eredményeket kivívni, ez az erő pedig az egyleti szervezetben tömörül s az egyesület iránti érdeklődésben nyer megnyilvánulást, kifejezést. A közgyűlést Purt Adolf, egyleti elnök vezette. Indítványára a Niefergall Nándor, Cholnoky Lajos es Duzs Dánielből álló küldöttség ment a gyűlésre meghívni Simontsits Elemér alispánt, akit a terembe való belépésekor az egyesület tagjai élénk ovációban részesítettek. Az alispán megjelenése után az elnök megnyitotta a közgyűlést s elnöki megnyitójában élénk színekkel festette a községi közigazgatás sivárságát és az egyesületi életben megnyílvátulajdonságait s kész volt a válasszal, hogy inkább fát vág (pedig alkalomadtán ezt is elkerülte), de józan eszü létére magából nem csinál őrjöngőt . . . Hu — ments Isten! Lőrinc mester már kezdett felettébb aggodalmaskodni, hogy nem sikerül a közbenjárás, azonban a mollach még egy rendet ajánlott utolljára, a »Sejah«-okat; ezek mindig utaznak; nem ők adnak a híveknek, hanem a2ok őnekik. Minden nagyobb városban kiállnak a piacra és indiai sip kíséretében hangoztatják dallamos énekszóban a célhoz vezető zsolozsmát »Ja Allah Sender« adj nekem ezer piasztert és száz mérő rizskását! . . . Ruhájok fekete teveszőr csuha, kakastoll bokrétával és sohasem mosakodnak ; különben kedvelik a zenét s elég jól élnek a kegyes adományokból, némelyik még meg is gazdagodik! — Ez kell nekem — sietett János ur tetszését nyilvánítani, a zenét mindig szerettem (ez vitte el az áporkai fundust is) mosakodás nélkül is megleszek s majd csak összetilinkózok pár ezer piasztert s akkor aztán kiugróm a kámzsából (ez utóbbit azonban nem mondta, csak gondolta). — A mészáros könnyebbülten sóhajtott föl, hogy valahára még is akadt egy olyan baráttársaság, amelyhez vonzódott Baróts koma ; jelentette is a molláhnak, hogy a legutóbbiak rendjébe óhajtja magát felvétetni az ajánlkozó. — Bölcsen vagyon — bólintott a mollah; holnap mindjárt át fogunk venni Allah seregébe s majd egy gabonaszállító hajóval elfogsz menni Konstantinápolyon át egyenesen Brusszáfca, mivelhogy ott lakik ennek a derék rendnek a Seikh-je, aki nékem hűséges barátom! Allah fényesitse továbbra is a te elmédet — Szabem Aleikhum ! Baróts uram'tehát renegáttá, vált; elindulás előtt Lőrinc mestert még néhány tallér erenulandó erőkifejtés szükségességét a végből, hogy a községi közigazgatás szintje emeltessék. Meleg szavakkal üdvözli a jegyáők körében megjelent alispánt, akinek az egyesület .működése iránt a megjelenés ténye áltat megnyilatkozó érdeklődése egy szebb jövő képét nyitja meg. Az a magas szárnyalásu és a dolgok mélyére ható okfejtéssel felépített, remek beszéd, mellyel Simontsits Elemér alispán az üdvözlést megköszönte, amelyben a közigazgatás felsőbb és alsóbb fokon álló munkásainak közös megértéssel, egységes akarattal, egy irányban való haladásának a közviszonyokra való nagy befolyására utalt, amelyben megállapította, hogy a törvényhatósági és községi közigazgatás vezetői közötti-tökéletes összhang biztosítja a közjóra irányuló tervek sikerét és hangoztatta a két tényező közötti bizalom- szükségességét, olyan érzéseket váltott ki a közgyűlésén jelen levő tagok leikéből, amelyeknek a'szűnni nem akaró taps és éljenzés csak gyenge visszhangja volt. A tárgysorozatra áttérve, miután a jegyzőkönyv hitelesítésére Niefergall Nándor és Huber Ferenc kérettek fel, felo vastatott az elnöki jelentés, melyből közérdekű voltánál fogva a következő részt közöljük: Mindenekelőtt a legnagyobb sajnálattal kell megemlítenem azt a különben közismert és köztudomású dolgot, hogy ismét elmúlt egy év, anélkül, hogy a csőd szélen álló közigazgatás gyökeres reformja és. azzal kapcsolatban a községi közigazgatás megtestesítője: a közs. jegyző és segédjegyző közjogi, erkölcsi és anyagi helyzetének javítása tekintetében kormányhatósági vagy törvényhatósági intézkedés törté t volna. Úgy a közigazgatási szakirodalom terén, mint a mindennapi hírlapokban . csekélységemnél sokkal hivatottabb férfiak és szakemberek foglalkoztak a közigazgatás anyagi és személyi bajaival, sérelmeivel és azok orvoslási módjaival, de szintén eredménytelenül ; úgy, hogy én közismert igazságként csak azt hangoztathatom; hogy a hiányos, feladatának teljesítésére képtelen közigazgatás alatt mennyit szenved a nép, kinek érdekét elsősorban a-közigazgatás volna hivatva szolgálni, azt csak a vele közvetlen érintkezésben élők érzik, ismerik és tudják legjobban ; úgy hogy azt az állítást -merem kockáztatni, hogy ha a nép zömének, a> kisemberek millióinak közvetlen becsületes érdekszolgálata lenne irányadó a törvényhozás munkájában, akkor már--rég óta élvezhetnénk minden irányban szolgálatkepes modern közigazgatás kifogástalan funkcióját, vágy legalább a közeljövőben várhatnánk azt, amire azonban a. törvény- hozás rendellenes működése miatt nincsen kilátás. De ha az általános közigazgatás gyökeres reformja- érdekében nem is. történt kormányhatósági vagy törvényhozási intézkedés s igy még nagyon sokáig ismeretlen lesz előttünk a köz- igazgatási reform alakja, nem merülhetünk el tétlenségbe, hanem bár szükebb körben és szerényebb eszközökkel, minden lehető törvényes jéig megrekvirálta ; üres tarisznyáját az áporkai nemes testületre hagyományozta s tudósította egyben Mácsai prédikátor uramat, hogy három év múlva visszakerül s mint buzgó kálvinista fog élni a szent eklézsiának többé nem lesz terhére és botránkozására, amitmikor megtudott a derék tiszteletes, igy sóhajtott fel: »quod Deus: «vertat!. . . Ámbátor az Urnák utai nem a miéink, hiszen még az ördöngősökből is kerültek Krisz- tushivők ! . . Baróts uram a gabonás hajóval meg is kezdte .utazását s lement egész Ruscsukig a Dunán; az utitársak között legott kinézte a módosa-b kereskedőket. s elkezdett velük kockázni ; azok csupa jóindu atból hagytak nyerni neki; igy aztán 50—60 piaszterrel minden nehézség nélkül gyarapodott. Ruscsukból pedig szárazlábbal Konstantinápolyig barkácsolt, onnét hajón Brusszába, ahol a seikh-nél jelentkezett, átadván a mollah üdvözletét. A seikh nagy bizalommal fogadta s elmondván a teendőit, bevette a rend tagjai közé, hangsúlyozván, hogy három év alatt háromezer piasztert kell keresnie s neki mint jogos járulékot átadnia ! (no szegény séikh, várhattad volna ezt Ítéletnapig, hiszen Baróts Uram ellopta volna még a próféta köpönyegét is, mert ez az áporkai tulajdonság ugyancsak kifejlődött nála). Meg is fogadta; még világitó ' Szt. Gergelyt is emlegette, hogy annál jobban higyjenek szavainak. Hozzászokott a kóbor életmódhoz ; megnövesztette szakállát, törülközőt nem használt, (hiszen nem mosakodott) kakastollat is kerített (sipot, azt kapott), szóval átidomult annyira, hogy senki sem ismerte volna fel benne az áporkai nemes atyafit. Tudott jól énekelni, meglehetősen fuvolázni, sőt amit más dervis nem tudott produkálni: cifrán fütyörészni is ! Bejárta Kisázsia parti városail; fél év múlva 1500 piaszternek lett ura s csudálatosán taka-
