Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-14 / 65. szám
XXL (VII.) évfolyam. 65. szám. Szekszárdi 1911 augusztus 14 Előfizetési ar: Egész, évre . . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 8 4 16 korona. Bliöflzel-seket és hirdetéseket a kiadó- fa vatalon kivjil; elfogad a Molnár-féle könyvnyomda es painrkereskedes r.-t. Székszáirdoti. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kii*. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot, érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegyerutca 130. szám. Az előfizetési pénzelt és’hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, Egyes számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. ha az előfizetést eg^sz évre előre be küldik. * kor. , Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Fómunkatars: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A „tekintély“.* Ha ez a cim valakiben netán azt a hiedelmet keltené, hogy itt most filozófiai értekezés következik, azt megnyugtathatom. Nem sokáig kell várnia. Legközelebb hagyja el a sajtót a mi kiváló szociológusaink, iíj. Leopold Lajos tollából »A prestige« Ott majd megtalálhatja mindazt, ami erre a dologra vonatkozik, alapos tudományos feldolgozásban s amellett bizonyára élvezetes formában. Itt inkább csak arról a kultuszról lesz szó, melynek az országos politikában a tekintélyek örvendenek s amely a maga kritikátlan vakságával tömérdek kárnak lett már okozója. A tekintély igen nagy dolog ! Nagyobb mint a pénz Mert akinek sok pénze van, mindaddig nincs kielégítve, mig tekintélyt is nem szerez hozzá. Mig akinek igazi tekintélye van, az nem érzi szükségét annak, hogy vagyonra is szert tegyen. A teki ítély tehát úgy látszik, a mi földi küzdelmeink legvégső célja és legbecsesebb eredménye. Úgy volna tehát rendjén, hogy nehéz is legyen megszerezni s még nehezebb megtartani! Ezzel szemben azt látjuk, hogy olyan tekintélyre, melynek segélyével egy- egy parlamenti csoport középpontjává válha- tik valaki, Magyarországon nagyon könnyű -szert tenni. .A már egyszer megszerzett tekintélyt pedig rettenetes nehéz, — majd csaknem lehetetlen elveszteni! Miért van ez igy? Mi ennek az oka? Az a nagy, az az elszomorító, az a. valóban szégyenletes lelki szegénység, mely a mi parlamentünkben, a magukat képviselőségre hivatottaknak érző elemek túlnyomó részét jellemzi. Mert a tekintély -r— relativ dolog. Csak úgy, mint az erő. Hiszen az igazi tekintély nem is egyéb mint túlerő, S igy mindig a társaságtól, a környezettől függ, hogy valaki tekintély-e benne, vagy sem. Ahol a társaság műveltsége primitiv, ott a kevésbé primitiv ember már —■. tekintély. Ha a társaság nagy tudásu, széles látókörű, alapos képzettségű, igazán művelt emberekből áll: a gyenge értelmi képességű, sekély tudásu, felületes műveltségű ember nem lehet benne tekintély. A következtetés természetesen fordítva is helyes. Megnézem a tekintélyt s ha azt látom, hogy üres a feje, tisztáhan vagyok a magát neki alárendelő társasággal is, Vagy ha látom, hogy a fej nem volna ugyan üres, de egyéb olyan fogyatkozások és szépséghibák vannak, amelyek mellett igazi tekintély fenn nem álhat, látnom kell azt is, hogy az illető csoport — bálványimádó. Imádja a maga bálványát vakon, azért mert ő az, aki s nem azért ami! Szomorú jelenség az is nálunk, hogy sokszor a puszta erkölcsi integritás is elég ahhoz, hogy valaki parlamenti tekintély legyen. Pedig ez az erkölcsi integritás oly minimális követelmény, hogy még képviselőnek sem szabadna lennie annak, aki e tekintetben a mértéket teljesen meg nem üti. De nézzünk egy pár gyakorlati esetet. Ott van például a még ifjú Károlyi József * Vármegyei közéletünk vezető egyéniségei tollából hosszabb cikksorozatot kezdünk meg, amelyben felviltva el fogják mondani véleményeiket politikai, társadilmi és más közállapota-nkról. Ez az első közlemény. a szerk. gróf. Vezére lett nemrég egy elég nagy számú képviselőből álló parlamenti csoportnak. Miért? Minő tulajdonságoknál fogva? Hallott valaki azelőtt ennek a fiatal urnák közéleti működéséről, r tetteiről, sikereiről ? Hallotta ezelőtt csak egyszer is közüggyel kapcsolatban a nevét ?r S ha eddig nem hallhattuk, mert komoly politikával, országos közügyekkel csak mast kezd foglalkozni, 'talán valami fényes, kivételes tehetség? Amely rövid parlamenti szereplés után csakhamar kitűnt és elismertette magát? Dehogy! E%y 1 beszédet mondott s abból igazán nem lehet ilyesmire következtetni. Meg azután ő előbb lett már pártvezér, mielőtt még ezt az egy beszédet is elmondta vplna. — Sose keressük az okát. Akárhogy forgatná az ember gróf Károlyi Józsefet, azon egyebet fel nem fedez, mint a nevét, meg a vagyonát. S ez elég? Kétségtelenül igen kellemes két külsőség, ha valaki gróf és gazdag, de e két tulajdonság magában veve egészséges, megnyugtató parlamenti viszonyok közepette a közkatona szerepénél egyébbre alig qualifi- kálhatna. Akik megfigyelték, tudhatják, hogy akadt egy intellektus a csoport tagjai közül, amelyik nem ismerte el vezérnek. Ez az egy, többet keresett az említett két tulajdonságnál s mivel nem talált, kívül maradt a párton. Ez az ember nem különc,', mint sokan mondták, hanem önérzetes és okos volt és parlamentbe való. Mert egy valamire való parlamenti pártban, mindig feltételezve mindenkinél a teljes erkölcsi integritást, csak az egyén szellemi kiválósága, kulturabeli előkelősége jutathatná helyesen a képviselőt olyan tekintélyhez, mely neki mások föLött vezérszerepet biztosit. Vagy ott van egy másik vezér, Justh Gyula. Hát ő miért tekintély? Akik ismerik, tudják jól, hogy minden tekintetben hétköznapi ember. Tisztességes, becsületes ember, de bizony igen egyszerű ember ő. Minden államférfim qualitás hiányzik belőle. Legelsősorban hiányzik a szellemi kiválóság; azután a képzettség, a széles látókör az alapos műveltség, a providencia, az önfegyelmezési képesség, s igy tovább. Köztudomású, hogy higgadt mérlegelés és belátás helyett, indulatok vezetik. Lobbanékony vérmérséklete minduntalan meggondolatlanságra, önkény kedésre ragadja. Ehhez képest neki egész hülön szótára van. Alább nem is adja, mint hogy — eltipor, elsöpör és lehengerel. Összeférhetetlen természet. Ellenvéleményt nem tűr. Könnyezete felett kíméletet nem ismerve basáskodik. S minthogy ez neki eleinte legszűkebb, majd tágabb körben úgy, ahogy sikerült is, most már azt hiszi, hogy az egész ország alá van neki rendelve és szőröstől- bőröstől az ő kénye-kedve szerint él vagy pusztul. Ha ő nem boldogíthatja az országot, az ő pislogó mécsesének halvány világossága után vezetvén azt: akadjon meg minden életműködés, forduljon fel az alkotmány, vesszen' össze a nemzet a királylyal, gázol-, ják le a nemzetiségek a magyar supprematiát, jöjjön a sok állammüvészettel ezer év óta fentartott magyar állam teljes összeomlása ha kell, — de más se kormányozhasson. Tartalmatlanságának nyomasztó érze; tében szövetkezik bárkivel, horváttal, szerbe bel, oláhval, Garbaival, csak a vezéri pálcát ő tarthassa a kezében. — Kossuth európai qualitásai és nagy neve már feszélyezték ! Ezzel, meg a nagy tehetségű Apponyival már nem * maradhatott szövetségben. Mert ő első akart lenni és nem harmadik. Hogy kik között, az mindegy. Ő tekintély akart lenni s ott nem lehetett. Most azt hiszi, nagy tekintély s nem veszi észre, hogy a szociáldemokraták sokkal eszesebb vezérei lépcsőnek használják. Hatalomvágyának kielégítésére válogaiás nélkül ragadja meg azokat az eszközöket, melyek gyenge ítélőképessége szerint neki erre alkalmasaknak látszanak. Hatvan egynéhány éves kora dacára, nem restelli a parlamentben hetek óta tartó gyerekeskedést. Glücklich Vilmával együtt járja a népgyüléseket. De azért persze őt komolyan kell venni ! Még akkor is, ha ő mások magatartásától, véleményétől, meggyőződésétől minden becsülést és komolyságot megtagad. így például, mit neki egy vagy több törvényhatóság tiltakozása? Semmi 1 Ezek megnyilatkozásai fölött mérhetetlen gőggel és lenézéssel tér napirendre, Pedig mennyi különb ember van egy-egy ilyen törvény- hatóság gyüléstermében, mint ő ?! S ime, mégis van parlamenti párt, amelyik dacára azon tulajdonságoknak, amelyek belőle hiányzanak s dacára azoknak, amelyek be.me megvannak,, vezérének elismeri, őt tekin- tély gyanánt kezeli s tüskön-bokron át követi! S ez a baj minálunk. Az a baj, hogy hetyke kiszólások és olygarchikus allűrök már tekintélyt adnak s nagyhangú fenyege- tődzések kíséretében parlamenti pártok vezérévé tehetik akár az államtudományok analfabétáját is! Az a baj, hogy akadnak képviselők, akik az ilyen hamis tekintélyeket elismerik s ugyanolyan kultuszt űznek körülöttük, mintha valódi, szilárdan megalapozott tekintélyek volnának. Ezzel a kultusszal mindig beljebb és beljebb kergetik tehetség nélkül való vezérüket abba a meggyőződésbe, hogy ó csakugyan az ország sorsának irányítására 1 van hivatva s az aztán megy is indulatainak sebes paripáján amerre tőle telhetik, neki, egyenesen a — falnak. Nem ártana már egyszer olyan módokról és eszközökről gondoskodni, melyek biztosíthatnák, hogy mindig a legkiválóbb legyen a vezér 1 Mert nagy eltévelyedés volt az is, mikor az emberek aranyborjút imádtak! De az Istenért, az legalább — aranyból volt! Tisztelendő Fetter Gyula, gyulaji káplán ur a T. K.-ben egyfelől szemünkre veti, hogy „nagy hűhót és lármát“ csaptunk, amikor Szemere Kálmán legutóbbi vármegyeházi szereplését érdeme szerint elitéltük, egyúttal azonban reácáfolva önmagára, ugylátszik, kicsinek tartja a „nagy lármát“ is, mert kiszakitva egy ártatlan mondatunkat, amelyben azt irtuk főispánunkról, hogy Szemerével szemben „a legnagyobb pártatlansággal elment a türelem és kímélet legszélső határáig, ehhez azt a hamis s mindjárt ki is jelenthetjük, nagyon is elhibázott konklúziót fűzi, hogy azért
