Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-08-14 / 65. szám

2

TOLNA VÁRMEGYE éa a KÖZÉRDEK

1j#1 '. augusztus 14.

kellett és kell elmenni úgy a közgyűlésen, mint a Tamásiban „megtagadni nem mert népgyülé- sen“ a „türelem legvégső határáig“ mert a munka- ;párt (sic!) szövetségese, illetve fegyvertársa Szemere Kálmánnak, mivel Szemere a szakcsi választókerületben megválasztott Szluha Pál képviselő megtámadott mandátuma ellen, az úgynevezett „korona tanú, persze nem Ingyen“ — amelynek „a nosztányi nagybérlő ur a megmondhatója — mert Szemere sernmit se tesz ingyen, hisz még a megyebizottsági tagságát is dijaztatni akarta“. — Innen a mersz tehát s a nagy fenegyerekeskedés, ezért szidhatta Szemere szokása szerint legutóbb Tamásiban is a főurakat, főpapokat, világi, egyházi felsőséget. Ezért lapít a politikailag vele egy gyékényen áruló megyei munkapárt stb.

Ez a tenorja a tisztelendő ur nyílt levelének, a mi válaszunk pedig az, hogy keresse a megvesztegethetőséggel megvádolt Szemere ur becsületét opt, ahol akarja, a megvesztegetőnek állított nosztányi bérlő ur is vegyen magának elégtételt úgy, ahogy tud, keresse továbbá igazságát az elég könnyüvérüséggel szintén megrágalmazott közhatóság, sőt a munkapárt is, nem igen törődünk vele, az ellen azonban a hírlapírói tisztesség neveben határozottan tiltakozunk, hogy egy, a lapunkból tendenciózusan kiszakított mondatnak valótlan, illetve szándékos elferdítésével igyekezzék valaki keresztül gázolni az egész vármegyei közéleten. — Igenis megírtuk, hogy főispánunk Szemerével szemben „a legnagyobb pártatlansággal elment a türelem, a kímélet legszélső hataráig1*. De ez nem azt jelenti, hogy ezért úgy a vármegye főispánját a maga honett, jó szívre valló, nyílt, egyenes és becsületes eljárásáért, valamint talán az egész közgyűlést is, a Szemerével való „paktálással“ lehetne vádolni. Igen is megírtuk mi azt is, hogy Szemere nemcsak a vármegye alispánjától, de osztatlanul az egész közgyűléstől is derekasan megkapta ama bizonyos vármegyei angariát s hogy teste ama bizonyos részét bizonyára a — kezében vitte haza. — Nem lapított itt tehát senki, sem a főispán, sem az alispán, sem a közgyűlés munkapárti része, de igenis lapítottak és lapítanak azok, akik csupa ellenzéki viszketegségből reá- szávaztak Szemére képtelen indítványára, kik szóval és hirlapilag is éppen pártszempontokból nem igyekeztek való értékére leszállítani az.ő handabandáit, sőt erősnek is tartották és rosz- szalták mintegy a vármegye jogos védekezését eme „előkelő idegenellen. Ne tessék Szemerét tehát a munkapárt nyakába varrni, éppen az ellenzék csimpeszkedik ő bele,, amikor a „vármegyét ütni‘i kell. Ilyenkor Szemere a . faltörő kos, a nagy — sláger. Azon a részen van tehát a fegyverbarátság, mert a tisztelendő ur lámpással sem tud olyan munkapártit találni, aki valaha még szavazattal támogatta volna Szemerét, de igenis az ő csekély párttöredéke éppen az ellentáborból kerül ki.

Mindenesetre igaztalan volt tehát a közhatóság, a munkapárt nyilvános megvádolása s az, különösen a velünk szemben elkövetett kedélyeskedés. Ha tisztelendő ur olyan veszélyes embernek Ítéli Szemerét, az egyháza érdekeit védeni hivatott jó paptól, nem Ízléstelen csipkelődést, de inkább támogatást várhattunk volna mi, akik amikor Szemerével szemben majdnem elmentünk a kíméletlenség határáig, bizonyára nem az ő általa „beígért“ — szekularizációt sürgettük 1

A két véglet.

A politikai felfordulást, mely a magyar parlamentáris állapotokat jellemzi, két véglet uralja ez idő szérint.

Az egyik Tisza István gróf álláspontja, amely; szerint a véderő javaslatokat a nemzet létkérdése szempontjából „muszáj“ megszavazni minden ellenszolgáltatás és kikötés nélkül.

A másik az obstrukció álláspontja, amely a véderőjavaslatok törvényre emelését a jelenlegi kormánynak és többségnek megengedni nem akarja és ennek feltételeit maga akarja megszabni.

És ez utóbbival a zűrzavaros helyzet megoldása lesiklott a józan ész törvényei szerint kezelhető modalitások teréről, mert hiába mondja a többség, hogy muszáj a törvényt meghozni, ha törvényalkotásra vonatkozó szándékát és akaratát a házszabályok fogyatékossága miatt, mellyel az ellenzék visszaélhet — érvényesíteni nem tudja. — És hiába mondja az obstrukció, hogy „nem akarom“ — midőn az ellenzék legkiválóbb férfiai is elismerik, hogy a véderő javaslatokra szükség van. Ezzel megszűnt az elvi ellenzés jogosultsága és következik a megszavazás feltételeinek megállapítása a koronával és Ausztriával szemben ; de hogyan hiheti az ellenzéken levő kisebbség a saját .súlyos feltételeinek elfogadását, midőn a többség minden előfeltétel nélkül, tisztán a 9-es bizottság katonai programmja keretében akarja a véderőreformot törvényre emelni ? .

A megoldás egyik módjául felvethető és mintegy önmagától kínálkozik a házfeloszlatás lehetősége. Ez nem is volna csodálható, mert a technikai obstrukció, mely parlamentünkben hetek óta dúl, oly sivár és állami életünket annyira lealázó látvány; hogy attól igazán érdemes volna önmagunkat és a művelt világot megszabaditani. Erre azonban bajosan kerülhet a sor, mert hiszen merőben felesleges lenne, miután az ujonan választandó parlamentben is lehetséges az obstrukcip és a veszedelmes játék újból ott kezdődnék, ahol az előbbi végződött.

A „muszáj-poljtika“ magában foglalja, hogy a többség keresni fogja-az eszközöket, melyek segítségével akaratának érvényt szerezhet az akadékoskodó kisebbséggel szemben. Számtalanszor hangsúlyoztuk, hogy ezeket az eszközöket már régen meg kellelt vglna szerezni, mert a parlamentarizmus kisebbségi obstrukcióval képtelenség. Hogy a máj kjélesedett pártviszonyok között hogyan szerezheti meg a kormány és többség ez eszközöket,;,bajos elképzelni. Szép szerével aligha, de ez a „szép szer“ nem is a fő dolog, mert eddigeíé egyetlen parlamentben sem sikerült az obstrukq,ó nyakát szép szerével kitekerni, hanem csak erőszak utján és ezt az erőszakot az obstruálj kisebbség féktelenségei ellen, még eddig minűen parlamenti többség több-kevesebb beketürés után alkalmazta.

A legkülönösebb/jelenség, hogy nemcsak, hogy a »muszáj-poLi.tiljja« magában foglalja a kisebbség okvetetienkedésének letörését, hanem a törik-szakad »nem akarom« politika is, melyben a kisebbség ez időszerint tetszeleg magának, szinte kihívja és kényszeríti a többséget arra, hogy parlamenti jogait érvényesítse.

Ily viszonyok kökött nápról-napra világosabban kitetszik, hogy e két álláspont között az áthidalás, a kiegyeniitődés lehetetlen, jóllehet kétségtelen, hogy a 'többség erőszakra nem törekszik, az obsruktorök pedig nem a legnagyobb szerénységgel ugyan, de mégis megjelölték a véderőjavaslat előfeltételéül egyrészt az általános, egyenlő és titkos választói reformot, másrészt az úgynevezett »nemzeti követelményeket« koalíciós értelmezésben, még pedig nem a legprecízebben meghatározott junktimban a — házszabályrevizióval

E kikötésekkel szemben hangoztatnunk kell, hogy ily feltételek felállítására a kisebbség nem jogosult. Sem a parlamenti tanácskozás irányítása, beosztása, sem a viták megengedese, vagy lehetetlenitése, a törvényhozás munkájának megakasztása, a többségi akarat kijátszása, sem a házszabályok módosítása,1 vagy megalkotása nem tartozik a kisebbség jogkörébe. És ha ezt teszi, ezzel csak a többség jogait bitorolja E jogbitorlással szemben a többség eddig a béke- türés, a kivárás álláspontjára helyezkedett, arra számítva, hogy a kisebbségben végre is felül kerekedik a jobb belátás és letesz arról az el- bizakcdott hitről, hogy ő a nemzet, hogy csak az kormányozhatja ezt az országot, akinek ő ezt megengedi, hogy csak az lehet törvény, amit ő akar és hogy csak az jó, igaz és szép, amit ő jónak, igaznak1 és szépnek mond.

A többség ez álláspontja jogosult és helyes, de a kívánt eredménynyel nem kecsegtethetjük magunkat, mert a mi obstruktoraink mindenre képesek, csak jobb belátásuk bevallására nem. Aminek oka az, hogy náluk az obstrukció nem mint ők mondják — a nemzeti jogok védelmére kihúzott végső fegyver, hanem agyafúrt elszántsággal alkalmazott eszköz a parlamenti hatalom kézre kerítésére. És épen azért velük szemben nem következhetik most már más, mint a kérlelhetetlen harc.

Az obstrukció ‘végleges kiküszöbölése házszabályainkból oly égetően sürgős és szükséges, hogyne cél elérhetése érdekében a legnagyobb erőkifejtéstől sem szabad visszariad- nunk^ Az a mulasztás, melyet az obstrukció lehetőségének meghagyásával az előző kormányok elkövettek, oly sok súlyos áldozatot kívánt már, hogy több áldozat elviselésére hajlandók nem lehetünk. Az obstrukció nem a többség jogát hanem a nemzet sorsát es létét veszélyezteti üres fejű, hiú lelkű, a nemzet igazi szükségleteit fel nem ismerő pártpolitikusok kénye- kedvéért. Belátja ezt a nemzet is, minek bizonysága, hogy a törvényhatóságok napról-napra és egymásután állást foglalnak az obstrukció ellen. Itt az ideje, hogy a többség, mely a nemzet sorsáért felelős, ettől az állandó veszedelemtől a hazát végleg megszabadítsa. pa |y|a

A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadó- hivatalhoz mielőbb beküldeni.

Osztrákok a magyar gazda ellen.

Irta j Bernáth István, a «Magyar Gazdaszövetség» Igazgatója.

Bécsben, a birodalmi gyűlésben legutóbb nagy volt a kavarodás. A képviselőházban az argentínai busbehozatalról volt szó, nevezetesen a drágasági ügyben kiküldött bizottságnak arról a javaslatáról, amelyben felhívja a kormányt, hogy a tengerentúli fagyasztott húst korlátlan mennyiségben eressze be, tekintet nélkül a magyar kormány állásfoglalására. A bizottságnak ez a javaslata nagy szótöbbséggel született meg. Jó ezt megjegyezni, mert teljesen igazolja azt a tapasztalatokon alapuló jóslatot, ‘ hogy minél többet kapnak az osztrákok, annál többet fognak követelni. Sőt elvakultságukban annyira mennek, hogy egy parlamenti bizottság olyan határozatot hoz, amelynek elfogadása esetén kitörne a háború Ausztria és Magyarország között. Mi ugyanis azon az állásponton vagyunk és ezen felfogásunkban osztozik az osztrák kormány is, hogy ilyen kérdésben a magyar kormány beleegyezése nélkül eljárni nem szabad, mert ez a kiegyezésnek alapelvét döntené halomra.

Mindez azonban nem akadályozza az osztrák képviselő Tirakat abban, hogy bizottságilag ilyen határozatot terjesszenek elő, habár Gautsch báró miniszterelnök minden tudását és ékesszólását használta fel, hogy letörje a kérdés élét és elég őszinte volt még kijelenteni azt is, hogy itt a kötött szerződés becsületes megtartásáról van szó. Mindennek dacára 174 képviselő akadt, akik a bizottság jogilag tarthatatlan, következményeiben veszedelmes, Magyarország ellen irányuló javaslatát pártolták. Ezt jó lesz majd el nem felejtenünk akkor, ha majd arról lesz szó, hogy a kérdésben a magyar parlament döntsön. Jó lesz ezt megszívlelni a kormánynak, amely — úgy látszik engedményeket akar követelni Ausztriától a tengerentúli hús beengedéséért..

Milyen tarthatatlan és mennyire megokolat- lan az osztrákok álláspontja, mutatja az a tény, ami köztudomású, hogy a múlt héten a bécsi marhavásáron a felhajtott marhák nagy része eladatlan maradt s éppen akkor, mikor a képviselőházban sürgetőleg követelték a korlátlan hus- behozatalt, a bécsi marhanagyvágó kijelentette, hogy a kicsiben való eladásnál kilogrammonként 10 fillérrel szállítja le a hús árát.

Mindezek azt mutatják, hogy itt politikai kérdésről van szó. Eldugott törekvésekről,- melyek a maguk igazi színeiben jelentkezni nem mernek, a magyarok megfélemlité;Séről, a Darányi, által nehezen megalkotott agrárvám politika módosításáról, a gazdák letöréséről.- Ha valaha,.(ijgy most kell talpra állanunk-. úgy most nem szabad elfelejtenünk a latin közmondást, hogy a kezdetnek állj ellent. Az osztrákok folyton növekvő kivánságáit kielégíteni legfeljebb romlásunk árán leszünk képesek. .

Az Argentínára való kacsintgató következményei már nemzetközi téren is kezdenek mutatkozni. A londoni Standard foglalkozván ezzel a kérdéssel, immár a britt gyarmatok érdekeit tolja előtérbe. Hivatkozik Tisza István grófra, hogy lehetetlen egy országnak huzamosabb időn át megengedni a fagyasztott husbehozatalt és a másikat elzárni tőle. Ha tehát mi magyarok eltérünk attól az állásponttól, hogy a husbehozatal egészségügyi szempontból van kizárva, akkor azután természetes, hogy a tengerentúli országok mindegyike követeli a bebocsátást. Argentina lesz az első, melynek húsát beeresztik — folytatja a Standard. Biztatja ..azonban a britt kormányt, hogy ha ez megtörténik, a megtorlással való fenyegetés révén biztosítson gyarmatainak az Osztrák-magyar monarchiába való husbehoza- talnál előnyöket, mert hiszen, ha az osztrák és magyar kormányok csak Argentínának engednék meg a husbehozatalt, ez a 1 gtöbb kedvezményes elv megtörése volna, amely Anglia számára mindazt az előnyt minden további tárgyalás, megegyezés és engedély nélkül biztosítja, amit mi bármely országnak megadunk.

A magyar gazdaközönség kellő erővel sorakozzék a földmivelésügyi miniszter Serényi Béla gróf mögé, hogy ő visszautasíthassa az osztrákok kívánságait, amelyeket a hazai fogyasztók érdekeivel nem lehet takargatni és védelmezni. Hiszen legutóbb a kassai mészárosok is határozottan kijelentették, ami a husvitában folyton kifejezésre is jutott, hogy a husdrágaságot igazában vévé az idézi elő, hogy mindenki elsőrangú húst óhajt s a kevésbé jót, -— a marha elejét — senki sem veszi, minélfogva természetszerűen megdrágul a hús, mert a mészárosnak a fél marhán kell azokat a költségeit bevenni, ami azelőtt az egész vágott állatot terhelte.

A bekövetkező időkben a magyar gazdatársadalom teljes erővel kell, hogy sorompóba lépjen a mértéktelen és igazságtalan osztrák követelések ellen és megvédelmezze a maga érdekét, ami az ország igaz érdeké és valóságos java.