Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-06-12 / 47. szám

XXI. (VI.) évfolva 47. szám Szekszárdf 1911 június 12» TOLHAVARHEGV l Előfizetési ár: B A_ _____ _ _ Egész évre . . Fél évre . . Negyed évre . E|y szám ára 16 korona. 8 „ 16 fillér. Bllöflzetíseket és hirdetéseket a kiadó- b Tataion kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és paplrkeréskedés r.-t. Szekszárdim. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heftenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Egye* Mámon ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi telelon-szám i 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Or. LEOPOLO KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Túulrnt. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — Lesz-e uj indemnitás? Budapest. (Érk. á. u. 2 óra 30 perckor.) A képvíselőház holnap a kultuszvitát foly­tatja, melyre^ még számos szónok iratkozott fel. A kormány megbízásából Kabos Ferenc képviselőházi alelnök tárgyalni fog az ellenzék vezérférfiaival, hogy. a költségvetés julius 1 ig tető alá hozassék Ha ezt nem sikerülne bizto­sítani, a kormány a hónap vége felé uj indem- nitási javaslatot nyújt be. A szegedi mandátuma Szeged (Érk. d. u. 2 óia 10 perckor) A szegedi munkapárt állal főiléptetett Eötvös Károly tegnap Vázsonyi Vilmos és szá­mos képviselő kíséretében Szegedre érkezett és nagy lelkesedéssel fogadtatott. Eötvös programm- beszédében kijelentette, hogy a munkapart hive, de a véderőreformot módosítatlanul nem fogadja el. Híve az általános titkos választói jognak. A Justh-párti jelölt: Várossy Gyula Eötvös javára visszalépett. Prohászka püspök indexen. Róni», (érk. d. u. 2 óra 20 perc.) A pápának ma kiadott dekrétuma P r o- hászka Ottokár székesfehérvári püspök 3 munkáját és egy pásztorlevelét indexre tette. Halálos repülőverseny. Wiener-Neustadt. Érk. d. u. 2 óra 15 p.) A tegnapi repülő versenyen Wiesenbach Vince léghajós 200 méter magasból lezuhant és szörnyet halt. A versenyt azonnal beszüntették. Öngyilkos hadnagyok. Eszék. (Érk. délután 2 óra 40 perckor). Nagy Zoltán és Salgő József honvédhad­nagyok öngyilkossági kísérletet követvén el, ügyük a fegyelmi vizsgálat befejeztével áttétetett a pécsi 19-ik honvédgyalogezredhez. A kolera ellen. Budapest, (Érk. d. u. 2 ó. 25 p.) A belügyminiszter elrendelte, hogy tekin­tettel a Konstantinápolyban előfordult kolera­esetekre, a Konstantinápolyból jövő vonatok Zimonyban az utasokkal együtt orvosilag meg­vizsgáltassanak. Verekedő szocialisták. Budapest, (Érk. d. u 2 óra 10 perc.) A szociálista-párt tegnap tüntető népgyü- lést tartott a véderőreiorm ellen. A tömeg összetűzött a rendőrökkel, akiket kövekkel meg­dobáltak. A rendőrök kardot rántottak. 16. tüntető letartóztattatott. Elfogott rablógyilkos. Temesvár. (Éfk. d. u. 2 óra 20 p.) A temesvári zálogházas gyilkosát elfogták, Halász István rovott múltú egyén személyében. A kultuszvita. Vallásháborút nem íehet csinálni Magyar- országon. Ha ezt azok a politikusok, akik felekezeti ellentétek kiélesitésén fáradoznak, még nem tudnák, meg fogják tanulni hama­rosan. Nálunk még a vallásszabadságért folytatott háborúk is szabadjjágháboruk vol­tak: céljuk politikai volt és nemzeti, soha­sem felekezeti. Hogy képzelik azok, akik a felekezeti gyülölségnek régóta kialudt kályháiba rak­ják a tüzet, hogy ami a középkorban nem sikerült, amikor pedig a dolgok természete miatt sikerülni kellett, az most, a huszadik században jobban fog sikerülni, holott a dolgok természetes rendje és az idők járása teljesen ellene van. Tisza István szerint a középkort nem lehet többé visszacsinálni. Ám ha valami csoda folytán lehetne is: nem sok haszna lenne belőle a felekezeti türelmetlenség baj­nokainak, mert a vallási háborúk fogalma és ismerete még a középkori Magyarország közéletéből is teljesen hiányzott. Az a felekezeti operett-háború, amely most a képviselőházban folyik, a vidám, kedves operett zene fülbemászó dallama ne ijesszen meg bennünket jobban a kelleténél. Kétségtelen, hogy a jobbról és balról végzett serény munka és titkos és nyílt szervezkedés eredménye gyanánt a szélső­ségek a képvíselőházban, a sajtóban és az életben a szokottnál tüzesebben összecsap­tak. Ám a magyar intelligencia zöme, a romlatlan magyar nép milliói hidegen, érdek­lődés nélkül, páholyból nézik végig a nem valami fenséges viadalt. A nemzetnek egészséges lelke egykép húzódik a bigottizmusnak és a teljes hitet­lenségnek a túlzásaitól. Egyik sem kell neki: sem az istentagadás fönnhéjázása, sem a keresztényi szeretetet és türelmet arcul- csapó felekezeti gyűlölködés. Ha valamely nép az okos középuton járt a vallás és haladás kérdéseiben: a magyar nemzet valóban azon járt. Szabad­ságáért, nyelvéért, alkotmányáért, nemzeti létéért folytatott szakadatlan harcaiban sok­szor túllőtt a célon; vakmerőség és félénk­ség, az egeket barsogató reménykedés és kishitű elcsüggedés nem egyszer jött rá lélektani átmenetek nélkül. Volt eset, hogy sokat mert, volt eset, hogy semmit. Á , nemzeti ügy hősét ma vállára emelte, holnap minden igazi ok nélkül a földre dobta. Ám az emberi haladás kérdésében sohasem hi­bázta el a kellő mértéket. Se a rohamos haladásnak, se a bicegő hátramaradásnak nem volt a barátja. TARC A. Az ima ereje.' Epizód a spanyol—mór harcokból. Irta: V. Fejes György. Az arab vitézség és magas műveltség rég­óta homályba boritotta már a keresztet. Spanyol- ország területé csekély kivétellel a mór kálifá- tusokat volt kénytelen főhatalornnak elismerni s a folytonos civódás és egyenetlenség, mely az apróbb fejedelemségeket egymással szemben nem hagyta nyugodtan fejlődni s az a virágzó ipar, kiterjedt kereskedelem, fejlett tudomány, melylyel az arabok azon időben dicsekedhettek : kirívó ellentétben állt a keresztyénség akkori, sok tekintetben barbárságával, szellemi szegény­ségével s méginkább biztosították az idegen — s mi több — a pogány uralmat ! A sors kérlelhetetlen logikája azonban a mór birodalommal sem tett kivételt. Mert bár­mily nagy legyen is valami, vagy valaki r— ha egyszer feljutott dicsősége zenithjére, tovább nem emelkedhetik, kezdődik a hanyatlás folya­mata, mely azután sok esetben a végmegsemmi­sülés sírjában végződik. Az egykor fényes hirü kordovai kalifátus dicsőségének napja is lemenőben volt a X-ik század közepe felé, amikor még nálunk csak kezdették megismerni a keresztyónséget. De mint a nyugodni készülő nap — bár ereje fo- konkínt kisebbé lesz — pirosló fényével még egyszer végig hinti a láthatárt, úgy az említett kalifátus is, mielőtt bekövetkezett volna teljes aláhanyatlása: még egyszer megmutatta erejét, villogtatta diadalhoz szokott fegyvereit 978-tói 1002-ig, tehát csaknem negyedszázadon át a derék, vitéz és uralomra termett »Almanzor«-ral az élén. Róla van feljegyezve az arab krónikák­ban, hogy 52 győzelmet aratott a keresztyéneken. Sorra verte Navarra, Kasztilia és Leon királyait sőt 997-ben elpusztította a hires szent helyet: »San Jagő de Compostella«-t, ahol állítólag a spanyolok védszentjének, lakab apostolnak ereklyéi nyugosznak. A király II. Bermudó el­futott, a fővezér Garzia Fernandez a nemessgg virágával a csatatéren maradt, az emir pedig nagy zsákmánynyal tért vissza Kordovába. Almanzor azonban minden szerencséje mellett sem volt kegyetlen és vérengző; sőt sokszor adta fényes tanujelét nagylelkűségének. Erről az eléggé nem dicsérhető tulajdonságáról is maradt vissza egy följegyzés, mely a kom- postellai kolostor évkönyveiben olvasható. Hogy ezt kellőleg méltányolhassuk, vissza kell men­nünk egy kissé történelmünk fonalán. Kordovában vagyunk s 979. évet Írunk. A kalifa palotájának kupolatermében bibor ke- reveten ül. Háta mögött vezérei és főbb hiva­talnokai állanak félkört formálva. Előtte a szí­nes üvegtáblákon beszűrődő napsugaraktól el­árasztott kis hatszegletü asztalkán a párolgó »mokka«, két oldalt páva és structoll legyezőket lengető szerecsen 'szolgák. A teremben nincs jelen az andaluziai szépek gyöngye: »Izolda«, sem a mandolint pengető andalító kék szemű »Zeila«, jeléül annak, hogy komoly kérdésekről van szó. Úgy látszik, nem a legjobb hangulatban van a főur, valami mintha nyugtalanítaná ... Álmot látott a múlt éjen, ennek megfej­tése után vágyakozik 1 De ime: a szőnyegajtó szétnyílik s mellén keresztbefont kezekkel megjelenik az ősz jós »El-Hajum«, az udvar bölcse, tiszta fehér bur­nuszbán és zöld turbánnal, ki már a kalifa atyjának is nagyrabecsült embere volt. — Hivattál, óh hatalmas ur — ime szol­gálatodra áll a te legszegényebb szolgád — szólt az ősz. — Álmot láttam — felelt vissza a kalifa; fejtsd meg azt, mert addig nem lelem nyugto­mat s ezzel igy folytatá beszédét: »Egy erős oroszlán állott egy kis patak partján, vele szemben egy kecskefiók ; már ugrani készült a nemes vad, midőn egy fénylő sugárral körülvett alak szállott le a magasból s fölé terjesztette karjait s ime, az oroszlán nem bántotta a kecskefiókot, hanem békességgel legelni hagyta, ő maga tova ment s barlangjába érve, szeliden elszunnyadott.« Ekkor felébredék s indultam uj győzelmet aratni. Az öreg bölcs végig simogatta hófehér szakállát, lehunyta szemét s pár pillanat múlva határozott hangon mondta irónad alá a meg­fejtést — Hatalmas Kalifa ! Allah mondja sokszor az erősnek: légy gyenge! Nem fogsz csatát vívni, vért ontani és mégis akkor nyered meg a legnagyobb diadalt, mert legyőzöd önmagadat. A gyengét fölemeled, amiért neved fenmarad végtelen időkig; a nagy próféta védjen téged és birodalmadat! Az oroszlán te vagy, óh nagy ur ! A kecskefiók a keresztyén gyaurok serege : a dicsfénynyel körülvett alak «Isza« (Jézus) akit azok imádnak. Te meg fogsz engedni elle­neidnek — Allah úgy segéljen! — A Kalifa egy erszény pénzt adatott a jósnak ; komoly arccal mintegy magában tépe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom