Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-10 / 29. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK Dili április 10. egyre gyarapodik a tenyésztők száma. 1909-ben 2446 község és puszta foglalkozott selyemtenyésztéssel, mig 1910-ben 2802 s a selyemtermeló családok száma 79.861-ről 90.064-re szökött fel, vagyis talán már ebben az évben nyoma se fog látszani a kész eredményt feltüntető kimutatásban annak, hogy 1908. évtől Horvátország kivétetett a szekszárdi selyemtenyésztési felügyelőség hatásköre alól. Az utóbbi 3 évben a felügyelőség 2 selyem- fonodát állított fel, az egyiket 80 orsóval Törökkanizsán, a másikat pedig 120 orsóval Békéscsabán. Tolnán pedig sodrógyárat létesített, amelyet saját üzemben tart fenn, gyönyörű szociális érzékkel oldva meg a munkás kérdést. A felügyelőség ugyanis munkásotthont, orfelinatot létesített itt, hol 13 éves árvaleányokból jelenleg 60 van elhelyezve. De az otthont nemsokára kibővítik 120 gyermek számára. Egyfelől saját nevelésű, kitűnő muekaerőkhöz jut igy a gyár, de a gyerekek sem lépnek majd ki semmi nélkül az életbe, mert évente ellátásukon felül 140 — 150 korona tiszta keresetet raknak be számukra a postatakarékpénztárba. Ezt a szép példát más fonodák is utánozták, igy újabban Győrött létesítenek hasonló munkásotthont. Az itt felsorolt országos eredménnyel lépést tart Tolnavármegye selyemtenyésztési eredménye is. A múlt évben 166,418 koronát fizetett ki a felügyelőség, fennállása óta pedig 9.632,418 korona összes keresetet nyújtott, amelyből Szekszárdra 4.712,637 korina 73 fillér kereset esik. így az elmúlt évben kifizettetett itt gubóért 6513 korona 83 fillér, napszámosoknak nyári górcsövezés és téli munkákért 90,921 korona 41 fillér, kereskedőknek 87,933 korona 60 fillér, tisztviselőknek 89,891 korona, vagyis összesen 275^359 korona 84 fillér. Sajnos azonban, ezzel a szemellátható szép eredménnyel szemben egy elszomorító jelenséget is kell konstatálnunk, azt, hogy az ország a maga egészében még nem : jutott annak tudatára, hogy a selyemtenyésztéssel járó nagy nemzetgazdasági hasznot csak azzal állandósíthatjuk, vagy fokozhatjuk, hogy ha a szederfa-állományt megfelelő arányban szaporítjuk. Az egyes vármegyek még ma is idegenkednek a selyemtenyésztéssel szemben s nem fejtik ki a kellő erélyt sem a szederfa ültetésben, — Nem ilyenek voltak ám ők az ifjúság tavaszkorában I Szép jövő biztatta őket, amit bizonyára el is érnek, ha a szeretet és kötelességtudat bekövetkezett megrendítő eseményei homályba nem borítják vala elméjüket. * * * * Hires szépség volt szülővárosomban Engel Cili. Ott emelkedett házuk közel a hajóhidhoz. Atyja még hajlott korban is szorgalmas kereskedő hírében állott. Meglehetős vagyonnal rendelkezett, tisztességes, becsületes magaviseletéért mindenki rokonszenvezett az öreg »Dávid« úrral és nem volt olyan nemes cél, amelyet nem segített volna anyagilag is. »Grünhut Áronék« pedig a város felső részén laktak, szintén, mint kereskedők, ügyes számítás és a szerény igények nekik is jó megélhetési viszonyokat eredményeztek. Az üzlet lelke azonban mégis a fiatal »Lipöt« ur volt, aki megnyerő nyájas külsejével is bizalmat keltett s e mellett csinosan öltözködött. Általánossá is lett azon meggyőződés, hogy a két háznép szoros viszonyba kerül a fiatalok összeházasítása révén. Az ifjú Grünblatt éppen nem mondott ellene a közvéleménynek és szülei szándékának, valamint a szép Ciliké sem vonakodott élettársul szegődni az ő «Poldi«-jához, akit külömben is magához tudott bilincselni csillogó fekete szemeivel, derült kedélyével, szóval egész mivoltával ! így hát a szándék mindkét részről kölcsönös lévén, csak annak beteljesítésére kellett várakozni, ami az őszi ünnepekre volt tervezve. Azonban »ember tervez, Isten végez« — mondja a példaszó ! . . . Éppen aratás ideje volt 1857. nyarán. Hetek óta perzselőn sütött a nap, a lakosság nagy része aratásban foglalatoskodott, a szárazságot növelte az erős keleti szél. Az ö*eg sem azok megvédelmezésében. A selyemtenyésztési felügyelőség 1910. évben az ország különböző vidékein, 57 helyen 144 katasztrális holdon tartott fenn faiskolát s összesen 302347 darab fát osztott ki. Ámde ezeknek a fáknak 40—65 százaléka gondozás, ápolás hiányában, de legkivált rosszakaratból kipusztul. így Torontálban 99 ezer, Bácsbodrogban 92 ezer, Temesben 66 ezer, Krassószőiényben 73 ezer, Arad- megyében 24 ezer pusztult ki s a kis Ugocsában az utak mentén elültetett 6000 fából csak valami 600 darab maradt meg. A mi vármegyénket illetőleg azonban megnyugtató, hogy egyre-másra szaporodnak a községek, amelyek a selyemtenyésztés iránt való jóindulatból külön epreskertet létesítenek, hók egy tömegben találja a tenyésztő a szederfákat. Ilyen derék községek : Gyulaj, Kurd, Lápafő, Fadd, Duna- fóldvár, Decs, Harcz, Gy'ónk, Keszőhidegkut, Szárazd, Szakadát, Felsőnyék, Ka k ásd, Majos, Máza, Mórágy, Tevel. Ha a községek e derék, követésre méltó jó példáit más vármegyékben is megszívlelnék s különösen, ha az ottani hatóságok nem csupán csak Írott malasztnak tekintenék a szederfák védelmér. hozott törvényeket s szivvel-lélekkel mindenütt teljes erővel hozzálátnának a közutak melletti területek befásitásához, természetesen még szebb lenne az eredmény s kitűnő égalji s más viszonyainál fogva Magyar- ország lehetne- az európai selyemtermelés központja. B« VÁRMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolna- vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 12 én tartja rendes havi ülését. Közélelmézésiink javitása. Közélelmezésünk javítását nagyban előmozdítaná a gyümölcs- és konyhakerti vetemé- nyek okszerű művelése. Ez utóbbinak bőséges hasznát láthatjuk a bolgár kertészetekben, amelyből igen sok pénzt vesznek be, mig a mi gazdáink a városhoz közeleső földjeiken kalászos veteményeket termelnek. Külföldön, még a kisebb városok piacain is a konyha- és gyümölcskertészet sokféle pompás terményeivel találkozunk, nálunk pedig e kultúra termékeiben csak kiállításokon gyönyörködhetünk s ezeknek is az áruk szerényebb polgári zsebből megfizethetetlen. Noha a gyümölcs- és konyhaEngel Dávid pár napra üzleti dolgok végzése céljából elhagyta otthonát. íme egyszer csak — amitől eddig is féltek — sürü füstgomoly emelkedett az ég felé a város felső részén. A veszedelmes »vörös kakas« Grünblatték házát szemelte ki első áldozatául, a kavargó szél miatt nemcsak hogy azt az egy házat nem lehetett megmenteni, de egyszerre négy-öt helyen, egymástól meglehetős távoli részeken újabb kigyulladások történtek. A sziporkák és tüzes üszkök fennt a magasba keringtek s amint az erős szél lecsapta egy helyre, ott azonnal újabb veszedelemnek váltak okozóivá Mintha az egész városra ki lett volna mondva a végítélet. A harangok szünet nélkül kongtak, a meglepett lakosság otthon levő része a rémülettől nem tudott hova lenni, mindegyik a maga hajlékát védelmezte. Ebéd után egy óra körül égni kezdett Engelék lakása is, a száraz nádfedélnek kevés kellett s mielőtt még mentésre gortdolhattak volna a közeli szomszédok, már lehullott az égő tető a szűk udvarra. Ciliké maga lévén otthon, előre bezárta az üzlet ajtaját s a lakás hátulsó részében foglalatoskodott, jóformán a kiáltásokat se hallotta meg, amelyek a házuk veszedelmét jelezték. A tető lehullásával az egyszerre megnövekedett forróság és betóduló füst miatt eszméletét veszítve a földre esett, ott ruhaja a padlásról lehulló zsarátnoktól tüzet fogott s néhány perc alatt a közveszélv szomorú áldozatává lett, egy alaktalan, megszenesedett tömeggé válva. Lipót midőn meghallotta, hogy Ciliké maga van odahaza s ő házuk is ég — félőrülten rohant lefelé, ott hagyva saját lakásuk romjait — csakkogy mire célhoz ért, már atckorra a felbőszült elemek elvégezték szomorú munkájo- kat! A pusztulás nyomainak eltakarítása közben akadtak rá Ciliké tetemére s a külömben kertészetre alkalmasabb föld a magyar földnél nincsen, mégis annyi izetlen, fanyar, férges, csenevész gyümölcsöt, zöldségfélét sehol sem látni, mint nálunk. Mit kellene tennünk, hogy a helyzet megjavuljon és közélelmezésünkben üdvös változás álljon be ? A felelet egyszerű: a termelést kell megjavítani. Ezt pedig csak a viszonyainkhoz alkalmazott farmrendszer megalapításával érhetjük el. Ha városainkat a külterjes és keveset jövedelmező gabona- és kukorica földek helyett a belterjes gyümölcs- és zöldségtermelő farmok vennék körül, ezzel megoldatnék a közélelmezés egy fontos ága és annyi nehéz szociális kérdés súlyos problémája. A városok ily módon való élelmezését az amerikai angol farmok emelték a tökéletesség legmagasabb fokára. Meg is látszik első szem- pillantásra az amerikai és angol városok piacain ennek a rendszernek áldásos volta. Amerikában a nálunk szokásos nyílt piacokat és vásárcsarnokot nem is ismerik. Ott a zöldséget, főzeléket, gyümölcsöt boltokban, vagy az utcákon kis kézi kocsikon árulják. Vannak ezenkívül fogatos árusítók is, kik házról-házra járva, kinálgatják áruikat. Ott nem sughatnak-bughat- nak össze az árusítók, mint nálunk a csarnokban vagy a piactéren. A tiz-husz holdas farmerek vetélkedve igyekszenek egymást termelésük mennyiségével és minőségével felülmúlni. És az eredmény az, hogy minden árusító-bolt és kocsi valóságos gyűjteménye a gyümölcsös konyhakertészet csodáinak. Silány, férges gyümölcsöt ott nem látni. Hogy egy ilyen 20—30—40 holdas gyümölcsös vagy zöldséges farm mit jövedelmezhet, abból következtethetünk, hogy a farmerek kastélyszerü, díszes, kényelmes emeletes házakban laknak földjeiken és 500—600 koronát érő egylovas fogaton viszik be terményeiket boltosaiknak, kikkel éves szerződést kötnek a termények árára, Jól tudjuk, hogy különböző országokban a termelési módokat nem lehet egy kaptafára huzni s számolni kell a természeti és egyéb adott viszonyokkal. De azt bizonyosra vehetjük, hogy az amerikai farmrendszer gyakorlati meg- honositása a mi viszonyaink mellett nagyon áldásos lenne. Hogy virágzó farmokat, gyümölcsöst, — konyhakertészetet és baromfitenyésztő telepet létesíthessünk városaink körül, ehhez elsősorban — jóakarat szükséges. Csak jóakarat és nem áldozatkészség a kormány, városaink és a hatóságok részéről. Mert az a tőke, melyet az állam és a városok a városok közelében fekvő birtokok megvásárlására, vagy haszonbérlésére fordítanának, dús kamatot hajtanának úgy az államnak, mint a városoknak. Hiszen ezt az eddig felmerült példákból eléggé tapasztalhattuk. Czegléd város nemrég egy 600 holdas birtokot vásárolt, melyet a legméltányosabb feltételek mellett apró részletekben eladott kisembereknek. És a város amellett, hogy sok derék családot felsegített, 230,000 koronát nyert az üzleten. Ahol a föld nem eladó, vegyék haszonbérbe és is felizgatott kedélyű ifjú a midőn meglátta — velőtráző kiáltással reáborulva, összerogyott. Az ott levők midőn felemelve eltávolították: már mint megbénult idegrendszerü, zavaros tekintetű, érthetetlen szavakat kiáltozó, homályba borult elmejü, roskadt alakot szemlélhették ámulattal, vegyes szánakozással. Hiába fogták el a gonosz gyujtógatót egy iszákos koldus képében, hiába vett azon rettenetes bosszút a íelingerült tömeg — mindez nem szolgálhatott már elégtételül sem a kárvallottaknak, sem a hű szeretőnek. Az ifjú sohasem épült ki többé, élt mint szív meleg vonzalmának, forró szeretetnek élőhalottja : mint szegény »Poldi.« * * * 1863. karácsonyán nagy öröme volt özv. Heringné asszonyomnak Ráckevén. Katonaságból jött haza látogatni szemefénye, «Marton« fia, aki Bécsben szolgált, az akkor még meglevő gránátos ezredek egyikénél. Magas, erőteljes alakján ugyancsak sok szom megakadt; hófehér kabátja a két csillaggal, kék nadrágja megfeszült rajta s a medvebőr süveg még tekintélyesebbé totte. Már nem sok volt hátra a szolgálatából, az özvegy számlálgatta is titokban a napokat, melyek után a szolgálat véget ér »s fiát újra magáénak mondhatja. A tavasz azonban egészem más eredményt hozott. A magas politikában ugyanis az lett elvégezve, hogy Miksa osztrák főherceg Mekszikó császárja legyen. Kibocsátották a felhívásokat, hogy jelentkezzenek, különösen a katonaviselt férfiak a nagy sikerrel biztató vállalatra. Mártont se hagyta nyugodni fiatal vére, ő is a jelentkezők közé állott s valami 70 társával felesküdött. Triesztben hajóra szállva a »Daun« fregatton elszállították őket Mekszikó
