Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-09 / 3. szám
1911 január 9. ményét és meggyőződését másokéhoz többé vagy kevésbbé alkalmazni. Vagyonos és takarékos nemzetek életmódja és egész életrendje szebb és minden takarékosságuk mellett több kényelemmel van berendezve, mint az ellenkező viszonyok közt élő népeké. Nekik okos beosztás mellett állandóan rendelkezésükre állanak mindazok a kényelmi eszközök, melyek az életet széppé teszik, annak bajait könnyebben fedezhetik. Mig ellenben észszerű beosztás és takarékosság nélkül élő népek egész élete a nélkülözések és kényelmetlenségek hosszú láncolata s legfeljebb néha-néha veszik ki részüket a jóból, de akkor is minden józan számítás és beosztás nélkül, ugyannyira, hogy azt a rövid élvezetet hosszú időre a nélkülözések ellensúlyozzák. Gondoljunk csak a nálunk még mindig divó háromnapos lakodalmi dinom- dánomokra, amikor apraja-nagyja a halomszámra leölt szárnyas és szárnyatlan állatok tömegével és az egymásután csapravert hordók tartalmával lakmározik, ami egy családnak rendes körülmények között egész évre való táplálék lehetne, ami pedig mindig pénzbe kerül és még jó, ha nem olyan pénz az, mit ez alkalommal eladott pár hold föld juttatott a házhoz. Ez a felhozott példa csak egy a sok közül, hozzá hasonlót még igen sokat lehetne felhozni annak a megvilágítására, hogy nálunk még sok téren hiányzik úgy a takarékosság, valamint az élet élvezésének az a helyes és józan módja, mely nem vonja meg magától a szükségest, de élvezeteiben is eltalálja azt a kellő mértéket, mely nem megy túlzásba és nem jár károsodással. Ne gondoljuk, hogy a különben takarékos nyugati népek nem veszik ki részüket az élet örömeiből. Igenis, megtaláljuk ott is szintén mindazt, még fokozottabb mértékben mint nálunk, az élet élvezése terén. De az a kényelem és jólét, mit főleg a nagy városokban és fürdőhelyeken látunk, a legbiztosabb anyagi exiszten- ciának természetes és megengedett következménye. A meglévő vagyonnak majdnem észrevétlen és számot sem tevő apadása az a kényelmi kiadás, amit az ő élelmességük és takarékosságuk rövid idő alatt helyrepótol. Csak élelmes, munkás és takarékos nép körében fordulhat elő, aminő főleg a svájczi nép, hogy csupa sziklák, hóboritotta hegyek és erdők közt lakó nép létére annyi vagyonos embert tud felmutatni, amihez képest minden más ország, lakosságának számarányát véve alapul, messze elmarad. Nem kell nagyobb dicséretet mondani a svájczi nép szorgalmára és takarékosságára annál a konstatált igazságnál, hogy városaik tele vannak milliomosokkal. Ebben főleg Basel városa jár elől, itt minden ezer lakosra egy milliomos esik. Szomofuan érdekes statisztikát lehetne összeállítani arról, hogy csak a legutóbbi félszázad alatt mennyivel szaporodott Svájczban álmélkodó szempár előtt kilép az én szégyenlős feleségem és mögötte én. Tableau! Stefi : És ? Niki: Mit: és? A feleségem meg akart halni szégyenletében. Előbb csak elpirult és dadogott, azután sirógörcsöt kapott... Stefi : És a tűz ? Niki: A tüzet hamar elfojtották. Szerencse, hogy a tűzoltóság csak később jött, mert különben anyámon, a gyermekeimen és az összes cselédeken kívül még a tűzoltóparancsnok is ott állott volna a háló-szoba előtt. Stefi: Elsőrangú. Aztán ? Niki: Aztán ... a szép délutáni találkákról szó sem lehetett többé. A feleségem hallani sem akart róla. Hát — eljöttünk nászúira. Én előbb Bécset ajánlottam, de a feleségem azt mondta, hogy ott nagyon sok az ismerős. Azután Párisi ajánlottam, — az nagyon messze van ; Berlint elfogadta. Ha majd haza megyünk, most minden a régi rendbe jöhet már . .. Most itt vagyunk. Nászuton vagyunk. Boldog vagyok. Éppen úgy szeretjük egymást, mint tiz évvel ezelőtt. Vagy talán még jobban. Ugy-e érted, hogy tegnap miért nem kerestelek fel, érted és megbocsátod, TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK a milliomosok száma és mennyivel Magyar- országén a tönkrement földbirtokosok, az u. n. végzett földesurak száma. A Tolnamegyei községi- és körjegyzők egylete az alispánnál. A Tolnamegyei községi- és körjegyzők egyletének uj tisztikara és választmánya f. hó 5-én tisztelgett Simontsits Elemér alispánnál, akit Fürt Adolf, az egylet ujonan megválasztott elnöke üdvözölt a következő szépen átgondolt/ beszédben. Nagyságos Alispán Ur! Ahányszor a tolnavármegyei községi- és körjegyzők egylete tisztujitást tartott, a megválasztott uj tisztikar a választmánnyal együtt mindig elsőrendű és kedves kötelességének ismerte megjelenni a vármegye első tisztviselője előtt abból a célból, hogy őszinte mély tiszteletének és hű ragaszkodásának kifejezése mellett rámutasson a gyakorlati közigazgatás tapasztalataira és tanulságaira, a községi jegyzői kar sérelmeire és törekvéseire is kérje egyrészt a hibák és bajok gyógyítását, másrészt a tapasztalati igazságok, és az elismerést nyert jogos törekvések érvényre emelését és megvalósítását. S midőn ennek a hagyományos szokásnak hódolva, ismét megjelent Nagyságod előtt a vármegyei községi- és körjegyzők egyletének uj tisztikara és választmánya, csekélységemnek, mint az egylet ezidőszerinti elnökének vált feladatommá tolmácsolni Nagyságod előtt kartársaim érzelmeit és törekvéseit. A rám nehezedő feladat nagy jelentőségének tudatában, és tudva azt is, hogy kartársaim érzéseinek és törekvéseinek tolmácsolására, tekintve, hogy küszöbön áll a közigazgatási reform, a mostaninál fontosabb, komolyabb és szükségesebb alkalom még nem volt soha, érzem, hogy gyenge és érdemetlen vagyok a nagy horderejű kérdés méltó képviseletére, de azért erőt meritek kötelességem teljesítéséhez kartársaim bizalmából, az egyletnek itt jelenlevő élő lelkiismeretéből és azon erős meggyőződésemből, hogy nagyságos Alispán Ur őszinte, tiszta rokonszenvvel és feltétlen jóindulattal viseltetik igaz ügyünk iránt. Nagyságos Alispán Ur! A gyakorlati köz- igazgatás egyszerű, de hivatásunktól áthatott, önérzetes és becsületes munkásai megjelentek, elmondandó, hogy felismerték és megértették a mai korszellem által hirdetett ama nép- boldogitást célzó nagy eszméket és igazságokat, melyek szerint a mai közigazgatásnak már nem célja az egyesek, a kiváltságosak, a hatalmasok érdekének szolgálata, hanem a nép milliói jólétének és műveltségének előmozdítása, fokozása, hogy a községek lakosai nemcsak adóalanyok, Stefi: Igen. Igen. De nézd csak, azt hiszem... Mki:lgen, a feleségem. Te, — egy szót se előtte. Stefi : Természetesen, egy szót se ... (A lépese felől karcsú szőke asszony közeledik.) Niki (az asszonyhoz): Nézz ide, ki van itt. Stefi (feláll): Kezét csókolom ... Lívia. Lívia (csodálkozva): Stefi, maga az ? Hogy kerül ide ? Niki: Hiszen ő Berlinben lakik ; egy félév óta a berlini követségnél van. Lívia: Úgy ? Azt hittem még mindig Rómában van. Stefi: Én több joggal csodálkoztam azon, hogy maguk hogyan kerülnek ide. Lívia (gyors pillantást vet a férjére) : Oh én már régen meg akartam nézni Berlint. — Kiváncsi voltam rá. Stefi: Igen, Niki már elmondta. Lívia: Igen, nagyon kiváncsi voltam rá... nagyon érdekelt ... (Elpirul, de folyékonyan hazudik tovább.) ____ 3 ha nem az államnak szabad, független polgárai, akik részesei akarnak lenni a magyar nemzeti élet anyagi- és szellemi közkincseinek, minden jóléti intézményének ; akik gyarapodni, haladni és művelődni akarnak, hogy helyesen és célszerűen gyakorolhassák polgári jogaikat boldogulásuk előbbrevitelére ; hogy ez a magasztos cél és eszme a demokratikus magyar nemzeti jog- és kultur-állam alakjában jut kifejezésre, melynek egyik legnagyobb és legerősebb biztosítéka, legmegbízhatóbb eszköze szociális irányú jó helyi közigazgatás, melynek vezetője, irányitója e vármegye területén Nagyságod, melynek kezelője és végrehajtója a községi jegyző, az a jegyző, aki a magyar törvény- hozásnak mostoha gyermeke, és a huszadik századnak egyetlen jobbágyságkori maradványa, modern rabszolgája, de akinek fanatikus hivatás- és munkaszeretetének, páratlan és végtelen munkabírásának köszönhető, hogy a magyar közigazgatás csődöt még nem mondott. Nagyságos alispán Ur, mint e vármegye első tisztviselője, egyszersmind a vármegyei egység és önállóság képviselője, mi a községi jegyzők, ezen magasabb rendű egység alkotó elemeinek, a községeknek, melyek szinte autonom testületek, szellemi vezetői vagyunk, ez a munkakör, melynek keretéből soha kilépnünk nem szabad, de melyért a legnagyobb áldozatot is meghozni erkölcsi és becsületbeli kötelességünk, ez a munkakör egyesit bennünket és ez a szolgálati viszony, a rang és hatalom tekintetében közöttünk fennálló nagy távolság és különbség dacára oly erős, szétválaszthatatlan, szervi ösz- szefüggést létesít Nagyságod és a vármeg^eiJ jegyzői kar között, mely a legtisztább/ erkölcsi felfogás feltétele és kikötése alatt b tfan jezést találhat abban a gondolatban, hegy á érdekünk Nagyságod érdeke és a Nagyságod érdeke a mi érdekünk és hogy közszolgálatunk jelentőségénél fogva, magas és tiszta erkölcsi mérték felállítása mellett a mi egyéni, kari érdekünk is közérdek, mert a jó közigazgatás egyik legfontosabb és leglényegesebb alapfeltétele a nép jólétének és műveltségének, a szabad, jogaiban elismert, megelégedett jegyző pedig fokmérője a jó közigazgatásnak. Nagyságos Alispán Ur 1 Nem kedvezést kérünk, csak igazságot abban az irányban, hogy közjogi, szolgálati és egyéni érdekünk az imént jelzett közös cél szolgálatában lüfeitgtjt désünk jelentősége arányában nywje(Ő gitést, minek első feltétele, hogy mi is elismeréssel, joggal és megfelelő haiiRS>i.J«Ar— bírjunk. Kartársaim nevében arra kérem, Nagyságos Alispán Urat, hogy igazságos ügyünket és törekvéseinket méltassa nagyrabecsült figyelmére, vonja be azokat közvetlen érdeklődésének eszmekörébe, legyen azoknak szószólója és velünk együtt úttörője, terjesztője az azokban rejlő igazságoknak. Hálánkon kívül azon édes öntudat legyen ez irányú munkájának jutalma, hogy beláthatlan időre, szellemi nagyságának megfelelő és ahhoz méltó (nagyot és dicsőt alkotott. Ezekkel az érzelmekkel üdvözöljük Nagyságodat az uj év kezdetén, kérvén a Mindenhatót, Áldja meg Nagyságodat szándékaiban és ... tetteiben és engedje, hogy a Nagyságod és a vármegyei jegyzői kar között fenálló és szervi összefüggésen alapuló szolgálati viszony gondos ápolásának számos közhasznú, áldásos alkotás legyen édes gyümölcse mindnyájunk öröméfT^ büszkeségére, megelégedésére és boldogságát a ^ Az alispán nagyon szívesen fogadta ffhá megjelenteket s válaszában biztosítottadfegy^- zőket, hogy a községi közigazgatás javítására s a községek előhaladására irányuló minden ténykedésükben legmelegebb támogatására számíthatnak. Utalt a vármegyei közigazgatás és községi jegyzői kar között szükséges harmóniára s reá térve a jegyzői kar ismert sérelmére, a községi törvény elavult voltára, amely még mindig nem a jegyzőt, de a községi birót tekinti a községi közigazgatás fejének: egy világtörténelmi példára utalt. A nénifi^i^dalmi egység megalkotásakor Vilmos császár töltötte be az első helyet: a császárságot, de ' „ Roehe“ kapható minden gyógy szar» tárban. Ara üvegenként á korona* Az orvosi kar által aiánlva. Gümőkór (tüdőbajok), légzőszervi bAntalinak, szamárköbögés, influenzánál. Ki használjon Sirolint? I. A ki hossza időn keresztül köhögés bantalmaiban szenved. S. Mindazok, kik gégehurutban szenvednek, Sirolin „Roche“ által rövid időn belől meggyógyulnak. A Asztmában szenvedők már rövid használat után lényeges könnyebbülést éreznek. i. Skrofulas, mirigyduzzadásos, szem- és orrhurutos gyermekeknek rendkívül fontos szer a Sirolin. A táplálkozást nagyban 'elősegíti. eredeti csomagolása SIROLIN „Roclie“-t kérjünk és pótszereket határozót. tan utasítsunk vissza. F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co., Basel (Svájcz). ® Grenzach (Németország).
