Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-16 / 22. szám
XXI. (Ilii.) évfolyam; 22. szám; Szekszárd, 1911 március 16, Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Pél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Bliöfízet^seket és hirdetéseket a kiadó* h vatalon ki vili elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. 8zekszárdon.• Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám: 18 és II. Szerkesztőség: BezerédJ István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő őHazes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, H kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL« Felelős szetkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telelőn. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A Képuiselőtiáz Diese. Budapest, március 16. d. uj 2 óra 35 p. A képviselőház holnap délelőtt ülést tart, melyen a jövő évi költségvetés vitáját folytatják. Huszár Károly néppárti sürgős interpellációt jelentett be az ököritói segélypénzek késedelmes kiosztása ügyében. # A főrendiház holnap szintén ülést tart, melyen a bankjavaslaton kívül a képviselőház által már elfogadott összes törvényjavaslatok elintéztetnek. A honvédelmi miniszter itthon. Budapest (Érk. d u. óia 2 10 perckor). Hazai Samu honvédelmi miniszter hazaérkezett Bécsből és ma délelőtt felkereste Héder- váry gróf miniszterelnököt, akinek részletes jelentést tett a Bécsben folytatott tárgyalás lefolyásáról és eredményéről. Félhivatalos jelentés szerint a véderőjavaslatot a kormány április végén terjeszti be a Ház elé. Bende püspök állapota. Nyitl i (Érk. d. u 2 óra. 20 perc.) Bende Imre nyitrai megyéspüspököt az éjjel szélhüdés érte. Állapota aggasztó. Lelőtte a feleségét. Budapest. (Érk. d. u. 2 óra 25 perckor.) Felcete Lajos városi Írnok ma délelőtt 1 Teleky-téren, nyílt utcán agyonlőtte a nejét Máté Annát. A gyilkost letartóztatták. Vallomása szerint tettét azért követte el, mert neje hetekkel ezelőtt elhagyta és nem akart hozzá visszamenni. Ostromállapot Mexikóban. Mexikó, (Érk. d. u. 2 6. 20 p.) A mexikói kongresszus ma kimondotta az ostromállapotot. Elitéit körjegyző. Budapest. (Érk. d. u. 2-35 órakor) Fodor Kálmán körjegyzőt, aki közpénzekből 30,000 koronát sikkasztott, 5 évi fegyházra ítélték. Uendésió az „éhező jogászhoz“. Az a keszthelyi, egyébként okos és talán nagyon is jól számitó vendéglősné körülbelül olyan dolgot csinált, mint ama bizonyos egy bolond, ki nagy követ dob a kútba, amelyet aztán száz okos sem tud kihúzni. Ma a fél Magyarországot foglalkoztatja az a felvetett kérdés, hogy dehonesztáló dolog-e tehát csakugyan az, hogy a szegény jogász a nyári vakációban, mint pincér keresse meg a kenyerét, sőt nemcsak a kenyerét, de a jövő évi beiratkozáshoz szükséges obulusokat is, amelyek elengedésére az egyetemi tanár urak nem igen mutatják a legkevesebb hajlandóságot sem. A dékán úr egyenesen levéteti a pincérkedésre felhívó hirdetményt a feketáblá- ról, a hivatásos pincérek összeszoritott ököllel védik kenyerüket s a lapok pro és kontra cikkeznek a kérdés felett. Ütközetet viv a demokrata nézet, a gentri, kaszinói felfogással, a tiszti kardbojttal s a keszthelyi ötlet belekerül a külföldi lapokba is s a hol, különösen Svájcban egymásra néznék az emberek: nini Magyarországban még ennyire vannak!? — Ott egész megszokott dolog, hogy a nyári vakációban a tanítók s egyetemi növendékek ekként keresnek pénzt és senki meg nem ütközik rajta. Hát lehet erről a kérdésről sokat beszélni. Minden foglalkozás tisztességes, amig a vele foglalkozók is tisztességesek. Ha kályha- íütőből lehetett bíboros, inas ivadékból herceg, miért ne lehetne a jogászból is ad hoc pincér, amikor ismertünk már báróból lett kocsist is. Viszont azonban azok is jól ismerik a mi fajunkat, sót talán még jobban ismerik, akik azt állitgatják, hogy fiatalos könnyelműség az ál demokratizmus oltárán feláldozni egy ' reményteljes életet, amikor minálunk mindenki — arisztokrata, amennyiben a csizmadia már legalább is suszter, a dijnok: hivatalnok, a bérlő: — nagybérlő és földbirtokos, a hétszilvafás: nagybiri okos; a téns ur pedig kihalt bölény, de a tekintetes ur már: nagyságos; a nagyságos: höher Péter, a méltóságos vagy kegyelmes pedig mindjárt gukkert nyom a kekedbe, hogy hozzája feltekinthess. !.. Hát bizony ilyen felfogás mellett gondolja meg minden fiatal, ki gyerekes köhnyü- vérüséggel pincérségre pályázik, hogy majd az életben, amikor érvényesülni akar, nem csapják-e piruló arcába azt a rég elfelejtettnek hitt pincér szimbólumot, a — szalvétát.. Ne feszegessük tehát ezt a dolgot, úgysem tudjuk egymást meggyőzni. De e helyen világítsuk meg ezt a kérdést egészen más, talán uj oldalról. Az a jószivü, keszthelyi vendéglősné el sem képzelheti, hogy felvetett ötletével milyen nagy követ mozdított ki a helyéből. Gurul, gurul most az a nagy kő, mint lavina, keresztül az egész országon s a jó vendéglősné csak azt ne higyje, hogy a társadalmi előítéletet sepreti el vele az útból, inkább keresztül gázol az, az egész közéletnek a testén, s ami talán eddig szégyenlősen rejtegetve, takargatva volt, a neki lódult nagy kő rettenetes súlyával felfakasztja a társadalomnak minden rejtett sebjét, belső kelevényét. A keszthelyi vendéglősné nagy társadalmi kérdésre világított rá egészen akaratlanul, de talán éppen jókor, mint mikor valaki a gonosz szándékú haramia arcába oda világit egy — szál gyufával. Fel kell használnunk ezt a pillanatnyi fényt, a meggyujtott gyufaszál világánál tájékozódhatunk a helyzet felöl. Örvény, szakadék szélén állunk, még idejekorán fel kell ocsúdnia a gyors léptekkel veszedelembe siető társadalomnak s más felé fordítani lépteit. Mert rossz utón járunk, álösvényeken, vagy inkább talán az álhumanizmus nagyon is szélesre taposott országutján. Egymást csaljuk, vezetjük félre, port hintünk a világ szemébe, amely maga is hazug vagy legalább az őszinteség teljes hiányában szenved. Nincs nemzet, mely uratjátszani- szeretöbb lenne a magyarnál. A kapaszkodás, stréberség igazi hazája ez a löld. Megvetett a becsületes fekete kenyér, mindenki kalácsot akar, azután kapkod. Nemcsak az egyetem van túlzsúfolva pincéri szalvéta után kapkodó jogászokkal, de a — közélet is. Hát megtud-e élni vájjon ma a tisztviselő — szalvéta, vagyis — mellékfoglalkozás nélkül ? Tudja mindenki, hogy nyomorúság, tengődés lesz a sorsa, de azért a tudományos, az úri pályára tódul, pedig hát a gyakorlati pályán százszor, ezerszer jobban boldogulna. Lehetne kiváló iparos, kereskedő, katona, kitűnő elektrotechnikus, gépész, vagy mérnök és megy jogásznak, amely úri állapot igaz, mert mindenre qualifikál, még, amint látjuk, a — pincéri szalvétára is ... Bizony végtelen elszomorító ez a jogász nyomorúság. Emberileg igazán sajnálni lehet azokat a szegény, éhező egyetemi ifjakat, mert ók mártírok, a társadalom bűnéért vezekelnek, nyomorognak. A beléjök oltott határtalan ambíció, urizáló bajiam, a szülők, a társadalom előítélete, balga felfogása hajtotta őket az egyetemi szomorú pályára, tette és teszi hajótöröttekké, prolettárokká. A vállra vetett pincéri szalvéta sok, igen sok könnyet fog elnyelni, ez a sok kihullott könnycsepp lesz a legtöbb iiju előtt ama bizonyos nagy tükör, amelyben meglátja, hogy pályát tévesztett, hogy nem most, de már előbb kellett volna a végső remediumhoz, a tisztes kenyeret adó — szalvétához fordulnia, azóta már «fizető pincér» lehetne valahol és talán villája lenne a Svábhegyen.... Keserű könnyek lesznek ezek, de hullanak ennél még sokkal keserűbbek is, sok meglett íérfi szeméből. Ezek azonban már nem maguktól jönnek, de a gaz, hazug, előítéletes társadalom fogja a szemből, vagy talán a szívből erőszakosan kifacsarni, amikor, amint előbb már mondtuk, reá olvassa pincéri múltját nem egy tisztes egzisztenciára, kitépi ezzel sok ember szárnyának a tollát, elvágja emelkedése útját. Ne felejtsék el azok az erős elhatáro- zásu egyetemi pincérjelöltek, hogy minálunk nem lehet cowboyból köztársasági, — azaz pincérből — miniszterelnök. Lehet itt stréberkedni, hereként más nyakán élódni, kinek-kinek magát kitartatni, sőt üres óráiban — mig észre nem veszik — betörni; a tisztességes munka azonban nem nemesit, hanem — lealáz. Ezért ne nagyon lázongjanak éhező jogászaink a dékáni önkény ellen, hogy a csábitó hirdetményt a fekete tábláról önhatalmúlag levétette. Egy kis élettapasztalat, előrelátás diktálta ezt: A pincérség csak tisztességes, de — nem úri foglalkozás, a jogászok pedig «úr jelöltek», ,sót «urak» korgó — gyomorral is. Éhezzenek, vagy nézzenek tehát valami más foglalkozás után, mert mig a társadalom egész nemzedékeket tönkretevő lei- fogása át nem alakul, addig ők legfeljebb mint mulató vendégek léphetnek be a jogászokhoz címzett keszthelyi nagy vendéglőbe. S ha mégis, mint pincérek lépnek be, olvassák el figyelemmel a homlokzaton levő feliratot : Lasciate ogni speranza, voi ch’entrate, — vagyis jól érthető magyarsággal: hagyjatok fel minden reménnyel, ti, kik beléptek! B.
