Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-16 / 22. szám
2 igazi márciusi ünnep. — Irta: Várkonyl István. — — Március idusa! . . . szelíden lobogtatja a lágy márciusi szellő a házak ormára kitűzött trikolort, meglebegtetve a tündöklő napsugárban. Ünnepel a falu, a város. — Ünneplőruhás, Kossuth-kokárdás férfiak, nemzetiszinü szalagos leányok, menyecskék, pirostollas iskolások járják az utcákat. Ezek és tisztes hivatali férfiak, ünnepélyes feketében, bizonyos meghatottsággal arcukon sietnek a templomba, vagy a szentegyházba, — hol ünnepi talárba öltözött pap mond lelkesítő, buzdítva emlékeztető beszedet a — múltról, miközben az orgona lágyan búgó hangjaira száz és Jszáz ajakról, harsogva, a lelkesedés erejével tör égig nemzeti imádságunk, a »szózat« és »himnusz« . .. Majd az iskolákban a népnevelés apostolai, a tanítók csepegtetik a még csak a tudományok oszlopos előcsarnokait látogató kicsi emberkék fogékony szivébe azokat az eszméket, melyekből a lángoló hazaszeretet terebélyes fája nő ki. — Megismertetik őket a vérrel dicsőséges múlttal, amikor nemcsak a külellenséggel, hanem önmagunkkal, a magyarnak a magyarral kellett harcot vívnia, mikor már megvolt ásva a sir a magyar nemzet részére, hogy örökre eltemetve legyen, de az a rajongó hazaszeretet, mely a magyar szivében soha ki nem aludt, még csak rövid időre sem, megmentette mindig: »És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem Él nemzet e hazán!« S miután a hazaszeretet magját ekként elhintették, a lelkes szivük színeivel megfestett jövőt is megmutatják nekik, amikora most még gyermekek meglett emberekké válván, bennük nyeri az ország, édes magyar hazánk támaszát, erősségét és lelkűkre kötik — s a kicsiny, tiszta gyermekszívben mily sokáig maradandó emlék lesz ez —, hogy a hazának mindig, minden körülmények között jó fiai legyenek. S a lelkes kicsikék egész nap büszkék a reájuk váró nagy feladat miatt. — . . Az ünnepségben részt vesz az idősebb elem, a tekintélyes polgárság zöme is, de ezek már kedélyesebben, társas-ebéd, halvacsora keretében emlékeznek a múltról, közbe- közbe nem fé'edkezve meg a »nagy adóról«, az általános választói jogról és a közösügyes politikáról sem, sőt az idő múlásával és a poharak sűrű üritgetésével már csak ekörül folyik a beszéd s »régi dicsőségünk . . .« az elvonul »az éji homályba.« ... De hallga! A szürkülő alkony megkapó csendjébe hangos muzsikaszó s vidám énekhang vegyül. . . Mulatság.. . Igen, a fiatalság is felhasználja a kedvező alkalmat,, a nemzeti ünnepet s táncra perdül. — A nap jelentőségére egyedül a hajban, derékon, nyakon csokorra kötött nemzetiszinü szalag emlékeztet, egyéb semmi. — Ifjú szivük nem gondol a dicső múltra, mert a jövőt alapozgatják most susogó szavakkal, piruló arccal és titkos kézszoritások- kal, melyekre igy, ilyen időtájt, farsang mulá sával, a dologidő, kezdetével oly ritkán van alkalmuk. S inneh hazamenve sem párducos őseink, dicsőséges harcból megtérő apáink je> lennek meg álmaikban lelki szemeik előtt, hanem a bogárszemű, kackiás Zsuzsika, vagy a barna bajuszu, szép szavú Jancsi.. . Szóval, egy nap, melyben ünnepel az egész nemzet, megünnepli szabadságának megszületését. Istenem, milyen mámoritóan dicső, milyen fenséges, milyen nagy lehetett az örömünnep a szabadság megszületésekor?! Milyen leírhatatlan öröm, milyen rajongó lelkesedés szánhatta meg a sziveket akkor, azon a napon, hogy még most is, késő utódok arcán —, másfél emberöltő után, — kigyul a lelkesedés pírja, elönti a lelket a hazafiui tűz és ragyog a szem ezen emlékezések hallatára. Hanem, amint lelki szemeim előtt végig vonul ragyogó üstökösként a dicsőséges midt, megelevenednek az események, —testi szemeim előtt meg megjelenik a jelen, a mát ünneplő magyarság, — úgy érzem, valamelyik régen porrá vált'bujdosó kuruc keserűsége tölti el valómat, kinek fáj a hazai eseményeknek látása, de azért úgy is, elmaradottságában is szereti hazáját, s zokogásba tor ki, midőn annak határát átlépi. — Március idusa! Én is ünnepelek, őszinte lelkesedéssel, szivem minden lángjával, honszeretetem minden érzésével, de közben elönti a szivemet a keserűség, fáj a lelkem, midőn maeyar véreink, földmíves testvéreink mai hazafias ünnepelését látom. — S amint látom őket ünneplő ruhába magam előtt elmenni, önkéntelenül megszállja lelkemet a kétség, őszinte szívből fakad-e a felbuzdulásuk ? — S olyan rosszul esik ideális lelkemnek a tudat, hogy mi csak akkor tudunk örülni, lelkesedni, érezni, ha ünneplő ruhában TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK vagyunk, s csakis azzal, a látszatnak, mig a hétköznapi, mindennapi munkás-zubbonyt öltve magunkra, elfelejtünk minden nemeset, szépet és jót, s elfelejtjük főképpen, hogy magyarok vagyunk. Vágy igazán ünnepeli a nemzeti ünnepet, március 15.-ét az, aki minduntalan megfeledkezik arról, amivel édes hazánknak, a magyar nemzetnek, magyarságának, a dicső, fényesen ragyogó múltnak tartozik ? Jóváteszi-e annak az egy napnak a megünneplése egy egész évnek mulasztását ? Világosabban beszélek. Nem elég ahhoz, hogy valaki jó magyar legyen, a magyar ruha, magyar név, hanem annak magyarnak kell lenni sziwel-lélekkel minden izig. S igy tudnia kell azt is, hogy minden magyar csecsemő születése percében nagy adósságot vállal magára hazájával szemben, melynek törlesztése, visszafizetése egy egész életre kötelező, s erkölcsi, önmaga iránt tartozó kötelessége is azt mindenkinek beváltani, ki a jó hazafi, jó magyar névre igényt tart. Nem sorolhatom fel mindezeket a honpolgári kötelességeket egyenként és külön, mert azok száma légió, de megsúgja azokat jóérzésünk. Nem beszélek most ilyenekről, mint az adófizetés, katonakötelezettség, de vájjon jó hazafinak tarthatja-e magát az, aki a külföldről hozott tévtanoknak felülve, hallgatva az izgatok szavára, a szocialista népámitók karjaiba veti magát; s nem lévén elég értelmes a tudományos szocializmus finom nüanszának, nemes elvének megértéséhez, minden szocialista elve a föld- felosztás tervében és a kabátos osztály elleni gyűlöletben merül ki ? De nincs magyar érzés abban sem, aki a tiltott szerelem kellemetlen gyümölcsét lelketlen ángyaicsinál ók kezébe adja, — kik különösen a nagyobb városok körüli falvakba nagy számmal akadnak. — akiknél aztán a kis csecsemő lassan elpusztul, s akikről' az a sok gyermek- sir tudna regélni, melyeknél anyai könnyek nem hullanak soha. — Pedig hát annak a kis gyermeknek életével az az anya tartozik hazájának, s az just formál hozzá, arra szüksége van. — Hisz a lelencházak és gyermekmenhelyek nem a szabadszerelem elősegitői, de a veszendőbe menő magyar csecsemő megmentői. De legnagyobb bűnt követ el magyarsága ellen az, — (az Isten, a yalláselleni vétket nem is említve) — aki megöli a szive alatt hordott csecsemőt még megszületése' előtt, aki tiltott operációkkal akar az anyaságtól menekülni, aki mesterséges utón, sokszor élete, de. legtöbbször egészsége árán útját állja a természetes termékenységnek. — Az átkos egyke-rendszer községeket, vidékeket pusztít, családokat lemet el s tesz tönkre, és sok hasznos, derék polgártól fosztja meg hazánkat. Még tudnám folytatni, de nem akarom. —1 Lelkem megborzong ennyi hazaellenes vétek láttára, s szeretném oda kiálltán! az ünneplő ruhában templomba sietőnek: »Megállj! Hisz tele vagy bűnnel hazánk. Magyarország ellen, előbb tedd jóvá nagy vétkeidet, s azután gyere — ünnepelni /« De nem vesz egészen hatalmába a keserűség, mert meg-megcsillan bennem a remény is 1 Az a nép, amely megbecsüli nagyjait, amely tud még örülni, lelkesedni, — ha csak egy napon is, — amely legalább március idusán büszkén vallja be magyar voltát, — az még nem veszett el Nem halt ki abban minden jó, nemes és hazaszeretet. — Csak látását homalyo- sitották el rosszakaratú emberek, de alapjában a szive termékeny talaj, amelyen még kivirul a hazaszeretet, az igazi hazafiság virága. Ekkor, legyen bár mindenkin hétköznapi ruha, mégis ez lesz a legszebb márciusi ünnep 1 Március 15. Szekszárdim. Szekszárdon a szokásos keretek közt ünnepelték meg a szabadság hajnalhasadásának ünnepét. A középületekre kitűzték a nemzeti trikolort. Reggeli 9 órakor a belvárosi templomban dr. Fent Ferenc apátplébános segédlettel ünnepi misét celebrált, melyen Simontsits Elemér alispán vezetése mellett megjelent a vármegyei tisztikar, dr. Szentkirályi Mihály polgármesterrel az élén pedig a városi tisztviselők, továbbá a selyemgyár, pénzügyigazgatóság, államépité- szeti hivatal stb; képviseltette magát, továbbá ott volt a tanári- és tanítói kar az ifjúsággal. Mise után a Béla-téren a tűzoltó zenekar eljátszotta a Hymnuszt. * A polgári leányiskolában Kovácsné Nagy Luiza igazgatónő ismertette szép szavakban a nap jelentőségét, mire a növendékek közül többen szavaltak s elénekelték a* Hymnust és a Szózatot. id 11 március 16. A polgári fiúiskolában fenálló Garay János önképző kör március 15-én minden tekintetben kiválóan sikerült ünnepélyt rendezett. A műsor minden egyes száma elárulta a gondos s fáradságot nem ismerő előkészületet. Az ünnepélyt az iskola igazgatója rövid beszéddel nyitotta meg. Szavaltak : Fleischner Dezső, Hödl József és Német Árpád IV. oszt. tanulók. Az énekszámokat az iskolai énekkar kiváló és szép előadással énekelte. — Az ünnepi beszédet Fodor Aladár tanár mondotta, az úgy tartalmánál, mint előadásánál fogva kitűnő volt. Nagyon megható volt a Német Árpád által előadott melodráma, melyet Moudry Hugó tanár kisért. Az ünnepély szép sikerét biztosították Fodor Aladár önképzőköri elnök és Moudry Hugó énektanár. ’ * Az állami főgimnáziumban, a tornacsarnokban délután fél 6 órakor vette kezdetét a haza- fiasjjiskolai ünnepély, melyen ezúttal is díszes közönség vett részt. — Az ünnepély műsora a következő volt: 1. Hymnus. Énekelte az ifjúság énekkara. 2. 1848 március 15. emlékezete. Elnöki megnyitó. Tartotta Pupp József önképzőköri elnök. 3. Nemzeti dal. Énekelte az ifjúság énekkara. 4. A repülőgépekről. Felolvasás minták bemutatásával, tartotta Simontsits Béla, VIII. oszt. tan., önképzőköri titkár. 5. Ikarus. Tompa Mihálytól. Szavalta Grünwald Dezső VIII. oszt. tanuló. 6. Dalra fel. Abt Ferenctől. Énekelte az ifjúság énekkara. 7. Az erdőhöz. V. Hugótól. Fordította és felolvasta Haidekker Lajos Vili. oszt. tanuló. 8. Bellini: Norma. Zongorán előadta Áldor László VI. és Nikitits István V. oszt. tanuló. 9. A bajusz. Irta Arany János. Szavalta Tutcsni Pál VIII. oszt. tanuló. 10. Huszárinduló. Verő Györgytől. Előadta az ifjúság énekkara. Úgy a felolvasások, valamint a szavalatok, ének- és zeneszámok magas színvonalon állók voltak s minden egyes szereplőt percekig tartó tapssal honorált a közönség. * A róm. kath. belvárosi, alsóvárosi és izr. elemi iskolákban is a délelőtt folyamán tartottak ünnepélyeket, majd pe.lig egész nap Szüneteltek az előadások. * Este a Polgári olvasókörben halpaprikás volt, melyen társadalmi életünk mindert rétegéből !Sokan voltak jelen. A társasvacsorán Horváth József, a Kör igazgatója emelkedett először szólásra, éltette az egyesület betegeskedő elnökét, kinek üdvözlő sürgöny küldését indítványozza lelkes helyeslés között. — Ekkor dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd tartotta meg mélyen átgondolt beszédét, visszapillantva a 48-as időkre s az azokat megelőző eseményekre. — Wendl István iditványozza, hogy a kerület képviselőjének, Batthyány Tivadarnak üdvözlő táviratot küldjenek, majd üríti poharát dr. Szentkirályi Mihály polgármesterre, ki a Kör összes tagjaira, a türelmességre és egyetértésre, — dr. Török Ottó Horváth Józsefre, Kamarás B. a magyarok boldog jövőjére s összetartására, Horváth József a Kör ügyészére, dr. Török Ottóra, Nyitray. Lajos, dr. Szentkirályi Mihályra és végül Horváth Ignác az ünnepi szónokra, dr. Zsidmond Ferencre emeli poharát. A közel 100 tagú társaság a fehér asztál mellől csak az éjféli órákban kezdett oszladozni. * • A szekszárdi ref. Olvasókör is társasvacsorát rendezett, amelyben úgy a polgárság, de legkivált az intelligencia köréből igen ' sokan vettek részt. Az ünnepi szónoklatot Gödé Lajos ref. lelkész, a Kör elnöke tartotta s gyönyörű beszédjével magával ragadta az egész társaságot. Bátaszében Bátaszéken reggel ünnepi mise volt, melyen az iskolák növendékei, a község elöljárósága s a lakosság is nagy számmal vett részt. Mise után hazafias ünnep volt az összes iskolákban, amelyek között különösen kitűnt Wladek Herman magániskolája. Valamennyi társas-egylet összejövetelt tartott. így a Polgári Kaszinóban társasvacsora volt, amelyen Pongrácz Lajos gyógyszerész mondott hatásos beszédet, Schopper Mihály pedig verset szavalt, . HÍREK. Március 15. Mi ünnep ez ? Milyen nap ez ? A szabadság nevenapja! Amikor oly szépen fénylett A szabadság áldott napja 1 Amikor oly üdén esett Az az eső karikára
