Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-02 / 1. szám
2 Ezt az * adandó alkalmat» mi a véderő reformjában látjuk, melyet a miniszterelnök á jövő évben akar megvalósítani, mert, mint a miniszterelnök mondja, a véderő reformjára a nemzetnek van halaszthatatlan szüksége. Ezt a felfogást már Tisza István is hangoztatta legutóbb a delegációban és ez a felfogás helyes is; ily nagy reform létesítésekor a nemzeti kívánalmak bizonyára nem hagyatnák figyelmen kívül, mert hiszen a véderő reformja a nemzettől óriási újabb terheket követel, méltányos és jogos tehát, hogy ez újabb terhekkel szemben a nemzet is érvényesítse a maga jogos követeléseit. És hiába akarunk «tabula rasa»-t csinálni a magyar törvényhozás utolsó 10 évének történetéből, ezek a jogos követelések megvannak és kielégítést várnak. A kormánynak óvakodnia kell attól, hogy az ellenzék álláspontjának igazolásához maga szolgáltassa a legkétségtelenebb bizonyítékokat és erősségeket. Való igaz, hogy a véderő reformra épen Magyarországnak van égető szüksége, de az is való igaz, hogy a törvényhozás normális működésére még égetőbb szüksége van Magyarországnak és épen ezért szükséges, hogy a véderő reformja a jogosult nemzeti igények lényeges figyelembe vételével valósittas- sék meg. F. M. Városaink fejlődése. A véletlen müve volt, hogy Daróczy Aladárnak Tolnavármegye népesedési és néprajzi viszonyait hü képben bemutató értékes cikkével, egyidőben a berlini statisztikai hivatalnak, a németországi városok fejlődését tárgyaló egyik kiadványa került a kezembe. A két dolog olvasása után a magyar lélekben mélységes elkedvet- lenedésnek kell ülnie, a magyar szívben pedig jogos aggodalomnak. Mert a német városok féjlődési viszonyaival szemben Tolnavármegyéé egyenesen megdöbbentő. Ha igazságnak fogadjuk el ama tételt, hogy a fejlődés hiánya, a stagnálás már lassú haldoklás : úgy kétszeres igazságként kell elismernünk azt, hogy a visszafejlődés kétségbevonhatatlanul már biztos halál. S ezt mutatják vármegyénk népesedési viszonyai. De beszéljenek maguk a rideg számok. Előttünk feküsznek az 1869. és 1900. évi népszámlálási adatok. Hacsak egy futó pillantást vetünk is ezekre, azt kell látnunk, hogy vármegyénk 15 jelentékeny községe — közte Duna- fo távár, Éonyháa, Győnk, Szakos, a kisebbekről nem is szólva — a lefolyt harminc év alatt nemcsak, hogy nem fejlődött, mint azt a természet normális rendje parancsolja, hanem még szomorú visszaesést mutat. Sőt tovább menve, hacsak az 1900. évi népszámlálást vesszük figyelembe, ügy konstatálnunk kell azt is, hogy maga vármegyénk székhelye: Szekszárd is, népesség tekintetében ahelyett, hogy szaporodott volna, veszített és fogyott. így alakult ki az a szomorú valóság, hogy vármegyénk lakosságszaporulata mihelyst a tanácskozások és eszmecserék folyamán megösmerkedtek azzal, hogy mit akar és mit *fog megcsinálni a Magyar Figyelő az ő havonkint kétszer megjelenő kék füzetei révén: rögtön a legnagyobb örömmel készeknek mutatkoztak a legmunkásabb közreműködésre. Hisz minden magyar ember érzi, hogy szükség volt már egy igazán intelligens magyar revűre, amely semmi politikai vagy irodalmi pártnak nem áll szolgálatában, hanem csak egyért küzd: a szerteszórt, széjjeíforgácsolt magyar erők egyesítéséért. Ilyenek a vezérek. Most következnék a redakció: a munkatársak serege. De már az eddig vázolt kép is eléggé bemutatja a metódust, ahogy a Magyar Figyelő készül. Ama három király. Irta: Anks János. 1. Az időben kincses napkeleten vala három ország, amelyekben három bölcs király uralkodott vala. 2. Az emberek legbölcsebb férfiai országodnak a pálmák földjén s országuk a vigságok, gyönyörök hazája vala; a pálmák földjének népe az élvezeteket kereste, a tiltott örömökre vágyódott vala élete napjaiban. 3. A vigasságoknak áldozá életét az időben, amikor a földre szállott vala a világ világossága. TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK az utolsó népszámlálási periódusban közel 20 ezer lélekkel kevesebb és kedvezőtlenebb, mint annak a fejlődés törvényei szerint lenni kellené. S igy nem csoda a statisztikái kimutatás árna megdöbbentő jelentése, hogy a mi vármegyénk foglalja el Árvamegyével együtt az utolsó helyet a népesség szaporodása tekintetében. S • ha figyelembe vesszük Tolnavármegyének Árvamegyével szemben való előnyösebb topográfiái fekvését, hogy a mi vármegyénk nemcsak dús kalászokat ringató termőföld, de a nép anyagi és kulturális szempontból is felette áll a szegény árvamegyeieknek: úgy bátran állíthatjuk azt, hogy a mi vármegyénk, az aranykalásztól ékes rónaság, a legutolsó az egész országban a népesség szaporodása tekintetében. — Valóban szomorú dicsőség! Nem lehet célom e cikkely szűk keretében mindama mélyreható okokat tárgyalnom, melyek e viszonyokat létrehozták; de az sem, hogy mindazon módozatokat részletezzem, melyek hivatva volnának e bajon segíteni. Annál is inkább nem, mert rögtön felhoznák a kivándorlást s az egyke-rendszer átkát, mint oly tényezőket, melyek e szomorú kimutatást eredményezték s mint mely tényezők nem annyira localis, hanem inkább országos bajok s az orvoslásuk is vármegyénk szűk keretén túl esik. De már bocsánat, ha acceptáljuk is ezen felfogást, annak igazságát csak részben ismerhetjük el. Mert igenis, nekünk módunkban áll — kell, hogy módunkban álljon — vármegyei önkormányzatunk keretén belüli faktorokkal, saját elhatározásunktól függő intézkedésekkel a bajt nemcsak megakasztani, hanem községeinket a fejlődés és gyarapodás útjára is terelni. A népesség szaporodásának első alap- feltétele egy bizonyos kulturális és materiális jólét megteremtése. S hogy ehhez mennyiben járulnak, mennyiben segítik elő az iskolák, gyárak, kaszárnyák, jó és gyors közlekedési viszonyok s a többi ehhez hasonló tényezők, azt e lap intelligens olvasói előtt felesleges bővebben fejtegetni. Sapienti sat 1 Intéző közegeinknek akarni kell, erősen akarni, csatasorba állítani minden tudásukat, minden erélyűket, hogy Tolnavármegyét kiragadják ebből a szégyenteljes és szomorú dicsőségből, mely szerint Magyarország megyéi közt a népesség szaporodása tekintetében a legutolsó helyen áll. Vármegyénk minden hazafiasán és becsületesen érlesz,---—-Dr. hóval Dezső. A postatakarékpénztár igazgatójának szolgálati jubileuma. Vármegyénk szülötte: dunaföldváríHalász Sándor dr., miniszteri tanácsos, a postatakarékpénztár igazgatója most töltötte be állami szolgálatának huszonötödik évfordulóját, mely alkalom4. A napkeleti bölcs királyok pedig megsiratták országukat, hogy elég örömeinek, vágyainak sorvasztó lángjában. A halála, pusztulása lön az a szellem, mely vezére vala életútjában. 5. A pálmák földjén a gyötrelmet táplálta vala a gyönyör. 6. Az ország éíveszté hatalmát, melyét egykor a harcokban szerzett vala. Nem vála erejük a népeknek, hogy a rabló ellenségekkel szembeszálljanak. 7. Barbárok törtek vala a napkeleti bölcsek országaiba és ezreket vivének rabszolgaságba és azért a bölcs királyok szomorodott szívvel járnák a pálmák földjén. 8. A bölcsek érzék szivükben, hogy más az emberi élet célja a földön. 9. Bölcsességük világosságával látták a nagy sötétséget, mely az emberek világát elborítja valá. 10. Az emberek között nincsen senki, akinek bölcsesége utat mutasson. Ä négyezeréves éjszakának nincsen csillaga. 11. A kétségbeesés sötétsége üldözé a bölcseket is amikor megtestesült az Ige Beth- lehemben. 12. Akkor ama bölcs királyok nagy látomást látának álmukban és látókká levének ama éjszakán, láthatatlan kéz megérintő homlokukat és földöntu i bölcsesség ébrede bennük. Az egyik király két embert láta álmában, kik egyszerre indultak vala a boldogság országába. 1911 járni ár 2 ból az intézet tiszti kara és egész személyzete szé£ ünnepélyt szerzett tiszteletére. Az intézeti épületnek földiszitett üléstermében gyűlt össze .a személyzet, arhélynék nevében a jubilánst Baross Géza, miniszteri tanácsos, aligazgató üdvözölte, aki beszédében megemlékezett Halász Sándornak hosszú szolgálata alatt szerzett érdemeiről, visszapillantást veteti hivatalos működésére, amely a postatakarékpénztár felállításával vette kezdetét, valamint az igazgatása alatt történt alkotásokra, amelyek közül különösen kiemelte a zártbetét- és járadékkönyvecskék intézményét, a részjáradék üzletágat, a nemzetközi giróforgalmat és a külföldi bank-összeköttetéseket, végül az intézet belső ügykezelése és a személyzet érdekében tett intézkedéseket. Beszéde végén Baross Géza miniszteri tanácsos átnyújtotta az ünnepeknek a személyzet jubiláns adományát, az intézet segély-egylete javára tett nagyobb összegű »Halász Sándor alapítvány« oklevelét. Ezután dr. Gsufy Jenő, miniszteri osztály- tanácsos mint irót ünnepelte az igazgatót, aki nemcsak úttörője a postatakarékpénztári irodalomnak Magyarországon, hanem a közgazdasági tudományok terén is maradandó irodalmi- és törvényhozási műveket alkotott. Ezen szakírói munkássága elismeréséül a postatakarékpénztár személyzete nevében a szónok arany tollat nyújtott át az ünnepeknek. Halász Sándor dr., miniszteri tanácsos mélyen meghatva válaszok az üdvözlő-beszédekre. Köszönetét mondott a nevére tett alapítványért, amelyben az az örvendetes tény jut kifejezésre, hogy személyzete az intenciót megérti és átérzi. Azután a huszonöt-évi szolgálata alatt az intézet üzletkörében és személyzetében előfordult fejlődésről és változásokról emlékezett meg, különösen kiemelte kiváló elődének : Hollán Sándor, nyugalmazott államtitkárnak érdemdús működését, akinek alkotásait megóvni és továbbfejleszteni kötelességének tartotta. E kötelezettség beváltása csakis az erre hivatott tényezők támogatásával vált lehetségessé. Ezért hálával emlékezik meg a kereskedelmi kormányról, mely a fejlesztéshez szükséges eszközöket neki megadta; a sajtóról, amely eszméit propagálta ; a közönségről, amelynek szolgálatára van hivatva az egész intézmény, s végül köszönetét mondott az egész tisztikarnak és személyzetnek, amely kiváló szorgalmával és nagy kötélesség- tlldájáyM^biztpsitja jövőre nézve :z a mind fokozotíább feladatokra hivatott: pöstátakarék- pénztár virágzását. Az ünnepély hivatalos részének lezajlása után Halász Sándor dr. igazgatót még percekig lelkesen ünnepelte az egész egybegyült tiszti kar, majd visszavonulván, következett a küldöttségek fogadása. Első sorban a »Postatakarékpénztár Sportegyesülete« járult Halász Sándor dr. igazgatóhoz, mint az egyesület védnöke elé, akit ebbeli minőségében az intézeti »Hitelszövetkezet« is melegen üdvözölt. 13. És messze, messze az ut végén világosság vala és az a boldogság országának kapujára világított vala. 14. Odamenének a vándorok, ahova csak egy keskeny ut vezetett. Az egyik vándor erős fegyverbe öltözött ember vala, kit sok szolga kisére az utón. 15. A másik pedig elhagyatva, toskaíag léptekkel méné a fényesség felé és nem vala fegyver a kezében; félve,: remegve nézett á fegyveres emberre, ki elzárá előle az utat a pusztában. 16. Akkor pedig eltűnt a fényesség, a fegyveres ember nem láta valá s az utón sötétségben tára mindenkor. 17. A fegyvertelen ember pedig fényességben jára és eljüta a fényesség országába és a fegyveres ember eltévedt, elmaradt Vála. 18. A második bölcs király is azt a fényességet Iátá álmában. 19 Egy gazdag ember és egy koldus jára az utón; a gazdag embernek sok örömé vala. 20. És a koldus sebző rögökön^ a fájdalmak utján haladott vala és nem vala kenyere az utón. 21. Félve állott meg az utszélen a gazdag láttára, ki sok kincset szerzett vaía. Még azért is örvendezett, hogy a gazdag életben hágyta vala. 22. Akkor pedig ráragyogott vála a szegényre a fényesség és látá a gazdag, hogy sok-sok kincs vagyon a koldus kezében az utszélen. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta «an e két azó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tab lett» n rajta van é két' izé ^s^tt * haniinitvanyokkal, mert kártékonyak.
