Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-02 / 1. szám
1911 január 2. 3 Ismert, tipikus alakja volt vármegyénknek. A dacos, hajlithatatlan magyarok, a Petur bánok kiveszni készülő fajtájából. Tüzes, szilaj, meg- győzhetlen, ha elvekről, függetlenségi politikáról van szó. Meggyőződése, mint a tüzes láva, forrong, sistereg, tör keresztül minden ellen- véleményen, de emellett vajszivü ember, tele jóindulattal az emberek iránt, tele szeretettel, gyöngédséggel övéivel szemben. Mozgalmas életet futott meg. Legkisebb fitestvére volt Garay Jánosnak, a jeles költőnek. Garay Antal született Szekszárdon, 1822. év december hó 16-án. Atyja Garaj János, kereskedő volt, anyja Walter Zsuzsánna s Antal volt tizenegy gyermekük közt a legfiatalabb. Atyja még költőfiát sem segélyezhette már tanulásában. Egy, az uradalommal szemben folytatott perből kifolyólag éppen akkor köszöntöttek be nála a sötét gondok, amikor leginkább kellett volna a garas a gyermekek nevelésére. A legkisebb fiát tehát eleinte ipari pályára szánta. Az élénk eszü, tüzes temperamentumu gyerek nem ijedt meg itt sem a saját árnyékától, amint akkor szokás volt, bátran nyakába vette a világot. Úgy gyalogszerrel beutazta a külföldet, tanulva, tapasztalva s már akkor tüzetesen jegyzetekbe foglalva élményeit 1846, 1847 és 1848 eleje Párizsban találja, hol a forradalom őt is a barrikádokra ragadja. Ereklyéi között még ma is megvan Lajos Fülöp trónjának egy piros bársony darabja, amelyet onnan hozott magával. Amikor aztán hírét vette a hazai eseményeknek, visszaindul hazájába és iszonyú sok hányattatás és nélkülözés után nagy nehezen haza vergődik. A tüzes, szinte vakmerő fiatal ember csakhamar tiszti rangot nyert a honvédeknél, később főhadnagy lett, de ezt már a hivatalos lap nem publikálhatta. 12 nagyobb-, s valami 8 kisebb ütközetben vett részt. Ott volt Budavár ostrománál is s később Komáromból bocsátották el igazolvánnyal. — Emlékei közt kegyelettel megőrizte ezrede zászlójának egy megfakult foszlányát. A zászlót ugyanis indítványára darabokra metélték a bajtársak és szétosztották maguk közt, a zászló szűz Máriás képére pedig sorsot húztak. A jó preg urnák az volt a kívánsága, hogy ha meghal, ezt a zászlódarabot tegyék a szivére. Garay János, a költő, sokat aggódott öccse sorsa felett. Egyik levelében, amelyet szüleinek irt, e sorokat olvasom az elhunytról: »Gondoskodjatok kérlek jó öcsénkről, őt a forradalom jól megviselte, de lelke és szive helyreüti anyagi kárai. Megvagyok győződve, hogy emberül be- tőltendi helyét, akármihez fog itthon fogni«. TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK És a költő szavai beteljesedtek. A sokat tapasztalt, világlátott fiúból derék, köztiszteletnek örvendő férfiú vált, aki később úgyis, mint magánember, úgyis, mnt a tolnai függetlenségi párt elnöke, általános szeretetnek és becsülésnek örvendett. Komáromból először Budapestre ment bátyjához, a költőhöz. Garay János azonban maga is vizsgálat alatt állott, igy ott sokáig nem maradhatott. Garay Jánosné óvatosságból megsemmisítette még a jó Tóni bácsi tiszti csákóját is, ő maga tehát Alajos bátyjánál húzódott meg Mocsoládon, — ahol ez plébános volt. Inn;n aztán az ötvenes évek vége felé Baranyába a Siskovich Tamás birtokára, majd a Majthenyiak- hoz, majd Majláth országbíróhoz került gazdatisztnek, 1862. évben Szekszárd város haqnadik jegyzővé választotta, mig végre báró Bezsán János apáthi uradalmának lett főtisztje, ahol negyven esztendeig működött. Háza nyílt tanyája volt a szives, magyaros vendéglátásnak s ezt a szép magyar szokást nem vetkőzte le uj otthonában, Tolnán se, ahová mintegy 14 évvel ezelőtt nyugalomba vonult. Gyakran fordultak meg itt régi barátai, ismerősei s különösen boldoggá tette őt, ha szárnyra kelt gyermekei meg-meg látogatták. Még most, december 16-án is jókedvvel ünnepelte boldog családi körben 89-ik születésnapját. Hatalmas sastollas diszmagyar- jában egyébként sohasem hiányzott az országos ünnepségekről, ott volt a beszkidi emlékleleplezésen, Kossuth temetésén, Rákóczi hamvai hazahozatalakor, stb. Egész kis ereklyegyüjteménye van az ily alkalmak kegyeletes koszorúiból. — És mintha érezte volna a véget. Évekig nem vonult ki otthonából,, most azonban sorba akarta látogatni gyerekeit, kezdve a legkisebben, hogy aztán — megpihenjen. És most már — pihen. Múlt hó 28-án fiával : Ákossal, a jeles festőművésszel Rinyaszentkirályra ment Zoltán fiához. Este 11 óráig jókedvűen tréfált, kedélyes- kedett, amikor pihenni tért. Reggel 5 óra tájban aztán szívfájdalomról kezdett panaszkodni s pár perc múlva lehanyatlott feje, s Ákos fia karjai között meghalt. Holttestét a hidjaapáti állomásra szállították, hol a beszentelést Fekete Gusztáv tolnai prépost végezte nagy segédlettel. A hatalmas érckoporsó nem is látszott a sok virágtól s meg attól a hatalmas 48-as zászlótól, amellyel régi kívánsága szerint letakarták. Á koporsóra helyezték tiszti kardját és elhunyt^olébános bátyjának cingulusát is. És ezzel megindult a menet Apáthi puszta felé. Hosszú kocsisor kisérte a jóságos öreg urat utolsó útjára. Különösen megható volt a Jankovich uradalom régi cselédeinek ragaszkodása, akik talán mindegyszálig eljöttek egykori főtisztjük temetésére. Garay Antal kétségtelen érdekes alakja volt a múltnak. Meleg, jóságos szive, nemes ideálizmusa, lángoló hazaszeretete sokáig emlékezetben marad még e profán korban is. Kívánatos volna, hogy ha gyerekkorától vezetett naplója, amelyben sok értékes feljegyzés van a múltról, könyv alakjában is megjelennék. Ez lenne az elköltözött nemes szivü ember legszebb emléke. * B. A család a következő gyászjelentést bocsátotta ki: »Mélységes fájdalommal tudatjuk, felejthetetlenjó édes apánknak, nagyapánknak: Garay Antal 48-as honvéd főhadnagynak, nyugalmazott uradalmi gazdatisztnek folyó hó 29-én, életének 89. évében, váratlanul bekövetkezett csendes el- hunytát. — Kedves halottunk drága hamvai folyó hó 31-én, d. e. 10 órakor Rinyaszentkirályon fognak a r. kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és onnan Pusztaapátiba vitetni, s 1911 január 1-én, délelőtt 10 órakor az ottani családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. — Az engesztelő szent-mise-áldozat 1911. évi január hó 2-án, reggel 9 órakor Tolnán fog megtartatni. — Nyugodjék békében 1 — Garay Ilona, özv. Geng Jzósefné, Garay Béla és neje Csernye Julia, Garay Ákos és neje Soós Gizella, Garay Dénes és neje Sztankovits Bella, Garay Jolán, Garay Gábriella és férje Oppenheimer János, Garay Zoltán, Garay Zsuzsa, Garay Irma és férje Zaparkanszky Árpád, Geng József, Oppenheimer Margit, Oppenheimer Márta, Oppenheimer Antal, Oppenheimer János, Garay Kata, Garay Pista, Zaparkanszky Zoltán, Zaparkanszky Klára. Előfizetési felhívás! 1911. évi január hó 1-éyel uj előfizetést nyitottunk a Tolnavármegye és a Közérdek cimü lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, felkérjük, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek: Egész évre ... 16 korona, IT él „ ... 8 „ TVeg'yed évre . 4 „ Hazafias tisztelettel a „Tolnavármegye és a Közérdek“ politikai hetilap kiadóhivatala. HÍREK. Szilveszter-est. Urak, szlp asszonyok, bocsánt — Egy percre csak, figyeljetek! Amig virágos telketekbe Néhány komoly igét vetek ., . • • • 23. A harmadik király pedig egy nagy tudományu bölcset és egy tudatlan embert láta az utón. 24. A nagy tudományu ember az utat kérésé, mely a boldogság országába vezet vala. Ösvényeket kutata a pusztában, hogy el ne tévedjen járásában. 25. Nagy tudománya vala ama embernek és ismeré az utakat a boldogság országába; a tudatlan ember pedig bekötött szemmel vándo-. rolt vala az utón. 26. A tudatlannak nem yala tudása és vak reménységgel néze a boldogság országába és a nagy tudományu megelőzé őt a haladásban. 27. Akkor pedig a távolban feltünedeze a fényesség és utat mutatott vala a tudatlan embernek. 28. Az ő útját világitá meg a fényesség és a nagytudományu ember meg sem látta vala: az sötétségben jára, ő pedig fényességben. 29. Mind a három királyok elmondták lá- tományukat az embereknek és kérdezék a bölcsektől, hogy mit jelentsen az álom és nem tudták megmondani; a látomás értelme rejtély vala még előttük. 30. Az időben pedig egy ismeretlen ember érkezék a királyokhoz, kinek földöntúli tudománya vala: hófehér vala a ruhája és fényesség ragyogott vala a homlokán. 31. Aztán mondá a királyoknak: Csillag támadott a sötétségben, nagy fényesség vagyon a bethlehemi utón. 32. Valóvá lön a bölcsek látomása, amit az álom mutatott vala ama éjszakán. 33. Akkor pedig a királyok nagy fényességet láttak vala a bethlehemi utón és kérdék az ismeretlentől. ' 34. A fényesség mit jelentsen és feleié az mondván: A földre szállott vala a világ világossága. Judea Bethlehemében, csillag támadott a halálárnyék tartományában ülőknek. 35 Mikor a napkeleti bölcsek haliák áz ismeretlen beszédét, nagy örömmel örvendezének szivükben. 36. És útra kelének Bethlehembe és nagy fényesség jára előttük ; csillag ragyogott vala a messze távolban. 37. Mert a bölcsek azon az utón járának, amit a látomás mutatott vala. 38. Az első király ama fegyvertelen emberként mene Hozzá a fiúhoz, ki szabadulást hozott vala a népnek. 39. A második király pedig úgy indula Bethlehembe, mint ama elhagyatott szegény ember. 40. És a harmadik király a tudatlan ember reménységével jára az utón. 41. Azért nagy fényesség vala előttük! csillag ragyogott vala a messze távolban. 42. És a fényesség egybevezérlé útjukat és a napkeleti bölcs királyok találkozának az utón. 43. A csillag Judea Bethlehemébe vezeté őket, ahol megállott vala áz istálló felett. 44. A gyermek szive örömmel vala tele, mikor beméne ama három király. 45. Angyalokkal vala nepes a barmok hajléka. 46. A három királyok megtalálták vala mindazt, ami után a lelkűk és az elméjük szomjuhozott vala. 47. A bölcsek leborulának a Kisded előtt és imádták őt a barmok hajlékában. 48. Akkor pedig világosságba öltözék a lelkűk és látókká levének és tudták mit jelentsen az éjszaka látomása. 49. Ő vala a fényesség ama utón és azért jőve a földre, hogy ama embereknek világítson mindenkor. 50. Mikor pediglen [visszamenőnek országukba, a pálmák földjére, mondák a népeknek : A szegénységben, a szomorúságban, a lemondásban vagyon a népek szabadulása. Azoké a boldogság országa, kik sírni tudnak. 51. És a népek nem hívének a bölcseknek és még jobban elmerülének az örömökbe és vigasságokba. 52. A vétek uralkodott vala a pálmák földjén. 53. A bölcs királyokat pedig elüldözék a népek, mert megfeddék őket a bűneik miatt. 54. A királyok hívének Őbenne, kit az Atya küldött vala és aszerint éltek és azért utolsók levének az emberek országában. 55. A vigadozók mondák az embereknek: ők mérget töltenek a poharunkba. 56. Majd ismét szólván : Ők megölik áz örömöt a földön. 57. Az emberek azért követ dobálnak a bölcsekre és ők elmenekülnek a pálmák földjéről a pusztába. 58. Az örömök és vigasságok országából elmenének oda, ahol a koldusok és a szomorú emberek laktak vala. 59. Ott hitük és bölcseségük szerint egy házat épitének a gazdagságukkal, hogy az üldözöttek, , az elhagyatottak, a szegények, a tudatlanok menhelyet, vigasztalást találjanak. 60. A szegények és szomorúak hajléka az utszélen állott vala a pusztaság közepén és egyre többen gyülekezőnek oda az örömök, vigasságok országából. 61. A bölcsek haláluk napjáig oktatták a szomorúakat és szegényeket az igazságra és nagy örömet hirdettek vala a vándoroknak, hogy ^eljött a népek szabadulása, földre szállott a világ világossága. 62. A szegények, az elhagyatottak, az üldözöttek háza állott vala ama napokban is, mikor pusztító ellenségek törtek a pálmák földjére. Garay Antal f
