Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-11-24 / 83. szám
XX. (VI.) évíolya'n. 83. szám. Sr'l,rzá»,dl 19 i J november 24. T0LI1AVARMEGV E ÉJ A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: n A I IWI U Ml UBn ■ ■ AB S7.erke«zto»<*ir: Egész évre . Fél évre Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 „ 16 fillér. Előfizetőiteket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. EByos szántok ugyanott k.pha<6>. Szerkesztőségi telelőn-szám i 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 08 és 01. Szerkesztősöm : Bezerédj lstván-utca S. »am. M** killdendök a lapot érdeklő önszei kdzleiuouyek. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 131 szám. A/. előH/.etésI pénzűi és hirdet ■•sek ide küldendők. Néptanítóknak. ha •*'. előflzHtést «*g-*z évre rhire be- küldik. H k..r. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. l.aptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telelőn. - Express. — A Tol na vármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képviselőházból. Budapest. (Érk d. u. 2 érakor.) A képviselőhöz Berzeviczy Albert elnöklete alatt folytatta a perrendtartás részletes tárgyalását. A 222-ik §-nál Várady Zsigmond módosítást ajánl, hogy a per elhúzását célzó, tudatos valótlanság állítása pénzbírsággal sujtassék. Pethő Sándor szintén módosítást ajánl e szakasznál, mely szerint az alperes csak bizonyos esetben lenne megbírságolható. Plósz Sándor előadó Várady Zsigmond módosítását pártolja és azt a Ház többsége el is fogadta. A 306. §-nál Cserny Károly kifogásolja, hogy az eredeti javaslattól eltérve, az igazságügyi bizottság határozata szerint a tanútól nem kérdik meg a vallását. — A régi gyakorlat és az eredeti javaslat fentartását kéri. Várady Zsigmond szerint ez felesleges volna, mert a tanú vallása a perrel semmi összefüggésben nincs. Győrffy Gyula és Bartha Ödön Cserny Károly álláspontjához csatlakoznak. Székely Ferenc dr. igazságügyminiszter sajnálja, hogy ez a kérdés ily nagy hullámokat vert fel. — A vallás megkérdezése eddigi összes törvényeinkben bent van. Kijelenti, hogy ez a kérdés közömbös előtte, de elfogadja az igazságügyi bizottság javaslatát. — Plósz Sándor előadó szintén ez irányban nyilatkozik, mire az elnök a Házat megszavaztatván, 68 ellen 71 szóval el- fogadtatik az igazságügyi bizottság javaslata, mely szerint a tanulói nem kérdezendő meg, hogy milyen va/lásu. Forradalom Braziliában. London. (Érk. d u. 2 ó. 10 p.) Brazíliában kitört a forradalom. Indemnitás és költségvetés. Azok a zavarok, sót bátran mondhatjuk : rendetlenségek, melyek politikai életünkben másfél évtized óta lépten-nyomon feltünedeznek, kezdenek mintegy állandósulni, gyökeret verni. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok még jóformán be sem fejezték működésükét és már fölmerül a szüksége, hogy a bizottságok újból összehivassanak, holott kétségtelen tény, hogy a delegációk tárgyalásai nagy mértékben nehezítik, sőt akadályozzák az országgyűlés működését, mely előtt pedig számos nagy- fontosságú és halasi thatatlan törvényjavaslatok várják a sürgős letárgyalást.^ Nem elég, hogy a folyó évre rendes költségvetés nem volt készíthető és letárgyalható, de bár a jövő évi költségvetés már beterjesztetett és az országgyűlés már két hónapja együtt ül, annak tárgyalása még meg sem kezdetett és a kormányra nézve felmerült az indemnitás kérdésének szüksége. Ennek következteben indemnitást kell kérnie a közös pénzügyminiszternek is és ezért kell a deigációkat december végén újból pár napra összehívni, hogy azután január elején az 1911-ik évi közös költségvetés megállapítása végett újból kiküldessenek. Ha most már figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az előző évben a delegációk egyáltalában ki sem küldettek, vagy ki sem voltak küldhetők, aminek következményei a közös miniszterek gazda nélküli költekezéseiben nyilvánultak meg, kétségtelenül igazolva látjuk azt, amit zavart és rendetlen politikai életünkről föntebb mondottunk, és amit alkotmányos szempontból felette sajnálatosnak és aggasztónak vagyunk kénytelenek kinyilvánítani. Mindaddig, mig egyöntetű, nagy többség áll a parlamenti kormány háta mögött, mint a jelenben is, ez aggodalmakkal szemben helyt foglal a jogos remény is, hogy a létező és előállható inkonzekvenciák leküzdhetők lesznek és pedig a parlamentarizmus követelményeinek épségben és tiszteiéiben tartásával, de azért mégsem hallgathatjuk el azon meggyőződésünket, hogy lényegileg az országra nézve mindegy az, hogy nagy vagy kis többség, ilyen vagy amolyan kormány áll az ügyei élén, ha az ügyek rendetlenségbe jutnak és rendbe nem hozatnak. Mind e zavarok és rendetlenségek szoros összefüggésben vannak azzal a helytelen felfogással, melyet a magyar törvényhozás — többség és kisebbség egyaránt — a TÁRCA. Tolsztoj. A földi élet nagy talanyat: Megfejteni vágyódva — vágytál S eljutottál az — alfáig te is, Vagyis: tovább te sem, annyi másnál! Az élet biz : boszorkányos lakat, Nincs is tan kulcs, amely zarja, nyitja, Avagy talán kulcs se kell e zirhoz : Életünknek a — halál a nyitja ?! ... BODNÁR ISTVÁN. Becsületérzés. Irta: Herczeg Ferenc. Egy történelmi nevezetességű kastély. Ar ember szobáról-szobára megy és mindenajtó előtt azt hiszi, hogy megkapó és pompás régiségeket fog látni. Nem lét azonban semmit, mert volt a háznak egykor egy gazdája, aki mindent kiselejtezett és elkótyavetélt, ami az eleiről rámaradt és a maga korának hazug és olcsó elegániájá- jával vette körül magát. Végül egy folyosószerüen keskeny és hosz- szu terembe érünk. A kerti terászra nyíló üvegajtó fölött ovális ökörszem ablak világit. Egy- pár fehér lakkos, vékony lóca didereg a nyers meszelésü, kopár falak között. Hát ezeket, hogyan felejtették itt ? A falak, mondja a házigazda, valamikor selyem kárpitokkal voltak bevonva. Egy arcképet látok a talon. Ifjú férfit ábrázol, aki József császár divatja szerint van öltöztetve. Sokgombu, arannyal kivarrt gomblyuku, zöld vadászkabátot visel, egyik kezében puskát tart, a másik kezet egy oroszlanfejü, pettyes szőrű, valószínűtlen vadászeb őrvén pihenteti. A vadász termete túlságosan hosszú, a feje túlságosan kicsiny, de ez alkalmasint nem a természet, hanem a festőművész bűne. Hosszú teste lágyan és kissé affektáltan kihajlik oldalvást, a keze, mely a fegyvert fogja, keskeny és sápadt asszonykéz, a kerek kis arca pedig a púderes két hajvuklija között, különösen a szája olyan grotikusan szenvedő és megható, mintha alig tudna visszatartani a sírást — Ez Károly, a szépapám nagybátya, — magyarázza a házigazda. — Fiatalon halt meg, még pedig a maga kezétől. — Abban a korban ritka volt az öngyilkosság, különösen nálunk, Magyarországon. — A családja nagyon restelte is az esetet. A nagyapám még úgy beszélt róla, mint valami hóbortos gonosztevőről, aki eladta lel-ét a sátánnak. Mi, mint gyerekek. Károly bácsi nevével ijesztgettük egymást. Vagy húsz esztendővel ezelőtt azonban megtaláltuk egyik régi szekretár fiókjában a naplóját, melyben töviról-hegyére elmondja öngyilkosságának előzményeit. Ázóta tudom, hogy ki volt. — Ki volt ? — Becsületérzesének áldozata. — Egy nagyút a tizennyolcadik század végéről ? Elég furcsa ! — Hiszen igaz, hogy meglehetősen szabad kor volt. Legalább a mi fogalmaink szerint. Hallottunk vitéz katonákról, akik hamisan kártyáztak és tudunk ünnepelt gavallérokról, akik elcserélték egymással a feleségeiket. De a szabad erdőkben es a szabadabb rózsaligetekben ott lappangtak az előítéletek csapdái es aki beléjük botlott, az bizony ott hagyta a fogát akkor is. Példa rá Károly bácsi. Mi van Károly bácsival ? Most már érdekelni kezdett a copfos öngyilkos. A házigazda nem kérette magát, hanem elmondta az esetet. Ez a Károly ur egyike volt az első magyar turistáknak, aki az élvezet es a tanulság kedvéért beutazta Európát, mint tették már akkor is a gazdag angol urak. Utköiben bőbeszédű, költői lendületű és didaktikai hangú naplót irt, melyben hol az elismerés, hol a korholás szavával emlékezett meg a külső nemzetek szokásairól. Genovában, ahol szintén megfordult Károly ur, a napló tanúsága szerint, különös kalandja akadt. A fogadóban együtt lakott egy német herceggel. Ó hercegsége nagy parádéval utazott, egy titkárral, két komornyikkal, négy lakájjal, nyolc lóval, fullajtárral, szakáccsal, egyébként azonban joviális és fölvilágosodott ur lehetett. A kedvesét is magáva utaztatta, a szép Bettinát. Károly részletesen megírta naplójában, hogy milyen mély benyomást tett rá Bettina. Úgy találta, hogy a legszebb nő, akit életében látott. Később, mikor személyesen is megismerkedett vele, azt is föijegyezte a naplójában, hogy Bettina négy nyelvet tud, hogy elragadóan énekel és mesterien gitározik, hogy ismeri a francia és olasz irodalom remekíróit, hogy kitünően beszél, önöllóan itéi és oly bölcsen filozofál a szerelemről, akár egy uj női Szokrátesz. Természetes, hogy Károly ur esze nélkül beleszeretett Bettinába és bizonyos, hogy a
