Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-11-21 / 82. szám
XX. (VI.) évfoly an. 82. szám. Sz^fcrzárd, I9IU november 21. TOUIAVARNEGVE ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ar: BflII’f'IVAI UETIIAM régész evre . F<íl éve Negyed cvre . Egy szám ára Hi^ti/et sokét j-s hint ötöseket a kittit.'*- hivatalon kivfil elfogad a Molnár féle * >uy vnyomda ös pa|úrkereakcdéa r.-t Özoks/.arcion. (6 korona 8 16 fillér POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Egyes sremok ugyanott kapható*. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Bezerédj István-utca 5. Mám J.le kiihlonit.-k a laj*.» cr«lnkl*i ó-v*xe* k&iueiu-'nyek. . Kia.10hiv.ii.il : Vármegye-utca 130 szám. Az előli stesl |>.*ii7.iia <*■« hirdetésok ide knldoudŐk’. Néptanítóknak. ha a: elődzetóát övre elord heknidik. •» kwr-őszerkesitő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. I'clclós szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Fömuiikntárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptutajdonosók a szerkesztők. Tóuírat. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai — A képviselőházból. Bées. tÉrk d. u 2 órakor.) A képviselőház mai ülésen Kabos Ferenc alelnök bejelentette, hogy Batthyány Lajos gróf bodajki képviselő mandátumáról lemondott, mert nem akait az állammal fenalló kőszállítási szerződése miatt összeférhetetlenségbe keveredni. Ezután folytatták a perrendtartás általános vitáját, melyben az utolso szónok : Maylä.ider Mihály dr. fiumei képviselő volt a javaslat mellett. Elnök az általános vitát berekesztve Székely Ferenc igazságügyminiszter szólalt fel, hálával emelve ki Plósz Sándor előadónak a javaslat létrejötte és letárgvalása körül szerzett érdemeit. Ref ektálva a többi felszólalásokra bejelentette, hogy a jövő évi kö'tségvetésbc az albirak és a járasbirosagok szaporítása van felvéve. Szervezni szándékozik a törvényszékeknél a tanács- elnöki intézményt és hi zi, hogy a javaslat életbeleptetése adminisztraciónális szempontból nem fog akadályokba ütközni. Polonyival szemben védelmébe veszi a bpesti kereskedelmi és váltótörvényszék birói karát és elnökét. A 31 és 32-ik § okra vonatkozólag reméli, hogy a részletes vita során előterjesztendő javaslata minden erdeket meg fog nyugtatni. A miniszter, beszéde után hosszabb szünet következett, mely után Karolyi Mihály gróf és társát névszerinti szavazást kertek, 20 tag pedig a szavazásnak holnapra való halasztását kérte, mi el is hataroztatott. A jövő évi delegációk. Bf**. (Krktzctt d. u. 2 óra 35 p) Tegnap közös mimsztertaóács volt, melyen az 1911 tk évi költségvetést állapították meg és elhataroztátott, hogy a jövő évi delegáció január elején Budapesten lesz, mely alkalommal a király Budapestre jön és huzamosabb ideig fog olt tartózkodni. Inzultált miniszterelnök. Pária. (Érk. d u 2 ó. 20 p.) — Ferry szobrának tegnapi leleplezesi ünnepélyén egy Latour nevű asZtalosiparos az előtte elhaladó Briand ministerelnököt kezzel megütötte. Briandnak az üléstől komoljabb baja nem lett. A merénylőt letartóztatták. Zsaroló házaspár. Budapest, (érk. d. u. 2 ó.a 30 pere.) Pethti Géza volt honvedföhadnagyot és nejét Kossá Terézt a budapesti allamrendőrség letartóztatta. A vád ellenük az, hogy egy dúsgazdag német földbirtokost 150.000 korona erejéig megzsaroltak. Tolsztoj meghalt. Moszkva. (Érk. d. u. 2 óra 15 perc.) Tolsztoj Leó gróf tegnap reggel 6 óra 5 perckor elhunyt. »Az emberek milliói« voltak utolsó szavai. Holttestét jasznapolyánai birtokára szállítják és egyházi szertartás es virág nélkül fogják örök nyugalomra tenni. Hieronymi. Még úgyszólván semmit sem tett e vármegye elmaradott vasúti közlekedésének javítására, csak figyelmet, jóakaratot- tanúsított, de már ennyi is elég arra, hogy mély hálával írjuk lapunk élére a nevét. Mert épen ezt a figyelmet, ezt a jóakaratot nélkülöztük hosszú évtizedeken át. Ennek hiánya sülyesztette a mi vasúti forgalmi állapotunkat az abszolút rossznak is a legalantasabb fokára s juttatta feneketlen kátyúba az ország ezen, nem is épen a legalacsonyabb kulturfokon álló vidékének összes kereskedelmi, közgazdasági érdekeit. A lassúság, az elképzelhetetlen vasúti összeköttetések valósággal me^béntják ennek a szerencsétlen vidéknek minden kultur-misszió- ját — feilódési vágyát, akaratát, igazán olya.iok voltunk és vagyunk, mint a kátyúba ragadt ember, akinek a hangja már elrekedt a sok haszontalan segítség-kiabálástól, legfeljebb csak tehetetlen két öklével hadonászik s fogait csikorgatja nagy elhagyatottságá- ban ... ... Hieronymi ! Élénk emlékezetemben van ez a név, ez az alak még kis diákkoromból, most is fülembe cseng a máramarosi kortesnóta: »Ha a vér az eget festi : Mégsem követ llieromy.c A kádencia jobb kimenetele ugyan megfosztotta nevét egy szótagtól, akkor öt a mandátumtól is, de azért idővel mégis csak követ, államtitkár, az osztrák államvasut elnök-igazgatója, állami számvevőségi elnök, majd zseniális mérnök létére — belügyminiszter lett. Sohase tessék nevetni, ez a sokkezü ember, ugyanazzil a paradoxonnal szólva :sok- fejü ember is. Gyönyörű eredmények jelzik itt is az útját. Talán .akkoriban ó volt a legelső, — aki felismerte, bogy ez ország boldogulhatásának a jó forgalmi politika inellett a jó közigazgatás az első alapfeltétele. (J emelte fel először az 1883, év óta változatlan összegű vármegyei dotációt, szaporította a tisztviselőket, javította azok fizetését s amikor mindenki az államosítás paripáján nyargalt, ő volt, aki megmutatta, hogy a rendelkezésre álló erők okos felhasználásával is lehet elvitázhatatlan szép eredményeket elérni, sót ó gondoskodott TÁRCA. A cserepes. Irta. Szomaházy István. A ravasz elején odalen jártam egy harátom- -iVái a Tisza mellett R-gt igeretet vá róttam be; két-három nár>ot egy pusztai kastélyban töltöttem, zöldelő vetések között,,melyeknek Csöndjéfr- csak a töltésen átróbogo vonatok zavarták me^ kétszer-háromszor naponkint. Úgy nevezett ku turentber Tetemre mindig irtóztam az ilyen falusi kirá-dulasoktól 3 félve gondoltam az éjszakásra. mélyeken az embert halálos némaság ve^Zt'körül'; a horizonttal ölelkező földekre, ahol -*nircs kaszinó és színház s a petroleum-lámpákra, melyeknek már az emlékét is kipusziitotta belőlem a Villamosság csodája. Felnapi ortidőzés után izgatott örömmel jöttem rá, hogy rém képeket' láttáit) s Hogy a jó Isten voltakrp erre az 'életre alkotta'Vfóld vándorait. Szó hazat nem » • találtam, de részvétem egyezerre lelohadt a falusiak itán.t; hiszen ezek a brdogok különben é nek mint mi, akik a Koronaherceg-utcai sétában látjuk az'ertiberi élet gyönyörűségnek netovább ját. De'élőttönnint a házigazdámmal a mezőn jártunk, delbert bajos és intelligens 'asszonyokkal ebédeltünk, délután kitűnő kártya párti akadt, este pedig. — ptd g az eslétól íAtlrit «"legjobban — néhány p .m-paM<cdva'szomszéd hajtatott át hozzánk a közé :' Uvő t.rnyáir-1: Mind kedves, és előkelő úri eíbbe.-' . aktk ■ TpKztnjt ép oly jól ismerték,.mini a doha; \ t- ró * i kai; s.akikben egyetlen vojiás se volt a yié aiek ismereted parlagi gavallérjait).'' J örítíz .od ek.'Vacsofa után - a zongorához ültek s az asszonyok körül ép.oly szeretetreméUósággaL, forogtak, mint a Courteline. és a MicheJ ProVins hősei, E szomszédok agyike egy hallgatag, mintegy negyven éves úri ember volt, divatos császárkabátban. szeles, fekete écharpe pal, aki. házigazdám röviden igy mutatott be: — Szabó Pista. Később megtudtam, hogy ez a Szabó Pista gazdag gyáros, a porcellánkészitményeit a különböző világkiállításon is kitüntették s egy egy remekbe készült vázája a fejedelmi udvarok szalonjaira is elkerült, ő szerényen cserepesnek mondta magat, de házigazdám utólag felvilágosított, hogy a vidék neki köszönheti a jólétét: gyára mintegy harmadfélszáz munkást foglalkoztat s az emberei imádják, mint a jó Istent, mert a legutolsóval ’ is nyájasan szóba ál} s tiz év óta még nem terjesztettek elő oly méltányos kérést, melyet azonnal ne teljesített volna. J Vacsora után egy sereg szép asszony is lévén a társalgásban, természetesen a színházra került a beszélgetés sora s néhány bájos menyecske kiváncsi szemmel tudakozódott nálam az idei év kiválóbb darabjai felől. A vidéki asszonyok ideálizmusávai beszéltek a budapesti színésznőkről, akiket mindannyian irigyeltek, mert pusztai remeteségekben azt hitték, hogy a színésznők élete a gyönyörűségek láncolata. Mindenki bele- vegyüit a diskurzusba, csak a porcelángyáros hallgatott s mikor udvariasan megkérdeztem tőle, vájjon a színház nem érdekli e, mosolyogva igy felelt: • — Bizony nem valami nagyon ... A házigazdám jóízűen elnevetle magát, szép háziasszonyunk pedig kíváncsian felém fordult : — Hát nem ismeri a Szabó Piáta múltját ? — Multjá is van ? — kérdeztem tréfásan! — Meghiszem,' hogy van. Olyan múltja, amilyennel csak kevés ember dicsekedhetik. — Persze a cserepes ur nem igen szereti, ha életrajzának ezzel a fejezetével előhozakodik valaki.. — Hallottál valaha Zombori Ernőről? — kérdezte a házigazdánk. — A titokzatos magyarról, aki a külföldi operákban annyi diadalt aratott ? — szólottám élénken. Hogyne, hiszen tiz évvel ezelőtt valamennyi újság a misztikus Zombori Ernő dicsőségét zengette. ... — Akko'r azt is tudod, hogy a világhírű magyar énekes egy tavaszi napon végképp eltűnt a színházak kulisszái közül ? Dicsősége teljében, legnagyobb sikerei közepette tűnt el, akarha egyszerre aterger mélyébe merült volna ... Utoljára Milánóban énekelt a Skálában, az öreg Verdi sírva ölelte a keblére — s ez estétől fogva nem látta többé élő ember. Vissza tudsz e még emlékezni azokra a hosszú cikkekre, amelyek akkor Európa minden újságában megjelentek: — Hogyne! Fiatal jogász voltam s a magyarlapok vezércikkekben, tárcákban, napihirek- ben foglalkoztak az eltűnt- Zombori Ernővel, Serrki se tudta, hogy hova lett ilyen hirtelen, minthogy azt se tudták, hogy ki rejtőzik a Zombori neve alatt . . . Hát te tudod, hogy ki rejtőzik alatta ? y Kíváncsian néztem a házigazdámra, aki színpadias pózzal mutatott Szabó Pistára. — Hát ez az ur, a t-íszaüjfálvi cserepes... —- Lá’szott rajtam, hogy az egész dolgot nem értem s azért a szép háziasszony" előzékenyen igy szólott. ' " / Csak kérje meg őt, niajd elmorfijjá Nem szívesen mondja el, de ha vegzáijáíc, mégis csak megpuhul . • ' '< :. -i Szabó Préta, aki az egész beszélgetés alatt zavartan izget mozgott a széken, most kelletlen hangon mégszóíalt: — Ne higyje, nem érdemes beszélni róla .. . Affeffe fiatalkor, szamárkodás volt, ami akármelyik emberrel megesik . . . Természete^ hogy nem hagytam abban a
