Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-07-28 / 49. szám

XX. (Hl.) évfolyam

Előfizetési ár :

Egész évre . ..16 korona.

Fél évre .... 8 „

Negyed évre ... 4 „

Egy szám ára 16 fillér

ElödzFt^fllcft és hlrdetűseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdou.

Egyet számok ugyanott kapható*.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőségi teleton szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II.

Szerkca/toaég :

BezerédJ István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő ■><«*?« könleménvek.

Kiadóhivatal t Vármegye-utca 130 szám.

Ar. előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők.

Néptanítóknak.

ba a* előfizetést égés* évre előre beküldik, R kor.

Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL# Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők.

A tennivalók.

Az indemnitást elfogadta a képviselő- ház. Megszűnik tehát a törvényen kívüli állapot.

Nem lesz ugya t rendesen megszavazott állami költségvetésünk, de törvényes felhatalmazása lesz a kormánynak arra, hogy a.: állam kiadásait és bevételeit, a legutóbbi törvényesen megszavazott költség- vetés arányában teljesíthesse. Ezzel a felhatalmazással kezdi meg törvényes működését a nemzeti munkapárt kormánya, melyről az ellenzéki pártok azt hirdetik, hogy voltaképen nincs is programmja. Igaz, hogy gazdag, rendkívül messzire kiható és mélyen járó programmal indul útra a Khuen gróf kormánya; de az is igaz, hogy sem a gazdasági kérdésekben, sem a katonai kérdésekben, sem pedig a választójog kérdésében nem igyekezett előre megkötni a parlamenti többség szabad akaratát.

Mindhárom irányban nyíltan bevallott elvei, pontosan megbatározott céljai vannak. A készfizetések felvételét és_ a közös bank szabadalmának meghosszabbítását akarja; de csak az esetben, ha a bankszerződés megkötésénél még az eddigi feltételeknél is kedvezőbb feltételekhez juthat.

A katonai kérdésekben a véderő indokolt. követelményeit, a nemzet teherviselő képességének gondos mérlegelése mellett, teljesíteni óhajtja; de az ismeretes kilences

bizottsági javaslatok végrehajtását és a honvédség tüzéri ütegeit követeli.

Nem igér semmi olyant, ami nem teljesíthető. Ellenben Ígéri, hogy:

1. a magyar ipart minden szubvenció nélkül hathatósabban fogja támogatni, mint elődje támogatta a sokszor elpazarolt szubvenciókkal Nyiltan kimondta a kormányelnök, hogy a szolid külföldi tőke, meíy beruházásait elviszi Afrikába és Ausztráliába is — egyenesen azért kerülte el Magyar- országot. mert az itteni szubvenciós rend- j szert nem tartotta magához méltónak. —

A külföldi tőke vállalkozási kedvét a magyar politikai élet bizonytalanságának megszűnte- : tése és a komoly munka egyéb eredménye fogják felébreszteni;

2. igéri, hogy a magyar mezőgazdaságnak hasznos szolgálatokat fog tenni olyan intézményekkel, melyek a mezőgazdaságot belterjessé teszik. Ez a programmpont főként a kisbirtoknak, a legegyszerűbb mezőgazdák millióinak szól, akik a gazdálkodás belterjességét apró parcelláikon könnyű szerrel megvalósíthatják, ha őket erre az állam képessé teszi. Ehhez mély szántás kell, trágya kell és jó közlekedési eszközök kellenek, hogy a növénytermelés eredményei gazdagok legyenek és azokat kelló időben piacra lehessen szállítani;

3. az ipar lendületes fejlődése és a mezőgazdasági termelés intenzivitása a kereskedelem egészséges fejlődését fogja eredményezni és a m. kir. államvasutak szolgáltatási képességének fokozásával a magyar

kereskedelemnek óhajt a kormányprogramm lendületet adni;

4. a munkás-osztály panaszait, magát a már-már elfajuló osztályharcot a munkáltatók és munkások közötti viszony rendezésével, törvényhozási utón, a modern szociális elméletek gondos megfigyelésével óhajtja a kormány megszüntetni;

5. az állami és közigazgatási tisztviselők, de a magántisztviselők sorsán is részint a fizetésrendezés befejezése, — a szolgálati pragmatika életbeléptetése, a közigazgatás reformja és a magántisztviselők jogviszonyainak rendezése által óhajt segíteni.

Ezek, amiket felsoroltunk, nem frázisok, nem üres Ígéretek, hanem egytól-egyig gondosan mérlegelt és leszürődött valóságok, melyeket a nemzeti munkapárt teljesíteni fog, mert ezek lesznek azok a törvényhozási intézkedések, melyekkel bizonyítani tudja, hogy Magyarországon magyar vezényszó .és titkos választójog nélkül is meg lehet teremteni az ország népességének jólétét és a közmegelégedést.

Maga a kormányelnök is tudja, hogy ezidószerint az állam anyagi viszonyai nem kedvezőek s hogy nyomban, szigorú egymásutánban teljesíteni mindezeket nem lehet; mégis vállalkozik e nehéz feladatok végrehajtására, mert az állam teljesítő képessége is fokozódik e politikai programm tejesítése által.

TÁRCA.

Házasságok,

— Irta: Brunner András. —

A boldogtalan házasságok körül folyt a szó a zsuron. Mindegyik asszony tudott véleményt mondani s legtöbben példával is illusztrálták állításaikat. Egy idősebb asszony folytatta.

— A legfőbb oka pedig a boldogtalan házasságoknak a mai fiatalság pénzimádása. Van ugyan több más ok is, de legfőképen az a baj, hogy már a házasság előtt vetik meg az alapjá* a boldogtalanságnak. Mert a középosz- tályu fiatalember, vagy általában a házasulandó férfi nincs annyira tekintettel a leány lelki jó tulajdonságaira, sőt szépségeire sem, mint pénzére. Azért van az, hogy pénzes leány biztosan kap férjet. Ha jó és szép is hozzá, válogathat a kérőkben. De ha kevésbé jó tulajdonságú és kevésbé szép is, férjet biztosan kap, mert mondom, a férfiak a pénzt keresik.

— Ennek is meg van a magyarázata — szól egy fiatalabb szőke asszony — és az abban áll, hogy mire felvergődik az a férfi olyan pozícióba, melyben megnősülhet, rendesen adósságba keveredett, s hogy nyugodt életet folytathasson, pénzt keres. De ezzel nem akarom menteni a hibát, mert jobb volna neki szegényesen és boldogan élni, mint gazdag boldogtalanságban.

_ — Ez igaz — folytatja az előbbeni asszony. — És amennyire a gazdag lányok kapnak, any- nyira a szegény lányok nem kapnak férjet. Az a szegény lány lehet jó, lehet szép, művelt, finom, nem kap férjet, legalább nem olyant, mint ezen tulajdonságokkal nem rendelkező gazdag lány. Ez pedig nincsen rendjén. A fér! fiáknak a rósz erkölcsi érzéke és Ízléstelensége i helytelenül választatja meg velük a feleséget, i Sokszor nem is választanak, hanem vaktában,

■ első látásra megkérnek egy gazdag lányt. Hogy ' az ilyen házasságnak milyen kilátása lehet a j boldogságra, képzelhető.

Ezt a legtöbb asszony helybenhagyta, sőt még keményebb szavakkal is vádolták a férfiakat. És valoszinüleg még tovább is szapulták volna őket, ha egy barna, szép asszony közbe nem vág.

— Engedjék meg — kezdte behízelgő hangon, — hogy férfiaink védelmére keljek, mert kerem a mai lányok sem külömbek e tekintetben, ők epen úgy cselekszenek, tehát e vádak rájuk is vonatkoznak. Mert nem igaz-e, hogy gazdag lány gazdag kérőt var, ha mindjárt talált is kedves, magához való, de szegény férfit? Miért megy a gazdag leány sokszor szegény emberhez férjhez ? Nem azért, mert Ízlése szerint való, hanem mert gazdagot nem kapott. És a szegényebb lány, aki szép, háziasán nevelt, miért jnegy gazdag, kevésbé erkölcsös, épen nem kellemes férfihez ? Mert a gazdag férfi kiválasztotta a szegény, jól nevelt lányt, Ízlése szerint járt el. Pedig ez gyakran megtörténik. Ha azonban n lánynak nem tetszik a gazdag férfi, miért megy hozzá ? Tehát nem I csak a férfiakat, hanem a nőket is vádolnunk j kell, mert tény, hogy a mai, napirenden levő,

| boldogtalan házasságoknak a helytelen megválasztás, a pénzimádás egyik főoka, de úgy a férfiak, mint a nők részéről. Ahoz azonban aztán már fogyatékos az erkölcsük a házastársaknak, hogyha már elhibázták a házasságot, viseljék türelemmel is az igát Sok esetben a boldogtalanság oka úgyis csak képzeleti. Kellő akarattal és erkölcsi erővel még az igazi bajt is meg lehet szüntetni, vagy legalább türhetővé tenni. Szó sincs róla, sokszor az elkövetett hibát már nem lehetett helyre hozni. Legfeljebb szenvedések után lesz részünk vigaszban. Hogy

én is illusztráljam szavaimat, engedjék meg, hogy elmondjak egy történetet.

— Tessék, tessék.

— Szívesen halljuk, csak mondja !

— Meglett lánykoremban boldogult édes atyámmal a Riviérára mentem. Ugyancsak velünk volt hasonlókorú barátnőm, Antónia a mamájával. Beteges szüléink mellett volt alkalmunk kimenni és élvezni a társaságot. Antónia szép lány volt, művelt, kitünően beszélt franciául is. Udvarlóink hamar akadtak. Mondanom sem kell, hogy mi ketten magyar lányok mennyire hódi- tottunk ott a férfiak közt. — Udvarlóink mind tolakodóbbak lettek s Antóniának is, nekem is, nem egy ajánlta föl szivét. Antónia s én egyáltalán nem voltunk gazdagok, de mindenesetre azzá szerettünk volna lenni. Mert különösen ilyen helyen tűnik ki, hogy mit engedhet meg magának a gazdag, s mit nélkülöz a szegény. Udvarlóim között volt több csinos, kifogástalan fiatalember, de nekünk ezek nem kellettek, mikor gazdagok is voltak.

Egy délután azt mondta nekem Antónia, hogy végre határozott s mégis báró Annoises ajánlatát fogadja el. A francia báró természetesen igen gazdag ember volt, de éppen nem szép. nem is_ nevezték másképen, csak «ragyás báró»- nak. És Antonia a ragyás, kicsapongó bárót választotta, csak azért, mert gazdag volt. De aztán én sem tettem máskép. A mellbeteg bogyói Bogyay földbirtokost választottam, ki Annoises báróval versenyt kártyázott ott, itthon pedig közismert sportsmann volt Egy év múlva volt mindkettőnk esküvője. Antónia Párisból irta, hogy a püspök eskettette meg őket a «Notre Dame» templomában. Az én esküvőm kevésbé volt fényes, mert Bogyay akkor is betegeskedett.

Megállapodásunk szerint a Riviérán találkoztunk nászuton Annoisesékkal s mi igazán feltűntünk ott a legtekintélyesebb vendégek kő-