Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-07-11 / 44. szám
Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kiviil elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24-. — Kiadóhivatali telefon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj Istvan-utca S. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő őssxes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik * 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL« Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN« Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A íölirati vita. Megkezdődött a fölirati vita. Meglepőt, újat nem vártunk, ismerjük már mindazon észrevételeket, melyekkel az ellenzéki pártok ebben a vitában megjelennek. A Kossuth párt az állami közigazgatás miatt készül harcra, háborúra. A Justh párt a választójog miatt nem fogadja el a fölirati javaslatot és a -készfizetések fölvételét is kevés vívmánynak tartja, hiszen ez a párt az önálló bank álláspontját foglalja el. A nemzetiségi képviselők is a választójogot követelik és ebben a kérdésben ók — ugy- látszik — a Justh-párttal vannak egy véleményen. Ezek az ellenzéki álláspontok nem sokáig ostromolhatják a fölirati javaslatot, mert könnyen kimerülnek a vitában, hiszen éppen ezek ama kérdések, melyek a most lefolyt öt esztendő alatt a legteljesebb módon leszürődtek a nemzet lelkében, ezekről a kérdésekről már igazán még a sarki hordár is tiszta és világos véleményt tud magának alkotni. A közigazgatás reformját mindenki akarja. A Khuen gróf kormánya ellenben nem akarja a közigazgatást államosítani, sőt egyenesen, nyíltan kimondja, hogy az autonómiát óhajtja szélesíteni, izmositani. Emellett bizonyos, hogy a közigazgatási tisztviselőknek hat évről, hat évre való választását jövőre megtűrni nem fogja, hanem a tisztviselőket egyszer és mindenkorra szándékozik megválasztani, a városok rendőrségeit pedig államosítani óhajtja. A közigazgatási reformnak ezeket az intencióit megtámadni hiábavaló erőlködés lesz, mert nincs az országban komolyan gondolkozó politikus, aki nem ugyanezen elvek szerint óhajtaná i kérdést megoldani. Kossuth, vagy Justh, ha kormányra jut es ha súlyt helyez arra, hogy az ország köz- igazgatása jó legyen, ugyanezeket az elveket lenne kénytelen elfogadni. A készfizetések felvételéről tudjuk, hogy a legkiválóbb szakférfiak véleménye szerint Magyarország közgazdasági életére sokkal előnyösebb következményei lesznek, mint az önálló bank intézményének volnának. A kés,fizetések felvétele után Magyarország felszabadul azon kényszer alól, hogy hiteligényeit okvetlenül az osztrák piacon kellene kielégíteni. Magyarország megjelenhetik a világpiacon éppen úgy, mintha önálló bankja volna és pénzkonjunkturákat felhasználhatja akadálytalanul az egész világon, mert a közös bank készfizetőképességének már elsőrangú renoméja van, hplott az önálló bank renoméját még előbb meg kellene teremteni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy most már Magyarország elhagyja az osztrák pénzpiacot és kifut egyenesen az angol vagy a francia pénzpiacra, h&ftem azt jelenti, hogy az osztrák pénzpiac, mely a készfizetések felvételével szintén jelentékeny előnyökhöz jut, belesodródik a világversenybe és ha a mai hiteligényeink kiszolgálására súlyt helyez, olyan előzékenységet kell neki velünk szemben tanúsítania, amilyenre a verseny kényszeríti. Minthogy pedig az osztrák ipar a készfizetések fölvétele által szintén abba a helyzetbe jut, hogy a részére szükséges kapitálisokat a világpiacon is beszerezheti és nem lesz kénytelen a bécsi töke igénybevételéhez ragaszkodni — az áruforgalomban is érezni fogjuk a készfizetések kedvező hatását. Ezeket az igazságokat már sem a felirati vitában, sem más vitában nem lehet elhomályosítani. A választójog kérdésében még nincsen olyan statisztikai anyagunk, amelyből megállapíthatnánk, hogy lehet-e Magyarországon a magyarság uralmának veszélyeztetése nélkül az általános titkos és egyenlő választójogot törvénybe iktatni. Sokan még ezenfelül a titkosság stádiumával a magyar értelmiség uralmát is veszélyeztetve látják. Arról van tehát szó, hogy: ha a magyarság uralma minden kétségen felül fentartha- tónak mutatkozik, a választási jogban az általánosság elvét kivétel nélkül mindenki alkalmazni óhajtja. Arról van továbbá szó, hogy: ha a magyar értelmiség uralma a begyűjtendő statisztikai anyag tanúsítása szerint a titkosság elvének elfogadása mellett is fentartható, akkor a titkosság ellen sincs kifogása senkinek ebben az országban. A szakcsi petíció. Említettük, " hogy számos munkapárti választó kérvényt adott be a kir. Kúriához, melyben Szluha Pál szakcsi kerületi képviselő mandátumának megsemmisítését, illetve a szakcsi képviselőválasztás érvénytelenítését kérik. A Ragályi Lajos dr. budapesti ügyvéd által benyújtott és kiváló jogászi elmeéllel megszerkesztett petició- ból közöljük a következőket: Érvénytelen a megtámadott választás az 1899: XV. t.-c. 3. §. 2. pontja alapján, mivel Szluha Pál képviselő a választóknak abból a célból, hogy az illetők ő reá szavazzanak, saját maga /lénzt ígért, pénzt adott s a pénz igérésének és adásának más által megtételében részes, miután a TÁRCA. Egy „Quitt“ o XVlll-ik század elején. — Irta: V- Fejes Gyirgy. — A kereskedelmi világban egy jól végzett üzlet szerencsés befejezésével felhangzik az ügynökök ajkáról, hogy »Schluss . . .« Mi pedig, ha a kölcsönt visszaadhatjuk, nyugodtan mondjuk utána, hogy »Quitt ...» Szóval a viszonosság elve itt is, ott is jóleső érzést kelt. Az olvasó ugyanezt fogja érvényesülve látni az alábbi történetben. Breitendorfi lovag Mittwoch Vilibald [utódairól — aki a »neoaquistika comissió* kassai kirendeltségének hatáskörébe osztott vallonlovasezred kapitányaként szerepelt — van szó. Jóravaló német ur volt, aki buzgó szolgálataiéit nemcsak különböző ordókat, de még egy szép kis uradalmat is kapott a Tiszamelléken, nemes Szabolcsvármegyében, ahol nyugalomba vonulása után, senkitől sem háborgatva, sőt bizonyos fokú tiszteletben részesülve, élt az Urnák 1702-ik esztendejéig, amidőn a sírbolt ajtaja bezárult utána . . . Két gyermek örökölte nevét és vagyonát, t. i. fia: Gusztáv és leánya: Ella. Egyik sem örökölte azonban az apai egyszerű, de komoly jellemet, mindegyiket bizonyos különleges hajlamok űzték s ebben ugyancsak testvérek valá- nak. Örökölték még az öreg »Kadét Mihályit is, aki régebben félelmes »szabad hajdú* névvel dicsekedhetett — most pedig számadói tisztet teljesitett az egyik pusztán, akinek szintén egy fia: Ferkó és egy lánya: Panni volt a büszkesége, azonkívül, hogy valami 2000 darab csendesen legelésző birka felett korlátlanul uralkodott. ö maga megette már kenyerének javát, de még nem ijedt meg saját árnyékától, sem a »toportyán féreg*-tői, mely pedig ott a nyári buckákban sokszor ólálkodott a szárnyék körül. Férkó azonban magasabb állásban forgolódott, lévén az uradalom egyik »csikósbojtár«- ja . . . Szép szál legény . . . Gyalog szerrel is jól festett, hát még lovon ... — amikor a megriadt ménest terelgette össze, kieresztett réz- veretü karikással, lobogó ingujjával, napbarni- totta férfias arccal, hegyesre pödört, szénfekete bajusszal, villogó szemekkel és árvalányhajas pörge kalappal — bizony utána nézett mindenki s aligha versenyezhetett vele más, hasonló foglalkozású legény-féle az egész Nyírségen. Panni sem volt különb a leányvilágban. Egészséges telt idomok, hamvas, piros arc, bogár szem. mosolygó ajk, karcsú derék — szóval mind meg volt nála, ami mások fölé emelte szépség és kellem dolgában, ha aztán még mindehhez hozzávesszük hullámos fekete haját, melyet állandóan piros szalaggal fonva viselt, piros virágú, rojtos selyemkendőjét, mely- lyel derekát átkötötte, kurta viganóját, mely orsóként perdült utána s végül a kicsiny pillangós cipőket — bizony el kell ismernünk, hogy neki sem igen akadt párja, még a hires »Mária- pócs«-i búcsún sem . . . Még a puszták lakóinak művészeti tulajdonságában sem szűkölködtek, amennyiben Ferkó pompásan kezelte a furulyát, Panni pedig vidáman csengő hangon énekelte az önmagától születő örökszép népdalokat . . . Irigykedtek is mindezért rájuk azok, akikkel a természet mostohábban bánt, Mihály bácsi pedig önelégülten mondogatta: »Szép lónak szép csikója, én sem voltam se púpos, se ragyás ...» Gusztáv urfi kirándult egy Ízben a gazdaságba. A kedvező idő kicsalta a szabadba. A ná'dast és a tavat kerülgette, hogy egynéhány vadkacsa elejtésével elégítse ki vadászszenvedélyét. Már jó délfelé járt a nap, amidőn hangos daloiás üti meg fülét. Szét tekint . . . íme egy fiatal leány — karján kosárral, fején egy vászonruhába takart csomaggal — közelit a mezei gyaloguton, vígan énekelve a legújabb keletű nótát, ami nem egész méltatlanul éppen ő róla csinálódott; »Kadét Panni jól tudja, hogy bámulják, Két szép arcát s piros-rázsa szoknyáját. Akire ő bogárszemét ráveti — Az a legény — ha nagy ur is — Szivét, lelkét elveszti !* Gusztáv urfi csak ámult-bámult. Még ilyen pacsirtaszóban nem igen volt alkalma gyönyör- ködni, pedig elég sokat kószált a nagy világban, j Azt ugyan rögtön észrevette, hogy sem a kassai Löwenstein kisasszonyok románcai, sem a bécsi | theatrum hölgyeinek betanult kardalai nem találnak úgy utat a szívhez, mint ez . . . Nem tudott magával tisztába jönni: vájjon a szép I csengő hang, vagy a népdal szövege — vagy talán maga az éneklő leány kötötte le annyira figyelmét, hogy legott elhagyva leshelyét — a közeledő alak felé tartott. — A két vizsla azonban megelőzte s a maga módja szerint üdvözölte a leányt, vidám csaholással szaladgálva Panni — mert ő volt — éppen nem ijedt meg a találkozótól, gondolva, hogy látott ő már több urfit meg diákot, sőt még daliás kuruc vitézeket is.
