Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-07-11 / 44. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE is a KÖZÉRDEK 1910 július 11. más által elkövetett vesztegetési cselekményekhez is ö adta a pénzt és azokhoz előzetesen kifejezett beleegyezésével hozzájárult. A szakcsi kerületben 3 'jelölt állott egymással szemközt: a mi jelöltünk Jeszenszky Andor munkapárti, Szemere Kálmán, a 48 as szabadgazdák pártjának jelöltje és Szluha Pál, 48-as Kossuth-párti jelölt, akik közül a választási és szavazási jegyzőkönyvek szerint Szluha Pálra 1291, Jeszenszky Andorra 1014 és Szemere Kálmánra 1 szavazat esett s igy Szluha Pál 276 szavazattöbbséggel jelentetett ki képviselőnek. Szemere a választás reggelén látván azt, hogy többséget nyerni nem képes, felhivta az ő házánál Szakoson megjelent választóit, hogy egyáltalában ne szavazzanak le. A küzdőtéren tehát csak 2 jelölt maradt, a mi jelöltünK, aki a kerületbeli ősi birtokos családból származván, egynegyed százada munkás életének java részét abban töltötte el, hogy saját dolgai elhanyagolásának rovására is, önzetlenül és fáradhatatlanul szolgálta a községeknek és különösen a parasztságnak és a szegény népnek érdekeit s akit a munkapárt éppen azért kért föl a jelöltség elvállalására, mert biztosan hitte, hogy a múltban szerzett érdemei megszerzik részére a kerület szavazatainak többségét, — és Szluha Pál, akinek az előző választásnál diszmagyar ruhában mondott beszédeivel nem sikerült a többséget megszereznie s aki ezen alkalommal lóháton járván be c. kerületet, első sorban azzal iparkodott megnyerni a parasztság jóindulatát és bizalmát, hogy saját maga programmbeszédeiben élőszóval, pártvezetői pedig a községekben a falakra kiragasztott plakátokon, nyomtatásban is hirdették, hogy a jelölt ur annyira barátja a népnek, mikép 1200holdnyi birtokát (amije neki tán bizony soha nem volt!) a parasztok közt önzetlenül elparcellázza ; programmbeszédeiben választóit bibliai példákkal: egyebek közt olyanokat mondani nem átalt, hogy a parasztság ma olyan elnyomott, ami nő volt a nép Heródiás korában, amikor ez a zsarnok kardélre hányatta a szegény népnek gyermekeit. Szluha Pál nagyon jól tudván, hogy sem lovaglása, sem bibliás beszédei nem lesznek elégségesek arra, hogy ma, midőn a nép józanabb része már jóformán kiábrándult a 48-as eszmék nem egészen önzetlennek bizonyult hirdetőiből, neki a többséget biztosíthassák, kezdettől elvolt határozva arra, hogy nem fogja respektálni a törvény tiltó rendelkezéseit. A szavazatszerzés különböző módjai közül a vesztegetésre kitűnő alkalmat nyújtott az a körülmény, hogy a Szemere-párt 470 embere egybe volt gyűlve jelöltjének házában és nagy belsőségén Szakoson a választás színhelyén. Már reggel elkezdte tehát Szluha Pál (kinek csakis ezen egyetlen törvényellenes ténykedésével kívánunk foglalkozni, mert hiszen ezis elég ! arra, hogy nemcsak a; választás érvénytelenít- j tessék, de ő ellenében az 1899: XV. t.-c. 122 §-a alkalmaztassák,) vesztegetni a szabad gazdapárti szavazók közül a megvehetőket, akiknek eleintén 10, majd 20, később pedig 30 koronát Ígért és fizetett több rendbeli kortese utján, kik közül öreg Marosi János szakcsi lakost említjük és kérjük kihallgattatni, aki többek közt Takács Mihály szakcsi lakosnak is Ígért a képviselő tudtával és beleegyezésével 30 koronát, aminek folytán a nevezett Takács Mihály a képviselőre a hivatalos másolatban H. I. alatt idezárt rovatos szavazási ivek tanúságaként a képviselőre 1. 93. szám alatt le is szavazott. Ezen vesztegetésnek következtében szavaztak. le Szluha Pálra a szakcsi, döbröközi, faddi és dombóvári választók közül mintegy nyolcva nan, akik közül felemlítjük és kihallgatni kérjük : Iván József, Musitz Kálmán és Bozsonyi György szakcsi lakos választókat, akik a szavazási rovatos iveknek neveik után kitett szám alatt szavaztak le a képviselőre s akiket a ténykörülmény igazolására kihallgattatni kérünk. Ebéd után, amidőn a szavazatok aránya már láttatni engedték Jeszenszky Andor győzelmét, Szluha Pál ur, akinek Szakoson birt ideiglenes lakását, a Kremzer házat a visszalépett harmadik jelölt házától csak egyetlen ház választotta el, egymás után küldötte a szabadgazdák táborába az ő vezérkorteseit azzal az üzenettel, hogy ő hajlandó a szabadgazdák szavazatait — miután ők a saját jelöltükre úgysem fognak szavazni — pénzért megvásárolni, ezeket a kufárokat azonban a választók a szó szoros értelmében kiverték. Délután 3 óra tájban az ő fökortese és pénzének kezelője, Bachrach Rezső dombóvári kereskedő jelent meg a Szemere-házban hasonló ajánlatokkal, őt azonban az egybegyült választók azonnal megrohanták és csak Szemere Kálmánnak köszönhető, hogy ép bőrrel elmenekülhetett. Erre Szluha vezérkara felhagyván a Szemere- tanyán való vesztegetési kísérletezésekkel, a szabadgazdák pártjának azon embereit vették körül, akik nem a tanyán, hanem érdeklődésből a választásnak a falun kívül levő színhelyén tartózkodtak. Ezeknek, név szerint: ifj. Kiss István, Farkas János, Oadányi György, Lévai Sándor, lllia Márton, Kovács István és még több szakcsi lakos választóknak Bachrach Rezső dombóvári lakos, a Szluha-párt vezérférfia, hivatkozva ily arányban magától Szluha Pál úrtól nyert megbízásra, kijelentette, hogy minden szavazó kap 40 koronát, a vezérférfiak pedig 90 koronát fejenként a szavazatukért, ha Szluha Pálra leszavaznak. A Szabadgazda-pártiak ezen emberei ezen megvesztegető ajánlatot elfogadván, Szluha Pál utasítására az ő lőkortese, Bachrach Rezső dombóvári lakos 1000 koronát átadott Marosi I/iszló szakcsi lakosnak, a szintén szakcsi lakos Apáti László és Bujdosó János jelenlétében, abból a célból, hogy az összegből a nekik és a még megvesztegetendő szavazóknak járó 40, illetve 90 koronás lepénzdések megkezdessenek. Az igykép a képviselő utasítására és az ő pénzéből átadott 1000 korona azonban egy 1000 koronás bankjegyben lévén átszolgáltatva, az pedig egy darabban nem lévén alkalmas az egyes vesztegetettek közötti pénzosztásra, Marosi László ugyancsak a fentebb megnevezettek jelenlétében a nagy bankjegyet felváltás végett átadta Lévai Sándor szakcsi lakosnak, aki legelőször a községházán kísérelte meg annak felváltását, (amely legutóbbi körülményt Horváth László főjegyző és Nagy János segédjegyző szakcsi lakosok igazolhatnak. A fennt előadott egész tényállásra nézve kérjük az összes fentebb megnevezett szakcsi lakosokat es még majdan bejelentendő tanúinkat kihallgattatni. Utóbb a pénz felváltása mégis sikerülvén, Lévai Sándor az ő szavazatáért a képviselő jelölt részéről Ígért 40 koronát mindjárt megtartotta, a 960 koronát pedig a többiek jelenlétében, ismét átadta Marosi Lászlónak. Miután azonban előrelátható volt, hogy ilyen szépmérvü ellenszolgáltatás ellenében sokkal többen fognak vállalkozni a S:luha Pálra való szavazásra, semmint mennyinek 40, illetve 90 koronája az 1000 koronából fedezetet nyerhetne, a választók közül a fennti — gyulaji és naki választók, élükön Brányi József, Kovács János, Rab János (Kápolna-u.) és Somogyvári Imre szakcsi lakosokkal, felkeresték Szluha Pált ugyancsak a választás színhelyén s kérdést intéztek hozzá, váljon csakugyan megad|a-e a szabad gazdák szavazataiért a Bachrach és társai által ő reá való hivatkozással megajánlott fejenkénti 40, illetve 90 koronát, mire a kép viselő ur nyíltan és leplezetlenül, fennhangon, hogy valamennyien meghallhassák, kijdentette, hogy a nevében tett Ígéret az ö tudtával és bde- egyezésével történvén, azt egészben véve áUja s kész minden egyes szavazónak 40 koronát s minden vezérembemek 90 koronát fizetni, ha az illetők reá szavaznak. Ezen megvesztegető ígéret alapján a nevezett választók a szavazati rovatos iveknek nevük után kitett számok alatt a képviselőre valóban le is szavaztak. A választás színhelyén természetesen azokon kívül, akikkel az ügylet e fentebb előadott módon szerencsésen sikerült, még számos más szabadgazda-párti választó is volt jelen s egy községhez tartozók jobbára együtt csoportosultak. Bachrach Rezső tehát sikeres működését a képviselő tudtával, beleegyezésével és pénzén folytatni kívánván, oda lépett az ott csoportosult döbröközi választókhoz s megfelelő bevezetésül 20 koronát átadott Pintér János döbröközi szavazónak, azzal a kijelentéssel, hogy itt Gusztáv urat — aki eddig csak rizsporozott, tornyos hajú, szépségtapászos, páncélderékba szorított és selypítve diskurálgató dámácskákat ismert — egészen elbűvölte a pusztai nyíló virág . . . Hogy szemeit rajta felejtette — az még hagyján — de nem azért volt ifjú, hogy a tűz is, mely a sziveket annyira meg szokta változtatni — őt is fel ne gyújtsa egy egész életre kiható komoly elhatározásra.,. — Tudnál-e még egy másikat is dalolni? — kérdé a már eközben megérkezett leányt élénk kíváncsisággal. — Tudnék bizony 1 — válaszolt Panni s azonnal rá is kezdé — mintegy folytatásul az előbbinek: »Esik eső a haraszton, Nem kapok én a paraszton, Jó az isten, jót ád nékem, Gazdag urfi vesz el engem!« S itt egyet hamisan odavágott bogár szemeivel az olvadozó urfira, aki fogolyabbá lett a sebzett fogolynál. A leány is érzett valamit, mely nem engedte, hogy az ölelésre tárt karok közül meneküljön s igy bizony elcsattant a forró szerelemnek jegyajándéka, az első egészséges csók, minden tanú nélkül. — Panni újra karjára vette a kosarat s ment az ebéddel a juhásztanyára; Gusztáv urfi pedig a kastélyba — Ettől a pillanattól fogva gyökeresen átváltozott, nővérével félt találkozni, magyar ruhát öltött, mulatott a megyei közbirtokos sarjadékokkal, de emellett a pusztai találkozások is ismétlődtek . . . Egyszer aztán eltűnt. . . vagyonának reá eső részét pénzé téve, elhagyta kastélyát, barátait, csak Pannit nem, mert vele együtt ő is búcsút mondott a pusztai életnek !... Hogy férj és feleség lettek, azt abból lehet sejditeni, hogy a vén Mihály rendesen megkapta évi apanage-ját, egyszer luisdorokban, másszor rhénusi tallérokban, sőt még sterlingekben is, hol Párisból, hol Berlinből, hol Londonból! A nyájőrzést azonban nem hagyta el, mindössze csak annyiba vette az egész dolgot, hogy hosszú kampós botjára egy hatalmas rovást faragott, mondogatván magában: Egy némettel kevesebb van 1 * * * Ella kisasszony sem elégedett meg a kastély rendelkezésére bocsátott osztályával, kevesellette azt a szórakozást, melyet a »klavikordium«, vagy a »gitár« nyújthatott, nyughatatlan lelke egy egészen más irányba terelte. — Föltette ugyanis magában: elsajátítja a magyar szokást, az életmódot, amit a köznép körében látott. — Sütött- főzött, polgárias ruhát varratott s igy lovagol- gatott ki gyakorta a pusztákra. A szabad levegő nagy hatással volt reá. Fehér arca üde piros- ságot . nyert, szőke haját kék szalaggal fonta át s egy fonatban leeresztve viselte, kék szemeiben volt valami lebilincselő szelídség is, melyet utón- útfélen éreztetett a köznéppel, ami irányában bizonyos benső ragaszkodást szült, különben sem volt érzéketlen a magyar nép iránt. Hol a legelésző nyájnál, hol a gulyánál, hol a ménesnél állapodott meg, szívélyes szót váltani a bátor tekintetű és tisztességtudó pásztorlegényekkel és csikósokkal. A csendes tavaszi és nyári estéken nyitott aklakánál élvezettel hallgatta a mélabus furulyát, vagy a leányok énekét s egyszer csak azon vette észre magát, hogy egészen benne van abban a légkörben, ami minden más, csak az nem, amiben az akkori előkelő társaság élt!... Megkedvelte és dalol- gatta a csikósok énekét: »Pusztán születtem, a pusztán lakom, Nincs födeles, kéményes hajlékom; De van cserényem s van jó paripám — — Csikós vagyok az alföldi rónán!« El-el gondolkozott ilyenkor: mily boldogok és megelégedettek lehetnek azok ... Ha ő is úgy lehetne . . . Bizony szívesen fölcserélné mai helyzetével... Még gyakrabban kilátogatott. Egy ily alkalommal látta meg Kadét Ferkót, amint csendesen lépdegélt sallangos szerszámú deres paripáján a ménes körül. A csikósok szemefénye, a délceg tartásu legény úgy tűnt fel előtte, mint valami eszménykép ... Mintha valami belső hang figyelmeztette volna: ez az, akit én keresek 1 ... S a szerelmesekhez már akkor is kegyesek voltak az istenek. Ma is nem egyszer megtörténik, ami akkor megtörtént: Feléje indult. Lova valamitől megijedve, előbb megtorpant, felágaskodott, majd szélvészgyorsán tova száguldott vele. Ferkó látva a megriadt paripát a rajta ingadozó úrnőjével, azzonnal utána rohant s karikását kieresztve Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta wane két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak.
