Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-08-14 / 57. szám
XXV. 6vfol9om. InKizflrd. 1913 aogosifoi 14. (Szombat) 57. szto. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ____________HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ~Szerkesztöség és kiadóhivatal v SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20-85. Bgéfi érre Előfizetési dg: 12 pengő || Félévre 6 pengő Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FKKENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. «»Hirdetések árait 1 egkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövogoldnlon egy hasábmm 10 fillér A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm terjedolombon. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő. Álláskeresőknek 60 százalék engedmény. Nasyboldosasszony ünnepén Dr Magyarász Ferenc O. Cist. Lehet-e Nagyboldogasszony nap- * járói politikai és társadalmi lapban vezércikket Írni? Nagyboldogasszony napjának megvan a maga történelmi múltja, dogmatikai jelentése, valláserkölcsi tanulsága, liturgikus gazdagsága, sőt Szt. István országában, hozzátehetjük és hozzá kell tennünk még nemzeti vonatkozását is — de politikai és társadalmi kapcsolatait meg lehet-e találni s ha igen, van-e belőlük annyi, hogy egy vezércikkre való gondolatok keretébe foglalhassuk őket ? Minden attól függ, mit értünk politikai és társadalmi vezércikken. A vezércikk mindig az a sínpár, amelyen az illető lapnak egész felfogása az őt környező életről mozog. A vezércikk az újság uniformisa; csak rá kell nézni s menten tisztában lehetünk vele, hogy melyik fegyvernemhez tartozik, kikkel és mi ellen, milyen fegyverekkel akar küzdeni. A vezércikk a világfelfogás tihanyi visszhangja — nem kell okvetlenül * dörgedelmes hangnak lennie, mégis sokszorosan verődik vissza. Más szóval, vezércikket lehet Írni nemcsak a világháborúról, nemcsak a nemzetiségi kérdésről, nemcsak az uj gazdasági törvényekről, nemcsak a békekötés után bekövetkezendő életberendezésekről, szóval nemcsak az egész nemzetet, sőt az egész világot érintő kérdésekről. Vezércikket lehet írni jelentőségében szerényebb, fajsulyában könnyebb, terjedelmében szükebb kérdésekről is — csak emelkedjenek föl a közérdekűség szintájáig s ne csupán egyes embereket vagy apró cseprő közületeket érdekeljenek. Ami közérdekű, az egyúttal politikum is, az egyúttal társadalmi igazság is. Az tehát a kérdés, vájjon Nagyboldogasszony ünnepének, vagyis Mária mennybemenetelének eszmei tartalmában akadnak-e oly vonások, amelyeket bele tudunk illeszteni kő/életűnknek vagy társadalmi együttélésünknek színképébe. Más, kézzelfoghatóbb alakban igy for- nullázhatjuk e kérdést: Van-e ennek a hitigazságnak gyakorlati értelme mindennapi földi életünkben, annak mind egyedi, mind társadalmi, országos és politikai megnyilvánulásaiban ? Van, hogyne volna 1 Kevés olyan igazság van, mely tisztább és kizárólag csak elméleti sikon mozogna. Az igazság az emberi értelem szerzett tulajdona, az ember pedig a földön jár és nem légüres térben. . . . Mária mennybemenetelének hittitka a gyakorlati élet vetületé- ben azt jelenti, hogy az enyészet kérlelhetetlen törvénye alól is van kivétel. Hogy.erkölcsi értékek a sírból is kiszálínak. Hogy vannak igazságok, melyeket nem lehet eltemetni ; s hogy akik ezeknek az igazságoknak nemcsak szavukkal hirdetői, de tetteikkel és életükkel megvalósítói is voltak, még földi életükben is halhatatlanok, éspedig kettős értelemben: mert emlékezetük is, hatásuk is holtuk után is fennmaradt. Itt van a mi ezeréves magyar nemzeti igazságunk: nemzetünk élete és fennmaradása. Hányszor akarta ezt is eltemetni a külső erőszak, megemészteni a belső enyészet férge, de ez oly igazság, melyet a múlandóság törvénye sem tudott legyőzni. S éppen Nagyboldogasszony ünnepén válik ez az igazság nemzeti közkinccsé : magyar, ne félj, az Úristen akarta, hogy eddig élj, az Úristen akarja, hogy ezután is életben maradj 1 Mária mennybemenetele az érdem jutalma volt. És vájjon van-e gyakorlati jelentőségű s az emberi életküzdelem minden harcterén általánosabb és súlyosabb érvényű igazság annál, hogy eredmények, sikerek és győzelmek csak az érdem jutalmai lehetnek? Van-e termékenyebb igazság ennél a mind a magán, mind a közéletben? S van e nagyobb veszedelme ennek a kettős élfetfajtának annál, mint mikor az egyéni ambició tultengése, az önző érdek, a hatalmi vágy, vagy a rosszul palástolt szenvedély kiszorítja az egyetlen lelki értékmérőt, az érdemet ? Mária mennybemenetele Szt. István magyar népének azt is jelenti, hogy életküzdelmében nem áll egyedül, mert van égi pártfogója, hathatós segítsége. Mondhatná ugyan valaki, hogy ez már tisztán vallási igazság, mely tehát kívül esik azon a mindennapi életen, mely t politikainak és társadalminak neveztünk. De azt ne feledjük, hogy a hit a lelkiismeret fénye, a lelkiismeret pedig összes cselekedeteink leggyakorlatibb rugója. Az a hit tehát, hogy nem vagyok magamra hagyva, rávilágít minden cselekedetemre, egész életemre. Íme, igy válik egy hitigazság az emberi élet minden fázisainak rugójává s igy lehet a hitigazságról, Mária mennybemeneteléről, Nagyboldogasszony magyar ünnepén magyar lapban, magyar olvasóknak magyar vezércikket írni. Erdély és a magyar egység Antal István nemzetvédelmi propaganda miniszter hétfőn délután Kolozsváron nagy beszédet mondott a városi és megyei társadalmi egyesületek együttműködésének beszámoló ülésén. A miniszter hangoztatta, hogy múlhatatlan szükség van az összes tSrsadalmi erők összefogására és a tetőpontja felé haladó világ-zürza- varban a magyar ügy köré erőteljes védővonalat kell emelnünk. Különösen fontos a magyar erők egyesítése Erdély földjén, hiszen számtalan súlyos veszedelem is les- kelődik az ottani magyarságra, amely az ország többi részén nem olyan fenyegető. A nemzetiségi kérdés Erdély földjén fokozott figyelmet, körültekintést és megértést igényel. A magyar nemzetiségi politika alapelvei évszázadokon át a békés együttélés és egymásrautaltság szellemét alakították ki, különösen ezen a területen. A jogok kölcsönös tisztelete és az emberiesség volt a vezető magyar gondolat mindig a nemzetiségi kérdésben. A magyar ügyet semmi veszedelem nem érheti, ha józansággal, hidegvérrel, nyugalommal és bátorsággal nézünk szembe az eseményekkel és kemény marokkal szorítjuk a magyar fegyvert. Ez a magyar élet nagy parancsa az egész országban, de különösed a Királyhágón túl. Meg kell őszintén vallani — mondotta a miniszter, hogy az Erdély közvetlen szomszédságából áthangzó megnyilatkozásokban nem sok örömünk telik. Ezek a megnyilatkozások mindenre alkalmasak, csak arra nem, hogy a béke, a megnyugvás és tartósság légkörét teremtsék meg Európának ebben a részében. Hosszú idő óta türelemmel figyeljük a túlról jövő sorozatos megnyilatkozásokat, melyek éle — úgymond — Erdély és magyarság ellen irányul. Legutóbb Nagyszebenben hangzott el egy beszéd, amely mintaképe volt annak, hogyan lehet a történelmet a maga valójából kicsavarni és a magyarság jogai, önérzete és nemzeti becsülete ellen felhasználni. Példaképpen említett egy mondatot a miniszter a nagyszebeni beszédből. Eszerint „a románok mindenki, tehát a magyarok előtt is állandóan itt voltak Erdélyben és viselték évszázadok terheit, mindig tiszteletben tartva az igazságosság szent törvényeit és a tisztesség szent parancsait*4. Ezt az úgynevezett román-római elméletet, amely naiv és romantikus mese, a tudomány már réges-régen darabokra zúzta. Ezeket a tudománytalan és szembetűnő történelmi tévedéseket szükségesnek tartották most ismét fölmelegiteni. Ez az elmélet ott kezd veszedelmessé válni, ahol átlépi az álmadozás kör dét és a politika eszközévé válva a magyarság elleni akciónak szolgál jogcímmé. Itt már természetesen ki kell lépnünk tartózkodásunkból és világosan megmondjuk ország és világ felé: Erdély ősi földje soha román föld nem volt. Erdély mindig magyar, életünknek egy kiszakithatatlan darabja, amelynek megvédelmezéséért és megerősítéséért a nemzetnek minden fia bármikor kész síkra szállni. De van a nagyszebeni beszédnek egy olyan része, amelyet feltétlenül aláírunk, mondotta a miniszter. Ez a kővetkező: „A sors és a történelem nem engedi meg, hogy a népek áletét és jogait üres szavakkal, elnyomásokkal és becstelen tettekkél írják meg. A sors és a történelem megbünteti azokat a méltatlan embereket és népeket, amelyek azokat a földeket bitorol- 11 ják, amelyek nem az övéké.41 Ezután az őszinte önvallomás után l — jelentette ki a miniszter nagy derültség közepette — komolyan kezdünk aggódni a román állam jövőjéért. Világosan kell tehát látnunk — mondotta a miniszter — és mindent elkövetnünk a magyar- I ság, különösen az erdélyi magyarEgyes szám ára 20 fillér
