Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-11-04 / 83. szám

11. szám. XIV. évfolyam. 1942. november 4. TOLNAMEGYEI GAZDA A TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET és a TOLNAMEGYEI TEJSZÖVETKEZETEK SZÖVETKEZETE HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő: JOHN SÁNDOR vm. g. e. Igazgató.______________I ___________Szerkesztőség: SZEKSZÁRD, VÁRMEGYEHÁZ, Telefon* 125. Bá ró Bánífy Dániel íöldmivelésüsyi miniszter nyilatkozata a tiizifaellátás kérdésében Báró Bánffy Dániel földmivelés* ügyi miniszter a tüzifaellátás kér­désében a következő nyilatkozatot adta a magyar gazdaközönség tájé­koztatására : A háborúval rendszerint velejár az, hogy a békeszinvonalhoz szo­kott lakosság ideges lesz, a sorsát intéző hatóságok rendelkezéseit kritizálja s ezáltal utat nyit annak, hogy az elégedetlenség úrrá legyen. Ennek az elégedetlenségnek követ­kezménye az, hogy az u. n. „jól értesültek“ panaszokkal árasztják el a minisztériumokat és sürgős segítséget kérnek. Amikor a mi­nisztérium a panaszokat kivizsgálja, kitűnik, hogy egyrészük általában nem helytálló, a másik részénél pedig az emberi félelemszülte ide­gesség a panasz oka és csak kis- sebb része olyan, amely azonnali és sürgős intézkedést és segítséget kíván. Most, hogy közeledik a tél, ismét előtérbe került a tüzelőszer, neve­zetesen pedig a tűzifák érdés és az elégedetlen, de legtöbbször nem ellátatlan elemek részéről újból felhangzik a vészkiáltás. Mielőtt a kérdés érdemére kitér­nénk, néhány szóval vázolni kell a tüzifaellátás menetét, már csak ab­ból a célból is, hogy a közönség is értesüljön, miképen történik tűzi­fával való ellátása. Az ország tüzifaellátása a ka­tonai és egyéb nagyfontosságu közintézmények kivételével, amelyek külön ellátásban részesülnek, a tör­vényhatóságokon keresztül történik. A törvényhatóság első tisztviselő­jével egyetértésben megállapított lüzifaszükséglet fedezéséről a főld- mivelésügyi minisztérium akként gondoskodik, hogy részben a ke­reskedők által felvásárolt tűzifa- mennyiségeket, részben pedig még el nem adott tüzifakészleteket bo­csát a törvényhatóság rendelkezé­sére. A törvényhatóságok első tisztviselői gondoskodnak ezen túl­menően a rendelkezésükre bocsá­tott tüzifakészletek lehető egyenele- tes és arányos szétosztásáról. Ezen a téren változtatásra nincs szükség, mert a szervezet, miként az elmúlt évben is láttuk, el tudja látni fel­adatát. Ilyen alapon tétettek meg az in­tézkedések Budapest székesfőváros tüzifaszükségletének biztosítására is. Tagadhatatlanul mutatkoznak bi­zonyos nehézségek a tüzifaellátás- nál. Vizsgálva ezt a kérdést, reá kell mutatni arra, hogy az ellátás terén mutatkozó nehézségeknek kü­lönösen négy oka van: a háborús viszonyok következtében előállott nagyobbmérvü szükséglet; a szén­hiánynak bizonyos mértékben tűzi­fával való pótlása; a vasúti kocsik korlátozott mértékben való rendel­kezésre bocsájtása; a tüzifaközeli- tésnél a fuvarosok túl magas bér- követelése. A nehézségek okai magyarázatu­kat abban lelik, hogy az ország háborúban van, de azok nem olya­nők, amelyek okot adhatnának arra, hogy kiküszöbölésük, vagy legalább is csökkentésük egyáltalán nem volna lehetséges. Ellenkezőleg, min­den feltétel megvan, illetőleg meg­lesz arra, hogy a lakosságot ezen a téren meglepetések ne érhessék. Ennek alátámasztására szolgáljon elsősorban az a tény, hogy az or­szágnak tüzifaszükséglete ki van termelve, a fennálló szükségletek kielégítésére az rendelkezésre áll még akkor is, ha a hadiiparban a szén az eddiginél fokozottabb mér­tékben kerül felhasználásra. Intézkedés történt ugyanis arra nézve, hogy az e téren mutatkozó esetleges több szükséglet fedezése a rendkívüli fahasználatoknak na- gyobbmérvü engedélyezésével és azonkívül elsősorban akácosok ki­termelése utján biztosíttassák. Ez a fa ugyanis vágás után tüzelési cé­lokra azonnal jól felhasználható. Ha pedig a lakosság érdeke megkí­vánja, a kényszertermeléstől sem riadok vissza. Nehéz a helyzet a tűzifának az erdőből a vasúti állomásig való ki- közelitéséné), bár az erdőbirtoko­sok és fatermelők a fuvarosoknak és állatoknak katonai igénybevéte­lét s a közismerten rendkívül nehéz viszonyokat tekintetbe véve, szép teljesítményt nyújtottak. Etéren a kormány megfelelő és szigorú intézkedéseket tett, amelyek ezt a kérdést bizonyára gyökeresen fogják megoldani. Különös figyelmet szentel a kor­mány arra is, hogy a meglévő vas­úti kocsipark arányosan osztassék szét és a szállítások odairányittas- sanak, ahol az ellátás azt a legjob­ban megkívánja. Abból a célból pedig, hogy a szállítás meggyorsittassék, a zárt vonatrendszert is bevezettük. Ennek eredményeképpen az egyes üzletve­zetőségek területéről a megadott rendelkezés szerint egyes napokon csak Budapestre történhetik tüzifa- szállitás. Rá kell mutatni azonban arra is, hogy a tüzifaellátás terén tapasztalt és bizonyos tekintetben pánikszerű hangulat az eddigi adatok alapján egyáltalán nem indokolt. Budapest évi tüzifaszükséglete kerekén 65.000 vagont tesz ki. Erre a szükségletre 1942. évi április hó 1-től a mai napig összesen 34.700 vagon érke­zett be, amíg az 1941. évben ugyan­ezen idő alatt 36 600 vagon, ami­kor pedig a szállítás ez alatt az idő alatt csucsteljesitmény volt. — Az 1940-es évben ugyanezen idő alatt mintegy 31.800 vagon tűzifa érke­zett Budapestre, tehát 4000 vagon­nal kevesebb, mint az idén. Ezek a számadatok önmagukban beszélnek. Ha már most figyelembe vesszük, hogy az államvasutak — eltekintve a hadiszállításoktól — az őszi idő­ben amúgy is nagyon meg vannak terhelve a cukorrépa, burgonya és egyéb élelmezési cikkek szállításai miatt s az elsötétitési rendelet is erős visszaesést eredményezett a rakodásban, — azt lehet mondani, hogy a tüzifaszállitás menetében az előző évhez viszonyítva számottevő visszaesés nem mutatkozott, sőt az 1940. évihez viszonyítva határozott javulás állott be. Van azonban a fentieken kívül még egy lényeges pont, amely az elégedetlenségnek valószínű oka. Ez a pont pedig az, hogy a lakosság­nak egy rétege, mely rá van utalva arra, hogy szükségletét időközök­ben való vásárlás utján biztosítsa, nehezen juthatott tűzifához. Ezen segítendő, az egyenletes szétosztás tekintetében olyan rendelkezés ada­tott ki, hogy a nagykereskedőkhöz beérkezett tűzifának 70 százalékát a kiskereskedőknek kell kiadni, akik azt kis tételekben bocsátják a közönség rendelkezésére. Felhatal­mazást nyert egyben a székesfővá­ros polgármestere abban a tekin­tetben is, hogy ezen túlmenően a közellátás zavartalan biztosítása cél­jából a beérkezett tüzifamennyisé- gek bizonyos százalékát a kereske­dőknél tartalékoltathatja, illetőleg utasítást adhat annak mikénti és hova történő forgalombahozatalára. A kormány ezzel egyidejűleg el­rendelte, hogy a telepes és nagy- kereskedő egy fogyasztó részére egy alkalommal a tüzelőszerből 2 q-nál kevesebbet és 20 q nál töb­bet nem szolgáltathat ki, a kiskeres­kedő pedig ugyanezen kikötések mellett legfeljebb 2 q át. A tüzifakérdésnél nem mulaszt­ható el annak kiemelése, hogy bár az ország ezévi tüzifaszükséglete ki van termeivé, mégis mindenki a legnagyobb takarékosság mellett: használja fel készletét és ne nehe­zítse a szétosztást intéző szervek munkáját azzal, hogy a tűzifának felhalmozására törekszik. Az illeté­kes tényezők minden esetre ki akarnak küszöbölni minden nehéz­séget, de a közismert háborús nehézségek miatt a' zavartalan és- 100 százalékos ellátást nem kíván­hatja senki. Ma Európában sehol- sem lépnek fel a fogyasztók ilyen igényekkel, hanem fegyelmezetten fogadják a hatóságok korlátozd intézkedéseit, amelyek rendkívül:1 súlyosak még az aránylag legna­gyobb erdőterületekkel rendelkezd országokban is. így Svájc a béke­beli tüzelőanyag-fogyasztás 15 szá­zalékát biztosítja csak a lakosság részére. A kormány állandóan fi­gyeli a tüzifaellátást és minden hozzá érkező panaszt kivizsgál, s ha a panasz helytálló, azonnal in­tézkedik is. A termelők, kereskedők és fogyasztók egyéni érdekeiket tegyék félre, mert csak ez az egjr mód adja meg a lehetőséget arra,, hogy szükségletünk kielégítésében mindannyian igazságosan része­süljünk. — Uj baromfiárak. A m. kir.köz- zellátásügyi miniszter 161.600/1942 K. M. sz. rendeletével az élő- és vágott baromfi legmagasabb ter­melői nagykereskedői és fogyasztói árát az alábiakban állapította meg. Az élő baromfinak helyben eladd gazdaság által felszámítható legma­gasabb termelői ára az ország egész területén a kővetkező: liba 3.40 P, kacsa 3.20 P, csirke 3 P„ tyuk 2.60 P, pulyka 3 P, gyöngyös 3 P kg-ként. Az élő baromfi ára kereskedő viszonteladóval szemben t liba 3.60 P, kacsa 3.40 P, csirke 3.20 P, tyuk 2.75 P, pulyka 3.20 P, gyöngyös 3.20 P kg-ként. Keres­kedő fogyasztóval szemben: liba 3.80 P, kacsa 3.60 P, csirke 3.40 P, tyuk 2.90 P, pulyka 3.40 P, gyön­gyös 3.40 P kg-ként. Vágott ko- pasztott baromfi ára béllel. Keres­kedő viszonteladóval szemben: liba 4.20 P, kacsa 4.— P, csirke 4.— P, tyuk 3.40 P, pulyka 3.80 P, gyön­gyös 3.80 P kg-ként. Kereskedd fogyasztóval szemben: liba 4.40 P, kacsa 4.20 P, csirke 4.30 P, tyuk 3.60 P, pulyka 4 P, gyöngyös 4 P kg-ként. Vágott csirke, tyúkra, puly­kára és gyöngyösre megállapított ár a baromfiuak belezve történd eladása esetén 7 százalékkal fele­melhető. Háromholdas cikói szőlőmbe uj évre kopás «MM keresek. Peresei, Budapest, Gyöngy­virág nt 12. szám. Kiadó: Tolnamegyei Újság Hírlapkiadó RL Uradalmak, gazdaságok! 482 Heremagvak arankamentesitése és bértiszftitása (lóheremag, lucernamag, fehérheremag, biborheremag stb.) az állami fehér bárcás ólomzárolt minőségre, tökéletes eredménnyel és teljes szavatos­sággal az jnifoMásl Szövetkezetnél, Kaposvárott, Telefon: 184 a vasúttal szemben. Telefon: 184 Újonnan felszerelt 1942 typusu, tökéletes teljesítőképességű, elektro­mágneses rendszerű gépeinken maximális tisztasági mini­mális épmagveszteséggel I Előjegyzéseket elfogadunk 1 Heremagvakat veszünk! Vezérigazgató: Schneider Elemér. Molnár féle nyomdai müintézet és szab. iróalzatgyár rt., Szekszárd. (Felelős vezető: Koretzky János.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom