Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-01-01 / 1. szám
1 * TOLBAMEöYfl OJSAfl határszéli hegyekig, ahol aztán tani* tanak, Írnak, szónokolnak ötvenéves korukig, s csak akkor döbbenek rá, hogy átreformálfak, átforradal- masitottak mindent; élni meg el* felejtettek. Akkor sietve diszpenzáció- val elveszik a fizikatanárnak a leányát, ivagy legjobb esetben az igazgatóét s egy nagy rokonság lesz az egész főgimnázium, ősz fejét akkor összedugja a család és ezen az! intőkonferencián megállapítják, hogy csődöt mondott a tudás, az egyéni érték, a filozófia, szidják az embereket, a társadalmat, kultúránkat s az egész eltévesztett életüket. Pedig annyi történt csak, hogy nem; találtak vissza abba a régi meleg fészekbe, amelyből a modernség Ikaroszszárnyain kirepültek. Kivételnek lenni — Béla — kivételes felelősség is és pedig irtózatos felelősség. — És én mégis kivétel leszek. Én nem az emlékeken kezdem el, amelyek elmúltak, nem azokat babusgatom, holmi sós vizekben, hanem elviszem magát, a reális valóságot. Én nem tanításon kezdem az életet, hanem a nősülésen. És addig oda sem megyek, amíg nem vihetem magammal a feleségemet. — De hiszen már holnap megy! — Igen, megyek innen, de csak egy édes asszonnyal. — Csak nem tőlünk akar nősülni? — De igen! És ezen csodálkozik ? — Ne haragudjon'rám, ha titko latlan őszinteséggel csodálkozom, mert eszembe jut a mi kis Hadházy Bélánk, a mi vékony kis fiunk, aki nem is olyan régen elfogódott kedvességgel hozta a „szigorlati csokoládékat" s most itt áll előttem egy ultramodern doktor, aki úgy akar nősülni, mint a Drégely operett kitervelt hőse: jön, fog és visz. — Pedig amint már mondottam, egy hét múlva nős ember leszek. — Árulja el most már azt is, ki lesz az a boldog menyecske akit elragad Szentmiklósra. — Az maga lesz Lujza. — Én ? — Igen! Talán kosarat ad! — Mit is válaszolhatnék erre? — Majd válaszolok rá én: kosarastól’fogom elvinni. — De talán beszélhetnénk másMélyen tisztelt vendégeimnek boldog uj évet kívánok. Gombos János? fodrászmester. Kedves vevőinknek és üzletbarátainknak a legboldogabb uj évet kívánjuk. Városi Drogéria Mélyen tisztelt vevőimnek boldog új évet kívánok. Gauzer Ádám fűszer- is csemegekereskedó A----------------------------------------Igen tisztelt megrendelőimnek boldog uj évet kívánok. Sdpszky Andor szabómester _____ ERDŐS NÁNDOR _____ el ső szekszárdi viVany erőre berendezett házikenyér gözsutöde és cukrászda SZEKSZÁRD Igen tisztelt vevőinek és ismerőseinek boldog uj évet kíván! Hol biztosítsunk? A Fontiere Ált. Biztosító IntUetnfl egyik legnagyobb, legrégibb és legelőzékenyebb magyar biztositó társaságnál, amely minden ágazatbeli elemi és életbiztosítást legelőnyösebben köt ________ To lnamegyei fő ügynökségek: Szekszárdi Népbank, Szekszárd Duuaföldváii Népbank, Dum föld vár és . fiókjai Simontornyai Takarékpénztár, Simon- tornya és fiókjai ^ Pécsi Takarékpénztár bonyhádi fiók- intézete, Bonyhád Pincehely—Górbói Takarékpénztár, Pincehely ról. Nem is tudom hamarosan mi lehetne az, ami érdekelhetné. — Semmi más, csak ez. — Úgy érzem, mintha erről mindent elmondottunk volna. — Jó, tehát beszéljünk másról. Például. Mi lehetetlen van abban, hogy maga Lujza a szentmiklósi történelemtanárnak legyen a felesége. Már a bölcsészek sem járnak azokkal a nagy a nagy kerek oku- lárékkal, anélkül is bele tudnak látni szép szemekbe. — Látom, maga is ott kacsintja a legnagyobbat, ahol egyszerűen, melegen vissza kellett volna tekintenie. — Ez is fordított nálam. Addig amíg a jegyzeteimet bújtam, gyötörtem magam, hogy csak tudjak, hogy csak lássak. Illúziókban ringattam magamat, hogy naiv rokokós széplélek maradhassak. De most, hogy szétfeszítette lelkem ezt a lárvát, egyszerre kiteljesedett a látásom, befejezett lett a műveltségem és mindent magam mögött hagyok ami avult, ami régi. Nincs egy pillanatnyi időm. Egy radikális átértékelés, egy gyors reformáció és in médiás res, a kellős közepébe akarok ugrani az életnek. — Szörnyűség, hogy miket tud maga mondani. És ha valakit csak in médiás rés agyon tapos ott a közepén? — Az a valaki csak én lehetek. Az a másik, aki velem jön, már perzsaszőnyeget talál a parketten, még a lába sem botolhatik meg. Csodálkozik? Pedig úgy van, be- butorozfam három szobát s gíédá- ban áll minden ott mint katonák a nagy parádén. Különös vagyok ugye, hogy egyedül vagyok ezekkel az elvekkel. Pedig ez az egyedül helyes. Eljöttem, hogy elvigyem a feleségemet. Nem kérdezem, hogy mit hoz magával, hogy mikor hozza, nekem nem kell semmi más csak ő, mert tudom róla, hogy szép és előkelő, mint ápolt dinasztiák rózsa- arcú gyermekei, okos és jólelkü, okosabb, mint a többi tanárok felesége, no és azt is tudom, hogy ő lehet csak az akivel végigszáguldozok egy életet. — Közben sok mindent elfelejt. Chestertont, hogy a régi elvek mindig jobbak, mert ezek kipróbáltak. Az újakat majd mindig vadul hozzák, azért hangzik minden szavuk úgy mint egy fájó-bántó nagy gorombaság. — Nem tehetek róla. Az élet rohan és nekem rohanni kell vele. Az élet a mienk, az újítóké, a küzdőké. Az élet még soha meg nem állt addig, amíg mi a régi dolgokkal pepecselgettünk, tétlenkedtünk. Az idő átlép a mi álmodozásainkon, gyámoltalanságunkon. De hiszen én minderről sokat-beszélget- tem akkor, amikor Lujza maga is más volt. Akkor meg tudta érteni egy mindig szaladó ember csendes vonzódását. — A rohanás és a csendes vonzódás két külön állapot. Nem is férnek meg együtt. ^ Áz egyik úgy tapossa agyon a másikat) mint ahogyan egy itéletes jégeső a vetéseket, vagy hogy a maga rohamtempójával beszéljek, mint a forradalom, a lelkek békéjét. Lássa be, hogy nem okos dolog a vak rohanás. A jelen a múltból tevődik össze és ha a múlt nélkül építünk, ingatag lesz az épületünk. Igazak azok, hogy az élet folyamatos, de viszont folyamatosan vissza-vissza- térő. Maga úgy tett, úgy rohant ide, mintha ebben a lakásban soha nem is lett volna. Először meglepett a köszönésével, aztán nagyon szépen megkérte a kezet, míg később kosarastól akart elvinni engem, mintha egyszerűen egy kosár zöldséget vásárolna valamelyik vásárcsarnokban, amelyre a maga ultramodern eleganciájával nem is alkudott, sőt azt sem tudta eladó-e. Ez nem a mi Bélánk volt, hanem a szentmiklósi tanár, a lakatlan havasok érdes levegőjével, aki mindent lehervasztott, amit tegnap virággá melengetett. A modernség megölője mindannak, ami megszokottan szép, vagy mondjuk, klasszikus értékű, de csak a rosszul értelmezett modernség. És mi, akik azért a régiek is akarunk és tudunk maradni, nem mondunk le a csendes vonzódásokról, a nyugodt epikureusi sétákról, csak azért, hogy eszeveszetten rohanhassunk valami ködös ismeretlenség felé. Azért haladunk mi is. És mindezekhez, higyje el, nem kell filozófiai tanárnak lenni. Egyszerűen a régi szivét kellett volna megmutatnia. Egészen másként képzeltein el a találkozásunk. — Hát valóban gondolt arra, hogy találkozni fogunk? — Igen, éreztem. Kellett, hogy egyszer visszajöjjön értem, csak arra nem gondolhattam, hogy ilyen szörnyű torkú, ultramodern harsonákkal jön értem. — Lássa be Lujza, hogy maguknak lányoknak könnyebb. Csendes kis szobájuk csupa emlék és még ősz hajukkal is gyermekek tudnak maradni. Naponta meg tudnak siratni fakult írásokat, csendes holt leveleket. Csak ülnek a várás egyforma ütemü hintaszékjeiben, a nagy falióra meg muzsikálja, méricskéli fölöttük az időt. Az idő megy, puha vattás lábain s csendben ringatja a hintaszékeket. Az emlékek zajtalan sinein jár közben a játék, jár a hinta, hinta- palinta. A szoba sem mozdul, áll körül a táj, ahol az emlékek lombjai között minden szín régi ismerős vitág. Színük, illatuk átéli az őszt, rózsaszín lesz tőle a hó és meleg meseként mennek át az egymás után kővetkező tavaszokba. Es igy megy ez a játék. Édes, szép, 1942 január 1. de szomorú játék ez Lujzái Nem veszik észre, hogy becsapja magukat az a muzsikáló óra, mert csak a múltból muzsikál, dallamokkal altat akkor is, mikor nagy ébreszt- gető ütésekkel keltegetnie kellene a jövőt. Édes álmodozás ez — de nem élet. Az élet sokkal komolyabb valóság. Sok reális szépség és kevés álom: ez az élet. Meg kell végre tanulnunk Lujza, hogy a valódi életünk még annál is szebb, amit csak úgy tudunk megálmodni magunknak. Higyje meg. Hogy nekünk férfiaknak mindig tenni kell, sietni, rohanni, hogy sehol le ne késsünk; ez az élet. Közben darabos lesz a szavunk, érdes a nyelvünk. Ilyenkor föl kell rázni bennünket mint egy orvosságos üveget, amelynek balzsama — a múlt édes romantikája — leüllepedett, hogy ismét azok lehessünk, akik voltunk. Maga Lujza látta az én küzdelmeimet és segitett is abban. Amikor a jö/őnkről beszélgettünk, maga mindég látta a kicsi kékséget az én komor felhőim között és most, épen most'nem lenne látása hozzá. Lujza nem tudna — mondjuk — annak a történettanárnak a felesége lenni ? — Nem, a szentmiklósi történet- tanárnak sohasem leszek a felesége. — Hát akkor hogyan képzelte el a mi találkozásunk ? — Épp az ellenkezőképpen, ahogyan az most történt. Én a régi Bélánkat vártam, akire most sehogyan sem 'tudok ráismerni ebben az ultramodern doktorban. — De hiszen igy kellett bemutatkoznom. Az a szigorlatozó diák nem jöhetett el magáért, mert az el sem ment innét sohasem, ide csak a szentmiklósi tanár jöhetett el, akinek győzött, beteljesedett a forradalma. — Jaj mondja: „forradalma." Szentségtelen szó ez mikőzöttünk, kemény, hideg és borzongató mint a lámpavas. Forradalom... Forradalom még sosem győzött. Eddig még minden forradalom megdőlt, a józanság vagy az ellenforradalom által. A forradalom mindég pár embernek deliriuma, akik ha egyszer odaférnek a teli üvegek mellé, addig kortyolgatnak a különböző Boldog uj esztendőt kiván Erdős hirdető iroda Budapest, VI., Teréz-körút 35. Mélyen tisztelt vevőimnek boldog uj évet kívánok Salamon Testvérek cég özv. Aczél Józsefné A-----------------------------------------------------Kedves vevőinek boldog uj évet kiván Kiinger Gábor illatszerész A Boldog uj esztendőt kiván igentisztelt vendégeinek és vevőinek Hussy Károly női fodrász és illatszerész Kedves vevőimnek, jóbarátaimnak és ismerőseimnek boldog újévet kívánok Fodor József dohányárudá Szekszárd, Szent I tvdn-tér, a Muzeum mellett
