Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-08-05 / 58. szám

XIV. évfolyam. 8. szám. 1942 augusztus 5. TOLNAMEGYEI GAZDA A TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET 63 a TOLNAMEGYEI TEJSZÖVETKEZETEK SZÖVETKEZETE HIVATALOS LAPJA l—Fe!e!ősszerkeszt^^OHNSÁNDOF^rTg^^gazgató^^^^^^^^^^^^^^^^^Szerkeszt6sé^^SZEKSZARD^^RMEGYEHAZ^^l^toi^2!&B Vessünk nyári uióierményekei Júliusban a konyhakert termé­nyeinek egy része már piacra ke­rült s ezek helye üresen maradt. Valamire való gazda még az arany békeidőben sem hagyta kihasználat­lanul az ilyen területet. Csak végig kell tekinteni a zöldségfélék között s szép számmal találunk olyanokat, amelyeket augusztusban elvetve még az ősz folyamán és a tél beállta előtt jó áron értékesíteni tudunk. Különösen nagy jelentősége van ezeknek az utóterményeknek ma, amikor minden métermázsa nyers­termény vagy élelmiszer, amit mint töbletet el tudunk érni, egyszer­smind a nemzet ütőképességét és biztonságát is fokozza. Márpedig, amig búzából országos átlagban katasztrális holdanként 8—9 méter­mázsát aratunk, zöldségfélékkel ugyanakkora területen 40, 60 sőt 100 mázsás eredményeket is elér­hetünk. Spenótból, karottából 40, céklából, karfiolból 60, tökből 100 mázsás átlagtermésre is számít­hatunk. Kertészeink évekig tartó türel­mes munkával és megfigyelésekkel kísérletezték ki azokat a zöldség­féléket és fajtákat, amelyeknek ve­tése még a termesztési idény végén jó eredményre vezet. Ilyen például a korai kelkáposzta és karfiol. Ezek még ebben az időben is vethetők szabadföldi pa­lántaágyakba. A kifejlődött palántá­kat 35X35 cm sor- és tőtávolságra kell kiültetni. A rendes kezelésben részesítve, mind a kelkáposzta, mind a karfiol a hideg beköszöntéséig piacképes árut szolgáltat. A késői vetésű gugon ülő tököt télre is eltarthatjuk, mig az első vetés termései teljesen beérve, fel- használásra alkalmatlanok lesznek. A juliusvégi termés sértetlen gyü­mölcseit bemeszelve télire is el­raktározhatjuk fagymentes, szellős, száraz helyiségben. A csemegetengeri is szép hasz­not biztosit, mert még októberben is jó áron értékesíthetők a kifejlő­dött csövek és sok esetben többet jövedelmez, mint az első termény. Eltevésre vethetünk bokorbabot is, amely kizárólag zölden való fel- használásra lesz jó. Az első deres éjszakák ugyanis leperzselik a bab szárát, a mag tehát beérni nem képes. Ahol hűvösebb az éghajlat és ahol nem kell tartani a liszt­harmat fellépésétől, ott eredményre vezet még a borsó júliusi vetése is. A borsó a hideg iránt nem érzé­keny, még októberben is szedhető s a piacon jó áron értékesíthető. A cékla késői vetéséből a fel­szedéséig még legalább tyúktojás nagyságú példányok fejlődnek, ame­lyek piaci értékesítésre a legalkal­masabbak.Köztudomású dolog, hogy a háziasszonyok az ilyen nagyságú céklát szeretik, mert a nagyobbak főzésénél a külső rész kásássá fő szét, mig a belső rész kemény, nyers marad. Vethetünk állandó helyére őszi és téli retket is. A területnek por- hanyósnak, tápdusnak, de nem frissen trágyázottnak kell lennie. A kikelő növényeket állandóan ned­vesen kell tartani és permetezve öntözni, hogy távoltartsuk a földi bolhákat. A kerti spenót vetését eredmény­nyel végezhetjük, mivel még az ősz folyamán értékesíteni tudjuk a fiatal leveleket. Ha öntözésben részesit- jüK, úgy az ősz beálltáig teljesen ki is fejlődik. A karotta vetését egész augusztus végéig végezhetjük. Az augusztusi vetésből — kedvező időjárás mel­lett — a fagyok beálltáig erőteljes gyökerek fejlődnek, különösen, ha a hosszantartó száraz időjárás alatt módunkban van öntözésről is gon­doskodni. A fagyok beállta előtt a karotta lombozatát lekaszáljuk, majd az ágyakat száraz, szalmás trágyá­val, falombbal 15—20 cm vastagon betakarjuk. Nagyobb hidegek be­köszöntésével a takarót vastagitjuk. Az így eltartott karottát tél folya­mán és kora tavasszal jó áron le­Szép példáját adták az igazi ma­gyar együttérzésnek és áldozat- készségnek az erdélyi gazdák. A kolozsvármegyei felsőzsuki kör­jegyzőséghez tartozó juhtartó gazdák a lenyirt gyapjúról kiállított be­jelentőlapon — melyet a Futura il­letékes osztályához beküldöttek — gyapjutermésükből cca 15% ot ön­ként a honvédség céljaira felaján­lották. Nemes példájuk annál is in­kább elismerést érdemel, mert az Bánffy Dániel báró földmivelés- ügyi miniszter igen fontos feladatá­nak tekinti, hogy a szarvasmarha­tenyésztés minőségi fejlesztése a háború ideje alatt is biztosítva le­gyen. Ezt a célt szolgálja többek között a népies állattenyésztésnek az átszervezése, a törvényhatósági tulajdonban lévő közős apaállatok rendszerének általános bevezetése, az állattenyésztő gazdáknak a meg­szervezése és az „ellenőrzött állat- tenyésztő mintaközségekM-nek a felállítása, továbbá az állattenyésztő kisgazdáknak továbbképzését szol­gáló tanácsadásnak a kiépítése és nagyszámú tanfolyamoknak a ren­dezése. Ennek a törekvésnek a ki- mélyítését jelenti a földmivelésügyi miniszternek az az újabb rendelke­zése, hogy a szarvasmarhák tejelő­képességének fokozása mellett elő­térbe kívánja állítani a tej zsírtar­talmának gyorsabb ütemben való 1 hét értékesíteni. A kora tavasszal vetett karotta téli elraktározásra nem is alkalmas. A karotta talajának előkészítése körülbelül úgy törté­nik, mint a reteké. Most vethetjük palántaágyba az endivia saláta magját Palántáit, mi­kor két-három levelük van, kiültet­jük 25X25 cm sor- és tőtávolságra, erőteljes, tápdus falajba. Kezelése kapálásból, gyomirtásból, öntözés­ből, majd szeptember közepén a levelek összekötéséből áll. A fa­gyok beállta előtt gyökerestől fel­szedjük az endivia salátát, pincébe egymás mellé homok közé lever­meljük és a teljesen meghalványo­dott, zsenge növényeket külső le­vételeiktől megtisztogatva, egész té­len értékesíthetjük. Hogy területün­ket jobban kihasználjuk, a saláta közé még ültethetünk korai kala- rábét is. Ezekből is látszik, hogy a zöld' ségfélék termesztése utótermény­ként is nemcsak szolgálhat a ne­héz időkben a nemzet számára, hanem jól jövedelmező foglalkozás is. adományozók úgyszólván majdnem mind a kistermelők közül kerültek ki, — akik a hivatalos rendelkezések értelmében — gyapjutermésüknek ezt a részét saját háziipari szükség­letük kielégítésére fordíthatták volna. A felsőzsuki körjegyzőség juhtartó gazdáinak szép cselekedete minta­képül szolgálhat arra, hogy az igazi magyar szellemtől áthatott gazdában milyen öntudatos, áldozatkész lélek­nek kell lakoznia. emelését, ami a vajtermelés foko­zásának egyik hatásos és viszony­lag legolcsóbb eszköze. Ebben a tekintetben igen nagy lehetőségek vannak, mert hiszen a tehenek tejzsirhozama, illetve a ter­melt tej zsirszázaléka nálunk is 3% tói 4*5%-ig mozog. Annak ér­dekében, hogy a kiváló tejzsirter- melőképességü állatok a jövőben a tenyésztésben fokozott szerephez jussanak, a földmivelésügyi minisz­ter elrendelte, hogy a köztenyész­tés céljaira a jövőben különleges állami támogatás és árkedvezmény mellett csak olyan bikákat lehessen megvásárolni, amelyeknek az anyja 3 7% zsírtartalmú tejet és abban egy év alatt legalább 100 kg tej- zsirt termelt. Ezenkívül azoknál a köztenyész­tésre megvásárolt tenyészbikáknál, amelyeknek az anyja a tejzsirhozam tekintetében a fokozott követelmé­nyeknek is megfelelt, a miniszter külön „tenyésztői jutalmakat" enge­délyezett. Ez a tenyésztői jutalom a 3*8%—3‘9%-os évenkint legalább 120 kg-os tejzsirhozamnál darabon- kint 100 pengő, a 3‘9%—4% os és évenkint legalább 140—160 kg-os tejzsirhozamnál darabonkint .150 pengő és a 4%-ot meghaladó és évenkint legalább 160 kg»os tejzsir­hozamnál darabonkint 200 pengő. A gümőkór leküzdése céljából eze­ket a tenyésztői jutalmakat a minisz­teri rendelet az államilag gümőkór- mentesnek nyilvánított tenyészetek­ből származó és a köztenyésztésre megvásárolt tenyészbikáknál még további 50 pengővel egészíti ki. Ezek az újabb intézkedések rend­kívül alkalmasak lesznek arra, hogy a tenyésztési munkát a tejzsirhozam fokozása irányában állítsák át, ami közellátási szempontból igen nagy­jelentőségű, különösen, ha tekin­tetbe vesszük, hogy »békeidőkben tej­termelésünk nagyobbrésze feldolgo­zás utján, vajban nyert értékesülést.- Ugyancsak fontos törekvés a gümő­kór elleni küzdelem kiterjesztése is* amit a jutalmazásnak ez a módja szintén előnyösen fog szolgálni. Oazdahirek — Biztosították a munkaköz­vetítő szervek együttműködését A földmivelésügyi és az iparügyi miniszter — a hivatalos lap leg­utóbbi számában megjelent rende-. lettel — a munkaközvetítő szervek; együttműködésének biztosí­tására Budapest székhellyel köz­ponti bizottságot szervezett. A bi­zottság feladata figyelemmel kisérni a munkapiac helyzetét, gondoskodni a rendelkezésre álló munkaerők nemzetgazdasági szempontból leg­helyesebb felhasználásáról, a há­ború után felmerülő munkásfoglal­koztatási kérdések megoldásáról é& előkészíteni a munkaközvetítő szer­vek egymásközötti intézményes együttműködését. A bizottság két elnökét, két alelnökét és 13 tagját a földmivelésügyi és az iparügyi miniszter nevezi ki. A bizottságba a földmivelésügyi és az iparügyi minisztérium, valamint a munkaköz­vetítő hivatalok képviselőin kívül a munkaerőgazdálkodásban érdekelt más tárcák is résztvesznek. — Milyen tenyészbikák tart­hatók? A földmivelésügyi kormány a vajtermelés előmozdítása végett a, jövőben csak olyan tenyészbikák * tartását engedélyezi, melynek anyja legalább 3*7 százalék zsírtartalmú tejet és abban évenként legalább 100 kg tejszint termelt. Erdélyi juhtartó gazdák gyapjút adtak a honvédségnek Tenyésztői jutalmakkal fokozzák a tcjzsirtermelést Molnár féle nyomdai müintézet és szab. iróalzatgyár rt., Szekszárd. (Felelős vezető: Koretzky János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom