Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-08-08 / 59. szám

HIV. Motorai. IzekniM, 1942 inunzhu 8. (Szombia) 59. SUHL TOLNAMEGYEI ÚJSÁG «ETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20—85 (gén érre , . Előfizetési díj: 12 pengd . || Félévre 6 pengő Felelős szerkesztő: blázsik Ferenc A lap megjelenik minden aserdán ét laombtioa. Előfizetési dijak é9 hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések áI» , Legkisehb hirdetés 2 B, a hirdetés szövegoldalon »gr haaábmm 10 Sllér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési ;moghiyói, mérlegek mm Sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minijnum 5 pengő. ^llástkereaőknek 50 százalék engedmény. __________^ No svororszfis és Európa Kállay Miklós miniszterelnök fin- népi beszédet mondott »Magyar* ország és EurópaM címen a deb­receni nyári egyetem megnyitásán. A helynek és az alkalomnak meg­felelően a beszéd nem politikai jel­legű volt, inkább tudományos szem­szögből és a legmagasabb néző­pontokból vizsgálta és fejtegette kormányelnökünk a magyarság el­helyezkedését Európa népei között. Mi a különleges szerepe és feladata a magyar nemzetnek Európában ? Lényegében erre a kérdésre adott választ Kállay Miklós ebben a na­gyon érdekes és minden magyar ember számára figyelemreméltó elő­adásában. , A honfoglaló magyarok megjele­nése a Duna medencéjében az ak­kori európai népek szempontjából igen nagy jelentőségű volt, mert a tulajdonképeni Európa keleti hatá­rát határát kitolta az államalkotó magyarság és állandó államot al­kotott a Kárpátok és a Duna me­dencéjében, Európának ezen egyik legfontosabb helyén, amelyért ad­dig különböző népek megnemszünő harcokat folytattak. A magyarság nemcsak átvette és magáévá tette a nyugati keresztény műveltséget, de annak határait ki is terjesztette és évszázadokon keresztül megvédel­mezte a Kelet és Dél felől fenye­gető veszedelmek ellen. Egészen bizonyos, hogy Európa sorsa egé­szen máskép alakult volna, ha első szent királyunk, István néni a nyu­gati kereszténységet, hanem Keletet választotta volna. Hangoztatta a miniszterelnök elő­adásában, hogy a magyarság egész történelme folyamán mindig kész­séggel átvette a nyugati műveltség értékeit, de soha nem volt utánzója, gondolattalan csatlósa Nyugatnak, hanem egyenrangú hive, azaz a Nyugat felől felénk áramló eszmé­ket és irányokat mindig a saját egyéniségéhez hasonlítva, ezekhez a maga lelkiségét, a maga értékeit is hozzáadta. A magyarság tehát soha nem volt puszta utánzója Nyugatnak. Ez a magyar múlt, amely az európai műveltség szinte szünetlen és kitartó védelmében és átvételé­ben telt el, szabja meg a magyar jövőt is az uj Európában. Hä majd a győzelmes háború végén csak­ugyan megindul az uj Európa ki­építése, akkor nagy lesz a kelete azoknak a nemzeteknek, amelyek századokon át előkészítették az euró­pai testvériség gondolatát. Akkor el fog ámulni a világ és el fogunk ámulni mi magunk is, annyi lesz az uj ösvényen magyar elődeitik lábnyoma! Akkor fog bebizonyo­sodni tehát, hogy Szent Istvántól kezdve Szent László, Nagy Lajos, Mátyás király, majd később a ma­gyar reneszánsz nagyjai, továbbá a többi magyar lángelme Kölcséy, Berzsenyi, Vörösmarty, Széchenyi» Kossuth Lajos mennyit tettek az európai gondolatért. Történelmünk­nek egyik nagy tanulsága az, hogy ! csak a szabad, független Magyar- ország töltheti be nemzeti és euró­pai hivatását egyaránt és ha füg­getlenségünket elveszítenénk, az Európa számára is veszteséget je­lentene. — Magyar hivatásunk az, hogy barátainkkal résztvegyünk ab­ban a küzdelemben, amely a jobb, az emberibb s a magyarnak valóbb Európa kialakítása érdekében folyik, de ebben a küzdelemben való rész­vételünknek van még egy fontos tényezője : soha mások nem vol­tunk és hiások lenni nem akarunk, mint magyarok 1 GyüjtsUnk téli ruhákat a katonáknak Pár év óta dermesztőén hideg telek váltogatják egymást, fagyos tavasszal. Az elmúlt három esztendő téli időszakában izelitőt kaptunk a Sarkvidékek és Szibéria hidegéből. Megismertük a nagy orosz sikság fagyos szeleit és fázósan össze- huzódva keseregtünk az időjárás e szokatlan megnyilatkozásai miatt. Nem sokat törődtünk azonban a szokatlan hideggel mindaddig, amig részt nem vállaltunk az uj Európáért folyó küzdelemből ésnem került arra sor, hogy véreink, hozzátartozóink és fiaink is meg­ismerkedjenek az ellenségnél is sokszor veszedelmesebb téli idő­járás szeszélyeivel. Hála Istennek, a korszerűen felszerelt hadseregek ma játszi könnyedséggel szállnak szembe az időjárással s a modern stratégia, a legújabb kor hadveze­tése sem hagyja befolyásolni má- gát a tél hidegétől és a nyár forró­ságától. Mégis arra kell gondolnunk, hogy az elkövetkező télen a magyar fiuk­nak helyt kell állniok minden kö­rülmények között. Ehhez a helyt­álláshoz pedig segítséget kell nyúj­tani mindenkinek és az itthonlévők erkölcsi kötelessége, hogy necsak gondolatban, hanem tettekben is megemlékezzenek azokról a hős honvédekről, akik életüket és égész- ségüket teszik kockára azért, hogy a magyar földet megóvják a háború borzalmaitói. Ä magyar katona a legkorszerűbb felszereléssel veszi fel a harcot az ellenséggel, de az időjárás sajátosságai sokszor kü- I lönleges védőfelszerelést kívánnak I meg. S ez a védőfelszerelés a ma­gyar társadalom hálájának és sze- retetének külső megnyilvánulása, amikor a távoli harctereken küzdő magyar honvédek részére nagy­szabású téli ruhagyüjtési akciót kezd meg. . Naponta ezrével érkeznek a leve­lek a katonai parancsnokságokhoz s a levélírók annak a szükséges­ségét hangoztatják, hogy nagy­arányú társadalmi akció keretén belül intézményesen szervezzék meg a téli ruhagyűjtést. Egyszerű falusi emberek ajánlják fel egyetlen meleg ruhadarabju­kat, hazafias érzésű utiasszo- nyok bundájukat, sportolók téli felszerelésüket, munkások egyet­len meleg pulloverüket. Ez át óriási érdeklődés, ez az áldozatkész felajánlás arra készteti az illetékeseket, hogy országos vi­szonylatban intézményesen előké­szítsék, illetve megszervezzék a téli ruhanemüek gyűjtését. Add'g is, ameddig a gyűjtés részletei isme­retesekké válnak, már most cél­szerű előkészíteni azokat a holmi­kat, amelyeket felajánlunk hősi fiaink megsegítésére. Mindenkinek elsőrendű kötelessége valamit adni az akció javára, hiszen az eddig beérkezett felajánlások arra mutat­nak, hogy a magyar társadalom minden rétege becsületbeli köteles­ségének tartja ezzel is részt kérni a háborús terhek elviseléséből. — Rövidesen megjelennek az ország minden városában, minden faluban, a gyűjtők. Fogadjuk jó szivvel őket, és adjunk át nekik mindent, amit csak nélkülözhetünk, mert azoknak adjuk, akik értünk, népünkért és fennmaradásunkért harcolnak. A kenyér Irta: Jánosi György. A magyar nemzet életével össze­forrt a kenyér. A kenyér nemzete vagyunk és történelmünk ragyogóan domborítja ki azt, hogy ez a nem­zet nemcsak a harcmezőn, véres zivatarok között állta meg a helyét hősiesen, hanem a szántás, vetés, aratás aranymezőin is első volt az elsők között. Magyar föld és magyar nemzet Isten akaratának ugyanazon kifejezője, egy egész, egymásért, egymásban nyeri és jelenti életének értelmét és tartalmát. Néha eljelentéktelenedik az, hogy mi a kenyér nemzeti életünkben. Máskor, mint napjainkban is, szinte túlságos jelentőséget nyer, hogy a magyar közfelfogásba beékelődik az a meggyződés, hogy kenyér nélkül nincs és nem lehet élet, hogy ha csak egy esztendőben maradna el az aratás, vagy hozna minden vonatkozásában csalódást, nemzeti életünk válna kockázatossá. A bo- lettás időben takarmányozás céljára kellett irányítani az emberi táplálék jelentős anyagát, a kenyérgabonát Bukott és értékét vesztette az arany, a magyar föld kincse, a magyar gazda munkájának eredménye. Az állam pénzügyi viszonyainak csődje idején meg egyenesen gazdasági életünk megváltójává magasztosult s a nemzet nemzeti munkájának ez a legnemzetibb eredménye a mos­tani gazdasági kialakulás alapjává változott. Akárhogy fordult is a történelem kereke, a magyar kenyér sohase vesztette el és nem vesztheti el nemzetfenntartó értékét, jelentősé­gét. A nehéz időkben különösen nem 1 Hiszen egyébként igen igény­telen életre utalt nemzetünk nép­rétegének szinte kizárólagos táplá­léka, ma, mivel sok finnyás Ínyenc külföldi étele elmaradt, a nemzet egyetemének legfőbb eledele. A magyar kormány tisztán látja a helyzetet.' Tudja, mit jelent a mos­tani küzdelemben a kenyér s fele­lőssége átérzésével intézkedései arra irányulnak, hogy zökkenő ne legyen a nemzet közellátásában. Különösen hát a közvéleményre a kenyérellátás korlátozása. Mindén ujitás szokatlan 8 az emberben azt a gyanút kelti, hogy veszélybe jut megszokott életrendje. Egy rendel­kezés értékét az idő mutatja meg, amint azt az 1941-es kenyérkorlá­Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom