Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-07-04 / 48-49. szám
1942 július 4. TSUÍAMEfiVH ÖjSlö műnk a saját székházunk termeiben már el nem fér s mint most is, nagyobb nyilvánosság elé kívánkozik. Kaszinónk nevében hálával köszönöm meg különösen, hogy a Garay-szobor után Kaszinónk második irányitó eszméjét, a Bezerédj szobor létesítését is nagylelkűen gyámolította s a régebben e célra juttatott, de a világháború tüzében elhamvatt 4 000 koronás adománya után ujabbi 1.200 pengős támogatá- sával uj lendületet adott hazafias ügyünknek. Hálás köszönet illeti Szekszárd városának, nemes célunkat megértő polgármesterét s az egész képviselőtestületét, hogy a Szekszárd városának a kaszinónk által most már véglegesen átengedett sétatér ára fejében 1.200 pengős támogatást nyújtott szoboralapunknak. Hálásan köszönöm Beze rédj Pálné kegyelmes asszony és Mária Ottilia leányának is 2.000 pengős adományát. Meleg elismerő tekintetet kapnak Ők onnan felülről nemcsak a nagy Bezerédj Istvántól, hanem a nyomdokait követő önzetlen, hazafias munkát végzett Bezerédj Páltól is, aki a mi Kaszinónknak mindég támogató jóbarátja s uj alapszabályaink szerint legelső vidéki igazgatója volt. Fény sugározza be felülről azt az ötszáz pengős adományt is, amelyet a nagynevű atyja emlékét oly hűen ápoló hálás fiú, dr Simontsits Elemér, a Magyar Keresk. Bank igazgatója küldött e szép célra hozzám. De be- | aranyozza az az égi fény azt a sok i névtelen filléres adományt is, amely j annak idején a még sokunk által I ismert bádog gyüjtőperselybe, sze- j rényen bele hullt. Ezek sem vesztek el végkép, megvannak abban a 183 pengő 95 filléres készpénz- maradványban, amelyre a Simontsits Elemér nagylendületü 57 ezer arany koronás gyűjtése összezsugorodott s most a szobor ércében ott ragyog ez az összeg is a Kaszinó 1929-tÖl félrerakott 3000 pengőre szaporodott fillérjeivel együtt. Felemelt fővel ülheti meg hát, Kaszinónk százéves jubileumát. — Hűen szolgálta a hazát, vármegyéjét, a várost, annak iparát, kereskedelmi érdekeit, tizenegyezer kötetes könyvtárával az irodalmat 8 e városban a negyedik szobormű létesítésével a honi művészetet, szóval az egész magyar — közéletet 1 A megtett kötelesség felemelő érzésével köszöntőm tehát a ma itt összejött hatóságokat, testületeket s minden egyes jelenlevőt, aki ide akár személyesen, akár szóval, akár Írásban elhozta a halhatatlan Bezerédj István eszményi alakja iránt való hódolatát! * Ezzel a mai díszközgyűlésünket megnyitom. S felkérem Szongott Edvin alispán ur Öméltóságát tisztelje meg százéves Kaszinónkat azzal, hogy díszközgyűlésünket, mint I elnök továbbra ő vezesse. iának mindent, tehát a legértékesebb egyéni célokat is alárendelte, A szekszárdi Kaszinó és az összetartás gondolata De hogy közeledjünk mai közgyűlésünk tárgyához, felvetem a kérdést : lehetséges lett volna-e az ösz- szetartás érzékének hiánya mellett a tisztán társadalmi eszközökkel létesített és fenntartott kaszinónknak a száz év alatt lezajlott páratlan sulyos- ságu politikai és gazdasági viharok élet-halál harcaiban magát fentar- tania ? Mélyen tisztelt Díszközgyűlés 1 Ha erre a kérdésre büszke „nem" szóval válaszolunk, azt valóban senki sem tekintheti vármegyénk és székvárosa ünnepi közönsége részéről a szokványos lokálpatriotizmus egyik tünetének 1 Hiszen nemcsak az a több embéröltÖnyi idő, de kaszinónk megalakulása időpontja és körülményei is olyanok, melyek országos felfigyelést és méltánylást érdemelnek s amelyekre oly ékes szavakkal mutattak rá kaszinónk legutóbbi, — 90 éves — jubileumi közgyűlésének nálam sokkal hivatot- tabb szónokai, igy elsősorban annak diszszónoka, boldogult Simontsits Elemér. A társadalmi előítéletek félretétele Valóban kaszinónk az elsők, sőt legelsők közé tartozott az országban, nemcsak megalakulása időpontja szempontjából, hanem abban is, hogy mingyárt megalakulásakor egyaránt és lelkesen sorakoztak tagjai közé a történelmi osztályaink fiain kívül vármegyénk és városunk polgári származású vezetőértelmiségének tagjai is. Ezt ma talán sokan nem méltányolják eléggé, pedig az akkor még viruló rendi élet mellett rendkívüli jelenség volt! Minden kulturlényt megérintett életében már egyszer az az érzés, amit a latin „genius loci“-nak, magyar a hely géniuszának nevez. Úgy érzem, hogy ez a terem telítve van ezzel a szellemmel 1 Hiszen itt zajlottak le több, mint száz évvel ezelőtt — megyegyüléseinken — a szabadságot, az egyenjogúságot szülő, nagy magyar újjáéledés első harcail De itt gyűltek össze kereken száz évvel ezelőtt nagyapáink és dédapáink is, hogy megvessék alapját annak a társadalmi egyesületnek, amelynek jubileumát ma itt üljük 1 Es amikor mérlegre tesszük a történelmi előjogoknak és a többi társadalmi privilégiumnak félretételét oly felemelően mutató alakuló gyűlésünk jelentőségét s egyben azt a vitathatatlan tényt, hogy ezeket az elveket kaszinónk száz esztendőn keresztül drága ereklyeként, megszakítás nélkül és féltékenyen meg is őrizte, azt hiszem tisztelt Disz- közgyűés, akkor cselekszünk helyesen, ha a mai ünnepélyes visz- szaemíékezésünkben nem is annyira Kaszinónk boldogulása és felvirágoztatása körüli egyéni érdemek emlékének kell hódolnunk, bármennyire is elismerésre érdemesek azok, hanem ama szellemnek, amely kaszinónkat megalakulása óta folytonosan és zavartalanul száz éven át eltöltötte. Elmondhatjuk ugyanis nyugodt lélekkel, hogy amint ez a kaszinó a társadalmi béke és összetartás jegyében alakult meg, Ugyanúgy hű maradt ezekhez az elvekhez mind a mai napig is. De elmondhatjuk tiszta lelkiismerettel azt is, hogy kaszinónk a keresztény és magyar Szongott alispán a diszközgyúlés elnöke Bodnár István nagyhatású és úgy a kaszinó történetét, mint Bezerédj István működésének fontosabb állomásait megvilágító megnyitója után Szongott Edvin alispán átvette a díszközgyűlésen való elnöklést. Az alispán az elnöki széket elfoglalva, megbízta dr Komlössy Andor szolgaidról a jegyzőkönyv vezetésével, majd visszaemlékezve arra, hogy Horthy Miklós Kormányzó Úr Őfő- méltósága 23 évvel ezelőtt, fővezér korában a kaszinónak vendége volt, indítványozta, hogy a díszközgyűlés az államfőt az alábbi távirattal üdvözölje: Főméltósága Horthy Miklós kormányzó urnák Budapest. A ma, fennállásának századik évét Ünneplő Szekszárdi Kaszinó, amikora jobbágyszabaditó Bezerédj Istvánnak emlékszobrát leleplezi', hódolatteljes tisztelettel köszönti Főméltóságu Kormányzó Urat s büszke örömmel gondol vissza arra a felejthetetlen szép napra, amikor Fő méltóságodat országépitő ub , jónak megkezdésekor, Szegedről ide I i érkezte alkalmával székházunk falai | Dr Őrffy Imre ünnepi beszéde Tisztelt Ünneplő Közgyűlési . Azt mondják, hogy a magyar lélek erősen egyéni hajlandóságú s ezért nehéz beállítani akár közületi, akár társadalmi közös munkára, közös szervezetbe. Valljuk be őszintén, hogy ebben a megállapításban van valami igazság 1 Mégis, ha mér- legre vettjük a magyar élet egy-két tanulságát, erősen meggyengültnek kell éreznünk a fenti megállapítás gyakorlati jelentőségét. Összetartás nagy dolgokban Tekintsünk csak vissza az első világháborút követő közel negyedszázad párját ritkító megpróbáltatásaira és arra, amit ez alatt az idő alatt nemzetünk elért. Hiszen anhözött ujjongó lelkesedéssel ünnepelhette. Isten áldását kérve kül- detésszerü, további nemzetmentő munkájára, hiszünk a bölcs vezetése mellett feltámadó szebb, jobb, boldogabb, régi Nagy Magyar- országban l A százéves Szekszárdi Kaszinó. Bodnár István érdemeinek megörökítése» Az indítvány lelkes hangulatban történt elfogadása után az alispán rámutatott azokra a hervadhatatlan érdemekre, amelyeket Bodnár István igazgató a kaszinó felvirágoztatása terén hosszú időn keresztül szerzett és hangsúlyozva a Bezerédj- szobor felállítása érdekében tanúsított eredményes fáradozásait, javasolta, hogy a díszközgyűlés mondjon Bodnárnak jegyzőkönyvi köszönetét és nagyértékü megnyitóját jegyzőkönyvében örökítse meg. Az alispán javaslatának elfogadása után felkérte dr Orffy Imre kincstári főtanácsost, Tolna vármegye felsőházi tagját, ünnepi beszédének elmondására. nak az útnak a kezdetén, amelyen egy emberöltővel ezelőtt elindultunk, párját ritkító, a magyar történelemben alig ismert nehézségek meredtek elénk. Elindultunk alkotmányjogi szervek, államfő, törvény- hozás nélkül, halálra csonkítva, gazdaságilag földre tiporva, hadsereg nélkül és ami a legkeservesebb volt, az egész világ ellenséges indulatának óceánjában s ime ma hova jutottunk! Nem kapunk e mindennél értékesebb bizonyítékot e szemlélődésünk során arra, hogy a magyarság ezt a népek tőr- ténetéoen is páratlanul nehéz korszakot csak úgy küzdhette keresztül, hogy a legfőbb közületi gondolatnak, a lét nagy kérdéseiben Való összetartás gondola3 nemzeti világnézettől egy percre ; sent tántorodott el s anélkül, hogy falai közé a pártpolitikát beengedte volna, féltékenyen őrködött úgy eme világnézet uralma, mint a keresztény erkölcsi felfogás betartása felett úgy a magán-, mint közéletben. Tette ezt tü-, relmetlenség és gyűlölet nélkül, amellett, hogy a nagy kormozgalmakkal szemben mindig kellő megértést tanúsított. A kaszinó lelki függetlensége De különös érdeme kaszinónknak, . hogy falai közt elvfeladással soha, létének legkritikusabb korszakaiban sem találkoztunk és hogy sem maga a kaszinó összessége, sem tagjai nem voltak hajlandók szolgai lélekkel meghajolni akár a felülről jövő, akár az alulról dübörgő önkénynek. Kaszinónk sohasem engedett az egészséges és jó értelemben vett demokratikus elveiből: csak az egyéni értéket, becsületet nézte s születési előjogokat soha el nem ismert. A magyar középosztály és annak intézményei, — igy a mi kaszinónk is — ilyen felülről vagy alulról jövő nyomásnak szenvedő alanyai. S ha a magyar életben sajnálattal kellett is látnunk, hogy az ilyen kívülről jövő erőszakos behatásnak nem egy helyen meghódoltak, — büszkén mondhatja a szekszárdi kaszinó és annak minden egyes tagja, hogy ebbe a hibába sohasem estek, az illetéktelen befolyásoknak mindig keményen ellenálltak, vállalva nem egyszer az üldöztetés, sőt felfüggesztés komoly veszélyét is. Bátran elmondhatjuk, hogy kaszinónk a bizalmas, de szabad szókimondásnak mindig mentsvára volt és remélhetőleg az is marad l Kulturális mozgalmak Ez az abszolút lelki függetlenség nagy erkölcsi tőkénk, ezt megőrizni mindnyájunk elsőrendű kötelessége. Emellett a — hogy úgy mondjam — karakterbeli szerepe mellett, kaszinónk nem feledkezett meg egyéb közérdekű hivatásáról sem. Meg kell itt emlékeznünk arról a számos társadalmi és kulturális mozgalomról, amely részben hivatalos kaszinói kezdeményezésből, még; nagyobb mértékben azonban kaszinónk tagjainak az ott lefolyt eszmecserék gyümölcseként kiérlek lődött akciói során indult ki. Messze vezetne ezeknek az akcióknak ismertetése. Legtöbbjéről beszámol az a kitűnő emlékkönyv, amely jubileumunk alkalmával hagyta el a nyomdát. Itt csak jelzem a Garay- kultusz előmozdítását célzó és eredményes szobormozgalmat és azt a Bezerédj-kultuszt, amelynek célhoz- jutását ma ünnepeljük. Harcok a kaszinó mostani helyiségeiért» Hogy ezt megtehette, annak tagjai és vezetősége lelki készségén felül nem ptolsó sorban az lehetett az oka, hogy hosszú küzdelmek során, amelyek ismertetése egymaga bőven kimerítené egy előadás anyagát, sikerült olyan helyiséget biztosítani magának, mely országos viszonylatban is egyedülálló. Mindez I nem ment simán, önzetlen férfiak lelkes, fáradságot nem ismerő mun- j kájára volt szükség, amelyekben j nemcsak tárgyi nehézségekkel, ha- | nem az aggódókkal és kicsinyhi- I tüekkel is meg kellett küzdeniök.
