Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-07-04 / 48-49. szám
TOUÍMEflYŰ UJSAfi Hogy ezeket a lelkes férfiakat név szerint nem sorolom fel, gátol engem abban a feszélyező családi érzésen kivfil az a félelmem, hogy nem szeretnék e névsorból méltatlanul senkit sem kihagyni. Harcokat kellett ezért vívnia az előttünk élt generációnak, nem egyszer, s ez a külső harc hullámokat vert többször kaszinónk falain belül is. De ha gondosan áttanulmányozzuk kaszinónk belső életének történelmét, nagy megnyugvással állapit- hatjuk meg: ez a harc sohasem volt elvi, világnézletl. Az legfeljebb a feladatok megoldására hivatott személyek kiválasztása körül zajlott le és a személyi kérdések megoldása után mindig újból zavartalanul megindult a harmonikus, intenzív, társas élet, amely Istennek hála ma is folyik. Ennek a harmonikus életnek során kaszinónk minden nagy magyar kérdésben elismerésre méltó egységet mutatott mindig. Kaszinónk valóban össze tudta egyeztetni a haladó kör szellemének igényeit a tradíció tiszteletével s nemes örökségként őrizte a 48-as nagyok hitvallását: a születési és vagyoni előnyök, melyeket a gondviselés egyeseknek juttatott, elsősorban kötelességet rónak az illetőkre és nem jogokat. Kaszinónk és Bezerédj kapcsolata És itt kapcsolódik bele minden mesterkéltség nélkül ünneplésünkbe annak második tárgya: Bezerédj István, nagy földink emlékének való őszinte áldozásunk. Mert valóban éppen Bezerédj István volt egészen kivételes, legelső és apostoli hirdetője a társadalom vezető elemei közéleti kötelezettségének l Mert elvonatkoztatva a Bezerédj lelki nagysága építő minden részletkérdéstől, kérdezem: miben állt Bezerédj igazi, történelmi léptékű értéke ? Abban, hogy saját osztálya tagjainak nagy többségével szemben, sőt azoknak nem egyszer heves ellenzése mellett, nem elégedve meg az anyagilag független ember boldog és gondatlan magánéletével, hanem kizárva minden egyéni becsvágyat, a szabadság, az alsóbb nép- osztályok érdekében harcot vállalt, elveket hirdetett, amelyeket akkor igen kevesen mertek képviselni és amelyek neki csak gondot, izgalmat, bajt, sőt mint tudjuk, élte alkonyán szabadságának, sőt életének súlyos veszélyeztetését eredményezték. Milyen becsvágy vezette Bezerédjt ? Talán akadhat valaki, aki kétségbevonja, hogy Bezerédj mindezt egyéni becsvágy nélkül tette. Ezért úgy érzem, hogy számot kell adnunk arról a felfogásunkról, amelyet a közéleti férfiú becsvágya tekintetében mindig tápláltunk. Az igazi közéleti becsvágy mindig tárgyi eredmények kiharcolására sarkal: közéleti létesítményekre, szociális megsegítésre, okos és igazságos jogszabályalkotásra és más hasonlókra. Az a becsvágy, amely az ilyen munka kapcsán felelős és magas állások elérését tűzi ki magának célul, közéleti ember részéről egymagában nem kárhoztatható, sőt természetes is. Mégis, ha a fent tárgyinak nevezett becsvágy mellett | az egyéni dekórumnak, a közhatalom mentül nagyobb birtokot lásdnak keresése nincs meg — f és ez Bezerédjnél egészen feltűnő módon nyilvánult meg, hiszen a felkínált miniszterséget sem fogadta el — úgy azt különösen tiszteletre- és követésre- méltónak kell találnunk, Bezerédj jellemvonásai Tisztelt Díszközgyűlés I Ünnepségünk időbeli keretei nem engedik meg, hogy Bezerédj István egyéniségének, jellemének részletes rajzát megkíséreljük előadni. Erre egyébként Bezerédj egyéniségének színes és rendkívül sokoldalú voltánál fogva sem lennénk képesek. És ha meg is kisérelnők az adott halvány kép színeit felerősíteni, az egészen biztosan meddő kísérlet maradna, mert azt a szuggesztiv erőt, amely Bezerédjben lakozott és amely zűgó árként mindenkit magával ragadott, aki e kivételes értékű férfiú bűvkörébe került, sem papíron, sem szóval érzékeltetni nem lehet. Kortársai szerint a „magyar Demosthenes'* volt ő, telítve termékeny gondolatokkal, nemes idealizmussal és a mi a legfontosabb: meleg szívvel, amely történelmünknek ama, annyi kivételes egyéniséget teremtő korszakában is országos feltűnést és elismerést szerzett neki. Az igaztalan kritika ünneplő hangulatunk azonban nem ment fel a kötelező tárgyilagosságtól s annak a kritikának rövid ismertetésétől, amelyet Bezerédj-jel kapcsolatosan hallani szoktunk. — Vannak és még inkább voltak u. i. többen, akik Bezerédj elemi erejű lelkesedését és az akkori korban csaknem forradalminak tartott haladó felfogását kifogásolták. Hiszen a legnagyobb magyar, Széchenyi is „idő előtt elsütött pisztolyának mondja pl. Bezerédj önkéntes adó- megajánlását és annak általánossá tételét célzó javaslatát, amelyet épen itt, ebben a teremben tett meg először. Ezt a példát rövidesen követte Deák Ferenc vármegyéje — az én másik vármegyém — amelynek mintegy kétszázötven nemes lakosa mondta ki magára a népre az önkéntes adózás párját ritkító terhét Tisztelt Díszközgyűlés I Feleletünk minderre a kritikára csak az lehet, hogy e kritika helytálló csak akkor lehetne vagy lehetett volna, ha Bezerédj reformeszméi rövidesen nem valósultak volna meg 1 Jogos lenne talán e kritika akkor is, ha Bezerédj nem lett volna lelke mélyéig meggyőződve hirdetett eszméinek igaz voltáról. Ha azonban elolvassuk az egykorú híradásokat Bezerédj közéleti szerepléséről, a módról, ahogyan beszédeit előadta, a hatásról, amelyet elért, csak egy megállapításunk lehet: úgy lelkesedni és lelkesíteni csak az tudhatott, aki mindent, — amit mondott, mélyen átérzett és hitt isi Bezepédj idealizmusa A tehetségtelen, sikerekben és életerőben gyenge kortársak és a törpe ulódok közt aztán voltak olyanok is, akik elismerték ugyan Bezerédj idealizmusát és hitét az „örök igazságában, de az alkotni nem tudó emberek kaján ^ tehetetlenségével jónak látták megjegyezni, hogy Bezerédjnek minden lelkesedése mellett nagyon is meg volt az érzéke a valóság, a materiális élet értékei iránt is. Úgy érzem, tisztelt Díszközgyűlés, itt meg kell állnunk egy komoly szóra 1 Baranyai Lipót, akit a mai magyarság egyik legjobb koponyájának s legemelkedettebb gondolkodású szellemének Kell tartanunk, egyik minap tartott beszédében, amelyet a klasszikus műveltség ápolásának védelmében tartott a „homo oeconomicusM szembeállította a „homo historicus“-szal. Az anyagiak vagy a szellemiek iránt lelke- sedő két embertípus ismertetése során, azonban maga is, ki a maga szellemi élet iránti rajongása mellett az ország legfontosabb közgazda- sági helyét tölti be — és pedig kitünően — elismeri, hogy e két típus a valóságban nem áll szemben egymással a maga merevségében. A magyarság a reális és ideális életelvnek okos összeegyeztetöje Tisztelt Díszközgyűlés, valóban nagy, igen nagy baj lenne, ha e földön, különösen pedig a mi drága magyar földünkön csak a hajnalcsillagleső, exaltált idealisták és a pénzimádó anyagias emberek két szélső típusa járna! Istennek hála, a magyar ember nem esett eme szélsőségek egyikének hibájába sémi A magyar lélek tud lelkesedni eszmékért önzetlenül és egészen a paroxismusig, de minden felfelé szállni tudása mellett sem ereszti el a magyar rögöt, amely nemcsak kenyéradója, hanem bölcsője és sírja is. Ez a kettős lelkisége adja meg történelemformáló erejét, ez sikereinek magyarázata és jövőjének biztosítéka ! Bezerédj Istvánt éppen eme kettős beállítottságú magyar lelkiség legkitűnőbb képviselőjének kell tekintenünk, hiszen ő nemcsak lelkes hazafi, de kitűnő gazda is volt, aki bizonyára jól tudta, hogy az igazi független közéleti szereplésnek a lelkieken kívül az anyagi függetlenség a legfontosabb biztosítéka. A kritizálók- nak ezt kell tehát felelnünk: hogy Bezerédj jobbágyait az országban legelőször felszabadította, nemcsak mAvaut mávaut nyári menetrendje Érvényes: 1942 évi május hó 4 tői. 600 X 7 06 1230 9 00 1415 14*15 — 17-45 V Dunaföldvár—Szekszárd Dunaföldvár községháza _ Pa ks pályaudvar_______ Sze kszárd (Szekszárd-Szálló). Szekszárd—Hagyarkeszi Szekszárd (Szekszárd- Szálló). Magyarkeszi postahivatal_. x Csa k hétköznap közlekedik. X 18 15 11 05 17 06 9 20 15 10 905 5 35 — 1942 julius 4. | merész és nagylelkű, hanem olyan cselekedet is volt, amely utólag okosnak és hasznosnak bizonyult mindkét félre nézve; ez azonban a cselekedet eredeti és nagy értékéből mitsem von le l Tisztelt Díszközgyűlés 1 Beszédem végéhez jutottam. Még sok, igen sok gondolat és érzés rajzik fel lelkűnkben, amikor százéves jubelieu- munkról és Bezerédj Istvánról megemlékezünk. A rendelkezésünkre álló idő azonban nem engedi meg, hogy ezekről is számot adjunk . Vissza kell tehát térnünk még egy pillanatra a száz év előtti képhez, a melyből jubileumi szónokaink mindig kiindultak: kaszinónk megalakulásának képéhez, mely képen vezéralakként ott látjuk Bezerédj Istvánt is. És ha e képtől, valamint kaszinónk száz éves életére való visszaemlékezésünktől búcsút kell vennünk, senki se vegye tőlem rossz néven, ha egy pillanatra szubjektív hangot ütök meg. Kaszinónk alapításában választmányi tagként részt vett egyik déd- atyám ; a kaszinó későbbi életében jelentős szerepet vállalt boldogult atyám és fivérem is. Talán ezek emléke adott nekem bátorságot a mai nem könnyű szerep vállalására. De méginkább felbátorított engem az az elszakithatlan érzelmi kapcsolat, amelyet kaszinónkkal s az a tiszteletteljes bámulat, a melyet nagy földinkkel, Bezerédj Istvánnal szemben mindig éreztem. Most van pontosan negyven éve, hogy kaszinónk tagjai sorába léptem s ha azóta hosszabb-rövidebb időre el is sodort innét a sorsom, ezt a mélyen járó kapcsolatot eltépni, vagy akár csak gyengíteni, semmi sem volt képes. A magyar értelmiség sorsa, az összetartás szüksége. De hitvallást óhajtottam tenni igénytelen felszólalásommal ama meggyőződésem mellett is, amelyet vezérfonálként követtem mindig: az értelmiség vezető elemeivel, az „elit“-tel együtt él, vagy bukik az egész nemzeti társadalom. És e vallomásommal szerény szolgája óhajtok lenni annak a nagy gondolatnak és érzésnek is, a mely kaszinónknak' ma is alapköve: az összetartásnak. Végül és legfőképpen szolgája óhajtottam lenni — s e tekintetben bizonyára velem érez minden'jelenlevő — a legtágabb értelemben vett, nagy nemzeti összetartás nagy eszményének is. Senki se higyje, hogy erre a közelmúlt nagy nemzeti sikerei, a nekünk oly drága országrészek visszatérte után már nincs is nagy szükségünk. Ne felejtsük el, hogy a nagy próbára tételek ideje csak most érkezett ell Hirdesse tehát apostolként kicsiny és nagy ennek az utolsó nagy erőfeszítésnek, összefogásnak paran- csolóan fontos szükségességét, hogy egyugyanazon magyar szívnek kell dobognia kint a harctereken és a mögöttes országrészeken s hogy a nehéz és döntő pillanatokon csak igy válhatunk véglegesen úrrá. Az Úristen adja, hogy igy legyen 1 A frenetikus hatású, helyesléstől, éljenzéstől és tapstól többszőr félbeszakított beszéd után, amelyért a Kaszinó nevében Szongott alispán mondott köszönetét,
