Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-01-10 / 2. szám
1942 január 10. TOLNANEGYEI OJSlfl tatottsága általában kedvező. Gyáraink, üzemeink teljes kapacitással dolgoznak. A hitelpolitika elősegítette a termelést fokozását, a bankbetétek növekedtek s a munkanélküliség teljesen megszűnt. Kár lenne azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az anyaggazdálkodás kényszerű kötöttségei a háborús megszorítások olykor érzékenyen érintik a közgazdasági életet, ám a szakértelem és a jóakarat sok nehézségen átsegít. A bér- és fizetés- emelések súlyos terhet jelentenek, de az árrögzités itt is erősen kiegyenlítő hatású. — Közgazdasági szakkörök mindenesetre megnyugvással fogadják azt az illetékes helyről elhangzott megállapítást, hogy a mezőgazdasági és ipari árak, valamint a fizetések és munkabérek ^arányosítása elejét veszi annak, hogy az áruoldalról állhasson be az infláció veszélye. — Mindenképpen nagy dolog az, amelyet 1941-ben a magyar közgazdaság produkált. A helyzetre és a dolgok megítélésére igen jellemző, hogy miként méltányolják illetékesek közgazdaságunk erőfeszítését. „Nagy tartalékunk van, az egyik a hadsereg, a másik a gazdasági élet.“ A nemzet szeme- fényét, honvédségünket állítja a gazdasági élet mellé ez a magas helyről kelt vélemény s ennél szebb elismerést, értékelést valóban nem is kivánhat a gazdasági élet. Ezt a dicséretet, ezt a rangsorolást ilyen határozott formában 1941 megfeszített munkája hozta meg. Világégésben értünk el komoly eredményeket. Biztosítottuk a magyar élet normális rendjét és nyugodtan hirdethetjük, hogy ma kevés ország dicsekedhetik a miénkhez hasonló kiegyensúlyozott mindennapokkal. Hogy mai életünket élhetjük, azt elsősorban a nemzeti társadalom fegyelmezettségének köszönhetjük, de köszönhetjük a magyar közgazdaság rugalmas erejének is, amely olyan tartalék, hogy arra mindig, 1942-ben is, számíthat a nemzet! A Babits-Emlékkönyv 300 oldalas hatalmas albumlormfthan megjelent Szekszárd halhatatlan szülöttének, a magyar irodalom nagy egyéniségének, Babits Mihálynak nagyszabású, díszes emlékkönyvbeu áldoz a mai magyar irodalom. Illyés Gyulának, a Magyar Csillag c. folyóirat szerkesztőjének, a fiatal írók vezérének gondozásában, hetven író közreműködésével, a Nyugat kiadó és irodalmi rt. kiadásában, a Hungária Nyomda szokott pazar kiállításában jelent meg a háromszáz- tizenkét nagy oldalas albumalaku kötet, melyben nem kevesebb, mint negyven nagyértékü fényképmelléklet is található. — A fővárosi sajtó hetek óta foglalkozik a magyar szellemi életnek ezzel a nagy esemé- . nyével, illő hát, hogy Babits szülőföldjének közönsége is élénk érdeklődéssel forduljon e felé a remek kötet felé, mely eddig a Babits-kultusznak legjelentősebb dokumentuma. Illyés Gyula, a szerkesztő, öt csoportba osztotta a cikkeket, melyeket a magyar irodalom mai alakjai közül igen sokan mingyárt a temetést követő napokban papírra rögzítettek. így érthető csak, hogy ilyen hallatlanul rövid időn belül sikerült kiadni ezt a hatalmas kötetet, a kegyeiét és tisztelet kollektiv megnyilvánulását. Az Illyés által ehatárolt öt cikkcsoport cime: „A mű“, „A szellem", „A művész“, pAz ember“ és *Az utolsó napok". Már ezekből a címekből is látható, hogy az emlékkönyv igyekszik felölelni a Babits életére, személyére, működésére, liiűveire és jelentőségére vonatkozó teljes anyagot. S ha a dolog természetéből értetődően ez nem is sikerül teljes egészében, mégis igen jelentős mértékben kielégíti a kivánalmakat, úgyhogy bátran elmondható, aki meg akarja ismerni Babits életét és művészetét, annak nem lehet közömbösen emellett a kötet mellett elhaladnia. Sok kérdésre pedig egyenesen ehhez a kötethez kell fordulnia, aki Babits- sal behatóan kíván foglakozni. Legértékesebbnek azokat a tanulmányokat és közleményeket kell tartanunk, melyek Babits életére, erre az annyira kevéssé ismert nagy emberi életre közöl adatokat és tényeket. Ebből a szempontból kétségtelenül a két utolsó fejezetet kell kiemelnünk, bár a többiben is akadunk szétszórtan ilyen jellegű közlésekre. Az egész kötetből messze kiemelkedik magának a szerkasztő- nek, Illyés Gyulának és a költő feleségének, írói nevén Török Sophie- nak páratlan jelentőségű tanulmánya. Mindkettőjük írása annál is nagyobb érdeklődésre tarthat számot, mert bőven foglalkoznak a nagy magyar költő otthona környezetének, szülőföldjének és honvágyának emlékeivel. Hasonlóan értékes Rédey Tivadar kedves anekdotákkal fűszerezett visszaemlékezésé közös gyermekkorukról. Sárközi György, a költő egyik legjelesebb tanítványa Babits pesti lakásairól mond el érdekes dolgokat. Mohácsi Jenő és Schöpflin Aladár a költő első jelentkezéséről és a Nyugathoz való viszonyáról, Hoffmann Edith Babits társasági magatartásáról, Elek Arthur a kortársaihoz való viszonyáról mond el ismeretlen adatokat. Megrenditők Babits utolsó napjairól és haláláról szóló beszámolók és följegyzések Nagy Zoltán, Illyés Gyula és Elek Artur tollából. Ha az utolsó két fejezet emberi dokumentum*anyagával, úgy az első fejezet magasröptű méltatásaival érdemli meg figyelmünket. Szabó Lőrinc Babitsban a költőt. Halász Gábor a regényírót, Kerecsényi Dezső a tanulmányirót, Mátrai László a filozófust méltatja, Devecseri Gábor, Révay József, Rónay György, Szerb Antal, Gyergyai Albert, Keresztury Dezső Babitsnak az európai irodalmakhoz való viszonyát igyekeznek tisztázni. Voinovich Géza közzétesz1 a Magyar Tudományos Akadémiának benyújtott tagajánlási javaslatát, melynek eredményeképpen Babitsot beválasztották az Akadémiába. A többi cikkírók sorából ki kell emelnünk a következők cikkeit: Szekfil Gyuláét, Móricz Zsigmondét. Márai Sándorét, Tamási Áronét, Szentimrei Jenőét, Basch Lórántét, Hunyady Sándorét, Hont Ferencét, Vas Istvánét, Farkas Zoltánét, R. Simonffy Margitét és Cs. Szabó Lászlóét. A költők egy-egy verssel áldoznak Babits emlékének, ezek közül többet érdemes volna újra lenyomatni, hogy lássák, kit vesztett Babits Mihályban Magyarország. A háromszáz oldalas kötetből azonban lehetetlen mindent itt idézni, ami fontos és jellegzetes. Akit csak egy kissé érdekel Babits élete és költészete, úgyis megszerzi magának ezt a gyönyörű kiállítású könyvet. Közellátás — fegyelmezettség A legfontosabb kérdések élén ma kétségtelenül a közellátás problémája áll. Etekintetben Magyarországon megnyugtatóan jó a helyzet, ami elsősorban a hatóságok idején való megfelelő közbelépésének köszönhető. Az illetékes hatóságok, amelyeknek munkáját közel egy éve a közellátási minisztérium irányítja és fogja össze, eredményes rendszert építettek ki, megszervezték a célszerű készletgazdálkodást s igen nagy eredményekre hivatkozhatnak már az árellenőrzés terén is. E komoly és alapos munkának eredményeként ma már nyugodtan állapítható meg, hogy az ország lakossága részére biztosítva vannak a legfontosabb közszükségleti cikkek. Az alapos és komoly hatósági munka azt eredményezte, hogy ma már elsősorban a közönségtől függ a közellátás zavartalanságának fenntartása. Mert nem elég a rendelkezés, az utasítás, a jó szervezés egymagában nem minden, itt kell a közönség fegyelmezettsége is és nélkülözhetetlen a közönségnek a háborús helyzet adta szabályokhoz való Jóindulatú alkalmazkodása. Meddő, nem éri el teljes mértékben a célját aUegjobb, a leghatásosabb hatósági intézkedés sem, ha azt a közönség rosszakaratú ellenszenvvel fogadja. Tudomásul kell venni, hogy háborús világ kellős közepében élünk, mi magunk is hadviselők vagyunk, magától értetődik tehát, hogy a mindennapok rendjét csak bizonyos kényszerintézkedésekkel lehet fenntartani. Ezeket a megkötöttségeket a közönségnek tudomásul kell vennie 6 a hatóságokat támogatni kell komoly, nehéz munkájában. Bele kell törődnünk abba, hogy a köz érdekében szabályozni kellett a fogyasztást s örömmel és megnyugvással kell fogadni a közellátási miniszter I egységes árrendszert kialakító intézkedéseit.
