Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-02-19 / 14. szám
XXIII. MüftKUn. SitknlM, 1941 fefeniAr 11 (Szerda) 11 szín. IPÖLNAMECiYErÚJSÁG HETI NT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám: 85 Blóflzetésl dl): Egész évre __ 12 pengő Fé lévre—_____6 pengő Hi rdetések órait | A legkisebb hirdetés dljs 1*60 pengd. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 filler. Állástkeresóknek 50 százalék kedvezmény. Elóflzetésl dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét (Held IA hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a, Pelelds szerkesztő BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. közlemények a szerkesztőséghez kttldenddk. nylíttér soronként 60 fillérbe kerti I. A trianoni Duna A tavalyi borzalom megismétlődésétől kell tartanunk ebben az évben is. Az egész ország szorongó lélekkel lesi, várja a rádió híreit, mert bizony a múlt évi árvíznél súlyosabb szerencsétlenség is szakadhat a Duna mentére, a Tisza-Duna közére. Heteken keresztül aggodalmaskodtunk eddig is sok-sok kárt tett áradásán. Mikor azt hittük, hogy végre szabadon megindulhat a Drávatorokig terjedő Dunajég a Feketetengerig: jött a hióbhir, hogy a helyzet sokkal, de sokkal komolyabb az előző évinél. Megállapították ugyanis, hogy a felső Duna- szakasz zajló jege jóval vármegyénk határa felett nemcsak jégtorlaszokat okozott, hanem hihetetlen meny- nyiségben alá is csúszott a beállott Duna jégpáncélja alá és ott őssze- állott. Kitűnő honvédségünk műszaki csapatai a földmivelésügyi minisztérium vízügyi szakértőivel és a rendelkezésükre bocsájtott közerővel együtt vizsgálatokat, fúrásokat végeztek ezeken a szakaszokon és ezekből a fúrásokból azt lehetett következtetni, hogy a Duna medre sok kilométeren keresztül a fenékig egyetlen jégtömbbé állt össze és ez a sok-sok millió köbméter jég akadályozza a felső szakaszokról és a mellékfolyókból ömlő víztömegek elvonulását. Széles utat kellett tehát robbantani a nagy jégben, hogy az ár minél gyorsabban lefolyhasson az Aldunára, katasztrófálisá ne tegye a Duna vizének mozgását. Mikor remény volt arra, hogy a jégdugóban elég hosszú utat robbanthatnak, olvadás állott be és a katonák életveszedelmes helyzetükben nem tudták a robbantó lyukakat megfúrni és a robbanó anyagot elhelyezni. Hiába magasították fel a veszélyeztetett helyeken a partokat, hiába emeltek védőműveket, az elemmel nem tudtak megbirkózni. A titáni víztömeg több helyen is át- szakitotta a gátakat és Solt közelében hihetetlen mennyiségű víztömeg zudult az Alföldre, tönkretéve ott beláthatatlan mennyiségű mező- gazdasági művelés alatt álló terület jövő évi reményét, igen sokezer dolgos magyar kéz fárasztó munkájának eredményét. De nemcsak a vármegyénkkel szomszédos pestmegyei oldalt pusztítja a Duna, hanem itt van már nálunk is. Dunaföldvárnak a hajóállomás mellett fekvő területén vízben állanak a lakóházak és elöntötte az ár a nagy közgazdasági fontosságú kendergyárat is. A Duna- földvártól Paksig terjedő rész is veszélyben van és mint azt előző számunkban már megírtuk, a múlt évi árvíz által szétrombolt házak tulajdonosainak az élete sem biztos. Vájjon mi okozta a Dunának ezeket a sorozatos többévi áradásait? Trianon és az általa nyakunkba varrt Nemzetközi Dunabizottság. Ez az intézmény a hozzá közelálló nyugati hatalmak hajózásának érdekében elrendelte, hogy egyes Dunaszakaszokon partsarkantyukat tartozunk építeni kőhányásokból. Ezek a kőhányások fogták meg most már éveken keresztül a jeget. A Duna igy ezeken a szakaszokon korán, már akkor beállt, amikor felső folyásán, még heteken át zajlott. A zajló jégtáblák a jégtükör alá kerültek, összetorlódtak, az egész Dunamedret elzáró jégdugót alkottak és olvadáskor nehezen mozdulván, nemcsak nálunk okoztak katasztrófális áradásokat, hanem elöntötték, pusztították a velünk baráti joguszláv nép termését is. Hisszük, hogy Trianon romba- döltével összeomlik a Nemzetközi Dunabizottság is és mi jugoszláv barátainkkal együtt akként szabályozhatjuk majd ezt a hatalmas folyót, fyogy az a jövőben csak áldást | hozzon reánk, ne pedig borzalmat | és pusztulást. A MÉP vármegyei választmánya mint arról már több ízben is részletesen megemlékeztünk, e hó 23-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a Szek- szárd Szálló nagytermében tartja nagygyűlését, amelyre a vármegye minden részéből már igen számosán jelentkeztek. Ezen a nagyfontosságu és nagy- érdekességü politikai összejövetelen beszédet mond dr Antal István igazságügyi államtitkár, dr vitéz Lukács Béla, a MÉP országos elnöke, dr órffy Imre, Tolna vármegye felsőházi tagja, továbbá dr Szakáts Pál szekszárdi, dr vitéz Téglássy Béla paksi és Haypdl István lajstromos országgyűlési képviselő. I Alisca - Ad Latus Mit tudunk a rómaikori Székszárdról Városunk múltja után érdeklődve még az iskolásgyermektől is azt a választ kapjuk, hogy a római időkben »Alisca“ volt a neve. Ennél sokkal többet a felnőttek sem tudnak, legfeljebb néhány bizonytalan korúnak tartott leletről, vagy a római várost érintő eszék— óbudai hadiutról hallottak. Közkézen forgó munka nemigen van, igy nem lesz indokolatlan, ha e helyen röviden összefoglaljuk azt, amit Aliscáról manapság tudunk. A mai Szekszárd ősének tekinthető római város a régebbi kutatás szerint a korábbi, kelta településből alakult ki és eléggé gyors fejlődését a határmenti városban tartózkodó katonaságnak köszönhette. Wosinsky Mór megyei monográfiájában még azt irta, hogy az első római colónia a Csatári-völgy torkolatánál, egy korábbi, keltatelep helyén feküdt és csak későbben helyeződött át súlypontja a mai re- 1 formátus városrész helyére. Néze- 1 teit annakidején arra alapozta, hogy Csatáron valóban sok kelta leletet talált, ugyanott pedig nagyszámú római régiség is került felszínre. A város későbbi eltolódását elsősorban a szigethpusztai erőd felépítésével magyarázta. Számbavéve az eddig ismert kelta és római lelőhelyeket, a fenti véleményt ma már nem fogadhatjuk el. Csatáron Wosinsky nem kelta lakótelepet, hanem sirmezőt talált. A temetővel összefüggő lakótelep helye ma még ismeretlen, de bárhol feküdt is, korban nem kapcsolható össze a csatári római leletekkel.— Azok a téglasirok, amelyek a véletlen, vagy tervszerű ásatás során a Csatári-völgy keleti oldalán, az Ispttán gödör környékén, a Porko- láa völgyban, a Gyüszükut közelében, vagy a Barna-völgyben kerültek napfényre, a bennük lelt érmek tanúsága szerint mind a Krisztus utáni IV. századból származnak. (Valens; 364—378, Maximinus: 285— i 305, Constantinus Chlorus: 292— I 306, Valentinianus: 364—374, Constantius II.: 323—361, Diocletianus: 284—305, Constantinus Magnus: 306—337.) A korábbi, II. és III. századi érmek (Carus: 282 — 283, Hadrianus: 117—138, Antoninus Pius; 138—161) kivétel nélkül az előbbiekkel együtt, tehát mint régi darabok kerültek a sírokba s igy nem kormeghatározók. Tekintve, hogy Pannónia e részének római megszállása az I. század derekán már megtörtént, a csatári kelta lakótelep elrómaiasodásáról csakis akkor lehetne szó, ha e helyen korai római leleteket és nem késő római téglasirokat találtak volna. A legkorábbi, I—II. századbeli és még tisztán pogány-római nyomokat Szekszárdon a mai református városrész helyén találjuk. Wosinsky megállapításai szerint itt nem is a völgyet ülték meg annakidején, hanem annak két oldalát, A Bödő- hegy oldalában a nap-isten, Sol temploma és oltára állott, az Előhegy aljában és a Mérey-utcában urnasirokat, a Bartina- és Remeteutcában épületfalakat találtak, a Szent László-utca felső részén pedig manapság is az utcára dobálják ki az udvarokon előkerült falitéglákat. Számos, de már későbbi sir került felszínre a Kamarás-féle ház telkén és folytatódnak a leletek a Pincesoron is. A Séd medréből előkerülő számtalan római érem és edénycserép is csak azt igazolja, hogy a lakóvárost itt kell keresnünk. Az akkori város legkeletibb szélén, a mai Béla-tér körül a IV. században temető volt. Több tégla- sirra akadtak a vármegyeháza környékén, a Verbőczi-utcában, a törvényszéki palota helyén, a Kalmárház telkén, a Domsits-féle ház kertjében, a Korbonits- és Mozolán- féle szőlőkben. A sírokban talált érmek Valens (Kr. u. 364—378), Valentinianus (364—374), Constan- tius II. (323—361), Constans (333— 350) császároktól valók. A főbírói hivatal helyén talált festett márvány- szarkofág diszitése és a benne lelt tárgyak szerint kétségtelenül keresztény egyén csontjait tartalmazta, de nyilván keresztény temetőhöz tartozott a többi sir is, amit már késői voltuk is sejteni enged. A temetőrégió római épületeiről még keveset tudunk. Őskeresztény temetőkben tapasztalt általános szokás szerint itt is állhatott egy, vagy több kápolna, de a keresztény kulEgyes szám ára 12 fillér
