Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-02-19 / 14. szám
TOLNAMEGYEI UJSÜfl tuszközpont, a temető lesz az újabb megfigyelések szerint a középkori városnak is a magja. Valószinfileg teljes joggal tételezhetjük fel már most, hogy a megyeháza udvarán múlt év őszén előkerült I. Béla-féle apátsági templomalapfalak részben egy őskeresztény római kápolnából valók s hogy Béla királyunk az apátság alapításakor csak felújította és újjáalakította azt, ami a népvándorlás viharaival is dacolva megmaradt. Az eddigi vizsgálatok szerint ugyanis a gótikus és barokkidőkben átépített románkori templomnak románkor előtti, valószínűleg római alapfalrészletei is vannak, de ezt a fejlődést teszi valószínűvé a templomnak a XVIII. századból reánkmaradt alaprajza is. Tudjuk, hogy a temetők római időkben is a városok szélén feküd* tek. Alisca tehát a Béla-tér fölötti völgyben terült el és a Beéri Balogh- utca — Bezerédj-utca — Béla-tér — Pincesor tengelyében futó Aquincum—mursai hadiuttal kapcsolódott az akkori világhoz. A felszínre került leletek tanúsága szerint Alisca polgárváros volt. Erődje, castruma Wosinsky feltevésével szemben a Kálvária hegyen nem mutatható ki, de nem hagyott nyomot maga után másutt sem. Katonai bélyegzővel ellátott téglák gyéren ugyan előkerülnek a református városrészből, ezek azonban máshonnan, a csapatok tényleges állomáshelyéről kerültek ide. Származási helyük kiderül, mihelyt a város nevében rejlő probléma megoldása után kutatunk. Pannónia kisebb jelentőségű városainak rómaikori nevét az egykori és reánkmaradt útikönyvek és a Peutinger-féle térkép őrizték meg. A legnevezetesebb útikönyv, az „Itinerarium Antoni ni“ többek között a Mursa és Aquincum (Eszék- Óbuda) között fekvő helységeket is megnevezi. Eszékről elindulva és a megadott távolságokat is figyelem- bevéve, minden baj nélkül jutunk el Dunaszekcsőre, az akkori Lugio-ra. Innen Alta Ripa-ig, azaz Tolnáig huszonkilenc római ezerlépés az ut. »In medio“, azaz középütt feküdt Ad Statuas, ez és Alta Ripa között pedig az »Alisca ad latus“ szavakat olvassuk. Mivel Ad Statuas csakis Várdombbal lehet azonos, Alisca ad latus-t egyelőre Szekszár- don kereshetjük. „Alisca ad latus“ azonban többféleképpen olvasható. Ha az »ad latus“ kifejezést jelzőnek tekintjük, akkor ez annyit jelent, hogy Alisca oldalvást ieküdt. Ilyen megjelölést az itinerari’umban másutt nem találunk. Az „ad latus“ kifejezés „Ad Latus“ alakban azonban — Ad Statuas (A szobrokhoz) mintájára — önálló név is lehet és olyan helyre vonatkozhatik, mely a\ főútvonal mentén, Aliscával egy magasságban, de oldalvást feküdt. Szekszárddal egy magasságban, az Őcsény felett fekvő Szigeth-pusz- tán, valóban találunk egy római | 2 :• erődöt. Egykori falainak nyomát és az onnan Szekszárdra vezető töltésutat, az u. n. ördögvettetést Wosinsky is felismerte, nevét azonban nem fejtette meg helyesen. Az erőd falai 1864-ben részben még álltak, ami Lauschmann Ferenc akkori őcsényi jegyzőnek nálam lévő kéziratos falukrónikája alábbi részéből is kitűnik: „Az Oltovány és Körtvélyesi dűlők közt a Báta partján széles árkokkal és sáncokkal elkerített helység látható egy épület romjaival, hol a népmonda szerint a szegzárdi basa kegyencz hölgye lakott. Az ut, mit Szegzárdról az említett török kisasszony várához csináltatott a basa az akkor nagyon vizenyős téren, talán a nagy nehézségekkel járó, sokszor megátkozott fáradtságos munka miatt a néptől elkeresztelve máig is ördög- vettetése név alatt ismeretes.“ Az itinerariumban az ut mentén fekvő állomáshelyek neve egymás alatt, külön sorban szerepel. Szigeth- puszta castrumának neve azonban nem kerülhetett Szekszárd alá, vagy fölé, mert azzal egy magasságban, de oldaluton, Szekszárdra torkoló bekötőuton feküdt. A földfelszínen heverő bélyeges téglák szerint várát azok a csapattestek építették, melyeknek tégláival a felsővárosban is találkozunk, neve tehát kizárólag csak Ad Latus lehetett Mint kizárólag katonai erőd Alisca előretolt védőbástyája volt, mely kivált télen, ha a Duna is beállt, a határmenti polgárváros álmaira őrködött. Dr Gsalog József. Szekszárdi színészet Galetta Ferencnek, az országosan előkelő nevű művésznek színtársulata — mint azt már előre jeleztük — szombaton este díszelőadás keretében kezdte meg szekszárdi idényét. A megnyitó díszelőadás kedves bevezetőjét maga Galetta igazgató mondotta, szeretetteljes tisztelettel üdvözölvén Szekszárd közönségét és művészi, hazafias célkitűzéseinek támogatását kérte. A nagy tetszéssel fogadott bevezető után az egész társulat elénekelte Petőfi Sándor Szinész-dalát, a közönség ovációitól kisérve. Ezt követte Erdélyi Mihály Sárgarigófészek c. operettjének bemutatója. Az ötletes meséjü, bájos zenéjü, pompásan rendezett szép kiállítású operett főerőssége a nálunk már az előző évben is előnyösen ismert Ila Mary volt. Éneke, játéka, tánca és minden kosztümje egyaránt elsőrendű volt. Milotay Gizit, a bravúros táncosnőt is mint tavalyi ismerőst üdvözölhettük és az együttesben dicséretre méltó módon szerepeltek Kovács Anna, — valamint Győtffy Róza és Jáki Elvira. Galetta Ferenc a tökéletes illúziót keltő nagy énekes, Máray Ede a jó kiállású, kedves hangú énekes bon- viván, Sárközi István minden elismerést megérdemlő ötletes, ügyes táncos komikus. Szedő Lajosról is elmondhatjuk mindazt a sok jót, amit tavaly. Kívülük Csonka Endre és Kató János arattak megérdemelt tapsokat. A Sárgarigófészek vasárnap délután és este is nagy sikerrel ment. Sybill, ez a már klasszikussá vált nagyoperett hétfőn este pazarul kiállítva, igen gondos előadásban került színre. A megboldogult Jacobi Viktornak örökszép melódiái csendültek fel ismét a szinadon és Ila Märy. a címszerepben remekelt. Kívüle Üeésy Ilona, Milotai Gizi, Kovács Anna, Jáki Elvira, Györffy Rózsa voltak pompásak. Konstantin nagyherceg szerepében — megérdemelt nagy sikere volt Galetta igazgatónak és az előadás tökéletességéhez legjobb tehetségükkel hozzájárultak Máray Ede, Szedő Lajos, Sárközi István, Csonka Endre, Kató János és Vékes István. Kedden mutatja be a társulat a Férfiszerelem cimü játékot, Keresz- tessy Mária darabját, szerdán pedig a Tisztességes Anna cimü operettet. Síitek Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyországi ÉGI FÁNAK HIRE SINCS Föld alatt és föld felett Szívnek, vágynak vége lett. Jégbe fagyva, mint a tó, Mindörökre altató. Temetőben drága hant, Néki szólna még e lant, Egyre halkabb, csendesebb, Már csak ő ért engemet: Szép reménység, régi múlt, Égi fáról mind lehullt, Messze fújta fergeteg, Megtalálni nem lehet. Lángot gyújtok itt, amott, Böngészem, mit meghagyott, Nem maradt itt semmi sem, Csak a puszta életem. Virrasztgatom, altatom, Egyszer azt is elhagyom, Semmivé lesz mind a kincs, Égi fának hire sincs. Dr Radványoé Ruttkay Emma. — A Duna áradása, melynek országos viszonylatokban katasztrofális voltáról lapunk elején már megemlékeztünk, vármegyénket is fenyegeti. Ebben az ügyben kedden reggel megkérdeztük Szongott Ed- vin alispánt, akitől azt a felvilágosítást nyertük, hogy a katasztrófa Bölcskét és Madocsát is veszélyezteti. A baj elhárítására a közerőt kirendelték, amely körtöltés készítésével védi a két községet. A Duna- földvár és Dunakőmlőd közt haladó közúti forgalmat be kellett szüntetni, mert a romboló elem veszélyezteti a műtárgyakat. — Kalith pénzügyigazgató erdélyi kirendelése. A m. kir. pénzügyminiszter dr Kalith András zalaegerszegi pénzügyigazgatót, volt szekszárdi h. pénzügyigazgatót egyhónapi időtartamra kirendelte a kolozsvári pénzügyigazgatóság élére, hogy ott a szervezési munkákat lebonyolítsa. — Dr Kalith pénzügyigazgató kitűnő szakember és Erdélybe történt kiküldetése alkalmával kiváló képességein túl latba esett az a körülmény is, hogy annak idején, az összeomlás során Erdélyből került Szekszárdra. — A szekszárdi járásbiróság uj elnöke dr Cserfőy Sándor Bony- hádról áthelyeztetvén, szekszárdi hivatalát már elfoglalta. — A főispán „Erdélyért“ segítő akciójára újabban a következő adományok érkeztek: Tamási község elöljárósága (természetbeni adományok értékesítéséből) 256’53 P, Hitelszövetkezet Kölesd, minf az OKH tagja 20 P, Sas Lajos és dr Sas István Dombóvár 10 P, Ireg- szemcse-muthpusztai elemi iskolás tanulók 7*23 P. — A sárszentlőrinci téli gazdasági tanfolyam záróvizsgája vitéz Madi Kovács Imre főispán jelenlétében óriási érdeklődés mellett szombaton folyt le. A Ráner László kamarai intéző és Hargitay Sándor vármegyei gyümölcstenyésztési intéző által a zord téli időben áldozatkész fáradsággal tartott tanfolyam vizsgáján a földmivelésügyi minisztert Benedek Pál m. kir. mező- gazdasági szakiskolai igazgazgatő, vizsgabiztos képviselte és megjelentek ott 1. Eordögh Zoltán vm. gazdasági felügyelő, Hidasy Imre főszolgabíró, dr Fördős Dezső vm. tiszti főorvos, Fábián Imre ev. főesperes, dr Sigora Miklós főispáni titkár, Diósy Endre és Pesthy Gergely m. kir. gazdasági tanácsosok, Csordás Jenő a T. T. Sz, részéről, valamint Bartos Elemér főjegyző. A nagydorogi ezüstkalászos gazdákat Gad/ János gazdaköri elnök képviselte. A nagyszerűen sikerült vizsgán a hallgatókhoz Ráner László, Hargitay Sándor intézők, vitéz Nagy István igazgató, dr Kovács Béla orvos és Tóth Gyula állatorvos, mint tanfolyami előadók intéztek kérdéseket. A vizsga után Zámbö Györgynek, az önképző Gazdakör elnökének vezetésével zárógyűlés volt, melyen beszámolót tartott Szabó József, a „Fejős tehén okszerű takarmányozásáról előadást tartott Balogh József, Sziics István szépen szavalt, majd a tanfolyam énekkara népdalokat énekelt. — „A helyes tengeri termesztéséről* Kiss György tartott előadást, azután a gyűlés Pósa Pál szavalatával és Zámbö János elnöki zárószavaival véget ért. Benedek Pál miniszteri vizsgabiztos szép beszéd kíséretében osztotta ki a bizonyítványokat és az ezüstkalászokat, valamint az összes hallgatóknak ajándékokat adott A Himnusszal záródott ünnepség után közebéd volt, amelyen az egybegyűltek soká maradtak együtt. 1941 február 19.
