Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-10-01 / 71. szám

,1 HE évfolyam. Siekszúrd, 1S41 október 1. (Szerda) 71. szóm. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap ' Szerkeszt Őség; és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonazém: 85 Előfizetési dl): Egész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő Fe lelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részétllllető közlemények' a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1-60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. — A hírrovatban el­helyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllilér soron­ként 60 fillérbe kerül. — llástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. Bankoknak és vállalatoknak 50 százalék felár. Horthy Miklósné szózata A nemzet Irdene Fegyelmet hirdetett bemutatkozó beszédében Győrffy-Bengyel Sándor közellátásfigyi miniszter s midőn a nagyközönség pár nappal előbb ér­tesült a fegyelem és erély gyors megjelenéséről, — megnyugvással fogadta a katonaminiszternek és a honvédség egyik legkiválóbb gaz­dasági szakértőjének a ténykedését. A fegyelem egyik legfontosabb alappillére minden szervezetnek, az államnak épugy mint a családnak, a katonai és polgári társadalomnak egyaránt. Megszűnik az az állam, megsemmisül az a társadalom és szétzüllik az a család, amelyikből hiányzik a fegyelem. Ezt jól tudja az uj közeli át ásügyi miniszter is s ezért lépett fel olyan erélyesen már az első alkalommal a háborús hely­zetet kihasználni szándékozó lelki- ismeretlen árdrágítók és árurejte- getők ellen. Ezért törte le hihetet­len gyorsasággal a tojásspekulációt, s ezért fog lecsapni a gazdasági élet minden terén, ahol még esetleg fel meri ütni fejét a lelkiismeretlen spekuláció. Nem ismétlődnek meg tehát azok az első világháborús esetek, ame­lyekben az árus teljhatalmú ur volt s a neki tisztességes jövedelmet s nem egyszer busás hasznot biztositó vásárlóközönség pedig — tehetet­lenül vergődő kiszolgáltatott. Arra is volt gondja a miniszter­nek, hogy a fogyasztók anyagi ér­dekelnék megvédésén felül megóvja a vásárlóközönség, tehát a nemzet lelki egyensúlyát is. Tisztában van ennek a fontosságával s ezért figyel­meztette a kereskedőtársadalmat, hogy hagyjon fel az egyre gyak­rabban jelentkező udvariatlanság­gal s ne úgy szolgálja ki a vevő­ket, mintha kegyet gyakorolna azok­kal, akiknek a vásárlásai után él és gyarapodik, s akiknek az összesége alkotja magát a nemzetet. Győrffy-Bengyel Sándor közellá- tásügyi miniszter anyagi és erkölcsi vonatkozású két első intézkedése országszerte megelégedést váltott ki. Minden reményünk megvan arra, hogy a kezdeti erély csak fokozó­dik, amikor a miniszter gondosko­dik a közellátás zavartalan mene­tének biztosításáról, könyörtelenül lesújt azokra a hiénákra, akik nem törődnek a köz- és a honvédelem érdekeivel s ezzel veszélyeztetik a hadviselés külső és belső érdekeit is. Magyarország Nagyasszonya, vi­téz nagybányai Horthy Miklósné csütörtök délután a rádió utján kérő szóval fordult a magyar társada­lomhoz. Két arcvonal számára kért a magyar társadalomtól adományo­kat: a hadviselés magyar hősei és a front mögötti élet harcvonalának nélkülözői számára. A Főméltóságu Asszony kérő szavaira már az előző alkalmakkor is megmozdult a ma­gyar társadalom szive és bősége­sen juttatta el adományait kezeihez. Most azonban kétszeresen szükség van a segítségre, többet és gyor­sabban kell adni. Maga a Főméltó­ságu Asszony mondotta rádióbeszé­dében, hogy katonáink orosz föl­dön állnak s a német seregekkel vállvetett küzdelemben védelmezik a kereszténységet, a műveltséget, az emberhez méltó életet, a bolse- vizmus nihilizmusa és barbársága ellen. — Oroszországban hamarabb beáll a tél, mint nálunk és szá­molni kell azzal, hogy katonáink a tél folyamán is a harctéren marad­nak. Küzdő hőseink számára a Fő­méltóságu Asszony elsősorban ér- melegitőket kér, minden más ruha­nemű küldését feleslegesnek tartja, mert ezekkel katonáink jól el van­nak látva. Ellenben jónéven veszi, ha honvédeink számára a társada­lom pénzadományokat juttat el és szeretetcsomagokat küld. Nyilván nemcsak az ajándék anyagi értéke lesz kedves a távoli harctéren időző fiainknak, de az a körülmény is, hogy megemlékezésként hat, annak a jeleként, hogy akik a front mö­gött teljesitik polgári és hazafias kötelességüket, nem feledkeznek meg arról, akiknek vállára sokkal súlyosabb és komolyabb kötelesség nehezedik: a haza határainak fegy­veres védelme. De nemcsak honvédeink számára kér a Főméltóságu Asszony, hanem az itthonmaradt lakosság elesettjei­nek a számára is. A pénzbeli és természetbeni adományokból a pol­gári és szociális arcvonal nélkülözői közül azok fognak elsősorban ré­szesülni, akiknek hozzátartozói a harctéren vannak. A Főméltóságu Asszony bölcs szavai emlékeztették az egész magyar népet arra, amit tudunk ugyan, de néha hajlandók vagyunk elfelejteni, hogy más euró- I pai országokhoz viszonyítva a mi I hazánk még a viszonylagos jólét és nyugalom áldásait élvezi. Nálunk sokkal nagyobb államok lakói sok­kal keservesebb formában ismerték meg a háború borzalmait s az azt követő idők nélkülözéseit. A magyar társadalom tehetősebb rétegei róják le az isteni gondvise­lés iránti hálájukat azzal, hogy a Főméltóságu Asszony hivó szavára minden eddiginél nagyobb mérték­ben juttatják el adományaikat hozzá. Akiknél minden nap megterül az asztal, ne feledkezzenek meg azok­ról, akiknél gondot jelent az asztal megtérítése s különösen ne feled­kezzenek meg azok, akik a sze­rencse kedvezése folytán jólétnek, vagy pláne gazdagságnak örvende­nek. Ha a szegény becsületesen tel­jesiti állampolgári és hazafiui köte­lességeit, akkor a gazdagnak is tel­jesítenie kell, mégpedig fokozottabb mértékben, anyagi körülményeinek megfelelően. — A társadalmi béke, rend és egyetértés biztosítása ma mindennél fontosabb feladat. Hiszen csak a társadalmi nyugalom lég­körében nézhetünk szembe a jelen megpróbáltatásaival és készülhetünk fel a nagy építő munkára, amely a háború győztes befejezése után or­szágunkra vár. Tudjuk, hogy uj Európa felépítése előtt állunk, amely­ben Magyarországnak nagy szere* pet szántak. Készüljünk erre a nagy szerepre, nemzeti múltúnkhoz és történelmi hivatásunkhoz méltóan. Ehhez az előkészülethez tartozik az is, hogy Kormányzónénk felszólítá­sát örömmel teljesítjük és mind­annyian anyagi lehetőségeinkhez ké­pest, minél előbb eljuttatjuk ado- | mányainkat hozzá. A bujdosó lelkiismeret Irta: Jánosi György nincs is 1 Lehetetlen, hogy ezekben a sikert munkáló napokban meg- törjénjék az, hogy a közellátds utón- állói kinyújtsák kezöket a megszo­rultak felé és nemtelen anyagi előny­höz jussanak, mint a világháború bakkancshamisitói. Rendkívül tévednek azok, akik beleszédültek a bűn mocsarába, akik kijátsszák a legnemzetfentar- tóbb kormányrendeleteket és uzsora­áron, alattomos módon kínálnak bú­zát, kukoricát, lisztet, zsírt, min­dent, mondván, hogy van, csak hát van-e pénz? —rendkívül tévednek azok, ha azt hiszik, hogy ez a kor­mány, amelyik véren és tűzön ke­resztül meg tudta menteni e haza ezeréves értékeit, nem tudja meg­menteni e haza gazdasági életének rendes egyensúlyát, ha kell, a leg­súlyosabb megtorlás árán is. Tudják kiváló hatóságaink, hogy ki miben vétkezett és a drákói szigort csak azért nem alkalmazzák, mert azok, akik lelkiismerete nincs rendben, olyan kevesen vannak, hogy egyelőre nincs szükség az erélyesebb beavatko­zásra. De mi is ujjal mutathatunk rá az esetekre úgy, mint a meg­tévedő személyekre. Rámutathat­nánk, de bízunk abban, hogy észre- térnek, hogy bűnbánattal és a meg­torlástól való félelemmel lapitnak azok, akik zsirt, lisztet halmoznak, elrejtenek a közfogyasztás elől, vagy akik kétszeres árért nyújtják ki ke­zöket, ha egy mázsa árpáért kö­nyörög valamelyik fogyasztó és mert jószágai sírnak, ha keservesen is, kénytelen megadni. Vigyázzon min­denki! Számon lesz kérve minden szem búza, minden eltitkolt és köz- fogyasztás elől kimenteit és elrejtett, Egyes szám ára 12 fillér Súlyos a harc, amely Keleten folyik a magyar nemzet jövőjéért és uj ezerévéért akkor, amikor még alig felejtettük el az azokat a féle­lemben és aggodalomban eltelt na­pokat, amelyekben fejünk felett is komor felhők lebegtek. Isten úgy akarta, hogy mégcsak hírét se hall­juk a véres mérkőzésnek, hogy ál­dott munkában teljenek óráink és csak Háry Jánosnak nagymondá­sain szörnyüködjünk, Ebben az ádáz tusában minden dicséreten felül áll a magyar honvédség teljesítménye. Ez nem kétséges. De megkérdez­zük, a honvédség pompás küzdel­méhez méltóan viselkedik-e a hon­védelemnek gazdasági része: a nem­zet minden tagja itthon ? Belemerülünk az élet mélyébe. Onnan akarunk feleletet nyerni. Nem íróasztalok mellő), nem ügyiratok hallgató simogatásától, hanem ma­gától a durva valóságtól. Szétzilál­juk a napi élet látszatképét, lássuk csak? Mi van a mélységben? Ott, ahol a lelkiismeretnek kell őrködnie Isten előtti nagy felelősséggel a fe­lett a kötelességhalmaz felett, ame­lyen épül a nemzet nagysága 1 Nincs baj, nincs hiba sehol. De nem is lehet. A nagy többség hibátlanul halad előre a magyar történelmiség ragyogó utján. Ez szép, ez helyes, ez kell! Kell, hogy azok, akik el­felejtkeztek volna magukról, köves­sék a példát 1 Mert ugy-e lehetet­len, hogy akkor, amikor a történe­lemben egyedül áll a nemzet erő­feszítése a maga létéért és ezt sokak I áldozatos és komoly munkája csak I biztosítja, akadjanak ízléstelen, torz ! és megbélyegzést érdemlők, akik- I nek lelkiismerete bujdosik! Talán

Next

/
Oldalképek
Tartalom