Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-10-01 / 71. szám

2 1941 október 1. felesleges élelmiszer és akkor meg- látják, hogy a nemzet fentmaradása szempontjából nem sokat jelent, ha néhány árdrágítóval kevesebb lesz az élők sorában 1 Ha honvédeink el­szántan tudnak vérezni a magyar haza életének és keresztény jelle­gének biztosításáért, ha e szent ügyért sokan életüket áldozzák ide- denben, igazán jelentéktelen, ha néhány felbillent lelkiismeretű, ha­zaáruló, gazdasági útonálló akasztó­fára kerül. Ma ez csak intés arra, hogy mindenki idejében visszatérjen az egészséges és áldásos útra. Ké­sőbb más következik, mert nem tűrhetjük azt, hogy a belső rend, a gazdasági egyensúly néhány kedvé­ért fejtetőre álljon. /Ulnmositjűk n munka- közvetítés intézményét Az uj egységes és állami munka­közvetítői intézmény minden foglal­kozási ágra ki fog terjedni és ki­zárólagos joggal fog ezen a terü­leten eljárni. Ezzel a törvényjavas­lattal is fontos kormányprogramot valósítanak meg éspedig a munkás­ság érdekeinek szolgálatában. Ki­veszik egyes pártok és érdekcso­portok kezéből ezt a nagyfontos- ságu feladatot azért, hogy egysé­gesebben lehessen eljárni a munka- nélküliség megakadályozása, vala­mint a munkásság időbeli és meg­felelő helyekre való eljuttatása cél­jából. A munkásság érdekeit sokkal job­ban lehet szolgálni és a termelés folytonosságát biztosítani, ha nem­csak alkalmi elhelyezéseket tarta­nak szem előtt, továbbá, ha nem kizárólag pártérdekek szolgálatába állítják ezt a kérdést és főleg, ha nem a munkakinálat kihasználására irányuló kereseti célok vezetik a munkásság elhelyezésében az egyes érdekcsoportokat. — Mindenekelőtt maga a munkásság vár a kormány- program megvalósításától jelentős segítséget és a munkástársadalom­nak a nemzetgazdasági egységbe való fokozott bekapcsolódását. Tenyészvadok az elpusztult uadállomány pótlására A földmivelésügyi miniszter az 1939/40. évi kemény és hosszan­tartó télben elpusztult apró vadállo­mány pótlására aprótenyészvadat oszt ki. A tenyészvad juttatása iránti bé­lyegmentes igényléseket a terület helyére illetékes vadászati tudósító, illetve vármegyei vadászati felügye­lőhöz legkésőbb ez évi november hó 25-ig kell benyújtani, megjelölve azt, hogy a kérelmező milyen vad­fajtából (nyúl, fácán) mily ivararány­ban, hány darabot igényel. A tenyésznyul párja 30 pengő, a fácánkakas darabja 9 50 P és egy fácántörzs (1 kakas és 3 tyuk) 41 pengőbe kerül. A tenyészvad legnagyobb része 1942. évi január hő 15. és február hó 20-a közötti időben kerül le­szállításra. A tenyészvad juttatásáról szóló részletes rendeletet a Budapesti Köz­löny, a Földmivelési Értesítő, az Erdészeti Lapok, a Köztelek és a Vadászlapok közlik. TOLNAMEGYEI UJSlfl A KunaESldoűrí járási vitézi Értekezlet Ez évben Dunaszentgyörgy köz­ségben tartotta a dunaföldvári járás vitézi testületé a szokásos járási vi­tézi értekezletét. Az értekezlet^ előtt a ref. templomban ünnepélyes isten- tisztelet volt, amelyen resztvettek az összes vitézek. A leventék diszme- netben vonultak el zenekarkiséret- tel a megjelent vitézek előtt. Az értekezlet 11 órakor kezdő­dött a ref. elemi iskolában. Vitéz Székely Sándor h. járási vitézi had­nagy köszöntötte a gyűlésen meg­jelent dr vitéz Téglássy Béla or­szággyűlési képviselőt, Dunaszent­györgy község vezetőségét, a meg­jelent vendégeket és a vitéz bajtár­sakat. Bejelentette, hogy vitéz Madi Kovács Imre főispán, Tihanyi Szí lárd vármegyei vitézi székkapitány és dr Kornis István járási főszolga­bíró elfoglaltságuk miatt az érte­kezleten nem jelenhettek meg, üd­vözletüket és jókívánságukat kül­dik a vitézi értekezleten megjelen­teknek, Vitéz Székely Sándor megnyitó- beszédében megemlékezett gróf Szé­chenyi István születésének 150. év­fordulója alkalmával a „ Legnagyobb magyarról“, akinek áldozatos mun­káját, politikai és gazdasági szem­pontból elért rendkívüli hatását^még ma is elevenen érezzük. Élénk szí­nekkel festette a reformkorszak és annak vezére célkitűzéseit és azokat a nagyszerű eredményeket, amelyek felrázták a tespedésben élő nemzet lelkét. Dr vitéz Téglássy Béla felszóla­lásában gróf Széchenyi Istvánt, mint a magyar fajvédő gondolat első, lelkes és önzetlen harcosát mél­tatta. Korszakalkotó fellépésével az egész magyar társadalmi rend újjá­szervezője, a magyar nemzet gaz­daggá és azután függetlenné tétele volt Széhenyi politikai elgondolásá­nak alapelve. Guba János intéző, gazdasági szakelőadásával, melyben a takar­mányozási gazdálkodás eredmé­nyeit fejtegette, rendkívül nagy ha­tást keltett. Felhívta a mezőgazdál­kodással foglalkozó vitézek figyel­mét arra, hogy a tőbbtermelés ered­ményessé tétele érdekében a takar­mánytermelésre nagyobb gondot fordítsanak a gazdák. Értékes és tanulságos előadásáért meleg kö­szönetét mondottak. Végül vitéz Székely Sándor járási vitézi hadnagy a vitézeket érdeklő rendelkezéseket ismertette és be­szélt a telepítésekről, amelyekre kü­lönösen felhívta a vitézek figyelmét. A szép és értékes ünnepség a Magyar Hiszekegy eléneklésével ért véget. A szekszárdi HONSZ közgyűlése A városháza nagytermében vasár­nap tartotta évi közgyűlését a Hadi­rokkantak, Hadiözvegyek és Hadi­árvák Országos Nemzeti Szövetsé­gének Tolnamegyei és Szekszárdi Csoportja Vqss Kálmán elnökleté­vel, aki megnyitójában megemléke­zett gróf Széchenyi Istvánról. A köz­ponti kiküldött felszólalása és a cso­portigazgató évi jelentése után le­tárgyalták az 1940. évi zárszám­adást és az 1941. évi költségvetést. Az indítványok tárgyalása ered­ményeképpen a Csoport a Központ utján kéri a kormányt, hogy a hadi­özvegyek járadékát emelje fel, a va­gyoni cenzust szállítsa le; kéri, hogy a szükséget szenvedő vég- kielégitett hadiözvegyek ujrafelvétel utján járadéksegélyben részesülje­nek ; kéri a járadékok újból való rendezését úgy, hogy az a 100 szá­zalékos járadékhoz viszonyítva le­gyen megállapítva, esetleg a rok­kantadó felemelése révén; kéri a vasúti kedvezmény kiterjesztését; a kishaszonbérletek megvásárolhatá- sát, még pedig az úgynevezett cél­birtokosok .esetleges csere utján leendő megvásárolhatását. A tisztujitás eredménye a követ­kező: örökös diszelnök vitéz Ven­del István, elnök Vass Kálmán, társ­elnökök Gábor Pál, Kopecsnik Gyula, Diósy Endre, Majnay József és Szondy István, alelnökök Gergely István és Pesty Károly, ellenőrök Iványi György, vitéz Pintér János és Takler György, ügyész dr Ne­mes Andor, csoportigazgató Hum Mihály, orvos dr Nagy István, pénz­táros Dorogi István, háznagy Prant- ner Mihály, számvizsgálók Szegedy József, Bencze László és Sági Mi­hály; választmányi tagok: Dittrich Gyula szekszárdi, Prantner István szekszárdi, Korsós Lajos szekszárdi, Wild Dávid szekszárdi, Baka János szekszárdi, Takier György szek­szárdi, Horváth István szekszárdi, Támer Ferenc szekszárdi, Hegedűs György szekszárdi, Steiger István szekszárdi, Steiner János szek­szárdi, Eicher Mátyás szekszárdi,. Steiner Mihály szekszárdi, Wolher József szekszárdi, Csárdás János szekszárdi, Végh János szekszárdi, Máyer György bátaszéki, Vész Jó­zsef decsi, Kovács János decsi, Si­mon Péter őcsényi és Kremm Ádám várdombi; csoportvezetőségi tagok: Vass Kálmán, Gergely István, vitéz Pintér János, Iványi György, Takler György, dr Nemes Andor, Hum Mi­hály, Majnay József, Dorogi István, Prantner Mihály. A bácskertesl bokréta és leventék tolnamegyei látogatása Ismeretes, hogy a dombóvári járás leventéi Körmendy László őrnagy, járási katonai parancsnok kezdemé­nyezésére nemrégiben szép selyem­zászlót ajándékoztak és adtak át a szerb megszállás alól nemrégiben felszabadult Bácskertes község le­ventéinek. A bácskertesiek a zászlót átadó népes csapatot határtalan lel­kesedéssel és szeretettel fogadták és látták vendégül. A leventék láto­gatását viszonozták most a bács­kertesiek, amidőn a járási katonai parancsnok meghívására bokrétá­jukkal és leventeszakaszukkal össze- j sen 82 személy elindult a nagy útra, • hogy részt vehessenek a vármegye ódalmandpusztai levente lővészver- senyén. A bácskertesiek fogadására ki­vonultak a dombóvári zárda, a gim­názium, az elemi iskolák tanulói, a lakosság igen nagy számban. Tóth József róm. kát. segédlelkész vezette a bácskertesieket és a vasútállomá­son a vendéglátó Ujdombóvár köz­ség részéről Hollósy András községi főjegyző üdvözölte a vendégeket, akik ünnepies menetben a levente­zenekarral az élen vonultak be a községbe. Ott a lakosok, ezek kö­zött elsősorban a Bácskertest meg­járt leventék szülői percek alatt szét­osztották maguk között szállásra a szívesen várt vendégeket. Másnap egész nap Ó d a 1 m a n d pusztán voltak, mint az ottani lőtér- avatás és vármegyei lövészverseny szemlélői, tevékeny résztvevői. Estére tértek vissza Ujdombóvárra, ahol az elég fárasztó ódalmandi szereplés után a fáradhatatlan bács­kertesiek az ujdombóváriak részére színdarabot adtak elő, majd a bok­réta bemutatót is megismételték. A lakosság olyan nagy számban jelent meg, hogy a hűvös est elle­nére mindezeket szabadtéren kellett megtartani, mert ilyen tömeg be­fogadására alkalmas terem rendel­kezésre nem állott A színdarab a bácskertesiek által átélt történet keretében megdöb­bentő realitással és páratlan készség­gel mutatta be az ottani magyarság fájó átéléseit, elpusztíthatatlan bizo­dalmát, reménykedéseit, és végül a visszatérés nagy örömeit. A nép egyszerű leányai, fiai előadása való­sággal elbűvölte a hallgatókat, akik lelkesen tapsolták meg az egyes szereplőket. Jő néhány volt köztük olyan, aki bármely színpadon meg­állná helyét. Az előadás után a lakosság ne­vében Kocsis László plébános, az ujdombóváriak költő-papja üdvö­zölte lelkes, szárnyaló beszéddel a bácskertesieket Ezután már csak a búcsuzkodás következett, mert a bács­kertesiek mint főldmives, kertész­kedő emberek siettek vissza a ré­szükre is bizonyára emlékezetes látogatás után a munkahelyre, az ő szabad magyar földjükre. A bucsuz- kodás, barátkozás bizony eltartott a- vonat hajnali indulásáig, ahová szá­mosán kísérték ki a bácskertesie­ket a közeli viszontlátás reményé­ben. A két község között a talál­kozások után szövődnek a barátság, a szeretet szálai. Magyar testvér — magyar testvérre talált. így van ez jól. Városi közgyűlés Szekszárd város szombaton dél­előtt vitéz Vendel István polgár- mester elnöklésével rendkívüli köz­gyűlést tartott. Napirend előtt a polgármester költői szavakkal ál­dozott gróf' Széchenyi István em­lékének, majd előterjesztették, hogy a MABI szekszárdi bérházát nem a kijelölt helyen, hanem az OTI székház mögött lévő déli homlok­zatú telken kívánja megépíteni. A közgyűlés ehhez hozzájárult, ki­kötve, hogy az épületnek 1942. évi augusztus elsején beköltözésre ké­szen kell lennie. Elfogadták a város háztartásának az 1941. évi pótköltségvetését, amely 35 % pótadóemelkedést jelent, majd hozzájárultak a városi gyümölcsös közti területének házikezelésbevéte- léhez és ahhoz, hogy ott városi konyhakert létesittessék. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a megtar­tott árverésen a palánkszigeti egyes, ingatlan parcellákat a kórház vette bérbe kataszteri holdanként 106 pengőért, mig a rózsamáli és bikási dűlő egyes parcelláinak árvevési eredménye 123 P kát. holdanként. A szekszárdi sertéshús- és zsir- hiány enyhítése érdekében tudo­másul vették a polgármesteri intéz­kedést, mely utasítja a járlatkezelőt, hogy a vágásra alkalmas hízott sertés járlatlevelét írja át és ne irá­nyítsa vidékre. Az itt hízott serté­seknek ugyanis itt kell maradniok. Végül a polgármester meleg sza­vakban méltatta a Gyöngyösre át­helyezett Medveczky János m. kir.

Next

/
Oldalképek
Tartalom