Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-09-24 / 69. szám
UHL Molyon. 69. szűm. teletel, 1961 szeptember 24. (innia) TOLNAHEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Sxcrkeazl6ségf és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési d 11: Egész évre __ 12 pengő || Félévre ________6 pengő Fe lelős szerkesztő BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1‘50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér, — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. — Uástkeresőknek 60 százalék kedvezmény Bankoknak és vállalatoknak 50 százalék felár. Takarék oskodlunk, gyűl lsünk! Apáink,testvéreink és fiaink halált- megvető bátorsággal küzdenek Európa keleti részében az uj Magyar- országért s az újjászervezett Európáért. Védik a kuliurát, amelyért ezer éven át véreztek elődeink, s amelynek kialakításában kivettük részünket. Az itthonmaradottaknak is meg kell vívni a csatát éppúgy, mint a harctéren levőknek. Az élet ezer kis vonatkozásában kell beleilleszkednünk abba a ne kitesz ülésbe, amely megteremti az uj Magyarországot, azt, amelyre épül a második ezerév boldogabb jövője. A nagy harc egyik legfontosabb tényezője a takarékosság, vagy jobban mondva az okosság minden téren. Minden fölöslegest le kell nyesegetni a háztartás számtalan vonatkozásában. Nem szabad pazarolni azt, ami csak úgy jut mindenkinek, ha az egyik magyar a másikra is gondol! El kell sajátítanunk a helyes beosztás művészetét nem azért, hogy skótok legyünk, hanem azért, hogy mindenkinek jusson és a jövőben is el legyünk látva. Ne feledjük el: a modern háború éppen arra irányul, hogy térdrekénysze- ritsék azokat, akik nem tudnak észszerűen gazdálkodni s helyesen beosztani. Az állam élete ezer és ezer apró sejtből áll, amelynek helyes életfunkciójától, takarékos működésétől függ a gazdasági élet szívóssága és a nemzet ellenálló ereje. — Erre épül fel a hadakozó front is. A hulladékok arra várnak, hogy összegyűjtve és feldolgozva ismét a gazdasági vérkeringésbe kerüljenek s mint uj áruk tegyék köny- nyebbé az életet. Hogy ruhával és fegyverrel lássák el harcoló katonáinkat. A vashulladékok például az egész élet vasszükségletének egy lényeges részét látják el. A múlt évben például hétezer vagon kovácsolt érchulladékot, egyezerkettőszáz öntött vashulladékot és hatszáz vagon fémhulladékot gyűjtöttek össze. Ez olyan óriási teljesítmény, hogy büszke lehet rá a magyar társadalom. Minden vagon vashulladékkal csökkentjük a vasérc behozatalának szükségletét, tehát növeljük az államgazdaság nyereményét és modern harcifegyvert adunk testvéreink kezébe, akik igy védekezni tudnak a gyilkos ellenséges fegyverekkel szemben. A mi hadiiparunk óriási feladatok elé állítja az országot. Ebből részt vállalunk, ha a különben hasznavehetetlen vashulladékot mentői előbb ennek az iparnak a rendelkezésére bocsátjuk. Minden kiló vassal növeljük a pengő vásárlóerejét, mert evvel nem engedjük ki pénzünket az országból és takarékoskodunk az idegen valutával, ami a pengő vásárlóerejét erősiti. így önmagunknak is szolgálatot teszünk. A textilhulladékok egy része pl. a pamut, szinte egyedüli pamutforrásunk ma, mert ezidőszerint semmiféle behozatal e téren nincs. Uj pamutanyag tehát csak abban az esetben áll rendelkezésre, ha a pamutanyagok hulladékát gyűjtjük, beszolgáltatjuk s azt feldolgozzák. A gyapjúból készült hulladékokkal majdnem ugyanígy állunk. A nagy- közönség talán nem is tudja értékelni annak jelentőségét, ha a textiláruk hulladékát kicsinyke kis fáradtsággal összegyűjti s átadja azt a gyűjtő szervnek. Ugyanez a helyzet a papírral. De másféle hulladékokat is gyüjtsünk össze, ha jelenleg még nem is veszik át. Lassan-lassan ezekre is sor kerül. A gyűjtés megszervezése nagy gonddal történjék. Az elgondolás az, hogy a gyűjtési kiadások a mi- | nimumra csökkenjenek, s a hulla- i dékot beszolgáltatók mentői többet kapjanak s a gyűjtéssel foglalkozóknak pedig kenyeret adjanak. Ne csüggesszen senkit, hogy esetleg még nincs alkalma átadni minden összegyűjtött hulladékot. Csak gyűjtse mindenki, amit csak alkalma van, mert mindenre sor kerül. A hatóságok mindent megtesznek, — hogy fokozatos ütemben majd a legkisebb tanyának is módja nyíljék arra, hogy könnyedén szolgáltassa be a gazdaságában és háztartásában lévő felesleges vas-, textil- és papírhulladékokat. Többet termelünk evvel a gyűjtögetéssel, mintha több bányát termelnénk ki s jobban óvjuk vele pénzünk értékét mintha arannyal erősitgetnénk, de katona- testvéreinket is jobban segítjük vele minden más segítségnyújtásnál. tlámyel közgyűlés n kistelemben Egyhangú választások lesznek a vármegye őszi közgyűlésén Folyó hó 20-án járt le a megürült tamási főszolgabírói és szolga- bírói állásokra kiirt pályázat határideje. Az eredmény szerint —mint azt lapunkkal illetékes helyen közölték — mindegyik állásra csak egy pályázó akadt: és pedig a tamási főszolgabírói állásra Hidasy Imre gyönki főszolgabíró, az ő helyére dr Szalay László tb. főszolgabíró dombóvári lakos, jelenleg tamási helyettes főszolgabíró, a dombóvári szolgabirói állásra dr Papp Tihamér vármegyei fogalmazó, a belügyminisztériumba berendelt tamási szolgabiró állására pedig dr Rumy Imre tb. szolgabiró nyújtotta be pályázati kérelmét. Mivel mind a négy pályázó egyedüli jelölt a megüresedett, illetőleg megüresedő állásokra, ennélfogva a választás valamennyi állásra, névszerinti szavazás mellőzésével, közfelkiáltással történik. így az őszi közgyűlés, melynek tárgysorozatán más különös érdeklődésre számottartó ügy sem szerepel, a mai nehézkes közlekedési viszonyokat is számba véve — látogatottság szempontjából nem igen fogja meghaladni a kisgyülések szokott forgalmát sem. Igaz, hogy nem is lenne kívánatos, ha a bizottsági tagok nagy számban jelennének meg, mert a vár- megyeház tanácstermében hónapokkal ezelőtt megkezdett tataro- zási munkák még nem fejeződtek be s ezért a közgyűlést — mint értesülünk — a kisteremben kell megtartani, melynek befogadóképessége igen korlátolt. Egy kultúrpolitikai kísérletről Irta: Major Imre Hóman Bálint nemrég fogadta a sajtó képviselőit, hogy velők az uj kultúrpolitikai törvény végrehajtási utasítását ismertesse. Szó volt a fő- igazgatóságok í hatáskörének korszerű kibővítéséről és megemlítette, hogy az alsóbb néposztályok előtt, illetve azoknak fiai előtt megnyitják a gimnáziumok kapuit. A lapok leközölték a miniszter beszédét, de egyik-másik kivételével nem emlékeztek meg arról, hogy ez a csendes „kapunyitás** esetleg igen fontos kultúrtörténeti dátum lesz a magyarság történetében. Egyelőre arról van szó, hogy az idei tanévben 100 tanulóval indul meg ez a kísérlet. A következő tanévben 250 tanulóval, „ami — mondotta Hóman Bálint — nyolc i év alatt 2000 uj, csupa tehetséges gimnazistát jelent**. Hogy mi lehetőségei vannak ennek a kezdetnek, arról sokat kellene beszélni és termékenyen vitázni, különösen olyan helyen, ahol a gimnázium befogadóképessége és a környék elhagyatottsága egyaránt lehetőséget nyújtanak ezen kísérlet rendszerré válására. A statisztika tükrében szemlélve, ez az évi 250 es létszám szinte jelentéktelen, mert ahonnan ők kikerülnek, annak a társadalmi réteg népiskolai fiútanulóinak mindössze 1% át teszi kis a nyolc év a^att befogadott 2000 tanuló pedig ugyan ezen réteg gimnáziumot járó fiainak csupán 2*5%-át. Ha pedig a gimnáziumok statisztikáját aszerint nézzük át, hogy a tanulóifjúsága milyen rétegből való és milyen százalék arányban szerepel, akkor szinte megdöbbentő, hogy ilyen óriási „válogatási készlethez** eddig miért is nem nyúltunk hozzá. Az 1939—40. tanévben az egész ország területén 72.800 gimnazista iratkozott be, (Szombatfalvy György statisztikája) tehát minden 1000 kereső lélekre átlagosan 16 gimnazista esett. Azonban amíg Budapesten 1000 kereső lélekre 34 gimnazista esik, addig az iskolától távollévő lakosságnak 1000 keresőjére csak 7, tehát a város ötször annyi gimnazistát ad, mint a vidék, pedig ez a vidék kb. 2,200.000 kereső népességet jelent és semmi okunk nincs kételkedni abban, hogy ezen hatalmas válogatási készletben ne lenne szintén 34 gimnazista, aki a nyolc osztályt sikerrel elvégezhetné. Ha pedig foglalkozási ágak szerint vizsgáljuk át Szombatfalvy statisztikáját, akkor kitűnik, hogy a nagybirtokos, bérlő, gazdatiszt és értelmiség a gimnáziumi tanulók 68'2%-át adja, mig a többi népesség 31'8%’át. — A két szélsőség itt a nagybirtokos és a földmives-nap- számos. Amíg az egyik végleten a 15.000-es létszám 1144 gimnáziumi tanulót ad, addig a másik végleten a 3,800.000-es létszám 894 tanulót. Ezek a puszta számok egymaguk- ban is beszédesek akkor, ha elismerjük azt, hogy a szellemi és erkölcsi képességek nincsenek társadalmi osztályhoz kötve, hanem ezek általános emberi értékek. Hóman Bálint hivatkozik a sárospataki és hódmezővásárhelyi példákra. A sárospataki az előbbi, de mind a két református intézetben annyira uj a kísérlet, hogy a jövőre semmi következtetést vonni nem lelhet, de az a tény, hogy pl. Hódmezővásárhely 36.000 főnyi tanyavilágából évente 16—18 tanulót vesznek föl, ami egy országos átlagnak megfelelne, ez a tény már magában biztosíték arra, hogy itt túlméretezés, vagy a színvonal rovására való céltalan diplomaajándékozás nem fog történni s minden remény megvan arra, hogy a_ gimnázium az maradjon ami a célja és rendeltetése: a képességekkel megáldottak iskolája és nem az „elégségesekké kegyelmezett elégteleneké**. A megszerzett diploma igazi nemességlevél lesz. Amit azután külön meg kell említeni ezen gyermekek gimnáziumba való fogadásával kapcsolatosan, ez a képességvizsga. Azt a tanári felvételi bizottságot nem érdekli a gyermek társadalmi hovátartozása, szülői összeköttetései, sőt a tudása sem, hanem pusztán a képességei; tehát egyéni biztosságérzet és magatartás, világos és szabatos kifejezési képesség, logikus gondolkodni tudás, sorrendi értékelés, lényegkeresés, valóságértékelés stb. csupa olyan dolgok, amelyek a „diplomás Egyes szám ára 12 fillér
