Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-08-13 / 60. szám
4 T0LHME6YEI DJSlfl 1941 augusztus 13. aranylapokat kell, hogy szenteljen a lelkésznek, aki a bombázás legrémesebb óráiban biciklire fiit és az Oitáriszentséggel azokhoz sietett, akik közel állnak a szivéhez és aki* két a halál aratásának e szörnyű óráiban megáldoztatott... Mindazt, ami e fiatal magyar lelkész körfii történt Belgrádban virágvasárnapján, mi már úgy nevezzük: a beU grddi legenda ... ... A legenda valóság volt... Gloria in exceísis Deo ... Paál Jób. Közigazgatási Bizottság Tolnavármegye Közigazgatási Bizottsága vitéz Madi Kovács Imre főispán elnöklete alatt folyó hó 12- én délelőtt a vármegyeháza kistermében tartotta augusztus havi ülését, amelyen a hivatalvezető és hivatalos előadó tagokon kivül résztvet- tek: dr Bernáth Béla, Döry Frigyes, báró Fiáth Tibor, Gőzsy Géza, báró Jeszenszky József, báró Schell József, Tolnay-Knefély Ödön és Vértesy György választott bizottsági tagok. A főispán megnyitóját követően az egyes közigazgatási ágazatok vezetői adták elő jelentéseiket, amelyekhez elsőnek Döry Frigyes szólt hozzá és a közutak fenntartásával kapcsolatban rámutatott azokra a szállítási nehézségekre, amelyek miatt a kőanyagok vagy nem, vagy csak igen késedelmesen juthatnak a fenntartandó és javítandó utakra. A késedelmeket részben a waggonhiány okozza, részben pedig az, hogy a fuvarosok a nehéz munkát végző lovaik számára nem kapnak kellő abrakot. Kérte, hogy az állandóan vármegyei útépítő kőanyagszállitással foglalkozó fuvarosok lovai a katonai bevonulásoktól mentesittessenek (mert ily rendelkezés nélkül a fuvarosok nem mernek megfelelő lovakat vásárolni) és hogy e lovak részére az abrakszükséglet kielégítő mennyiségben biztosittassék. • Báró Schell József csatlakozott a felszólaláshoz, kiemelve, hogy fuvarost csak úgy lehet kapni, ha a munkaadó a lovak részére az abrakot természetben rendelkezésre bo- csájtja. Szongolt Edvin alispán a felszólalásokra válaszolva közölte, hogy a közúti kőanyagok elszállítását a waggonhiány akadályozta. Az abrakkérdés megoldásánál a főispán segítségét fogja kérni és ígéretet tett arra is, hogy az állandó fuvarosok lovainak a katonai igénybevétel alól való mentesítését a közérdekre való tekintettel meg fogják kísérelni. Vitéz Madi Kovács Imre főispán ezt követően az abraktakarmány kiutalás kérdéséről tájékoztatta a bizottságot. Báró Schell József a közegészségügyi jelentéshez szólt hozzá és megnyugtató felvilágosító választ kapott Dr Bernáth Béla az államépité- szeti hivatal jelentésével kapcsolatosan a kőlesdi Sárviz-hid lejárójának és feljárójának a munkájáról szólt, majd felemlítette, hogy a hid mellett nagy költséggel egy teljesen felesleges vízáteresztőt építettek. Ha az építés engedélyezését megelőző helyszíni bizottságba meghívták volna a községi elöljáróságot, ezt a jelentős kiadást meg lehetett volna takarítani. A hid ellenfalát a régi alapokra hibásan építették rá és emiatt most a híd maga lóg, mert az építkezés nem megfelelő. A hid alatt maradt két munka állvány cölöp a Sárvíz medrében gátolja a tutajozást és a hajózást és a régi Sárviz-hidnak a vízbe bedobált nagyméretű kőmaradványai feliszapolással fenyegetve szinte hajózási akadályt képeznek. Szongott Ednvin alispán dr Bernáth felszólalására válaszolva közölte, hogy ő maga már két hónaja észrevette a Sárvíz hid repedéseit, amelyek ügyéről jelentést tett a minisztériumnak, amely máris megállapította, hogy a tervezésnél hiba nem történt. A kereskedelmi minisztérium hidosztályának egyik vezető mérnöke éppen most is kint van a helyszínen, ahol a hid állapotát tanulmányozza. A hibát a legnagyobb valószínűség szerint a vállalkozó követte el, aki azért anyagilag is felelős. A nagy költségű áteresz fenntartásához a kultúrmérnöki hivatal ragaszkodott és a hajózást gátló pilótát és egyéb akadályokat el fogják távolítani, végzi felvilágosítását az alispán. Dr Bernáth Béla megköszönte az alispán válaszát, majd Morvay László tb. főjegyző útügyi előadó azt közölte, hogy a kölesdieknek a helyszíni tárgyalásról való elmaradása nem a törvényhatóság hibájából történt. Tolnay-Knefély Ödön a burgonyaelosztás zavarait tette panasz tárgyává és kérte a főispán intézkedését, hogy kellő számú fuvarlevél álljon a szállítók rendelkezésére. Beszélt a cement hiányról is, amelyet nagyon érez a mezőgazdasági lakosság. Intézkedést kért arra, hogy a gyárak többezer vagon cementkészletét vasúti járművek hiányában közúti kocsikkal is lehessen fuvaroztatni. Dr Bernáth Béla a termésátlag kimutatására és bejelentésére kiadott nyomtatványok hibás szerkesztését panaszolta. Nincs ugyanis ezekben a kimutatásokban rovat a születendő állatok eltartásához és felneveléséhez szükséges abrak elő- irányozására. Ha nincs rovat, nem is engedélyezik az e célra szükséges abrakot, már pedig igy az olyannyira szükséges és fontos állat- tenyésztést fokozni nem lehel. Félő, hogy a gazdaságok programmja emiatt felborul. Vitéz Madi Kovács Imre főispán | megnyugtató válasza után a plenáris l ülés bezárult és lefolytatták az al- bizottsági tárgyalásokat. A munkáskérdések törvényes rendezése Az iparügyi kormányzat a lezáruló gazdasági év alkalmával ősz- szefoglaló jelentést adott ki, amely részben a múltnak a munkájáról számol be, részben pedig a jövő terveibe ad bepillantást. A jelentés szerint 1940 júliusától 1941 junius hó végéig 19 határozat és 10 rendelet gondoskodott az egész szellemi életet, múltat, jelent és jövőt egyetlen hatalmas szintézisbe foglaló tudós: egyetemes. Van egy vezérfonala tudásának és érdeklődésének: az ember, a humánum. „Az ember primitiv lény, de az állat még primitívebb. Nem állatot kívánok, nem is embert I Többet". Hisz a harcban, „mely szüli a vágyat a békére", hisz Istenben: „Hang vagyok az ő szájában", hiszi, hogy a „hit az élet ereje... Mi tart fönn ? mi a gyökér, mely nem szakad el ?, mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel/ Hisz abban akad „több mint minden emberi". Tudása nem összehasonlítható. Nincs mása a mi korunkban. Neki nincs a földön ismeretlen terület. Irodalom, tudomány: ő mindenhol otthon van. Egy kicsit ő is Dante. A mi korunk Dantéja. Irodalomtörténete páratlan a világ- irodalomban is. Mindig az ormokon jár, az emberi haladás ormain és lép országokon, kultúrákon át, ahogyan a fejlődés útját követi. Hiszi és vallja, hogy az irodalom fejlődése egyetemes, egyetlen vonal amely zeg-zugon vezet népeken, kultúrákon keresztül az ősidőktől t napjainkig. Néha mintha megszakadnának a szálak, nincs folytatás, megállás az „isteni menet", de Babits utána jár s visszakőti a magánosán elinduló uj szálakat a régiekhez. Ismeri az ó-görög nyelv sok és finom dialektikai eltéréseit s igy a saját nyelvén beszél Homerossal, Aristophanessel, Enripidessel és a többiekkel. Úgy tud latinul, mint Catullus vagy Virgilius. Dantet olaszul, Dickenst, Poet, Wildet angolul, Goethét, Nietzschei németül, Verlaint, Rimbaudot franciául, Tolsztojt, Dosztojevszkit oroszul olvassa. Nemcsak a mi mértékünkkel mért mérhetetlen anyagot tud fölszivni magába, hanem azok szellemeit vissza is tudja sugározni. Sokszor szinte elképedünk ahogy az intiuició csodás világosságánál vezet bennünket. Belefáradunk a szemléletbe, pedig ő fáradhatatlanul magyaráz, fogja a kezünket, vezet s mi ellankadva, sántítva követjük csak szellemét, pedig csak az ő útja a töretlen ut, a fáradságos. Lírája finom és elegáns. Eleinte játékos, kabalás, később mély titkokat kereső, megindító. „Szavai szinte megolvadnak mint a cukor", l mint ahogyan ő irta CatullusróL „öntött szavak, kik egyre olvadób- hak" mint ahogy Ady irta azt Babits szavairól. Halálával egy hősi korszak uj fejezete zárult le. Irodalma akkora sem lesz most tán, mint amilyen kevés ma Ady-é, de a mai idők a tettek, az akarat ideje s nem a szemlélődéseké, elmélkedéseké. A mai világégés után fogunk hozzájuk visszatérni és kutatni a szálakat, amelyen korunk fölé emelkedtek. Akkor fognak ők feltámadni és csak akkor fog belénkvilágosodni az, hogy az eljövendő uj világban ők már akkor otthonosak voltak, amikor mi még mindég feszengtünk uj köntöseinkben. Finom lírája tovább fog fülünkbe csengeni örökélefüen, meg nem unhatóan és el nem mulóan: „Csak te borulsz rám Asszonyi jóság Mint letört karóra A rózsák... Kidőlt a szépművü rózsakaró. A dús virágú rózsatő meghajol uj terhe alatt. Ave atque vale! Major Imre. a legkisebb munkabérek megállapításáról, illetve bevezetéséről. Ide tartozik a munkabérek kétszeri felemelése is. A kormányzat 1940 októberében rögzítette a munkabéreket és először 7, majd később 8, összesen 15 százalékos pótlékot irt elő. Ezt a pótléket mind a tényleges bérek, mind a megállapított legkisebb bérek után fizetni kell A gyermeknevelési pótlékot az iparügyi kormányzat a visszacsatolt keleti és erdélyi területekre 1940 szeptember elsejével, a visszacsatolt Délvidékre pedig 1941 május 1-ével terjesztette ki. Gyermeknevelési pótlékra, a Délvidéket nem számítva, 19 millió pengőt fizettek ki. — Az ugyancsak családvédelmi szempontokat szolgáló utazási kedvezményeket a múlt évben 124.9000 munkás, mintegy negyedmillió hozzátartozójával vette igénybe a fizetéses szabadsággal kapcsolatban. Az iparügyi minisztérium munkálatainak középpontjában a munkaközvetítés államosításának kérdése áll. Az előkészítés megtörtént; most végzik a személyzet kiegészítését és átképzését, megtörténtek az előkészületek a munkaközvetítő székház építésére, elkészült és az országgyűlés elé kerül a munkaközvetítésre vonatkozó törvényjavaslat is. A munkaviszonyt érintő rendelkezések hatékonyabb ellenőrzésére országos munkaügyi felügyelőséget szerveznek meg. Ugyanígy a fontosabb munkakört betöltő ipari és kereskedelmi
