Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-04-12 / 28. szám

TOLNMEŰYEI DJSlß Bárdossy László minisz­terelnök és külügy­miniszter emelkedett szólásra. Mai első hivatalos megjelenésem a Magyar Élet Pártjában — mon­dotta — a szó igazi és nem poli- politikai értelmében vett bemutatko­zás. Mégis már most a barátság jogán fordulok hozzátok, mert meg* győződékem, hogy az azonos célok, feladatok, az azok teljesítésére vo­natkozó azonos felfogás fegyvertár­sakká és barátokká avat bennünket. Amikor a múlt hét tragikus csü­törtökén a Kormányzó Ur Őfőtnél- tósága azt a kívánságát fejezte ki, hogy a megárvult kormány veze­tését én vegyem át, megvallom, ne­héz belső lelki küzdelmek után csak azért tudtam magamat erre elhatá­rozni, mert úgy éreztem, hogy a Kormányzó Ur Őfőméltósága pa­rancsának eleget tenni, különösen az adott pillanatban, kötelességem. Tisztában voltam azonban azzal, hogy a nekem szánt feladatot csak akkor vállalhatom, ha számíthatok azon tényezők támogatására, ame­lyek a zavartalan továbbkormány- záshoz feltétlonül szükségesek. Mindenekelőtt is nagy halottunk kipróbált, kiváló munkatársainak további együttműködését kívántam biztosítani és itt a párt előtt úgy érzem, hogy újból kötelességem megköszönni nekik, hogy önzetle­nül, minden személyes szempontot félretéve, rendelkezésre bocsátották nagy tapasztalatukat, képességüket, személyi értéküket azért, hogy a kormány politikája és munkája tö­retlenül az eddigi szellemben és irányban változatlanul haladhasson tovább. (Hosszantartó lelkes éljen­zés és taps.) Második teendőm az volt, amiről a párt elnöke már beszámolt, be­jelentettem belépésemet a pártba annak tudatában, hogy a kormány politikájának alapja s a nemzet egye­teméhez való kapcsolata ez a párt és a párt-alkotmánynak értelmében amiként szívesek voltatok ezt elha­tározástokkal is szentesíteni, a párt vezetését ezennel átveszem. (Újból kitörő hosszantartó éljenzés és taps.) Köszönöm azt az előlegezett bi­zalmat, szeretetet és meleg szava­kat, amelyeket az elnök ur hozzám intézni szives volt. Méltóztassatok meggyőződve lenni, hogy ugyanazzal a melegséggel, amely ebből a teremből felém árad, ugyanazzal a szeretettel, bizalom­mal fordulok a párthoz és a párt minden tagjához. Becsülettel rögtön meg kell mondanom, hogy különö­sen az első időkben nem lesz mó­dom arra, hogy magával a párttal sokat foglalkozzam. A miniszter- elnökség vezetésén kívül a külügy­minisztérium vezetéséMs meg kel­lett tartanom. Nem kell magyaráz­nom, hogy ezekben a pillanatokban miért, de odafönt a várbeli hivatali szobában a helyem, azok mellett a telefónok mellett és annak az appa­rátusnak közvetlen közelében, amely* 4 | nek felhasználására, munkábaveté* | sére szükség van. E távollétem | azonban nem jelenti azt, hogy szel* j lemben nem leszek itt, hogy nem akarok állandó kapcsolatot tartani a párttal és a párton keresztül a nemzet egyetemével. Mert ismétlem: a pártban a nemzet egyetemével való kapcsolat tényezőjét látom. A parlamentben az alkotmányos szokásoknak {megfelelően bemutat­kozom és ismertetem a kormány programját. Hangsúlyozom, hogy ez a politika mindenben nagy ha­lottunk szellemi örökségének végre­hajtása. Nem győzöm eléggé ki­emelni, hogy tragikus halála ennek a politikának irányán semmit, egy hajszálnyit sem változtat. Ne enged­jétek magatokat megtéveszteni sem­miféle politikai praktikától, amely misztikumot akar teremteni e tragi* kus halál körül. A kormány politikája változatlanul Teleki Pál szellemében halad to« vább. Azokat a problémákat illetőleg, amelyekkel ma szembenézünk, ő mutatta meg az utat és a megoldás módját. Mi csak ezt követjük, semmi mást. Mihelyt módom lesz rá, közétek jövők és mindnyájatokkal külön- külön beszélek azokról a problé­mákról, amelyek kerületetek prob­Az ország s az egész világ ma­gyarságának mély részvéte, mellett temették el gróf Teleki Pált, Ma­gyarország tragikusan elhunyt nagy miniszterelnökét. Az ébenfakoporsót vasárnap reg­gel ravatalozták fel az Országháza kupolacsarnokában s mellé 4 kan­deláber máglyát, közel száz szál gyertyát állítottak s a ravatal előtt 14 bársonypárnán helyezték el a nagy halott bel és külföldi kitün­tetéseit. A koporsóra elsőnek a miniszterelnök özvegyének Bissin- gen Nippenburg Johanna grófnő­nek halványlila orgonavirágokból kötött hatalmas koszorúját tette le fia : Teleki Géza gróf. A Kormányzó Ur szárnysegéde pálmaágakból és babérlevelekből font koszorút he­lyezett a ravatalra ezzel a felírással: Felejthetetlen munkatársának, Ma­gyarország Kormányzója. A cser­készek szeretett főcserkészük ko­porsójára, árvalányhajból és vadvi­rágból kötött nagy koszorút vittek. Egymásután érkezett azután Erdély, Kárpátalja, Hitler német vezér, a japán császár, Boris bolgár cár» Mussolini olasz miniszterelnök, a miniszterek s a közéleti vezetőem­berek rengeteg koszorúja. A sok élő rózsa és szegfű illata megtöltötte a fényárban úszó kupolacsarnokot. A nagyközönség déltől kezdve zarándokolhatott a ravatalhoz s sok | tizezer fájdalmas szivü, könnyező i magyar vonult el az alabárdos pa- • lotaőrök közt állt koporsó előtt, I lémáit jelentik. Adjatok erre időt. Isten áldását kérem együttes mun­kánkhoz. A miniszterelnök után Krúdy Ferenc beszélt. A párt nevében köszönetét mondott a miniszterelnöknek. A párt ragaszkodásáról és hűségéről biz­tosította. Hangsúlyozta, hogy a párt tisztában van a mai súlyos időkben rá váró feladatokkal és készséggel vállalja őket. Hűen, kitartással, be­csülettel, tisztességgel kívánja telje­síteni a feladatokat. Ez a párt ho­mogénebb és összetartóbb mint bár­mikor, bármilyen ideológiai elődje volt. Hűséggel áll azokon a fronto­kon, amelyeket a nemzet további energiakifejtésének kötelessége jelöl ki neki. Bármilyen vihart is kell megérnünk, a miniszterelnök és kormánya nyugodtan alapíthatja a pártra a maga bölcs felelősségér­zettel vezetett politikáját. Mert a párt mindig biztos alapja lesz a nemzeti öntudatnak, a nemzeti elit kötelességtudatának s mindazoknak a kormányzati cselekményeknek, amelyekkel a mai nehéz időkön eredményesen át lehet vezetni a nemzetet. A párt nagy helyesléssel és tet­széssel fogadta Krúdy Ferenc sza­vait. A parlamenti pártértekezlet vitéz Lukács Béla zárószavaival véget ért. melyben zsinóros magyar ruhában feküdt a megboldogult nagy magyar államférfi. A nagy temetés hétfőn délelőtt 10 órakor folyt le országos ünnep­ség keretében, melyen a Kormányzó Úrral az élükön megjelentek az or­szág vezetőemberei, ja baráti álla­mok kiküldöttei s az Országháza előtt rengeteg meghatott szivü férfi és nő szorongott. $f Az egyházi szertartás után, egye­dül Bárdossy László miniszterelnök mondott beszédet: — Fájdalomtól összetörve mon­dunk Neked utolsó Istenhozzádot gróf Teleki Pál, — mondotta töb­bek közt, egy nemzet nevében, me­lyet annyira szerettél. Mennyi mun­kát, tudást, önemésztő tépelődést, tervet és sikert rejt e koporsó, mely­nél oly nehéz vigasztalást találni. Mégis fel kell emelni fejünket, fel kell szárítani a könnyeinket, hogy ne csak a halált lássuk, hanem a dicső életet, amely azt megelőzte. Azután búcsúbeszédében rávilá­gított gróf Teleki Pál életére, mely csupa nemzetéért való munka és áldozat volt s minden magyar sor­sát magáénak érezte. Nagyrészben az ő apostoli munkálkodásának ér­deme a trianoni országcsonkitás elleni küzdelem eddigi sikere. Nem­csak miniszterelnöke, hanem egy­ben tanítómestere volt az országnak, aki a magyarság lelki és erkölcsi megújulását hirdette s hazája iránti önzetlen szeretetéről beszédes bi­Eltemették gróf Teleki Pált J zonyságot tett Erdély felszabadulás sakor, amikor felszabadult ősi kas­télyát és birtokát a nemzetnek aján­dékozta. Végül az Operaház zenekara gyászindulót játszott s a nagy ál­lamférfit kikisérték a Kerepesi te­metőbe. Húsvéti ének Bimbófakadásos szép húsvéti reggel, Köszönitek ájtatos, zsolozsmás énekkel, Nagypéntek bús éjét áttörte a hajnal: Feltámadást zengünk imádságos ajkkal Ünnepi harangszó tölti be a lelkünk, Feltámadt Krisztus adj békességet nekünk. A sok kin és bánat víg örömre váljon, Gyümölcs mosolyogjon zöldleveles ágon. Atlelujás, dalos, szent húsvéti hajnal, Sötét bűnök átkát vond be pirkadattal; Szűztiszta palástod terítsd sebeinkre: Aranymosoly hulljon minden fájó szívre. Kálváriás ütünk ibolya hímezze, Áldott jóság-kéz legyen mindenki keze, S a dús meleg tenyér simogatva áldja Azt, aki elhagyott, aki szegény s árva. Golgota-járásunk érjen immár véget, Ajkunkon buzogjon hálaadó ének, Magyar a magyart szent örömmel köszöntse; S húsvét-szeretetben forrjon végre össze l Gáncsov Károly. „Aki engem követ, nem jár sötétségben“, a* 8. 12.) ’ A vershez az indítékot Pongrácz Lajosnak tárcáik* bél halála után előkerült iiás adta. Ebben minden tettét, szavát, gondolatát Jézus Szentséges Szivének •jánlta a magyar intelligencia hitbeli közömbösségéért és a Regnum Marianum megvalósulásáért. A bátaszéki Kaszinó által rendezett Pongrác-emlék- esten előadta kénosi Sándor Mána. Az ismeretlen puszták távolából jött egy nép s hű szívében hordozott egy tiszta eszmét. Küzdött, pusztult érte s nem törték meg a véres ostromok. Az eszme volt; a szent Hazát szeretni, a szentistváni, ősi gondolat, mely ezer éve dobbanó szivekkel öleli át a Kárpát-ormokat. Ez szórta tele hős csillagcsodákkal századokon át a magyar eget; s a keresztvivés édes szellemében megihlette a magyar lelkeket. Az eljövendő századok hatalmas, égbetörő boltivei alatt ragyogjon végig a Szent Kereszt fénye, amerre népűnk élete halad 1 Tüzes vércseppek, kipattanó szikrák gyújtsák lángra most is a lelkeket I Lobogjon népek sötét éjjelében a mi útunk, mint szent fáklyásmeneti Zúgjon hozsánna I Zengjen hálaének I Égi kincseket osztogat nekünk az Ur kegyelme s évezredek óta mindent mindent Néki köszönhetünk 1 Nincs pillanat, melyben ne volna gondja, minden parányra, mely él és mozog, szenved, örül — és mig közömbös arccal csodák közt jársz, — tán meg sem gondolod 1 Lelked közömbös, szürke rabruhában, Bűnt-bűnre hordasz, — nőnek a hegyek szeszélyes, sziklás, szirtes tornyai s meghasogatják hívő, kék eged. Szent kegyelmeddel nyisd meg a szemünk I Lássuk meg népünk s önmagunk hibáit I Ki nem írt erdőt: szálkát és gerendát különbség nélkül, — nem magyar! csak ámít! Ember I Magyar vagy I Minden porcikád e rögből sarjadt I Nines porszemnyi sejted, — mely nem e földből újult, éledett; 8 1® gőggel, daccal mindezt elfelejted I ? Ébredj I Akármit mond a többi gyáva, te lépj az eszmék tiszta magasába I Légy Jézus Űré tettben és beszédben, — ; kik Őt követik tettel, szívvel, szóval: nem botorkálnak sohasem sötétben I Gimesi József, 1941 április 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom