Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-04-12 / 28. szám
TOLNMEŰYEI DJSlß Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszter emelkedett szólásra. Mai első hivatalos megjelenésem a Magyar Élet Pártjában — mondotta — a szó igazi és nem poli- politikai értelmében vett bemutatkozás. Mégis már most a barátság jogán fordulok hozzátok, mert meg* győződékem, hogy az azonos célok, feladatok, az azok teljesítésére vonatkozó azonos felfogás fegyvertársakká és barátokká avat bennünket. Amikor a múlt hét tragikus csütörtökén a Kormányzó Ur Őfőtnél- tósága azt a kívánságát fejezte ki, hogy a megárvult kormány vezetését én vegyem át, megvallom, nehéz belső lelki küzdelmek után csak azért tudtam magamat erre elhatározni, mert úgy éreztem, hogy a Kormányzó Ur Őfőméltósága parancsának eleget tenni, különösen az adott pillanatban, kötelességem. Tisztában voltam azonban azzal, hogy a nekem szánt feladatot csak akkor vállalhatom, ha számíthatok azon tényezők támogatására, amelyek a zavartalan továbbkormány- záshoz feltétlonül szükségesek. Mindenekelőtt is nagy halottunk kipróbált, kiváló munkatársainak további együttműködését kívántam biztosítani és itt a párt előtt úgy érzem, hogy újból kötelességem megköszönni nekik, hogy önzetlenül, minden személyes szempontot félretéve, rendelkezésre bocsátották nagy tapasztalatukat, képességüket, személyi értéküket azért, hogy a kormány politikája és munkája töretlenül az eddigi szellemben és irányban változatlanul haladhasson tovább. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Második teendőm az volt, amiről a párt elnöke már beszámolt, bejelentettem belépésemet a pártba annak tudatában, hogy a kormány politikájának alapja s a nemzet egyeteméhez való kapcsolata ez a párt és a párt-alkotmánynak értelmében amiként szívesek voltatok ezt elhatározástokkal is szentesíteni, a párt vezetését ezennel átveszem. (Újból kitörő hosszantartó éljenzés és taps.) Köszönöm azt az előlegezett bizalmat, szeretetet és meleg szavakat, amelyeket az elnök ur hozzám intézni szives volt. Méltóztassatok meggyőződve lenni, hogy ugyanazzal a melegséggel, amely ebből a teremből felém árad, ugyanazzal a szeretettel, bizalommal fordulok a párthoz és a párt minden tagjához. Becsülettel rögtön meg kell mondanom, hogy különösen az első időkben nem lesz módom arra, hogy magával a párttal sokat foglalkozzam. A miniszter- elnökség vezetésén kívül a külügyminisztérium vezetéséMs meg kellett tartanom. Nem kell magyaráznom, hogy ezekben a pillanatokban miért, de odafönt a várbeli hivatali szobában a helyem, azok mellett a telefónok mellett és annak az apparátusnak közvetlen közelében, amely* 4 | nek felhasználására, munkábaveté* | sére szükség van. E távollétem | azonban nem jelenti azt, hogy szel* j lemben nem leszek itt, hogy nem akarok állandó kapcsolatot tartani a párttal és a párton keresztül a nemzet egyetemével. Mert ismétlem: a pártban a nemzet egyetemével való kapcsolat tényezőjét látom. A parlamentben az alkotmányos szokásoknak {megfelelően bemutatkozom és ismertetem a kormány programját. Hangsúlyozom, hogy ez a politika mindenben nagy halottunk szellemi örökségének végrehajtása. Nem győzöm eléggé kiemelni, hogy tragikus halála ennek a politikának irányán semmit, egy hajszálnyit sem változtat. Ne engedjétek magatokat megtéveszteni semmiféle politikai praktikától, amely misztikumot akar teremteni e tragi* kus halál körül. A kormány politikája változatlanul Teleki Pál szellemében halad to« vább. Azokat a problémákat illetőleg, amelyekkel ma szembenézünk, ő mutatta meg az utat és a megoldás módját. Mi csak ezt követjük, semmi mást. Mihelyt módom lesz rá, közétek jövők és mindnyájatokkal külön- külön beszélek azokról a problémákról, amelyek kerületetek probAz ország s az egész világ magyarságának mély részvéte, mellett temették el gróf Teleki Pált, Magyarország tragikusan elhunyt nagy miniszterelnökét. Az ébenfakoporsót vasárnap reggel ravatalozták fel az Országháza kupolacsarnokában s mellé 4 kandeláber máglyát, közel száz szál gyertyát állítottak s a ravatal előtt 14 bársonypárnán helyezték el a nagy halott bel és külföldi kitüntetéseit. A koporsóra elsőnek a miniszterelnök özvegyének Bissin- gen Nippenburg Johanna grófnőnek halványlila orgonavirágokból kötött hatalmas koszorúját tette le fia : Teleki Géza gróf. A Kormányzó Ur szárnysegéde pálmaágakból és babérlevelekből font koszorút helyezett a ravatalra ezzel a felírással: Felejthetetlen munkatársának, Magyarország Kormányzója. A cserkészek szeretett főcserkészük koporsójára, árvalányhajból és vadvirágból kötött nagy koszorút vittek. Egymásután érkezett azután Erdély, Kárpátalja, Hitler német vezér, a japán császár, Boris bolgár cár» Mussolini olasz miniszterelnök, a miniszterek s a közéleti vezetőemberek rengeteg koszorúja. A sok élő rózsa és szegfű illata megtöltötte a fényárban úszó kupolacsarnokot. A nagyközönség déltől kezdve zarándokolhatott a ravatalhoz s sok | tizezer fájdalmas szivü, könnyező i magyar vonult el az alabárdos pa- • lotaőrök közt állt koporsó előtt, I lémáit jelentik. Adjatok erre időt. Isten áldását kérem együttes munkánkhoz. A miniszterelnök után Krúdy Ferenc beszélt. A párt nevében köszönetét mondott a miniszterelnöknek. A párt ragaszkodásáról és hűségéről biztosította. Hangsúlyozta, hogy a párt tisztában van a mai súlyos időkben rá váró feladatokkal és készséggel vállalja őket. Hűen, kitartással, becsülettel, tisztességgel kívánja teljesíteni a feladatokat. Ez a párt homogénebb és összetartóbb mint bármikor, bármilyen ideológiai elődje volt. Hűséggel áll azokon a frontokon, amelyeket a nemzet további energiakifejtésének kötelessége jelöl ki neki. Bármilyen vihart is kell megérnünk, a miniszterelnök és kormánya nyugodtan alapíthatja a pártra a maga bölcs felelősségérzettel vezetett politikáját. Mert a párt mindig biztos alapja lesz a nemzeti öntudatnak, a nemzeti elit kötelességtudatának s mindazoknak a kormányzati cselekményeknek, amelyekkel a mai nehéz időkön eredményesen át lehet vezetni a nemzetet. A párt nagy helyesléssel és tetszéssel fogadta Krúdy Ferenc szavait. A parlamenti pártértekezlet vitéz Lukács Béla zárószavaival véget ért. melyben zsinóros magyar ruhában feküdt a megboldogult nagy magyar államférfi. A nagy temetés hétfőn délelőtt 10 órakor folyt le országos ünnepség keretében, melyen a Kormányzó Úrral az élükön megjelentek az ország vezetőemberei, ja baráti államok kiküldöttei s az Országháza előtt rengeteg meghatott szivü férfi és nő szorongott. $f Az egyházi szertartás után, egyedül Bárdossy László miniszterelnök mondott beszédet: — Fájdalomtól összetörve mondunk Neked utolsó Istenhozzádot gróf Teleki Pál, — mondotta többek közt, egy nemzet nevében, melyet annyira szerettél. Mennyi munkát, tudást, önemésztő tépelődést, tervet és sikert rejt e koporsó, melynél oly nehéz vigasztalást találni. Mégis fel kell emelni fejünket, fel kell szárítani a könnyeinket, hogy ne csak a halált lássuk, hanem a dicső életet, amely azt megelőzte. Azután búcsúbeszédében rávilágított gróf Teleki Pál életére, mely csupa nemzetéért való munka és áldozat volt s minden magyar sorsát magáénak érezte. Nagyrészben az ő apostoli munkálkodásának érdeme a trianoni országcsonkitás elleni küzdelem eddigi sikere. Nemcsak miniszterelnöke, hanem egyben tanítómestere volt az országnak, aki a magyarság lelki és erkölcsi megújulását hirdette s hazája iránti önzetlen szeretetéről beszédes biEltemették gróf Teleki Pált J zonyságot tett Erdély felszabadulás sakor, amikor felszabadult ősi kastélyát és birtokát a nemzetnek ajándékozta. Végül az Operaház zenekara gyászindulót játszott s a nagy államférfit kikisérték a Kerepesi temetőbe. Húsvéti ének Bimbófakadásos szép húsvéti reggel, Köszönitek ájtatos, zsolozsmás énekkel, Nagypéntek bús éjét áttörte a hajnal: Feltámadást zengünk imádságos ajkkal Ünnepi harangszó tölti be a lelkünk, Feltámadt Krisztus adj békességet nekünk. A sok kin és bánat víg örömre váljon, Gyümölcs mosolyogjon zöldleveles ágon. Atlelujás, dalos, szent húsvéti hajnal, Sötét bűnök átkát vond be pirkadattal; Szűztiszta palástod terítsd sebeinkre: Aranymosoly hulljon minden fájó szívre. Kálváriás ütünk ibolya hímezze, Áldott jóság-kéz legyen mindenki keze, S a dús meleg tenyér simogatva áldja Azt, aki elhagyott, aki szegény s árva. Golgota-járásunk érjen immár véget, Ajkunkon buzogjon hálaadó ének, Magyar a magyart szent örömmel köszöntse; S húsvét-szeretetben forrjon végre össze l Gáncsov Károly. „Aki engem követ, nem jár sötétségben“, a* 8. 12.) ’ A vershez az indítékot Pongrácz Lajosnak tárcáik* bél halála után előkerült iiás adta. Ebben minden tettét, szavát, gondolatát Jézus Szentséges Szivének •jánlta a magyar intelligencia hitbeli közömbösségéért és a Regnum Marianum megvalósulásáért. A bátaszéki Kaszinó által rendezett Pongrác-emlék- esten előadta kénosi Sándor Mána. Az ismeretlen puszták távolából jött egy nép s hű szívében hordozott egy tiszta eszmét. Küzdött, pusztult érte s nem törték meg a véres ostromok. Az eszme volt; a szent Hazát szeretni, a szentistváni, ősi gondolat, mely ezer éve dobbanó szivekkel öleli át a Kárpát-ormokat. Ez szórta tele hős csillagcsodákkal századokon át a magyar eget; s a keresztvivés édes szellemében megihlette a magyar lelkeket. Az eljövendő századok hatalmas, égbetörő boltivei alatt ragyogjon végig a Szent Kereszt fénye, amerre népűnk élete halad 1 Tüzes vércseppek, kipattanó szikrák gyújtsák lángra most is a lelkeket I Lobogjon népek sötét éjjelében a mi útunk, mint szent fáklyásmeneti Zúgjon hozsánna I Zengjen hálaének I Égi kincseket osztogat nekünk az Ur kegyelme s évezredek óta mindent mindent Néki köszönhetünk 1 Nincs pillanat, melyben ne volna gondja, minden parányra, mely él és mozog, szenved, örül — és mig közömbös arccal csodák közt jársz, — tán meg sem gondolod 1 Lelked közömbös, szürke rabruhában, Bűnt-bűnre hordasz, — nőnek a hegyek szeszélyes, sziklás, szirtes tornyai s meghasogatják hívő, kék eged. Szent kegyelmeddel nyisd meg a szemünk I Lássuk meg népünk s önmagunk hibáit I Ki nem írt erdőt: szálkát és gerendát különbség nélkül, — nem magyar! csak ámít! Ember I Magyar vagy I Minden porcikád e rögből sarjadt I Nines porszemnyi sejted, — mely nem e földből újult, éledett; 8 1® gőggel, daccal mindezt elfelejted I ? Ébredj I Akármit mond a többi gyáva, te lépj az eszmék tiszta magasába I Légy Jézus Űré tettben és beszédben, — ; kik Őt követik tettel, szívvel, szóval: nem botorkálnak sohasem sötétben I Gimesi József, 1941 április 12.
