Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-04-12 / 28. szám

vissza ezt a nagyon drága ajándékot annak az orosz népnek, amelyiknek talán egyszer nagyon nagy szüksége lesz még erre a lobogóra... 1 >A mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk!« ezt üzeni nékünk a

zsoltárban, Igéjében a mi Királyunk büszke boldogságot, amit akkor érés Urunk. Lobogtassuk lányaink és zett a szivünk, mikor a negyven- fiaink, népek, nemzetek előtt, hogy nyolcas lobogók lelke és emléke — ezzel köszönhessük meg és fizethes- rongyos selymével — újra a magyar sük vissza majd az orosz nemzet földre borult, fiainak azt a feledhetetlen, könnyes, Kovácsné Huszár Jolán*

és

Dr őrffy Imre gróf Teleki Pálról az első világháború óta eltelt időkről

Kevesen vannak az országban, akik a magyar politikai életben az első nemzetgyűlés megalakulása és a kormányzóválasztás óta aktív részt vesznek a magyar politikai életben. Ezek közé a kevesek közé tartozik dr Őrffy Imre Tolna megye felsőházi tagja, aki bár ma a napi politikában kevéssé vesz részt, immár huszonegy év óta közvetlen tanúja, sőt nem egyszer résztvevője volt sok a magyar sors kialakulására nézve fontos politikai és kormányzati tevékenységnek. Emellett tudvalevő, hogy a most tragikusan elhunyt miniszterelnökhöz közelálló politikusok közé tartozott attól az időtől kezdve, amikor ez húsz évvel ezelőtt első kormányát megalakította. Még jól emlékszünk arra a vezető szerepre, amelyet akkor az u. n. „Őrffy-Schandl csoport“ vitt, mely az akkori kereszténypárt és a keresztény kisgazdapárt egyesüléséből származott és Prohászka volt püspöK elnöklete alatt állott uj egységes pártnak legtekintélyesebb képviselőiből alakult, őrffy Imre attól az időtől kezdve állandó kapcsolatban maradt gróf Telekivel, nemcsak mint politikus, hanem mint a Cserkész Nagytanács szakosztályi elnöke, amely minőségében nagy segítségére volt Telekinek a cserkészszövetség alapjait — különösen anyagiakban — lerakni.

Éppen ezért megkértük dr Őrffy Imrét, mondjon el nekünk egyet- mást az oly tragikusan elhunyt államférfiról és az ezzel kapcsolatos több, mint húsz évi emlékeiről.

„Akkor is, mint most — kezdte érdekes visszaemlékezéseit Őrffy — mozgott alattunk a föld ... A trianoni diktátummal valószembehelyez- kedési szándékunkkal kapcsolatos megszállási fenyegetés a kisántánt részéről, Károly király visszatérési kísérletei, különítményeknek, kommunista elemeknek megfékezése, később a frankper izgalmai mindmind nehéz állomások voltak a magyarság kálváriáján, amelyek során bizony-bizony nem egyszer forgott kockán állami létünk is. Ezek túlnyomó részénél döntő felelősséget kellett vállalnia szegény Teleki -Pálnak! A Gondviselés — úgy látszik őt szemelte ki arra, hogy a magyar sorsért a világháború után a legtöbb felelősséget ő vigye.

Feledhetlen előttem a kép, amikor fizikai kényszer súlya alatt elfogadott trianoni diktátum törvénnyé válása után saját maga tett önmaga ellen az első nemzetgyűlésen vád- indítványt. Ez nem színpadi lépés

volt részéről, hiszen semmi sem állt távolabb egyéniségétől s senkinek sem vérzett jobban a szive akkor, mint az övé ... Akkor is csak a magával szemben szigorúbb mértékkel mérő államférfi szólalt meg benne, aki magától többet követelt, mint bárki mástól I

Az ítéletalkotásra hamar kapható mai fiatalabb nemzedék egy részének, sőt az öregebbek közül is azoknak, akik akkor jobban látták a felelősség elől való menekülést, nagy a hajlamossága az akkori idők megbirálására. Pedig a történelem meg fogja állapítani, hogy a ma- gyarság átmentése jobb időkbe, a huszas évek első felében történt meg. Az alkotmányos szerveitől, legelemibb életfeltételeitől megfosztott magyar csonk életben maradása egyenes csoda és csak vezető jiainak páratlan bölcsesége és bátorsága, valamint a magyar nép fegyelmezettsége tette lehetővé ezt a nemzetek életében páratlan teljesítményt. Ebben a munkában Teleki Pál mindig az élen járt.

Pedig milyen egyéni áldozat volt részéről a közéleti szereplés! Nem egyszer voltunk ennek tanúi. Sohasem feledem el azt a benyomásomat, amelyet akkor szereztem, amikor Teleki első kabinetalakitásai után, átadván a miniszterelnöki széket Bethlen Istvánnak, újból kedvenc élethivatásainak, a földrajztudománynak és a cserkészet' fejlesztésnek szentelhette idejét. Valóságos gyermekként örült felszabadulásának és a hárshegyi cserkészparkban diákként labdázott és örült cserkész- vezető társaival. Engem az a szerencse ért, hogy a magyar cserkészi intézmény megalapozásánál és fejlesztésénél munkatársa lehettem. Eme kedvenc munkája közben nem lehetett őt rosszkor zavarni, mert arra mindig ráért, azzal sokszor napokat, heteket foglalkozott szünetelés nélkül és boldog volt, ha a magyar közéletből segítségül szegődtek melléje egyesek.

Teleki valóban nem szerette a politikát. Ezt, ha nem is vallotta volna be annyiszor oly őszintén, meg kellett állapítanunk. De a politikusokért sem rajongott, különösen azokért nem, akik — pedig a magyar közéletben gyakori típus — csak politikusok és semmi egyéb komoly munkára nem kaphatók. Ma már elmondhatjuk róla, hogy szemben a mostani miniszterelnökségével a húsz év előtti időkben igen sokszor adta be lemondását és még többszőr határozta el magát erre a

lépésre. De akkor is mindig győzött benne a kötelességérzet szemben a hajlammal és kedvteléssel.

Az Országos Kaszinó szerdai vacsoráira éveken keresztül szorgalmasan eljárt és ez alkalmakkor nem egyszer volt szerencsém vele hosz- szasan elbeszélgetni. Meg kellett állapitanom e bizalmas beszélgetősek alkalmával, hogy milyen hősi küzdelmet folytatott mindig pesszimista, borúlátó alaptermészetével. Százszor és ezerszer kellett legyőznie önmagát s nem csoda, hogy ebben a küzdelemben végre elbukott,... Hiszen testi állapota is folyton romlott, a számban és minőségben egyre növekedő feladatok súlya egyre jobban nyomta, felesége betegsége is nagy mértékben megviselte.

Nem fogom elfelejteni azt a közlését sem, amit az idén télen tett, amikor a kormányzóválasztó törvényhozók összejövetelére kisértem. Elég rossz napja volt és vigaszként — kettesben voltunk — megemlítettem, hogy mi, régiek — úgy látjuk, hogy a miniszterelnöki terhet most több kedvvel viseli, mint azelőtt húsz éve. Válasza — sajnos — már akkor cáfoló volt, de azt is megmondotta, hogy lemondani nem

fog, akármilyen nehéz is les^ a helyzet, feltévé, ha az alkotmányos bizalmat feni és lent élvezni fogja.

Hát nem mondott le szegényt Mondják, hogy erre a második nagy vállalkozásra önkéntes Ígéretet is tett, mert ezzel is meg akarta az alkotmányos tényezőket nyugtatni, hiszen mindenki látta előre, hogy milyen idők következnek és hogy mennyire szükségünk lesz rá.

Láttuk hősies küzdelmét és biztosra vettük, hogy győztes lesz önmaga felett is. A gondviselés másként akarta s hogy megdöbbenésünk nekünk is határtalan volt, ennek az az oka, hogy hittünk győzelmében. Most már ebben — sajnos — nem hihetünk. Annál inkább hiszünk azonban másban 1

Hisszük azonban, hogy történelmi eseménnyé magasztosult hősi halála a magyarság történelmének kialakulásában — bármennyire volt is tragikus — nem lesz kárthozó, ellenkezőleg ....

A Megváltó feltámadásának ünnepe előtt minden magyarnak ezért kell imádkoznia. De az imádságon felül bölcsen, nyugodtan és önérzetesen — magyar módra — amint azt a boldogult annyiszor mondotta mindnyájunknak — kell viselkednünk/

*

Nem kételkedünk benne, hogy Örffy Imre nyilatkozatátvármegyénk- ben mindenki nagy érdeklődéssel és tanúsággal fogja elolvasni...

Ha talán nem is kaptunk benne a nagy „miért"-re teljes választ, hisszük, hogy a nyilatkozat hozzá- | járul majd a közvélemény megnyugtatásához és helyes irányításához.

Bárdossy miniszterelnök a NÉP pártvezére

A Magyar Élet Pártja kedden!a parlament miniszterelnöki tanácstermében értekezletet tartott. Az értekezleten vitéz Lukács Béla országos elnök elnökölt és a párt törvényhozó tagjai igen nagy számban jelentek meg. Itt mutatkozott be Bárdossy László miniszterelnök és az uj kormány. Erről az érteked létről, amely az egész^ország lakosságát érdekli, az alábbiakban számolunk be.

Vitéz Lukács Béla országos elnök

az értekezletet megnyitva, meleg szavakkal üdvözölte a miniszterelnököt és kormánya tagjait. A párt nevében biztosította őket arról, hogy a párt, mint a múltban, a jövőben is sziklaszilárdan áll a kormány mögött és megadja számára azt a politikai támasztékot, amelyre mindenkor, de különösen a mai súlyos és gondterhes időkben szükségünk van.

Az országos elnöknek ezt a bejelentését a párt tagjai élénk helyesléssel fogadták. Vitéz Lukács Béla jelentette ezután, hogy a miniszterelnök levelet intézett hozzá, amelyben közölte, hogy a párt tagja kíván lenni. A párt tagfelvételi bizottsága örömmel vette ezt tudomásul és a miniszterelnököt a párt tagjai közé felvette.

A miniszterelnök ur — folytatta Lukács Béla — hozzám intézett levelében azt is kifejezésre juttatta, hogy politikájában egyedül és kizárótag a mi pártunkra kíván támaszkodni. Amikor ezeket bejelentem, egyben hivatkozom szabályaink 7. szakaszára, amely kimondja, hogy a mindenkori miniszterelnök, ámeny- nyiben a pártnak tagja, egyben a párt vezére is.

Most tehát — fordult ezután az országos pártelnök a miniszterelnök felé — ebben az ünnepélyes pillanatban nemcsak a miniszterelnökhöz szólok, hanem tisztelettel jelentkezem a pártvezér előtt is és jelentem, hogy a párt. mindenkor szeretettel és hűséggel viseltetett vezérei iránt. Ugyanilyen szeretettel és hűséggel kíván viseltetni az uj pártvezér személye iránt is.

Az országos elnök beszéde után