Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-03-20 / 21. szám

XXII. évfolyam. Szetuzúrd, 1940 adudul 20. (Szerda) 21. szín. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetési dl): Egész évre— 12 pengő || Félévre _____6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1'50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 80 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nydttér soronként 60 fillérbe kerti 1. A magyar kulturfalu Felemelő látvány volt végigtekin­teni a Falukongresszus ünneplő fe­ketébe öltözött közönségén. Köz­életi ember számára mindig báto­rító és megerősítő érzést nyújt a magyar gazdával való együttlét Ez alól az érzés alól nem szabadulha­tott az ország miniszterelnöke sem, de nem is akart szabadulni, sőt őszintén hangoztatta, hogy a magyar gazdától kapta az erőt a munkához. Az utóbbi évtizedekben sok frázis és közhely született már igen sok­szor kicsinyes személyi, vagy párt- politikai érdekből. Az elfásult em­bert gyanakvóvá, hitetlenné és bi­zalmatlanná tette, mert számtalan esetben bebizonyosodott, hogy a gazdarétegek felé hangoztatott szó­lamok alig jelentettek többet, mint a magyar dolmányokon át a hata­lom megközelítését. Csodálatosan érzékeny azonban a szív kis gépe­zete, amelyik megérzi az őszinte­séget. Amit gróf Teleki Pál a ma­gyar falu kongresszusán elmondott, abból mindenkinek éreznie kellett, hogy egy érzéseinek felfedésében szófukar ember meleg lelkének el- ömlése volt az olyan közönség előtt, amelynek csak a képviselői voltak jelen, de ha kivetítjük ennek a tö­megnek érzésvilágát szélesebb körre, együtt van az ország s annak ma­gyar népe. Igen, a miniszterelnök az ország­hoz szólott, amikor a gazdatársa­dalomhoz beszélt. És itt elsősorban azt hangsúlyozta, hogy ne álljon szemben város és falu. Ne özönöl- jék a városba a falu népe, ellen­ben a városok bocsássák le gyö­kereiket mindjobban a magyar fa­luba. A háború összeomlása utáni idők óta a legtöbb politikai párt, de elsősorban a kormányzásra hi­vatott többségi párt, programjában első helyet nyert a magyar gazda­társadalom ügyének a lehetőség­hez képest legjobb szolgálata. Ez a program le nem tagadható mó­don sok vállalkozásba kezdett és a múltakhoz képest, sok eredményt ért el. Nem vitás, hogy messze va­gyunk a céltól. De ha mindent nem sikerült is eddig megvalósitani és sok még a tennivaló, tudatában va­gyunk annak, hogy jövőnk meg­alapozása szempontjából fáradhatat­lanoknak kell lennünk e program további s talán minden eddiginél intenzivebb szolgálatában. Tökéle­tesen igazat adunk gróf Teleki Pál­nak abban, hogy ne törekedjünk a falu elvárositására, mert ez romlást hoz. De emeljük fel a falut gazda­ságilag, szociális vonalon és kultú­rában az ö jellegének megőrzésé­vel arra a fokra, ahova anyagi és más körülményeink folytán emelni csak tudjuk. Háború dúl Európában s ily kö­rülmények között túlságosan mesz- gzemenő programot kiépíteni alig ehet* Amikor azt tapas?^ u hogy minden nemzet a saját érdekét te­kinti és az óvatosságban a lehető legmesszebb megy el, a magyar nemzet számára sefti lehet más cél, mint biztosítani fennmaradásunkat és ha e nehéz idők felhői elvonul­nak felőlünk, folytatni tudjuk nem­zetünk megerősítésének nagy fel­adatait. Senkiben sem bízhatunk, csak a saját erőnkben. A mai idők igen élénken igazolják, a saját erő jelentőségét s akkor, amikor a ma- gárahagyatottság oly nyomasztó pél­dákat tár elénk, ennek az erőnek a kifejlesztése a legfontosabb. És most is a falu népéhez fordulunk. Benne látjuk az ősi magyar erőt. A világháború és az azt követő idők minden sorscsapása megvert ben­nünket, de lelkileg sértetlen a ma­gyar. Bölcsesége és nyugalma át fog segíteni bennünket e válságos, háborús időkön is. Mert, amily ra­gadós az izgalom, a pánik, épp úgy érezzük az egész nemzetre ki­ható módon a nép nyugalmát, bölcs mérsékletét és megrendithetetlen- ségét. Ennek a magatartásnak ki­mondhatatlan értéke vad, de abban a pillanatban katasztrófával állnánk szemben a magyar jövő szempont­jából, ha ez a nyugalom oda korr csosodna, hogy a nemzet nagy ér­zései, vágyai és törekvései álom­világba szenderülnének. Mi a magyar nemzet nagy töme­geinek nyugalmában a bizakodást, a megelégedést, a vezetőkbe vetett bizalmat és az igazságát bizton tudó ember emelkedett lelkületét látjuk. És ez a lelkűiét maradjon is meg, állandósuljon, legyen kéznél minden kritikus pillanatban a jobbik eszünk, mert igy bármilyen rossz idők is járnak a kis nemzetekre, veszedel­mektől nem kell tartanunk. A magyar politikai élet nehéz háborús időkben két irányban dol­gozik. Feladatunk egyrészt a közeli jövő, a háború befejezése, a másik, távolabb tekint s amelyre az elő­munkálatokat már most meg kell tennünk. A háborút át kell vészeld nünk s a krízisen túl kell jutnunk, S ha ez megtörténik, az utána kö­vetkező időkre megfelelő magyar programot kell összeállítanunk, hogy ne akkor kapkodjunk a tenni­valók után, amikor az idők már talán tulemelkednek a problémá­kon. Itt van például a földtörvény- javaslat. Igazat adunk a miniszter- elnöknek, hogy az ilyen problémát nem lehet hebehurgya módon, a a politikai agitáció szemszögéből nézni. Ami történt ebben a tekin­tetben, az mind nagyon helyes és bölcs mérlegelés eredménye, mert aki főidet kap, azt a nemzetnek valóban jól szemügyre kell vennie. Mert a föld a nemzeté és aki kapja, a nemzettől kapja azt. Nem föld- osztogatás címén, hanem azért, mert a nemzet érdeke azt kívánja, hogy minél több embert juttassunk olyan életkörülmények közé, hogy egy- j részt uj gazdasági egyedek szüles- I senek, másrészt, a nemzeti termelést is szolgálni tudjuk, ügyelnünk kell tehát arra, hogyha a földreform során földet adunk, a termelés nívója ne romoljék. Előtte ne hivat­kozzanak semmilyen külföldi pél­dákra, különösen olyanok, akiknek a leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy egyik miben különbözik a másiktól. Amikor a miniszterel­nök erről a témáról szót emelt, nagyon keményen, de a szükség­hez mért szavakkal parancsolta el a tudatlan embert a nemzet dolgai­ból való beleavatkozástól. 9 Tudat­lan ember ne beszéljen, ha a nem­zet dolgáról van szó,M — mondotta és meg is jelölte kiket ért ezek alatt. A tudatlan ember rendszerint az, aki tanult ugyan, de csak bizo­nyos mértékig és ennek következ­tében azt hiszi, hogy mindenhez van hozzászólási jogai i Az uj idők magyar kulturfaluja, az ilyen minden lében kanál tudá- j kos honmentöket nem nagyon igényli, mert mi nem akarjuk se a dán, se a francia, se a hollandus, de semmiféle más náció faluját, vagy annak szellemét, vagy mód­szereit a Duna* Tisza közére átül­tetni. A magyar kulturfalu tanul a kölföldtől annyit, amennyire szük­sége van, de nemzeti életünk és karakterünk szerkezetét, amely min­ket ezer esztendőn át ismert és értékelt nemzetté tett Európa egyik legfontosabb pontján, — feláldozni nemcsak, hogy hajlandók nem volnánk, de ha ezt bárki is kény­szerítené reánk, törekvése hajótö­rést szenvedne. A magyar kulturfalu, amelyről a miniszterelnök oly ékes szavakkal és oly tartalmasán beszélt a Falu­kongresszuson, a magyarság szelle­mének őrzője és mind gazdaságá- | nak és mind kultúrájának fejlesztője. Ez a mi jövőnk, amelyből az erőt I és a biztos talapzatot a falu szol- I gáltatja. A főispán beszéde a Szekszárdi Kaszinó szabadsáálako'málán A Szekszárdi Kaszinó, mint év­tizedek óta, most is tagjai impo­záns részvételével rendezett vacso­rán ünnepelte március tizenötödi­két. A közel kétszáz terítékes sza­badságlakoma ünnepi szónoka vitéz Madi Kovács Imre főispán volt, aki az alábbi nagyszabású beszéddel méltatta a magyar szabadság haj­nalhasadásának évfordulóját. Mélyen tisztelt Uraim I Kedves magyar Testvéreim! Kilencvenkettedik évfordulóját ün­nepeljük ma annak az örőkemlé- kezetü és nagyszerű március tizen­ötödikének, mely a magyar törté­nelemben a nemzet újjászületésé­nek, függetlenségének, alkotmányos fejlődésének legfontosabb kiinduló pontja volt. Ünnepeljük ezt az év­fordulót jósorsban, rosszsorsban egyaránt. Jósorsban azért, hogy a nemzeti érzés, a hazaszeretet és nemzeti öntudat természetes és ön­kénytelen elernyedését akadályoz­zuk meg, rosszsorsban, hogy erős hitet, kitartást és reményt merítsünk egy szebb és boldogabb jövendő­höz. Ünnepeljük, hogy annak a pél­dátlan hazaszeretetnek, önfeláldo­zásnak és lelkesedésnek soha ki nem alvó lángjánál, mely 1848 már­ciusát jellemzi, évről-évre melegít­sük szivünket. A hazaszeretetnek, önfeláldozásnak és lelkesedésnek annál a lángjánál, mely képessé tette maroknyi nemzetünket arra, hogy akaratát, szabadságát, füg­getlenségét kivívja. Mert ne felejt­sük el, hogy bár a szabadságharc dicsőségesen elbukott, az az erős nemzeti öntudat és egység, melyet a márciusi érzések és gondolatok idéztek elő és forrasztottak egybe, ! idővel mégis csak ki tudta har- | colni az eredményt, meghozta a maga gyümölcsét. Ennek a lángnak jóleső melege évről-évre átjárja szivünket, ké­pessé tesz a további küzdelmekre, melyeket ennek a kis nemzetnek a népek óceánjában vívni történelmi hivatás. Erre az életet adó reményt, hi­tet keltő melegre talán soha nem volt olyan szükségünk, mint ma, amikor a világ horizontját bíborra festett sötét fellegek borítják. Ami­kor a mindenekfeletti hazaszeretet a nemzet egysége és öntudata az egyéni önfeláldozás, a nemzet lé­tének vagy nemlétének lehetnek a feltételei. A világ horizontját sötét fellegek borítják, de nekünk, magyaroknak ezen a sötétségen keresztül mégis átvilágít egy reménysugár, melyet a márciusi érzések, a márciusi gon­dolatok halhatatlansága éleszt és táplál. Ezeknek a gondolatoknak és érzéseknek halhatatlansága mé­lyen tisztelt Uraim kipróbált, mert ezek tették lehetővé 20 évvel ez­előtt a nemzet feltámadását, az or­szág újraépítésének megindulását, Főméltóságu Kormányó Urunk, vi­téz nagybányai Horthy Miklós ve­zetése mellett s ezeknek az érzé­seknek és gondolatoknak halha­tatlansága fogja lehetővé tenni az ezeréves határok visszaszerzését is. Szavaim bizonyítására felemlítem a szabadság gondolata és vágya hatalmas impulziv erejét, bizonyí­tandó a közelmúlt gyönyörű pél­dáját, melyet a rokon kis fínn nép csodálatos küzdelmében látunk, mely küzdelem bár pillanatnyilag Finnország Trianonjával végződött, de az a hazaszeretet és nemzeti öntudat, mely ebben a küzdelemben kikristályosodott és megacélosodott, egész biztosan meg fogja hozni Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom