Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-03-16 / 20. szám
nil. tvfoinm. Szekszárd. 1940 múrclas 16. (Szombat) 20. sztm. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám:'85 Felelós szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Hirdetések árai: | A legkisebb hirdetés dl|s l'öO pengd. — A hirdetés egy 60 mlUlmáte egy 60 szélfes hasábon mllllmétersoronként 10 flllér. Előfizetési d II* I» ÁllástkeresOknek £0 százalék kedvezmény. * “J. , . I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető IA hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint Egész éVTC — 12 pengő || Félévre _ — — O pengői közlemények a szerkesztőséghez küldendők, I " nyllttér soronként 60 fillérbe kerti I. Fiam, te sírsz ? Ez a haza, látod! Ábrányi Emil „Mi a haza?“ c. költeményének végső szavai ezek. A kis fiú kérdi nagyapjától, mi is az a haza, amelyet a nagyok annyira emlegetnek. S az öreg rá- kezdi, hogy volt egy ember, kinek megvolt mindene, nyugodt élete is lehetett volna, de bűnbe esett, nagy bűnbe: vétett a hazája ellen, azért ki kellett vándorolnia idegen országba, nyugtot azonban seholsem tudott találni. A csalóka szerencse szárnyára emelte, a szive azonban csak fájt, csak hűzta, űzte vissza az elárult haza felé, melynek földjén végfii pihenőre talált. A kis fiú pedig csak hallgatja, csak hallgatja s a végén elfutja szemét a megindulás könnye, melynek láttára a nagyapó azzal fejezi be szavát: — Fiam, te sírsz ? Ez a haza, látod 1 • Igen, a fiút könnyekig meghatotta az az érzés, hogy az a szerencse, jólét, hírnév és hatalom, melyet az idegen föld nyújtott, nemcsak hogy nem tudja pótolni a hazát, de még csak feledtetni sem bírja. Még a gyermek szive is megérezte, hogy a haza nem lehet csak puszta szó, hogy az lelki hatalom, varázslatos erő, melyből nem szabadulhat az sem, aki erővel szét akarná tépni láncait. Fiam, tesz sírsz .. . Igen, te részvéttel vagy a hontalan iránt, aki éppen akkor vesztett el mindent, mikor az idegen fölkínált neki mindent, mi boldoggá tehette és sírva gondolt a hazára, melyet elhagyott, elárult. De minő részvéttel kell akkor lenned az egész ország, a haza iránt, amikor annak baját, siralmas sorsát szemléled? Megérted-e, hogy van nagyobb bánat és mélyebbb szerencsétlenség is, mint az egyes embernek még oly mardosó kínja ? Átérzed-e, hogy az egyes ember igen sokszor maga okozza vesztét, maga kovácsolja szerencsétlenségét, a haza azonban sohasem mostoha azokhoz, akik igaz fiaiként szeretik ? Fiam, te sírsz ... ? Csak sírj, sirasd a hazát, mert megérdemli, hogy sirassad, hisz oly sokszor volt szerencsétlen és most sem mondhatja, nem fog-e újabb csapásokra virradni. Vészes vulkánok sistergő lávája veszi körfii mindenfelől, költöző madarak helyett halálthozó repülőgépek a tavasznak hírnökét, a lelkekben a bizonytalanságnak nyomasztó érzése. Fiam, te sírsz... ? De ha kisírtad magad, akkor töröld le köny- nyeidét és gondolj vissza a szent tavaszra, március idusára. Gondolj vissza arra az időre, melynek fiai előbb cselekedtek, aztán küzdöttek, majd szenvedtek, legyőzettek és végül mégis csak ők lettek a győztesek. Gondolj vissza arra az időre, melynek óramutatóját sietősebb járásra kényszeritette a nemzet föltámadt életösztöne, hisz oly sok mulasztást kellett pótolnia. Gondolj vissza a fiatalok idejére, amaz idők fiatalságára, a márciusi ifjakra, kik meg is tudtak halni azért a szabadságért, melynek zászlaját kibontották és Komáromtól Piskiig, Bra- nyiszkótól a szenttamási sáncokig lobogtatták. Ez a haza, látod! Nem a merő, de szalmalángként hamar elalvó lelkesedésé, nemr a puszta szóé, nem az elszavalt Talpra Magyaré, még kevésbé az idegent utánzó, tüntető ruháé, hanem azoké a haza, akik azt vérükkel megszerezték, de bölcseségükkel meg is tartották. Ne sírj most már, kis fiam, hanem imádkozzál, hogy olyan márciust adjon ennek a te hazádnak a jó Isten, melyre kalászt érlelő nyár és csendes, békés ősz következzék, a mostani tél pedig végleg elmúljék í Magyarász Ferenc dr. Német—magyar kapcsolatok Budapesten tanácskoztak a magyar—német kulturális vegyes bizottság tagjai. Hat évvel ezelőtt kötötte meg az első német—magyar kulturális egyezményt Hóman Bálint kultuszminiszter Rust Bernhardtal, a német birodalom nemzetnevelésügy miniszterével s azóta állandó fejlődésben vannak a két baráti nemzet kulturális kapcsolatai. Az egyezmény alapján folytatott tárgyalások során kiterjeszkedtek a két ország tanárainak, tudósainak és művészeinek cseréjére, a tudományos kutatóhelyek betöltésére, az ösztöndijkérdésekre, diáktanulmány- utakra és általában mindazokra a kulturális kérdésekre, amelyek a magyar és német szellemi együttműködést szolgálják és fejlesztik. Német vendégeink tiszteletére adott egyik ebéden, Hóman Bálint a tudós mélyenlátásával és az államférfi józanságával szólt a német-magyar művelődési kapcsolatok kimélyitéséről. Érintette a sajátos törzsi és népi kultúrák kialakulását, amelyek lassanként nemzeti kultúránkká fejlődtek, hogy azok egymásrahatásából aztán kijegece- sedjenek a szomszédos népeket egybefogó kultúrkörök. Hangoztatta, hogy csak az életerős népek őrzik meg a maguk művelődésének ősi elemeit és sajátos nemzeti jellegzetességeit, de éppen az erős népek tulajdonsága az is, hogy értékállományukat idegenből vett kultur- javakkal gyarapítják. Igen figyelemreméltó volt Hóman Bálint kultuszminiszter fejtegetéseinek az a része, amely a nagyobb és a kisebb népek kulturvonatko- zásaival foglalkozott. A nagyobb és gazdagabb nép — mondotta a magyar kultuszminiszter — szükségképpen többet ad, mert többet adhat a maga szellemi kincstárából a kisebbnek és szegényebbnek, de ez is gazdagítani tudja amannak kultúráját a maga sajátos erkölcsi és szellemi értékeinek átadásával. A továbbiak során örömmel állapította meg, hogy amidőn négy évvel ezelőtt megújították ünnepélyes formák közt a ma is érvényben levő egyezményt, a gondolatok és elvek tekintetében teljes és tökéletes volt Berlin és Budapest közt az egyetértés. Ennek köszönhető, hogy művelődési kapcsolataink kimélyültek, barátságunk bensőbbé vált, szellemi javaink kicserélése rendszeresebbé lett. Mindkét oldalon — hangoztatta a miniszter — a megbecsülés és megértés szellemében folyik a munka. A német delegáció vezetőinek nyilatkozatai ugyanilyen szellemben hirdetik a német—magyar kapcsolatok bensőségét és őszinteségét. Zschintzsch államtitkár örömmel hangsúlyozta kulturális kapcsolataink eredményes és szerencsés fejlődését. Ez az egyezmény tette lehetővé, hogy megszűnjék a német magyar kulturális kapcsolatokban a tervszerütlenség, amelynek helyét átvette egy szilárd, áttekinthető szerkezet s annak révén minden évben szorosabbá válik a német— magyar hagyományos együttműködés. Hangoztatta a kulturális bizottság munkájának helyességét s örömmel hirdette, hogy a határozatok nem csupán papiroson maradtak meg, hanem valóra is váltak. Komoly, értékes munka folyik a magyar—német kulturális bizottság működése során. Két értékes, erős, önálló kultúrát felmutató nemzet cseréli ki a szellemi javakat Kicseréli akként, hogy a sajátos nemzeti jelleget semmiképpen sem fenyegeti az elhomályosodás veszélye Két baráti, két jobbra törekvő nemzet szellemi vezetői irányítják a közös kulturális munkát, az igazság, az általános emberi szempontok legtisztább kihangsulyozásával. A szellemi síkon való szoros együttműködés a lehető legjobb előkészítője a politikai és gazdasági közös munkának, a szellemi együttműködés a két nemzet lelkét hozza egymáshoz még közelebb. Szükség volt ennek a magyar—német vegyes kulturális bizottságnak a megteremtésére. Hogy milyen komoly és nagy szükség volt rá. azt éppen a már eddig is elért eredmények bizonyítják. VAROSPROPAGANDÁT 1 Innen-onnan három esztendeje lesz, hogy Tolnamegye székvárosában, Szekszárdra érkeztem. — A Nagyalföld kellős közepéről hivott ide a kötelesség s a legelső dolgom az volt, hogy tájékozódjam a város múltja és jelene felől. Sajnálattal kellett megállapítanom, hogy néhány közérdekű, gyakorlati irányú és életrevaló intézmény már csak papíron van meg. Régi elavult lexikonok megsárgult lapjai tanúskodtak arról, hogy ez és az csak volt. Ez annál is inkább fájdalmasan érintett, mer idejövetelem idején és ma is a „lesz“-re igen kevés a remény, már pedig az is igaz, hogy minden a városának élő s a város kultúráját és szellemi életét szolgáló és irányitó tisztviselőnek s e kultúrát befogadó polgárnak érdeke a fejlődés, a megerősödés, amely a nép életrevalóságát és városalkotó erejét tükrözi vissza. Szekszárd nem dicsekedhetik a szerencsésebb fekvésű városok előnyeivel. Vasúti forgalma kiesik a főútvonaltól. Vizi útja nincs, sőt nyáron vize is kevés van, igy a helyi viszonyok adta lehetőségek minél tökéletesebb kiaknázásával kell a város fejlődését előbbre vinni. Erős, egészséges és újszerű propagandával kell a várospolitikát olyanná építeni, hogy az gyümölcsözővé váliék minden ittlakó számára s amellett öregbítse a város jó hírnevét, hogy múltjához és meglévő értékeihez híven, mindig elfoglalhassa városaink között a megérdemelt helyét. Nem igaz, hogy Szekszárdon nincs semmi látnivaló. Csak körül kell néznünk. Csak fel kell kutatnunk a régi és uj emlékeket. Mindig találunk valami érdekeset, valami vonzót, valami rejtett szépséget és homályba burkolt értéket. Teremtenünk kell uj lehetőségeket, amelyek idegenforgalmi szempontból mindig kiaknázhatók. — Ne féljünk az újításoktól, ha azok a város ügyét előbbre viszik. Legyünk leleményesek s vállaljuk bizonyos mértékig a kockázatot, amely a kezdeményezés folyamatával együtt jár. Emlékszem tavaly valóságos csodájára jártak a szekszárdiak egy budapesti luxusautónak, amely városunkba tévedt. Sokan megcsodálták s bizonyos lekicsinylő mozdulattal intézték el a puszta tényt: hogy hozzánk lejött egy fővárosi autókar diákokkal megrakodva. Benne volt ebben a mozdulatban a szánalmas lenézés: ugyan mit akarnak itt látni? Hát szebb, érdekesebb helyre már nem is mehetnek a pestiek ? Hát igen. Ez az, amiről azt mondóm,- I hogy ami a várostudatot illeti, a- I legnagyobbfoku dilettantizmus. így Egyes szám ára 12 fillér.
