Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-09-07 / 64. szám
nil. tvfolnm. SiehjUrd, 1140 tzortenber 7. (Szombat) (4. szín. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dlf: egész évre _ 12 pengő || Félévre___.6 pengő Fel elős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként io fillér. Állástkeresőknek (0 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerti I. Quique sui memores alios fecere merendő... . . . Kik másokkal ezer jót Tévén, nagy nevet, hirt szerzettek örökre magoknak . . . Verg. Aen. VI. 664. Irta: dr. fflagyarász Ferenc O. Cist. A nagy római költő szerint Aeneas az alvilágban látja azokat a meg- dicsőült lelkeket, akik éltükben érdemeikkel megörökítették emléküket az utókor előtt. Mi is látjuk azokat a férfiakat, akiknek céltudatos munkája, törhetetlen erélye, magukba, a nemzetbe s a gondviselő Isten örök igazságába vetett bizodalma, párosulva példátlan türelemmel, meghozta a nemzetnek azt a kettős nagy örömöt: Erdély egy részének visszacsatolását és a háborús veszedelemnek elmúltát. Az egyik eredmény inkább a múlté, a másik a jelené, de mindkettőnek óriási kihatása van a jövőre is. Erdély magyar részének visszacsatolása hatalmas lépés a múltba, a történelem, a szentistváni Magyar- ország felé. Ezt az igazságot egyenlőképpen kell éreznie minden magyar embernek az uj határon innen és fül. A csorbitatlan haza fiai érzik, hogy a trianoni igazságtalanság tüze kialvóban, a kártyavár összedőlt, a nyugati naplemente után jön már kelet felől az uj virradat. Érezzük, hogy bár minden reményünk egyelőre nem is mehetett teljesedésbe : az is, amit megkaptunk, megérte a várakozást, a türelmet, az aggodalmat és a sok áldozatot. Érezzük, hogy vagyunk, hogy valakik vagyunk, hogy a fatalizmus nem nemzetépitő vagy nemzetmentő élet- szemlélet, hogy az erős akarat ezer akadályon keresztül is győzni fog, mert győznie kell. Érezzük, hogy magyarnak lenni nemes hivatás, de egyúttal nagy felelősség és nehéz kötelesség is. Föl kell magunkban újítanunk azt a meggyőződést, hogy összetartás nélkül semilyen eredményt elérnünk nem lehet. Az újonnan visszatérőt magyar testvérek pedig érezzék és tapasztalják azt, hogy az a szeretet, mely- lyel a régi haza keblére öleli őket, nem merő érzelem, nem szalmaláng, nem lírai ömlengés, hanem annak az uj világrendnek hajnalhasadása, amelybe mindnyájunknak bele kell illeszkednünk, s mely számunkra nemcsak a trianoni béklyók széttörését, hanem egy igazán jobb kornak kezdetét jelenti. A jelenben az öröm mellett a hála érzelmét kell fölkeltenünk szivünkben azok iránt a férfiak iránt, akiknek ezt az örömet köszönhetjük. Itt először is Magyarország kormányzójára kell gondolnunk. Néznünk szét a nagyvilágban, mit látunk? Iszonyú nemzeti szerencsétlenségeket, melyeknek okai a balkezü államfők és államférfiak voltak. Ez az egyetlen világtörténelmi jelenség is meggyőzhet mindenkit arról a gondviselésszerü szerepről, amelyet Horthy Miklós a nemzet jelen történelmében betölt. Hála az ő munkatársainak is, a felelős magyar kormányférfiaknak, akiknek bölcsesége és erélye meghozta a magyar igazság diadalát. De minden hálánk a baráti német és olasz birodalom vezető férfiaié is, kikre áll a római költő szava: Érdemeikkel megörökítették emléküket lelkűnkben. S a magyar nép hálája is jelent valamit a népek és nemzetek porondján. A jövő a jó Isten kezében van. De mi bízunk benne, hogy amint eleddig nem hagyott el bennünket, a jövőben is ő lesz igaz ügyünknek leghatalmasabb pártfogója. Bízunk az ő végtelen bölcseségében, amely legjobban tudja, mit miért mért ránk, mit hogyan fordít javunkra. Bízunk az ő hatalmában, mely már oly sokszor és szembeszökően mutatta, mennyire tényezője a világtörténelemnek. Most nem gondolunk haraggal trianoni börtönőreinkre. Amit ők most éreznek, azt százszor keserűbben éreztük mi húsz éven át. Előttünk most csak a béke öröme lebeg, hogy amit kaptunk, azért nem kellett vért ontanunk. S ez az öröm vetekedik a másikkal, a magyar szent korona tekintélyes részének visszajötte fölötti örömünkkel. Hogy is mondja a költő ? „Köszönjük Isten, adományaidat". Ez legyen a jelszava örömteli szivünknek, ezzel üdvözöljük erdélyi testvéreinket. MI ATYANK ki vagy a mennyégben minden magyarok — élők, halottak nevében Eléd térdelek s megköszönöm Neked, Tenéked hogy meglett, mit kívántam-------s akaratod — ho gy szabad legyen hű néped, magyarod, teljesült —--------— A húsz év hosszú volt, ám csak elrepült----------S most, mikor egyik szememmel sírok-----------a másikkal — ugye [s zabad ? — már nevetek, Kérve kérlek, adj majd ehhez még egy utolsó ünnepet s aztán, miként a mennyekben volt, vagyon és leszen, azonképpen itt e földön is hasonlón, minden úgy legyen! Miklósi M. Ödön. Az acélrács leomlott Irta: Jánosi György. isten történelmi igazságszolgáltatása tovább halad előre. A Felvidék egyrészének visszakerülése után — most Erdély egyrésze, több, mint egymillió magyar testvérünk kapcsolódik hozzá a Szentkorona területéhez huszonkét évi távoliét után. E pillanatban tart a magyar honvédsereg bevonulása arra a földre, amely vértelenül került birtokunkba. Királyhágón innen és Királyhágón túl egeket verő ujjongás, kimondhatatlan és leírhatatlan boldogság. Égiek és földiek szivében a szabadulás lángja lobban. Az az acélrács, amelyet a nagyántánt körénk vonatott torzszülőtte, a kisántánt által, hogy mögötte sorvadjon el a leghősiesebb nemzet, leomlott. Ellenfeleink összebonyolódott észjárása egyre jobban kuszálódik, hogy a magyar számítások isteni törvényszerüséggel következzenek be és tartsanak mindaddig, amíg minden magyar elgondolást ki nem elégítenek. Az őröm és a siker feljogosítanak arra, • hogy a magyar bizakodást tényekben fejezzük ki. A magyar előrelendülésben nincs megállás. — Tisztán áll előttünk a végső cél, tudatában vagyunk azoknak az eszközöknek, amelyek e végső célunk elérését lehetővé teszik, el nem bizakodunk, de nem is csüggedünk, mindaddig meg nem pihentünk, amíg a tökéletes politikai képletek tiszta értékei meg nem valósulnak. Erdély egy részének visszajutása csak lépcső: a nagy magyar vágyak és jogos igények tengerében egy jelentős csepp. De nem minden és főként nem befejezés. A történelemben nincs megállás. Azok az Egyes szám ára 12 fillér erők, amelyek az emberiség életét irányítják, váltakozva érvényesítik hatásukat s mig maguktól ie nem csillapodnak, meg nem szűnnek. A magyar revíziós törekvések megvalósulásának szemünk előtt lejátszódó legújabb ténye az emelkedés ivének nem a legmagasabb pontja. Hogy hol lesz az a pont, sem mi nem szabjuk meg, se senki más, hanem csak egyedül Isten, aki kezében tartja a világ kormányzásának valamennyi eredőjét. Ám most Erdély felé száll a boldog magyar lélek. Ezt a magas műveltségű magyar földdarabot, a XVI—XVIII. század magyar történelmének közép- és hatőpontját csakis a magyar államrendszer — 1918-as forradalmi képviselőinek zavaros és hitvány magatartása juttatta Románia kezébe. A Maniu Gyulák átkos szerepe összeesik a ; Kun Béláék és gyanús társaik fel- sarjadásával. Erdély 1918-as nagy rátörő politikusai, párhuzamban a magyar forradalom sötét alakjainak véres szerepével, átlégtornászták ezt a gazdag földet az ántánt támogatása mellett Romániának. Az ott lakó magyarságot betörni, makacssága esetén kiüldözni, börtönökkel, erőszakos eloláhositó eszközökkel beolvasztani, — ez volt Maniuék terve. Erdély magyarsága képtelenül sokat szenvedett. A hajsza éjjel-nappal tartott ellene s az az oláh* kimutatás, amit a Tolnamegyei Újság múlt, 63. számában leközölt, csaknem egymillió magyart sikkaszt el, olyanokat, akiket a Maniu-terv végrehajtása nyelt el. Magyar templomok seregében halkult, vagy némult el az ének, mert az iskolások nem tudtak magyarul. Kiirtotta belőlük a szivet a román nemzetiségi politika vad eszköze. Százezrek vándoroltak ki, tízezrek futottak hozzánk, százezreket nyelt el az áradat 8 az a körülbelül 172 millió hozzánk visz- szakerülő magyar, megfogyva, rabigába törve élet-halálharcot vívott fentmaradásáért. Isten csodája, hogy Erdély él és hogy Erdélyben akad még egy szál magyar is, mondom, a romániai népszámlálás — hitelt- érdemlő hazugsága ellenére, fájdalom az 1,043.682 román -+• 57.010 német számadat sok-sok magyar búvóhelye, vagy börtöne, ahova önként menekült, vagy félholtra- verve zuhant. Erdély, — szegény Erdélyi Az átédesgetéstől a holtra korbácsolásig minden ellened volt t Véres és rabszijjas, szomorú történelmed mikor kerül bele a felvirra- dásba, a magyar élet igazi derűjébe?! E pillanatban keménykötésü magyar bakák menetelnek Erdély tővis- koronázta, vérrel szentelt földjén! Nehány nap múlva az őshatárokon áll őrt Horthy katonája. Szemben Kelet pirkadásával. A világuralomért küzdő uj világszellem hullámverése a dunántúli és alföldi magyar fiukat odasodorta, ahol Attila hunjai I találtak menedéket a viharban. —
