Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-09-07 / 64. szám
TOLNAMEGYŰ DJSlfl 1940 szeptember 7. Ünnepeljük TUNGSRAM mmm II! Könnyes, harmatos az ég, a föld, a suhogó fenyvesek, az ott talált magyarság. Fejfák mozdulnak, el* költözőitek lelke szállong az éjféli csendben, a boldogság magvetése aratásig érkezett: Erdély magyar volt, Erdély a miénk. De a határtalan öröm hálatelt pillanataiban is érezzük azt az emberfeletti felada- - tot, ami előtt a magyar kormány e pillanatban áll. Erdély, bárki bármit mond, ma a magyar nemzeti gondolat lelki romhalmaza, kopárra égett magyar életerdő, ahol-a kisebbik feladat volt a visszaszerzés, a nagyobbik a súlyosabbik az, hogy ezt a földet és népet a magyar megújhodás és megépülés nevében Úgy tegyék a nagymagyar gondolat részévé, hogy sose legyen képes leszakadni a Szentkorona testéről. Erdélyt mint nevet és fogalmat bele olvasztani a magyar élet szivébe és ott kizárólag magyarnak megtartani, ez a legszentebb ünnepi feladat, amelyet a magyar vezetőknek meg kell oldaniokl £ Isten keze megnyitotta a magyar revíziós gondolat aranykapuját. — Menete] rajta keresztül a sokat szenvedett magyar nemzet. Halk napfény azok homlokán, akik már túl vannak az első lépéseken... És mennek, egyre mennek, a magyar zászló homlokán az ég csókja, a revíziót megérők arcán napsugár, lelkén virradat... Hiszünk abban, hogy ez a szent menetelés így és örök vonulásban tovább tart s az a kormány, azok a férfiak, akiket Isten küldött élünkre a maga akaratának megvalósítására, készek és képesek a legnehezebb feladat megoldására is: megtartani Erdélyt, hogy az sohase legyen, mégis meglegyen, mint a nagymagyar egység, nagymagyar gondolat velünk azonos, küzdelmeinket, céljainkat magáévá tevő olyan része, amelynek nem szabad elszakadnia tőlünk, vagy más jelleget nyernie, mint amivé a magyar kormány szánta, — különben feltámaszthatatlanul, Örökre elvész! És most kezdődjék az ünnep I A nyitány elhangzott 1 örülök, magyarok, testvéreink, gondolkodjunk, mit tehetünk nemzetünk életéért még amögött a kormány mögött, amely számára köszönetét nem az élők, de az igazságosan fizető és jutalmazó történelem adhat. 'Hitek ... Már Te is integetsz ! Erő és fény tündöklik szenvedő arcodon ... Keresztet hordó vállad roskadozva ideér . . . Fiaid messziről jönnek: nagy próbák és mélységek léleknevelö\szakaáékaiból... Leányaidat ölbe hozza a Kegyelem, hogy akik annyi terhet elbírtak eddig, még ezt a pár utolsó lépést elbírják, mert ez talán jobban próbára teszi a szivet, mint a huszesztendős Golgota... ... 5 akkor meglátjuk egymást és ragyogunk az örömtől. Fiaink fiaitokkal összeölelkeznek. Lányaink lányaitokkal megcsókolják egymást. Szivetek szivünkre hull és könnyeink összefolynak némán... Lesz-e hang, amelyik el tudja zokogni : Isten hozott! Lesz-e ének, amelyik testet tud ölteni : Tebenned bíztunk eleitől fogva l Lesz-e imádság, amelyik el tudja dadogni, megköszönni a Mindenhatónak csodálatos szabaditását! Nem, nem lesz szó és hang, csak érzés lesz és könny és kibeszélhetet- len hálaadás ... Lehunyjuk a szemünket a várakozás nehéz, remegő, gyönyörűségesen szent óráiban és lélekben készülünk eléd: Erdély drága földje, hazatérő Testvéreink! „Mert imé sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Ur és dicsősége rajtad meg- láttatik.u (Ézs. 60:2.) Kovácsáé Huszár Jolán. Mőiclzéft. Hőmérsékleti szélsőségek és csapadék Szekszárdon, 1940 augusztus 29—szeptember 4-ig. Hőmérséklet: maximum : 23*6 C° szeptember 3-án, minimum: 90 C° szeptember 1-éu. Csapadék; eső 8 5 mm augu íztus 29-én, eső 0 4 mm augusztus 30-án, eső 2 5 mm szeptember 3 án. összesen U‘4 mm Az elmúlt augusztus kőzéphőmérséklete 18 3 C', a 16 év átlagánál 3*5C°*al kisebb volt és ezzel ezen időtartam leghidegebb augusztusának mutatkozott. A havi csapadék 87‘3 ram t ért el, az 14'6 mm-el több a 16 év átlagánál. Külön megemlítendő a 20 án délután lefolyt, jéggel és szélviharral párosult zivatar, amely nagy gazdasági károkat okozott. — Vármegyei közgyűlés és kis- gyfilés. Tolna vármegye törvény- hatósági bizottsága folyó hó 30-án, hétfőn tartja őszi rendes közgyűlését. A törvényhatósági kisgyűíés, amelyet szabályszerint minden hónap második keddjén szoktak megtartani, a közgyűlésre való tekintettel eltolódik f. hó 28-ára, vagyis a törvényhatósági bizottság kisgyfi- lését megelőző legközelebbi hétköznapra. Bonyhádi TahnréKpénzttír 8. T. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete (Alaplttatott az 1869. évben) A legelőnyösebb feltételek mellett nyújt kölcsönöket) betéteket a legkedvezőbben gyümölcsöztet, foglalkozik a banküzlet minden ágával, megbízásait gyorsan és előzékenyen bonyolítja le. 2 — Kinevezték a szekszárdi kir. törvényszék uj elnökét. A Kormányzó Őfőméltósága a m. kir. igazságügyi miniszter előterjesztésére Jávor Lehelt, a kir. itélőbirák és kir. ügyészek részére megállapított III. fizetési csoport jellegével felruházott pécsi kir. járásbirósági elnököt a szekszárdi kir. törvényszék elnökévé kinevezte. Virág püspök temette Jozgits Jánost. Hétfőn délelőtt nagy részvét mellett temették el dr Jozgits János pápai prelátus, volt bonyhádi plébánost. Az elhunytat a pécsi temetői templomban ravatalozták fel. A gyászszertartás szentmisével kezdődött, melyet Kelemen Andor dr. pécsi belvárosi plébános mondott segédlettel. A temetést szentmise után Virág Ferenc megyéspüspök végezte. — A szertartáson nagy számban vettek részt a város előkelőségei közül. A bonyhádi egyházközség — amelynek az elhunyt prelátus 32 évig volt plébánosa — küldöttséggel képviseltette magát. A küldöttség vezetője, dr Perczel Béla ny. főispán meghatott hangon, gyönyörű beszédben vett búcsút volt lelkipásztorától. Jozgits prelá- tust ideiglenesen a temetői templom kriptájában helyezték nyugalomra, de végleges nyugvóhelye saját kívánsága szerint a pécsi belvárosi templom most készülő altemplomában lesz. — A tolnai ref. egyházmegye tanácsának ülése. Gilicze Sándor esperes és Bodnár István gondnokhelyettes elnöklete mellett 2-án tartotta a tolnai református egyházmegye tanácsa ülését, hogy azon a sürgőssé vált egyházi ügyekben határozatokat hozzon. Joó András, Mészöly Győző, Tóth Lajos, Kovács- Sebestény Endre, dr Gaál Dezső, Jakab László, Kozma József és Jánosi György — ez utóbbi, mint az ügyek előadója és az ülés jegyzője — vettek részt ezen a tanácskozáson, amely 9 tárgyban hozott fontos döntéseket. A cecei 5. sorszámú tanítói dijlevél megerősítése, az alsóalapi adásvételi szerződés jóváhagyása, az állandó káplántartó helyek felőli intézkedés, Marossy Gyula dunaszentgyörgyi tanító kérelme feletti határozás, valamint Bölcske és öcsény kölcsönügye, ez utóbbi adókulcsának emelése, végül a nagy- palli javádalmi földek feles művelésbe való kiadásának jóváhagyása foglalkoztatta a tanácsot, amelyen Gilicze Sándor esperes időszerű imádságának és a CXXVII. zsoltár felolvasának áhitatos végighallgatásával áldozott az ülés Erdély visz- szatérése felett érzett hálás örömének. — A bonyhádi gimnázium érettségi biztosa. Kengyel Miklós gimnáziumi c. igazgatót, kaposvári igazgatóhelyettest, a vallás és közoktatásügyi minisztérium Bonyhádra, az ott megtartandó javító érettségi vizsgálatokra kormányképviselőnek kiküldötte. — Névváltoztatás. A belügyminiszter megengedte, hogy Weiger- ding Vendel paksi róm. kát. tanító és fia vezetéknevét „Gábor'*-ra változtassa. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország! Már Te is integetsz . . . Erdély! Erdély! Hogyan remegett a szivünk érted! Hogyan álltak kapuidban fiaink! Szivünkben tőr, arcunkon szégyenpir, kezünk remegett és ökölbe szorult... S bár jó volt a békesség, jó volt a csönd s jó volt szántani, vetni, imádkozni, építeni s jó volt, hogy nem a halálmadarak szórták ránk a tűz és vér gyújtó- bombáit, de az önmarcangoló gyötrelem és szégyen úgy égetett már bennünket, hogy tűzbe és vérbe hullottunk volna inkább, mint megint visz- szakullogjunk a várakozás reménytelen sötétségébe Erdély! Erdély I Magyarország gyöngye, lelkünk testvére, álmaink hordozója: Feléd lengetjük a hívünket és kalapunkét!
