Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-01-31 / 8. szám
sitksdnL 1140 Imiit 31. (lunto) XIII. éofolvam. 0. szín. ess TOLNAMEGYEI HKI'KNKÉNT KÉTSZER MEGJEI.FWft KFBFSTTftNY POT.lTnCAI fet TÁRSArt ATM! T AP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési díj: Egész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő| Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Hirdetések árai: | A legkisebb hirdetés d!|a l'SO pengő. — A hirdetés egy 6# milliméter széles hasábon milllmétersorónkénl 10 fillér. Állástkeresőknek (0 százalék kedvezmény. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illetői A hírrovatban elhelyezett reklám-,eliegyzési, családi hír, valamint a közlemények a szerkesztőséghez küldendők. | nyüttér'soronként 60 fillérbe kerü I. Pongrácz Lajos képviselő első országgyűlési beszéde Előző számunkban már hirt adtunk róla, hogy Pongrácz ^ajos bá- taszéki gyógyszerész, vármegyénk lajstromos országgyűlési képviselője nagyszabású beszédet mondott a parlamentnek a társulati adóról szóló javaslata tárgyalásakor. Az általános tetszést kiváltó lendületes szép szüz- beszéd értékes fejtegetéseit a Ház folytonos helyesléssel kisérte és a felszólalás végeztével Pongrácz Lajost a képviselők közfii igen sokan és igen melegen üdvözölték. Pon- grdcz beszédében többek között ezeket mondotta: Tisztelt Ház! Azok a t. képviselőtársaim, akik- kel együtt első Ízben választottak ijieg képviselőnek, első felszólalásuk alkalmával néhány szóban niind- ápuyian kitértek eddigi közéleti tevékenységükre s vázolták azokat az irányelveket és célkitűzéseket, melyek őket jövőbeni magatartásukban és. munkásságukban vezetni fogják. Aipikor első Ízben ván szerencsén! a t. Ház előtt szólani, nem tudom eltitkolni meghatottságomat ,s mingyárt megragadom az alkalmat annak kijelentésére, hogy én, aki a vidéket, helyesebben a falut képviselem itt a Házban, azzal az áhítattal s a köteles tiszteleten messze túlmenően azzal az elmélyüléssel jöttem ide és tekintek fel az ezeréves magyar alkotmány legnagyobb tényezőjére, a parlamentre, amellyel az istenfélő ember lép be a templom ajtaján. Felszólalásomban az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban a vidéki hitelintézetek szempontjából óhajtok foglalkozni, igy el kell mondanom, hogy harminc év óta fejtek ki tevékenységet vármegyémben a közélet minden terén s mint aki egész életemet faluhelyen éltem le, alaposan ismerem t falut, ismerem annak népét minden bajával, minden kívánságával Velük jóban-rosszban ősszeforra harminc éve fáradozom és dolgozom a falu életnívójának, szociális és kulturális fejlődésének emelésén. A munkát mindég az élet természetes velejárójának, a harcot és a küzdelmet ennek a népnek, magyar fajtámnak jobb, emberibb sorsáért, egy szebb, boldogabb jövőért, magától értetődő kötelességnek tartottam. Nem & mindenkor kötelező jó ízlés, vagy szegénység hiánya mondatta el velem mindezeket, hanem az a meggondolás, hogy ez a harmincéves közéleti múlt és munkásság ad erőt és jogot nekem arra, hogy az ország dolgához némi hozzáértéssel hozzá merjek szólni, másrészt az ezalatt a három évtized alatt szerzett bőséges tapasztalatok kötelességemmé is teszik, hogy bizonyos dolgokat és jelenségeket a lehető legteljesebb tárgyilagossággal, csak a nemzet egyetemes érdekét tekintve, bírálat tárgyává tegyek. Két hónapi betegségtől eltekintve, eddig úgyszólván minden ülésen jelenlévő csendes szemlélője voltam a parlamenti életnek. Igyekeztem megszokni a légkört, igyekeztem hozzáidomulni azokhoz az ezeréves hagyományokhoz, szokásokhoz és kívánalmakhoz, melyek minden képviselőt ebben a házban való viselkedésében kell, hogy kötelezzenek. Ez a szemlélődés bizonyos kiábrándulással járt s mély lehangoltság- gal és szomorúsággal láttam, hogy ebben a teremben nem mindenki alkalmazkodott ehhez az Íratlan törvényhez. Semmi gátlásom sincs a tekintetben, hogy elöljáró szavaimban mingyárt meg is mondjam: engem és sokunkat, akik a mostani ciklusban elsőizben veszünk részt a törvényhozás munkájában, valami fájdalmas csalódás ér, mikor bizony nagyon sokszor azt látjuk, hogy vannak, — sajnos többen is vannak — akik nem a nemzet templomának, hanem valami olyan helynek tekintik a Ház üléstermét, ahol a komoly, a nemzet érdekében való alkotó munka helyett alkalom nyílhat indulataik, személyeskedő hajlamaik, szélsőséges demagógiájuk kiélésére, amelyet igen sokszor a felkészületlenség és a komolytalanság megdöbbentő mellék- zöngéje is kisér. Az utóbbi időben már-már azt hittük, hogy ez a tónus, amelyet egyesek nyilván a közszereplésben való járatlanságuk folytán kezdeti nehézségekkel küzködve használtak, lassan-lassan eltűnik innen a Házból, mig most a Ház legutolsó ülésén Szögi Géza t. képviselőtársam ajkáról a törvényjavaslattal kapcsolatban olyan gyanúsító kijelentések hangzottak el a kormány és a többségi párt felé, mintha a kormány a kartelek nyomására s a kartelek érdekében hozta volna ide a törvényjavaslatot. Ezt az állítást valószínűleg t. képviselőtársam sem hiszi el, de azt hangulatkeltés céljából mégis jónak látta elmondani Nem mehetünk észrevétlenül el e mellett a merőben szokatlan hang mellett s azt a legerélyesebben visz- sza kell utasítani. Mint itt a parlamentben uj ember, de akinek tevékenysége kint az életben már akkor azon a síkon mozgott, amikor még ezeket a szociális jelszavakat és igazságokat hangoztató eszmeáramlatot a túloldal csak később, bizonyos behatásokra választott irányelvül, az ilyen harcmodorból is fájdalmas ellenérzéssel látom, hogy kizárólagossági joggal magának sajátítja ki a népért való munkának a jogát, a hazafiságot, a szociális gondolkodást s agresszív fellépéssel akar elnyomni minden ellenvéleményt, mely az ő elgondolásain és érdekkörén kivül esik. Ebben a pártban, melyhez tartozni szerencsém van, legalább olyan komolyan és felelőségtudatlal vesszők feladatunkat ég dolgoznak a nép boldogulását jelentő reformok becsületes megvalósításán és ennek keresztülvitelére megvan a pártnak a maga meghatározott iránya és nt)a, de amely az uj idők formátlanul hömpölygő, ma még ki nem jege- cesedett eszmeáramlatai között is csak az eddig kipróbált és bevált vonalakon, ösvényeken vezethet. Amely alatt természetesen nem a liberális, kapitalista, marxista törekvésű politikát, hanem a keresztény nemzeti gondolattal, a szociális érzéssel és tartalommal telitett, a kis exiszten• dák, a kis emberek ügyei iránt szerető gondoskodással viseltető rendszernek, becsületes urihangu, tisztességes szándékkal és,eszközzel, demagógiától mentes, áldozatos munkával való fokozatos kiépítését értem. Sokan vagyunk t Ház, akik azelőtt nem igen tudtuk volna elképzelni, ami ebben az ülésteremben az elmúlt félév alatt előfordult, tényleg megtörtént. Mi, akik a közéletben évtizedeket töltöttünk el, valahogy magunkkal hoztuk a magyar ember természetéből fakadó önfegyelmet, kötelességtudást, idealizmust s képviselővé történt megválasztásunkat úgy fogtuk fel, mint egy emberöltő munkásságának legszebb jutalmát, mint legnagyobb elismerést és kitüntetést, mit magyar polgár polgártársai bizalmából elnyerhet, de amely egyben halálosan komoly, a legnagyobb felelőséggel járó, önzetlen, áldozatos és fokozott mértékű munkát követeli meg a kitüntetettől s azt hittük, hogy t néptől nyert követi megbízz- tál legalább annyira kötelező a képviselőre a t. Házban, mist amennyit joggal el lehet várni a legkisebb falnsi képviselőtestület tagjaitól. Az még nem baj, ha valakinek eddig nem volt módja megismerni a közéleti munka különböző fázisait, az még nem pótolhatatlan. A baj ott van, hogy egyesek kizárólag az egyéni érvényesülés síkjának tekintik a parlamenti szereplést s mint a rossz színészek, a karzat hátsó sorainak dolgoznak. Szomorú, hogy egyesek, akik a reformok terén pápábbak akarnak lenni a pápánál* saját nyelvük és megnyilvánulásuk simitására nem sokat adnak. Pedig itt volna az ideje már annak, hogy ez az ide nem való harcmodor és az ide nem való szellem megemberelje magát s ezekben a nehéz időkben ne próbálkozzék állandóan járhatatlan, szakadékokkal szegélyezett utakkal. Nem azt mondom én* hogy ne legyen ellenvélemény, nen» is volna jó, ha ebben az országban csak egy vélemény uralkodnék. De akik a magok nézete számára megértést, tiszteletet követelnek, adják meg azt másnak is. Mert ne méltóztassanak azt hinni és gondolni, hogy valakinek okvetlen zsidóbérencnek, a régi rendszer hordozójának kell lennie, he nem áll be áz uj jelszavakat kiál- tozók közé, hanem a nép érdekében szükséges reformok megvalósulását el tudja képzelni más utón is, mint amit a túloldal egyedül id- vözitőnek tart. Azért igen kérem a t. túloldali képviselőtársaimat, ha őket céljaik és törekvéseikben tiszta szándék és jóhiszeműség vezeti, tételezzék fel azt azokról is, akik talán mégis nagyobb joggal állíthatják, hogy az ország többségének akaratát képviselik. Az annyira szükséges lelki- megbékülést csak igy szolgálhatjuk. S mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslathoz hozzászólnék, azt a hő kívánságot hangoztatom s érzésem szerint ebben nem vagyok egyedül, bárha az uj évben száműzni tudnók innét a Házból a múltban sokszor feltűnt disszonáns hangot s hozná meg ez az uj esztendő * mi nagy belső egymdsrataláli- sunkkal együtt a mi külső nemzeti aspirációink további teljess* dését. Tisztelt Házi Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, a társulati adóról* a tantiém és a társulati vagyonadó* ról én két szempontból vizsgálom* Először az általános közsgazda- sagi élet vonatkozásaiban. Ii- sodszor speciálisan a vidéki hitelszervezőt szemszögéből. Egyes szám ára 16 fillér.
