Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-04-29 / 34. szám
XXí. évfolyam. Szekszárd, i*&9. április 29. (Szombat) 34. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SscrEfMxt'fiség to kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 BlOflsstüsl dl|i Bgész évre _ 12 pengő || Félévre _ _ _ 6 pengő Pt ltlí* ucrktoxtfl: BLÄZSIK FERENC A lap megjelenik minden azerddn to szőni baton. BISflutéal dllak to hirdetések, valamint a lap szellemi részét liléid közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dlls I'M pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllraélersoronkénl 10 Altér. Alléstkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám«, eljegyzési, családi hír, valamint a aylltlér soronként 60 fillérbe kerül. A megnyitóit ut A magyar kormányférfiak római látogatása s az ennek során lefolyt tanácskozások után, nyomban kezdetét vette a nagyjentőségü velencei tárgyalás, amely Ciano olasz külügyminiszter és Jugoszlávia külügyminisztere Cincár-Markovics között folyt le. E tárgyalások felé világszerte nagy érdeklődés fordult s ennek eredménye valóban a szenzáció erejével hatott. Erre vall elsősorban a tárgyalásokról kiadott hivatalos nyilatkozat, amely rendkívül határozott hangú és igen sokatmondó. Lényege az, hogy a velencei tárgyalások a legkomolyabb eredménnyel végződtek és teljes egészében érvényesült Róma és Berlin békepolitikája, aminek az lesz a következménye Délkelet- Európában, hogy az egyes államok közötti helyzet tökéletesen tisztázódik, az ellentétek minden bizonnyal elsimulnak s igy politikai és gazdasági téren érvényesülni fog az államok közötti békés élet, amiből az előnyök hosszú sora fog származni a népek javára. A velencei tárgyalások lehetővé tették úgy Olaszország, mint Jugoszlávia számára azt, hogy megvizsgálják azokat a különböző kérdéseket, amelyek a jelenlegi helyzetben úgy Olaszországot, mint Jugoszláviát közelről érdeklik, ezek között letárgyalták az Albánia helyzetében beállott változást is. Ez utóbbi események bekövetkeztekor Európa egyes sajtóorganumaiban vésztjósló hírek láttak napvilágot, amelyeknek tendenciája Jugoszláviát aggodalmakkal és nyugtalansággal akarta eltölteni. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy az Adriai tenger két országa, Olaszország és Jugoszlávia tárgyalásokat folytassanak egymással. Az aktuális kérdések megvizsgálása után a két állam megbízottai Velencében arra a konklúzióra jutottak, hogy semmiféle külső körülmény nem zavarta meg a közöttük fennálló jó szomszédságot és baráti viszonyt, sőt a felvetett problémákat boncolgatva, a két állam közötti barátságnak olyan széles, újabb területe nyílt meg Olaszország és Jugoszlávia között, amelynek a béke szempontjából, de gazdasági vonatkozásban is, rendkívül értékes következményei lesznek. A belgrádi egyezmény dátumától kezdve, amely tulajdonképpen biztosította az Adriai tenger békéjét és a kölcsönös érdekeket tiszteletben tartotta, egyre jobban megszilárdult és megerősödött a két állam baráti viszonya. A belgrádi egyezmény óta eltelt idő elegendő volt arra, hogy ez a békés baráti kapcsolat a tűzpróbát is kiállja. A két állam között nem merült fel az utóbbi években semmiféle nézeteltérés, de a régi kapcsolatok szálai annálinkább szorosra fűződtek. Ilyen előzmények után Velencében nyugodtan jelenthette ki gróf Ciano olasz külügyminiszter, hogy nagyon könnyű volt a dolga, mert a találkozás első pillanatában nyilvánvaló lett a jugoszláv részről megnyilatkozó bensőséges szívélyesség és a legmelegebb baráti érzés. Ennek következménye csak az lehetett, hogy Velencében komoly megállapodást tudtak létrehozni. — Ennek lényege abban áll, hogy Olaszország és Jugoszlávia között úgy politikai, mint gazdasági téren még- inkább elmélyítik a bizalomteljes együttműködést azzal a kimondott, j határozott céllal, hogy előmozdítsák 1 a béke fenntartását és megjavítsák | a megszilárdulás előfeltételeit a Duna-vidéken. A tárgyalásokról kiadott hivatalos közlemény pontosan ezeket a megállapításokat tette. Aki a diplomácia nyelvét érti s a betűk sorfalában él is tud igazodni, annak nincs szüksége ezek után semmiféle kombinációra. Nyílt és határozott ez a kijelentés, amely önmagában foglalja azt a megállapodást, hogy Jugoszlávia határozottan állást foglalt úgy politikai, mint gazdasági téren a tengelyállamok politikája mellett. Az a hatalmi kapcsolat, amely már eddig is eléggé meg nem hálálható eredményeket tudott felmutatni, ismét Európa asztalára tett egy eredményt, amelynek birtokában újból nyugodtan alhat- nak a felzaklatott európai országok népei, mert mindennél határozottabb formában jutott kifejezésre Róma és Berlin politikájának legfőbb törekvése, a béke szellemének igazságos alapokon való biztosítása. A nagy elrendező kéz, a Duce munkáját látjuk itt újabb eredményekhez jutni, amely vezérlő kéz már eddig is hosszú sorát tudja felmutatni azoknak a nagyjelentőségű külpolitikai tényeknek, amelyek véráldozat nélkül hoznak létre döntőjelentőségü sikereket és pedig olymódon, hogy a győzelemnek tulajdonképpen áldozatai nincsenek, de élvezője annál inkább, mert a sikeres tények minden irányban békét, nyugalmat és boldogulást biztosítanak. A magyar kormányférfiak római látogatása alkalmával sokat Írtak a külföldi sajtóorgánumok a Magyarország és Jugoszlávia közötti kapcsolatok tekintetében várható eredményekről is. Nem akarunk a dolgok kifejlése elé vágni, de annyit már most is megállapíthatunk, hogy a velencei tárgyalásokról kiadott hivatalos közlésben ennek a gondolatnak máris komoly nyomát találjuk. A hivatalos kommüniké pontosan ezeket mondja: „Ami d Magyarországgal való kapcsolatokat illeti, a két külügyminiszter megvizsgálta a legutóbbi megnyilvánulásokból eredő helyzetet és és a budapesti kormány közötti hasznos megértés előtt“. Ennyire tehát már eljutottunk. Magyarország békepolitikájából önként fakad az a törekvés, hogy szomszédaival a lehető legjobb viszonyt tartsa fenn- Hosszú idők nehéz fáradozásai mentek semmibe és szenvedtek hajótörést a nemrég még Prágából irányított kisantantpolitika zátonyain. De uj idők hajnala hasadt fel s a tengelyállamok igazságot osztó békepolitikája nyomán törekvéseink uj korszakába léptünk, amelyben minden reményünk szerint komoly tartalmat fog nyerni külügyminiszterünknek nemrég tett ama kijelentése, hogy barátaink barátja, végre, talán, a mi barátunk is lesz. Az alispán! Jelentés megelégedéssel állapította meg, hogy ezek megnyitották az utat a belgrádi emelkedett hangon, hazafias örömteljesen foglalkozik bevezetőjében azzal a boldogságot keltő eseménynyel, hogy az Isten igazságot osztó keze hosszú és nehéz várakozás után visszaadta ősi hazánk újabb darabját: Kárpátalját és ebből az alkalomból a vármegye közönsége nevében szeretettel üdvözli a most hozzánk visszakerült ruthén test- I vérnépet. Foglalkozik ezután dr vitéz Thu- I ránszky Lászlónak vármegyénk fő- j ispáni állásából magasabb és igen fontos beosztásba való távozásáról, amely itt általános, őszinte sajnálatot váltott ki. Öméltósága — úgymond az alispán! jelentés — ígéreteit s a főispáni működéséhez fűzött reményeket teljesen beváltotta, hű volt e nemes vármegyéhez, éppen ezért Tolna vármegye közönsége őt nemcsak szivébe zárta, de főispáni működése e vármegye közönségének és tisztikarának kedves emléke marad. Öméltósága főispáni esküjéhez hiven, bölcsességgel töltötte be magas méltóságát s ha az államhatalom közérdekű intézkedéseinek eréllyel és férfias nyíltsággal érvényt szerzett is, sem a törvény- hatóság közönségétől, sem pedig az alispántól és a tisztikartól soha törvénytelen vagy olyan elhatározást, mely a törvényhatóság közönségének jól felfogott érdekeivel ellentétes lett volna, nem kívánt. Alkotmányosan, a vármegye nemes tradícióinak figyelembe vételével töltötte be főispáni tisztét, melynek gyakorlásában osztályérdeket nem ismerve, hanem csupán az egyetemes magyar érdekeket szolgálva s a társadalmi osztályok között a békét és megértést hirdetve, vármegyénk gazdasági, kulturális és szociális előrehaladását mindenkor készséggel mozdította elő. Kedves, szeretetreméltó és közvetlen egyénisége, lángoló hazaszeretete, széleskörű nagy tudása, tárgyilagos felfogása, melyeket eltávozásával a legmagasabb kegy is elismert, megtalálta az utat mindazok szivéhez, akik az emberi értéket becsülni tudják. így mindezen erényeinél fogva méltán foglalhat helyet Tolna vármegye volt főispánjának díszes sorában s hálával és köszönettel gondolhatunk vissza főispáni működésére. Bizonyíthatom, — végzi róla szóló megemlékezését Szongott alispán — hogy milyen fájdalmas érzések között — csak a kötelességteljesités parancsszavát követve — hagyta el a neki annyira kedves ősi megyeháza történelmi falait. Az a reményünk, hogy vármegyénk szereteté- nél és az ahhoz való ragaszkodásánál fogva továbbra is jó barátja s ha szükséges, szószólója lesz Tolna vármegyének s azokat a kapcsolatokat, melyek Öméltóságát e vármegyéhez fűzték, továbbra is szeretettel ápolni és fenntartani fogja. A közigazgatás menetének a zavartalan voltát lerögzítő jelentés megemlíti, hogy a belügyminiszer a visszacsatolt felvidékre közigazgatási szolgálatra kirendelt dr Horváth Árpád, vármegyénk tb. főszolga- biráját Gómör és Kishont k. e. e. vármegyéknek vármegyei főjegyzőjévé, majd alispánjává, dr Rózsay Ernő, vármegyénk tb. szolgabiráját pedig Nyitra és Pozsony k. e. e. vármegyék galántai járásának szol- gabirájává nevezte ki az elmúlt időszakban. A vármegye közönségét bizonyára őszinte megelégedés, a vármegyei tisztikart pedig büszkeség tölti el dr Horváth Árpád tb. főszolgabírónak alig pár hónapon belül Gömör és Kishont k. e. e. vármegyék alispáni székébe történt kinevezése alkalmából, mely az uj alispán közigazgatási képességeinek, vezetésre való rátermettségének és kedves egyéniségének bizonyítéka. Kívánjuk, — úgymond az alispán — hogy uj hazájában és. hatáskörében munkásságát nagyon sok siker koronázza s vármegyéje közönségének boldogulása és előrehaladása legyen alispáni működésének legszebb eredménye. A honvédelmi törvény életbeléptetéséről, gróf Apponyi Károly ny. vezérkari ezredes, felsőházi tag, törvényhatósági bizottsági örökös tag kitüntetéséről, valamint a szociális közigazgatás keretében a terhes és szoptató nők, továbbá a gyermekek tej- és cukorsegélyezéséről való megemlékezés után felemlíti az alispán, hogy a vármegye lakossága táplálkozási szinvonalá- j nak az emelése céljából október I 20. napjától március 1. napjáig a vármegyei közjóléti alap terhére nyolc községben falusi főzőtanfolya- I mot tartott. A tanfolyamok meg- | szervezésénél az a szempont vezette, Egy«* szám ára 12 fillér.
