Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-04-26 / 33. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1939 április 26. falu népét, mert hisz ennek a vár­megyének 270.000 lakosából csak csekély töredék lakik városban. Egyik legfontosabb célomnak lá­tom, hogy harcot Indítsak a ma­gyar falukban tapasztalható ká­ros jelenség, az egyke ellen, mely vármegyém ősmagyar községei­ben bevett szokássá volt s mely ennek az ősmagyar fajnak létét veszélyezteti. önös érdek, vagyonegyOttartás, nem lehetnek indító okai, egy faj kipusz­tulásának és szükségesnek tartom odahatni, hogy ez a fajunkra oly káros jelenség teljesen eltűnjön. Itt a Dunavölgyében magyarokra van szükség 1 Magyarokra, kik hivatva volnának a nemzetnek súlyos vér- veszteségeit pótolni, melyet évszá­zadokon át és a legutóbbi világ­égésben szenvedett. Szükség van magyarokra, kik­nek hivatása ezt a gyönyörű országot benépesíteni. Mindehhez azonban nemcsak a nemzet szaporodása szükséges, ha­nem szociális reformok is. Szüksé­ges, hogy a kis magyar életek gyengén pislogó lángocskái, biztos nyugodt fénnyé változzanak. Szük­séges, hogy ezeknek a lángocs­káknak biztos nyugodt égése védve, elősegítve legyen, ehhez pedig kell a közegészségügy legmesszebb­menő fejlesztése, reformálása, szeretetházak, napközi otthonok az ő humanitásukkal, a Zöld Kereszt mozgalom, az ő felvilágosító és áldásos működésével, az egészség- ügyi berendezés tökéletessége, az 6 életmentő hivatásával, mely le- küzdené a magyar életet fenyegető veszedelmeket. A legmesszebbmenő támogatás­ban óhajtom részesíteni a magyar ifjúság nevelését, a levente intéz­ményt, a polgári lövészetet, mert Tekintetes Törvényhatósági Bizott­ság, nekünk katonákra van szükségünk, kato nákra, kik egyesitik magukban azt az eredetében megmagyaráz­hatatlan magyar katonai szelle­met, mely a világ első katoná­ját, a magyar katonát mindig jellemezte, a legújabb katonai követelmények­kel, melyet a mai kor felkészült­sége megkíván. Hadseregünk a reánk kénysze- ritett, de máris kudarcba fulladt békediktátum következtében nem fejlődhetett olyan mértékben, amint azt a mai kor megkívánná s miután tudom, hogy egy nemzet tekinté­lyét, súlyát, jól felszerelt, kitünően képzett hadsereg és annak szelleme adja meg, szükségesnek tartom a kiképzés alapját, gyorsaságának előmozdítását a fenti intézmények­kel elősegíteni. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság 1 Ezekkel a gondolatokkal, ezzel a programmal foglalom el várme­gyém főispáni székét. Ezeknek a gondolatoknak valóraváltására, ezek­nek a terveknek végrehajtására ké­rem és hívom vármegyém egész közönségének és a Tekintetes Tör­vényhatósági Bizottságnak odaadó, jóindulatú támogatását. Schultheisz Rezső vármegyei főjegyző Szeretném még itt kitárni lelke- i met, hogy meggyőződjenek arról, hogy a szándék, mely magas szép hivatásom elfoglalásánál vezérel, | állott szólásra és őt a vármegye közönsége, a törvényhatósági bi­zottság és a tisztikar nevében az alábbi gyönyörű beszéddel üdvö­zölte : Méltóságos Főispán Url A törvényhatósági bizottság színe előtt letett esküjével Méltóságod, — igy mondhatom — alkotmányos frigyet kötött e nagymullu, nemes vármegyével. Imént elhangzott szék­foglaló beszéde tanúskodik arról, hogy Méltóságod ennek a szövet­kezésnek nagy közjogi jelentőségét, súlyos felelősségét és nagy terheit jól ismeri, a megoldásra váró fel­adatokat biztos Ítélőképességgel és j élesen látó szemmel magának előre j kijelölte és mint hazájáért, vár- megyéjéért minden nehézséggel és megpróbáltatással megküzdeni kész, ! lelkes, erősakaratu férfiú, az osztály- I részül jutott gyönyörű hivatást — érdeme szerint — nagyra is érté­keli. Méltóságos Főispán Ur! A mind­nyájunk számára kedves mai ünnep­ségnek immáron a végére értünk. Mielőtt azonban a méltóságába be­iktatott uj főispán és a kormány­zatára bízott vármegye közönsége a törvény és alkotmány kijelölte nagy utón, a köznapi munkára együtt elindulna, engedje meg ne­kem Méltóságod, hogy — necsak az ősi hagyományok parancsolta kötelességszerü szokásból, hanem lelkünk őszinte megnyilatkozása­ként, a Méltóságod kiváló és sze­retetreméltó egyénisége iránti őszinte vonzalomból és a székfoglalójában megjelölt munkaterv és kormányzati iránnyal való tökéletes együttérzés és teljes lelki összhang bizonyságául: Tolna vármegye közönsége, a tör­vényhatósági bizottság egyeteme és annak összes alakulatai, valamint a vármegyei tisztikar nevében mély tisztelettel, teljes bizalommal és bensőséges szeretettel köszöntsem Méltóságodat a főispáni székben. Engedje meg egyúttal, hogy a Méltó­ságodra váró súlyos, de minden tettrekész férfiú nemes becsvágyá­hoz méltó építő munkához mind­nyájunknak fenntartásnélküli, kész­séges és lelkes támogatását fel­ajánljam. A történelmi események az utóbbi években lélegzetelállító iramban zugnak el mellettünk és felettünk és szédítő kavargással örvénylenek körülöttünk. Nincs nap, nincs óra, talán nincs perc, mely beláthatatlan, kiszámíthatatlan jelentőségű és hord­erejű történésekkel ne volna terhes. Az eseményeknek szédítő változa­tossága és robbanó erejű meg­nyilatkozása a megszokottnál, a ré­ginél mindenesetre elevenebb, lük­tetőbb, a ma még megdöbbentő, de holnap már megszokottá váló uj lendülethez alkalmazkodni tudó, gyorsabb iramot követelnek mind­nyájunktól gondolkozásban, meg­érzésben, felismerésben, cselekvés­ben és áldozatkészségben egyaránt. Tudnunk illik és éreznünk kell, hogy ma a magyarság is olyan sorsdöntő korszakát éli, mely az újjászületésnek, a feltámadásnak, az újból naggyá válásnak lehetőségét hordja méhében. Meg kell ezért erősítenünk a ma­I gyár kisbirtokosságot, a magyar földmives társadalmat, a magyar- ! ság életfájának gyökerét, minden nemzeti megújulásnak forrását és kútfejét. Győkértelen fának nincsen virulása, nincsen lombos ága, gyü­mölcs-aratása. Az eredetében, jelle­mében és erkölcseiben igazán ke­resztény magyar középosztály ural­mát kell visszaállítanunk és bizto­sítanunk a szellemi és gazdasági élet egész területén és minden meg­nyilvánulásában. És végül, — amit talán először kellett volna említe­nem — legfőbb büszkeségünknek: a m. kir. honvédségnek erejét, harci felkészültségét, egymást mindigfelül- mulni igyekvő szeretettel és áldo­zatos lélekkel kell tovább fejlesz­teni és a magyar katonai erények­nek gondos és következetes ápo­lásával az egész nemzetet mindig cselekvésre képes és cselekvésre kész, szívben és lélekben egyaka- ratu katonai táborrá átalakítani. Ha ezeket megvalósítani és pedig sürgősen megvalósítani nem tudjuk, ha a felismert veszedelmeket nem igyeszünk elhárítani, bizony mon­dom : eljő a pusztulás, a halál, de nem a költő megjósolta „nagyszerű halál," hanem a posványbán, a nyú­lós iszapban való szégyenteljes el- merülés. Akik ezt fel nem fogják, meg nem értik, a csontjuk velejéig át nem érzik, álljanak félre az út­ból ködös agyukkal, reszkető inaik­kal s hagyjanak fel önérdeksugallta baljós károgásukkal 1 Kishitűsé­gükkel ne akarják megbénítani a magyarság jobb jövendőjében biza- kodó, rajongó hittel teli, cselek- vésre kész férfiak karját. Méltóságos Főispán Úri Megle­het győződve arról, hogy szavaim Tolna vármegye közönsége igen nagy többségének felfogását tükrö­zik vissza, őszinte szívvel örvendünk annak, hogy Méltóságodban vár­megyénk ismét egy hadviselt, vitéz katonát, egy tetterős, tántoríthatat­lan nemzeti érzésű férfiút, a mai idők sürgető kérdései, társadalom- politikai és közjóléti feladatai iránt fogékony lelkű vezetőt kapott. Jói tudjuk, hogy Méltóságod, mint e vármegye hű fia és megyebeli birto­kos, mindig és mindenütt teljes megértéssel fogja a vármegye fon­tos gazdaérdekeit képviselni, de — e helyi érdekektől függetlenül is — őszinte szeretettel és bizalommal fogadják Méltóságodat mindazok, akik a m. kir. kormány mélyreható reformeszméinek nemzetmentő és országépitő szükségességéről és hasznáról és azoknak már az ajtó­kon, a sziveken és elméken türel­metlenül dörömbölő sürgősségéről a lelkűk mélyéig meg vannak győ­ződve. ­Az Úristen bőséges áldását kér­jük Méltóságodra és nemes törek­vésektől vezérelt kormányzati mű­ködésre, melyet — úgy hisszük — mindenkor az eréllyel párosult böl­csesség és a szeretettől vezérelt szigor fog jellemezni és a magyar­ság jobb jövendőjébe vetett, mélyen gyökerező hit égő tűzoszlopaként fog mindig irányítani. A legjobb és a legszebb reményekkel eltelve, mégegyszer bensőséges örömmel, mély tisztelettel és teljes bizalom­mal üdvözlöm Méltóságodat, vár­megyénk uj főispánját, a vármegye közönsége és tisztikara nevében. A vármegyei főjegyzőnek stiláris virtuozitással felépített beszéde után báró Fiáth Tibor a gazdatársadalom nevében az alábbiakban köszöntötte a fő­ispánt : Méltóságos Főispán Ur, Tekintetes Törvényhatósági Bi­zottság 1 A főjegyző ur gyönyörű szép szavakban visszatükrözte azt a ben­sőséges örömet, amelyet mindnyá­jan érzünk afelett, hogy a Főispán Ur megtartotta székfoglalóját. Egy­szersmind visszatükrözte azt a bi­zalmat, amelyet mindnyájan érzünk Öméltósága személye iránt. Ezek után tulajdonképpen teljes felesleges volna, hogy én felszólaljak. Ha mégis felszólalok, ennek különös mélyen fekvő oka van. Én is e vármegye közönségének, törvényhatóságának nevében szóla­lok fel. Mégis úgy érzem, hogy a törvényhatóságból ki kell emelnem egy társadalmi osztály foglalkozási ágát és pedig a vármegye gazda­társadalmát Hogy ezt teszem, an­nak oka az, hogy e nemzet életé­ben az ország újjáépítésének nehéz munkájában ez a gazdatársadalom olyan fontos szerepet töltött be, s fog a jövőben betölteni, olyan nagy áldozatokat hozott és kell hogy hozzon, olyan munkakört foglal el, amely munkakörnek teljes egészé­ben való elfoglalása a nagy áldo­zat meghozatala érdekében szük­sége van arra, hogy országos vo­natkozásban a mindenkori kormá­nyok a legmesszebbmenően támo­gassák, megyei vonatkozásban pe­dig a főispán támogatására van j szüksége. Ezt a támogatást kérjük I a főispán úrtól, mert ha ezt nem kapjuk meg, nem tudunk nyugod­tan dolgozni. Pedig csak nyugodt munka mellett tudunk többet és jobbat termelni. Meggyőződésem, hogy a mező- gazdaság felvirágoztatásán keresz­tül fel fog virágozni a kereskede­lem és az ipar és ez megélhetését fogja képezni az egész országnak. S ami még ennél is fontosabb, élel­mezni kell a megerősödött, fejlő­désben levő magyar hadsereget. Hiába van derék honvédeinknek, e nemzet büszkeségének harcrakész bátorsága, elszántsága, ha nincs e mögött a hadsereg mögött helyes, jól szervezett élelmezés. Élelmezés nélkül egy nemzet sem vitte győ­zelemre a fegyvereit. A jó élelme­zés fél győzelem. Azért szóltam fel e gazdatársadalom nevében, azért kérem a Főispán Ur legmesszebb­menő támogatását, amiről meg va­gyok győződve, hogy megadja, hi­szen e vármegye szülöttje és a gaz­datársadalom tagja. Nagyon jól méltóztatik tudni, hogy a törvényhatóság minden egyes tagja át van hatva az önzetlen hazaszeretettől. Ezt az önzetlen hazaszeretetet a Széchenyiektől, Apponyiaktól, a Bezerédjektől ta­nultuk, akiknek szelleme és mind­azoknak a nagyoknak a szelleme, akiknek az arcképe a teremnek falairól reánk tekint, uralkodó szel­lem volt a múltban. Ez volt képes súlyos viszonyok, politikai harcok mellett is itt ebben a tanácsterem­ben a szenvedélyeket lecsillapítani. tiszta, őszinte és becsületes s hogy | ennek a szándéknak indító rugója az a mindenekfeletti hazaszeretet, mely j oszágunk boldogulását az ezeréves j Magyarország mielőbbi feltámadá­sát várja és óhajtja. A magyarok jóságos Istene adja, Tz TW tombotó lelkese­déssel fogadott nagyszerű szék­foglalója után a vármegye ősi ha­gyományai szerint

Next

/
Oldalképek
Tartalom