Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-04-26 / 33. szám

1039 április 26. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 Mert ez a szellem uralkodott Ha Méltóságod ezt a szellemet meg tudja őrizni, mint ahogy meg va­gyunk győződve, hogy meg is tudja, vezetni fogja ezt a vármegyét ebben a szellemben egy jobb, boldogabb jövő felé, biztosíthatom Méltóságo­dat, hogy a vármegye egész közön­sége, társadalmi, felekezeti, politikai .különbség nélkül ott fog állani Méltóságod mögött s támogatja Méltóságodat hazafias, nehéz mun­kájában, melyre vállalkozott. — A gazdatársadalom nevében köszö­nöm, hogy méltóztatott elvállalni ezt a felelősségteljes állást és őszin­tén, hazafias magyar, becsületes, baráti szívből kívánom ehhez a munkához Istennek bőséges áldá­sát (Éljenzés, taps.) A főispán ez üdvözlő szavak el­hangzása után törvényben biztosí­tott jogánál fogva kinevezéseket eszközölt, majd megköszönve a törvényhatóság megtisztelő bizal­mát, a közgyűlést bezárta. Tisztelgések következtek ezután. Legelsőbben a papság és az egyházak képviselői­nek küldöttségei tolmácsolták jó­kívánságaikat, majd a hatóságok, hivatalok, egyesületek és testületek következtek. lakoma a Szekszárd Szállóban Az installáció vendégei a közgyű­lés után lakomára gyűltek össze a Szekszárd Szálló színháztermében. A 13 óra 30 perckor kezdődött ebéd katonás pontossággal felszol­gált kitűnő ételsorának elfogyasz­tása után a főispán ^nyitotta meg a felköszöntők sorát, költői szavakkal éltetve az állam­főt. Beszédét eképpen végezte: Nagybányai Horthy Miklós két évtizedes kormányzása alatt nem­csak visszaállította ebben az or­szágban az alkotmányos jogrendet, a vagyon- és életbiztonságot, a nyu­godt magyar életet, hanem lehe­tővé tette, hogy e nevetséges trianoni l)ékediktátum rongy papirrá váljék. Én arra kérem a magyarok Istenét, hogy adjon erőt és egészséget Kormányzó urunk Ófőméltóságá- nak (éljenzés, taps), hogy az ezer­éves jogon minket megillető Ma­gyarország visszaszerzését keresz­tül vihesse. (Éljenzés, taps.) Ezt követően gróf Apponyi Károly ’visszaemlékezve atyjának 33 évvel ezelőtt volt főispáni beiktató ünne­pélyére és az azóta lefolyt installá­ciókra, megállapította azok intimi­tását. Elismerő szavakkal méltatta Thurdnszky László működését, re­mélve, hogy tovább is ápolni fogja a vármegyével való benső kapcso­latait. Elmondotta azután, hogy nemrégiben magánkihallgatáson volt U Kormányzónál, akinek megcso­dálhatta testi és szellemi épségét. Csodálatos is ez a magyar faj 1 — folytatta tovább Apponyi. Nemcsak azért, mert tudósait, művészeit és sportembereit világszerte csodálják, de azért is, mert olyan honvédsége van, hogy az elmúlt hónapokban nyolc magyar baka Munkácsnál megállított egy tervszerűen bevo­nuló cseh ezredet. (Taps.) A ma­gyar fajnak tulajdonságai ugyanis utolérhetetlenek, ha helyesen van­nak beállítva. A magyar élettérnek két pillére van, az egyik a magyar falu népe, a másik a magyar kö­zéposztály. A ragyogó vitamindus magyar napsütés, a drága fekete borozda, az ízes magyar viz, nem­csak termékekben, állatokban tudja a legjobbat kitermelni, hanem em­berekben, emberi tulajdonságokban is. A falu népe, a magyar gazda a legközelebb áll a természethez, a legközvetlenebb nexusban van a természettel és ő szívja fel közvet­lenül az energiaforrásokban tárolt erőket. A magyar gazdának sor­sunk kialakulásában kell, hogy sze­repe legyen. A második faktor, a magyar középosztály. Születése, ne­veltetése, iskoláztatása, tudása, ta­pasztalatai hivatottá teszik arra, hogy az országot kormányozza, de nem egyedül, hanem együtt a falu népével. Tisztelt Barátom! ősrégi család­ból származva, magadba szívtad Te is azokat az erőket, ismered a gazdatársadalom bajait, óhajait és bebizonyítottad, hogy akarsz és tudsz is ezeken segíteni Mint a vár­megye gazdatársadalmának szerény tagja, szívből kívánom Neked, hogy pályádon sikert és dicsőséget érj el. Teremts boldogságot, megelé­gedést, amit eddigi hatáskörödben megteremtettél. Hogy azokat a vára­kozásokat, amelyek a vármegye a mai naptól fogva személyedhez fűz, sikerüljön teljes mértékben kielé­gíteni. Teljes szívből üdvözöllek, Isten áldását kívánom munkádra, Isten éltessen I (Éljenzés, taps.) Dr Őrffy Imre " mondotta ezután a következőket: Akinek van közéleti tapasztalata, megérzi ha egy testület ünnepet ül, hogy az szívből jön-e, őszinte-e ? A vármegyei törvényhatóság ma ünnepet ült, megrendelés, oktroj pélkül, bensőségesen. A magyarság sorsa nagy vajúdásban van. Alig­hanem most dől el sok száz esz­tendőre a magyar sors. Az az ér­zésem, hogy a magyar sors nagy kérdéseinek vajúdása közben egy- sorban, glédában kell államink, sze­mélyes ellentéteket, talán elvi kü­lönbségeket is félretéve mindnyá­junknak. (Taps.) A magyar ember lovagiasságával, ürítem poharamat kedves barátainkra, akik a szom­szédos törvényhatóságokból idejöt­tek. (Éljenzés, taps.) Velünk együtt éreztek, örültek. Meleg szívvel kö­szöntöm őket és ígérjük, hogy a vizitet alkalomadtán visszaadjuk. (Éljenzés, taps.) Mich éli Mihály az országos nevű bátaszéki bíró, Tolna vármegye kisgazda közön­sége nevében üdvözölte a főispánt, mert egy olyan férfiú került a fő­ispáni székbe, aki szivvel-lélekkel, igaz magyar érzésben a falu népé­vel össze volt és össze van forrva. Ez a múltja, hogy a magyar falu­ban gyökeredzik, szent meggyőző­désévé tette azt a természetes meg­dönthetetlen igazságot, hogy csak a magyar falu népe van hivatva, ezt az országot újra talpra állítani, újra naggyá tenni. A falu meg- szervezettsége nélkül és igaz ke­resztény erkölcsi alap nélkül nincs megújhodás, nincs feltámadás. De az egészséges gazdasági politikát csak a magyar falun keresztül le­het megcsinálni. Meg vagyok győ­ződve arról, végzé beszédét Michéli, hogy Méltóságod meg fogja találni azt az útirányt, amely alkalmas lesz vármegyéjében azt az erős egysé­get, amely hivatva lesz a várme­gyének a szebb, jobb jövőt meg­teremteni. A magyar haza szeretetétől át­hatott gyönyörű beszédet követően dr Klein Antal a főispán székfoglaló beszédének e szavaiból: „Az ut, amelyre léptem, nehéz, göröngyös, akadályokkal és tüskékkel is tele van szórva, de erőt ad nekem a föld, amelynek szerelmese, gyermeke vagyok“ in­dult ki és mint a vármegye egyik ellenzéki politikus képviselője, biz­tosította a főispánt, hogy a vár­megyében mindig örömmel, kész­séggel ott lesznek segíteni az ellen­zékiek is. Dr Bernáth Bála __ Mi chéli Mihályt éltette, aki szeré­nyen, elvonultan, feltűnés nélkül mindig a hazáért dolgozik s a szö­vetkezetek terén nagy eredményeket ért el. Akkor lesz boldog Magyar- ország, ha sok Michéli Mihálya lesz. Dr Dulin Jenő ___ az okra az időkre emlékezett vissza, midőn ő mint önképzőköri elnök ugyanazon gimnáziumban tanult a főispánnal, akit most üdvözöl. Vitéz Makray Lajos hatalmas beszédben a centrális ha­talom és a polgár közé beiktatott autonom szerv nagyszerűségét, az ezeréves összekötő alkotmányos erőt, majd a keresztény gondolatot, mint államszervező tényezőt glori- fikálta, kiemelve, hogy ez az igazi kereszténység, amelynek szelleme, a szabadságnak, a függetlenségnek, az áldozatosságnak, a szeretetnek, a nemes demokráciának a szelleme, ez él a mi főispánunkban is. Arra emelte poharát, hogy a főispánnak a nemzet belső szilárdságának, tö­mörségének megalakítására vonat­kozó keresztényi elgondolásai ha­marosan megvalósulhassanak, X« I' "»•. Dr Pesfthy Pál arról biztosította a főispánt, hogy ennek a vármegyének minden párt- árnyalatu férfia, készséggel támo­gatja őt abban a törekvésben, hogy a harmonikus lelki egységet ebben a vármegyében meg tudja terem­teni, hisz a személye iránt meg­nyilvánult szimpátiából meggyőződ­hetett arról, hogy ennek a várme­gyének minden fia, tényezője, kész a főispánt ebben a törekvésében támogatni. Végül a vármegye min­den fiát felhívta, hogy egymáshoz közeledve, egymást támogatva,olyan egységet hozzanak össze, mely e vármegye tradícióinak és a mai kötelességeknek meg fog felelni. Tegyük egymás kezébe kezünket és miénk a jövő I — végzé beszé­dét nagy taps és éljenzés közben Pesthy Pál ő excellentiája­Dr Barcsay Ákos somogymegyei főispán többek közt ezeket mondotta: Hálával köszönöm a szomszédos Tolna vármegyének azt a kedves, baráti vendéglátást, amelyben minket részesített és ked­ves szomszédomnak meleg szavait. Én azt hallottam, hogy Tolna vár­megye Dunántúlnak legellenzékibb vármegyéje. 34 éve szolgálom a vármegyei életet, de még ilyen me­leg, általános, minden párt részé­ről megnyilvánuló bizalmat egy fő­ispánnal szemben, soha sem láttam. Ellenzéki képviselők sorban nagy bizakodással, lelkesedéssel ünne­pelték az uj főispánt, én ebből azt látom, hogy Tolna vármegye a kő­vetkező cikluson, tiszta kormány­párti lesz. Ha az urak, akik hitet tettek a főispán mellett, ugyanigy kezet nyújtanak a jövőt illetőleg a főispán urnák, akkor hiszen», hogy boldog lesz a vármegye. Arra ürí­tem poharamat, hogy ez az egy­ség örökös legyen Tolna várme­gyében. (Éljenzés, taps.) Patainak József paksi kerületi országgyűlési kép­viselő azt hangoztatta, hogy min­den keresztény jobboldali erőt egye­síteni kell egy hatalmas nagy, ma­gyar táborba. E vármegye ellen­zéki érzésű polgárai félre tudnak tenni minden egyéni érzést, szem­pontot, amikor arról van szó, hogy az egész magyarságot, a nemzet érdekében egy nagy hatalmas tá­borba egyesítsék. Ha a Főispán Ur zászlajára ezt a kérdést tűzi, akkor az ellenzék is pártkülönbség nél­kül mindig mögötte lesz. Tolnay-Knefély Ödön~ rövid beszédben arra kérte a főis­pánt, méltóztassék odahatni, hogy azt a programot, amit a falu né­pének felemeléséről adott meg­valósítsa. Szongott Edvlit alispán többek közt ezeket mon­dotta: Méltóztassanak megengedni, hogy a hálámat fejezzem ki a tör­vényhatósági bizottságnak, valamint a megjelent atyafiságos törvényha­tóságoknak, hogy ilyen kedvessé, meghitté tették ezt a valóban ünnepi napot. Hiszem és remélem, hogy a mai nap nem csak egy múló ünnep­napnak hangját ütötte meg. Hogy ez a szép nap állandósulni fog itt Tolna vármegyében és a megye közönsége minden társadalmi fele­kezeti különbség nélkül ápolni fogja a közösséget és elő fogja mozdí­tani ennek a szép megyének bol­dogulását. (Az alispán beszédének utolsó mondatai lelkes éljenzésbe fulladtak.) Az éljenzés lecsillapultával vitéz Madl Kovács Imre főispán az alábbi záróbeszédet tartotta : Kötelezve vagyok arra, hogy vá* laszoljak a felszólalásokra, amelyek úgy az ellenzék részéről, mint a kormány programját támogató kép­viselő urak részéről elhangzottak. (Derültség.) Húsz év óta lakom vár­megyém egyik ősi magyarlakta fa­lujának közelében. Ismerem népét, foglalkoztam vele, azt mondhatnám együtt éltem vele. Ismerem jó és rossz tulajdonságait. Nekem ez a húsz esztendő ad tápot, kitartást ahhoz a nehéz, felelősségteljes mun­kához, amelyet vármegyém élén betölteni fogok. Én szeretem a ma­gyar falu népét, ebből merítem azt, ami engemet a főispáni szék be­töltésénél vezérelt. Jól mondták barátaim azt, hogy mindig szivemen viseltem ennek a magyar falunak és népének az érdekeit és fogom viselni a jövőben is. (Éljenzés, taps.) Azonban egy kis csalódást kell okozzak a mélyen tisztelt képviselő- jelölt uraknak. Én ennek a vár­megyének az élére kerültem kor­rekt, becsületes tulajdonságaimnál fogva, amelyeket a magyar kor­mánnyal szemben lekötelezettnek tartok. Én a m. kir. kormánynak programját fogom (éljenzés, taps) képviselni, ami az ellenzéket, amely a magyar jövőnek, boldogulásnak az érvényesülését tartja szem előtt, nem akarja elnyomni. Minden ma­gyarnak kötelessége, hogy a haza

Next

/
Oldalképek
Tartalom