Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-11-16 / 91. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1938 november 16. sokszor szenvedelmes vitázó volt, de mindig jóhiszemű. és ezt a jóhiszeműséget másoktól is a legteljesebb mértékben megkövetelte. Különösen politikai természetű beszédeire kell ezt vonatkoztatnunk. Ezekben az ország, a vármegye, a város fejlesztésének kérdései voltak a szívügyei és józan konzervativizmusa mellett az adott viszonyok között a lehető haladás szükségességét hangoztatta. Ambicióval, lelkesen és szívesen dolgozott a közért. Tudása gazdasági és egyéni tapasztalatainak bőséges tárházát mindig a legnagyobb önzetlenséggel bocsájtotta a köz rendelkezésére. Legendásan bámulatos munkabírásával, hihetetlenül meglepő szervezőképességével, nagy gyakorlati érzékével sok hasznot hajtott azoknak a közintézményeknek, amelyeknek a vezetésében közreműködésre kérték fel. Több mint másfél évtizeden keresztül volt nagyszorgalmu tagja a vármegye közigazgatási bizottságának, a törvényhatóságnak és sokat dolgozott az albizottságokban is. Lelkes munkát végzett a vármegyei kórházi bizottságban, a szekszárdi képviselőtestületben, valamint a város bizottságaiban. Szava mindig súllyal esett a latba az adófelszó- lamlási bizottságban, amely intézmény oly sok időt rabolt el tőle. Évtizedek óta tagja volt a pécsi kereskedelmi és iparkamarának is. Előbb a kereskedelmi érdekeltség küldte be érdekei képviseletébe, utóbb pedig a nagyipar. Nagy agilitást fejtett ki, mint az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés szekszárdi kerületének örökös disz- elnöke, az OMKE központ nagyválasztmányának tagja és a Szekszárdi Kereskedelmi Kaszinó örökös választmányi tagja. A kereskedők jóbarátja, minden ügyes-bajos dolguknak önzetlen szószólója volt és az ő irányításának köszönhető a kereskedőknek egyes társadalmi osztályok által való nagyobb megbecsülése. Szeretettel működött mint a róm. kát. egyházközség választmány és iskolaszék tagja. Lelkesedett, rajongott a fiatalságért és örömmel dolgozott a levente intézmény érdekében, mint a Szekszárdi Levente Egyesület elnöke. Aggódó lélekkel figyelte a levente ifjúság sorsát, fejlődését és izzó magyar hazafiasságu lelkének gyönyörű kincseit szórta közéjük, mikor egy-egy ünnepélyükön beszédet intézett hozzájuk. A leventék számára legnagyobb elfoglaltsága közepette is mindig volt ideje. Hogy ez mit jelentett, azt csak akkor tudjuk kellően méltányolni, ha megállapítjuk, hogy — Schneider János volt Tolna vármegyének a legelfoglaltabb embere, aki a közéleti megbízatásokat nemcsak kitüntető címeknek tekintettte, hanem a legkomolyabb kötelesség- teljesítésnek. Közismert szivjóságával boldog volt, ha valakin segíthetett. Nem frázis, hanem valóság, hogy sokszor éjszakákat töltött álmatlanul csak azért, hogy megtalálja a módot, amelyen a hozzáforduló bajbajutottak ^ sorsát jobbra fordíthatta. Se szeri, se száma azoknak a kis exisztenciáknak, akiket ő mentett meg és akiknek ő szerzett exis- tenciát. Vezetésre hivatott, nagy koncepciójú bankember volt, aki a filléres heti befizetésekkel dolgozó Szék- I szárdi Népbankból az egész ország- | ban ismert intézetet teremtett. A » munkát, a pontosságot, a rend- | Schneider János A honpolgárt szent erények valódi mintaképe volt, Mint büszke tölgy az erdőszélen, minden viharral megdacolt. Bölcsőtől sírig hű magyar volt, lelkében szent tűz lobogott, Hűséggel védett mindhalálig alkotmányt, törvényt és jogot. Közgazdaság, sajtó, közélet volt munkássága színtere, Rajongó lelke törhetetlen, nagy, égő hittel volt tele. önzetlenül, fehér tógában küzdött mindég a fórumon, Középúton haladva bölcsen, de soha meg nem alkuvón. Minden nemes, jó, tiszta szándék szívbéli, szent ügy volt neki, Sohsem kerültek ellentétbe a szavai és tettei. Mindvégig távol állott tőle a tétlen, néma csüggedés S előtte holtig megvetett volt a cim, rang és kitüntetés. Mióta sötét hollószárnyon leszállt fölénk a magyar éjjel, A szent magyar feltámadásért harcolt tollával s életével. S oh mily fájdalmas, bús magyar sors: feltámadásunk napsugára Immár csak fájó búcsúfényt hint, mint glóriát, a homlokára. Bölcsőjét Szekszárd ringatá rég, kis városának drága földje Fogadja vissza keblére s ad néki nyugtot mindörökre. Szép, délceg, daliás alakját nem látja már az ősi város, Feltámadásunk hajnalán ő békéivé tért meg Jézusához. Újságjában, hol szárnyat öltött sok lelkes, ihletett írása, Fölzeng most az ólombetűknek titkos, nagy, könnytelen sírása. Árván maradt bús munkatársak nézünk utána révedezve, Ki hozzánk mindig oly közel volt s most elment tőlünk messze, messze .,. BABAY GÉZA. szeretetet mindenkitől a legszigorúbban megkövetelte és ezen a téren ö maga járt elől jó példával. Éjt nappallá tevő szorgalma, bölcsesége, erélyessége és határozottsága mellett nyiltszivüsége, gavallér, úri gondolkodása, lekötelező modora és az a tulajdonsága, hogy a szeretetet mindig szeretettel viszonozta, igen sok tisztelőt szerzett neki. Lelki emelkedettségének maradandóan nagybecsű emlékeit őrzik lapunk egész kis könyvtárnyi anyagot felölelő évfolyamai. írásai lendületesek és elvi magaslaton mozogtak. Tüzijátékszerüen sziporkázó nemes szellemének kápráztató fénye cikkeiben is mindig világit. Szerkesztőségi műhelytitkot keli róla elárulni: Gyönyörű költői gondolatai oly gyorsan születtek, hogy azokat a saját kézírásával szinte nem is bírta követni, megrögziteni. Éppen azért cikkeit mindig gyorsírónak diktálta. Minden tettét,, minden szavát a bátor, szókimondó, izzó magyar hazafiasság jellemezte. Annak idején nem ijedt meg a proletárdiktatúra vezetőitől sem, velük szemben is megmondta a véleményét és éppen ezért egy éjjel őt is elfogták és elszállították túsznak Hőgyészre, ahol hetekig szenvedett. Midőn közel két évtizedes baráti együttműködés után őrök búcsút veszünk tőle és a kegyeletes megemlékezés e szerény virágait múlandó porai fölé helyezzük, meg kell állapítani, hogy az ő nagy eredményeket felmutató küzdelmes élete folyása messze világitó fáklya a magyar ifjúság számára abban a hatalmas munkában, amely az ország naggyátétele körül vár a fiatal nemzedékre. A Szekszárdi Népbank igazgatóságának és felűgyelöbizottságá- nak részvéte. A Szekszárdi Népbank igazgatósága és felügyelőbizottsága Schneider János vezérigazgató elhalálozása folytán folyó hó 12-én ülést tartott. Az ülésen dr Horvát Jenő, az intézet ügyésze és igazgatósági tagja mély megindultsággal emlékezett meg arról a pótolhatatlan veszteségről, amely a Szekszárdi Népbankot érte. Bejelentette, hogy Schneider Jánosnak az intézet életére kiható, nagy eredményeket felmutató működéséről az évzáró közgyűlés elé terjesztendő igazgatósági jelentés fog méltóképpen megemlékezni. Ez alkalommal indítványára az együttes ülés kimondta, hogy Schneider János vezérigazgató halála fölötti mély gyászának és együttérzésének jegyzőkönyvben ad kifejezést, elhatározta, hogy az elhunyt vezérigazgatót saját halottjának tekinti és eltemetteti. Emlékét megörökítendő, nevére alapítványt létesít és arcképét az intézet számára megfesteti, A városi párt megemlékezése Schneider Jánosról A szekszárdi városháza tanácstermében e hó 13-án, délelőtt 10 órakor összejött a városi párt minden tagja, hogy megemlékezzék Schneider János haláláról. Az értekezleten dr Leopold Kornél m. kir. kormányfőtanácsos, a városi párt elnöke mondotta az alábbi beszédet : Tisztelt Uraim! Mélyen megilletődve jelentem azt a mindnyájunkat fájdalmasan érintő és lesújtó hirt, hogy Schneider János kedves tagtársunk folyó hó 11-én déli 1 órakor rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogultat a városi párthoz szoros kapcsolatok fűzték; egyike volt azoknak, akik a párt életrehivásában igen tevékeny részt vettek. Nem foglalkozom az ő sokoldalú kőztevékenységének méltatásával, csupán a városi életben hosszú évtizedek óta gyakorolt közhasznú működésére utalok és elsősorban arra a fáradhatatlanságra, amelyet — mint a városi párt tagja, a város közügyeinek szolgálatában kifejtett. Nem volt az a városi ügy — kicsiny, vagy nagy kérdés egyaránt — amely őt ne érdé- , kelte volna és amelynek az ő ide- { geinek munkáját szívesen ne en- í gedte volna át. Schneider János a közérdek és a közügyek valóságos I fanatikusa volt; munkássága köz. ben nem azt kereste, hogy mi g népszerű, hanem azt, hogy a város jól felfogott érdeke az adott esetben mit követel. Rajongó szeretettel csüngött az ő szülővárosán, annak minden intézményén és mint a kép. viselőtestület tagja mindig egész szívvel és lélekkel, semmiféle munkát, megbízatást vagy kiküldetést terhesnek nem találván, fáradtságot nem ismerve, városunk kulturális és gazdasági előrehaladásán törhe- tetten erővel és kitartással dolgo. zott. Az ő elhalálozása pártunknak és városunk egész közéleténék igen súlyos vesztesége. Ennek fájdalmas hatása alatt indítványozom: Fejezze ki a párt mái ülésünk jegyzőköny- vében mélységes sajnálatát az ö elhunyta fölött és adózzon a legmelegebb elismeréssel a városi életünkben kifejtett lelkes és közhasznú működésének; intézzen részvétiratot özvegyéhez; temetésén jelenjen meg testületileg és kegyelete jeléül helyezzen koszorút a ravatalára. A Molnár-nyomda részvéte A Molnár-nyomda igazgatósága és felügyelő bizottsága a gyászeset folytán ülést tartott, melyen dr Leopold Kornél elnök mély megindultsággal jelentette Schneider János igazgatósági tagnak, ki a vállalatnak alapításától fogva oszlopos tagja volt, oly tragikus gyorsasággal történt elhunytét. Kifejezést adott ama mérhetetlen veszteségnek, mely az intézetet érte, miután az elhunyt annak vezetésében és munkájában oly fáradhatatlanul vett részt. Indítványára az Intézet gyászjelentést adott ki s az özvegyhez részvétiratot intézett. Ülés után az egybegyült személyzet és munkások előtt elnök részvétteljes szavakban ecsetelte elhunytnak a vállalat érdekében kifejtett fáradhatatlan munkásságát és felhívására a vállalat összes alkalmazottai a temetésen testületileg vettek részt. A temetés Vasárnap délután olyan impozáns módon folyt le végtisztességtétele, amilyent még nem látott Szekszárd. Hatóságok, intézmények és testületek közel száz szebbnél-szebb koszorút és csokrot küldtek koporsójára és a kórház ravatalozó helyiségének udvara még a felét sem tudta befogadni annak a tömegnek, amely eljött, hogy búcsút vegyen tőle. Vitéz Thuránszky László dr főispánnal az élen ott voltak a polgári hatóságok fejei és küldöttségei, vitéz tardoskeddi Benke József tábornokkal együtt számos magas- rangú katonatiszt, azonkívül számos testület és egyesület. A koporsót levente díszszakasz állta körül, hogy megadja a végtisztességet az egyesület elnökének. A temetésen az Országos Központi Hitelszövetkezet budapesti igazgatóságát Wéber Jenő cégvezető képviselte, mig a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, Visnya Ernő kincstári főtanácsosnak megbízásából Molvay Ferenc kamara alelnök, dr Vétek János főtitkár és Orbán István kamarai titkár utaztak Szekszárdra. A temetési szertartást Horváth Károly esperes-plebános végezte — Püspök Pál és Nádossy Sándor káplánok segédletével és a beszentelés után a Szekszárdi Daloskor énekelt művészi módon Petz Hubert vezényletével. A gyászének elhangzása után a leventék a gyászkocsira emelték ä koporsót és megindult a szinte vége-
