Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-11-16 / 91. szám
1938 november 16. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 A kassai bevonuláson a vármegyéből többen résztvettünk és annak a bevonulásnak felejthetetlen emlékeit 'egy életen át fogjuk magunkkal hor dozni. Uraim 1 Én ha akarnám se tudnám ottszerzett gyönyörű benyo másaimat itt most visszaadni. Ahhoz gyönge volna Munkácsi Mihály ecsetje, hogy szin^ompás képben felfesse, Liszt Ferenc drámai ereje kevés volna a megzenésítéséhez és Vörösmarti nem tudná annak a napnak minden gyönyörűségét megénekelni. Kassa főutcájának hatalmas térsége, a magyar országgyűlés tagjai nak feketén zárt sorai, a felvidéki magyarság és a kassai magyarság vezetőinek a meghatottságtól néma csoportja.és az a hatalmas, minden talpalatnyi földet elfoglaló, ujjongó, lelkesedő tízezrekre menő tömeg, amely egy szívvel lélekkel önfeledt örömmel kiáltotta: Éljen a Kormányzónk! Ennek a gyönyörűséges képnek a mélyén, az egész várost megűlő párás ködfoltokon áttörve emelkedtek a klasszikus szépségű, tömör és mégis karcsú Dómnak, a vezérlő fejedelem örök pihenő helyé nek, égfelé nyúló nemes vonalai. Előtte a régi honvédszobor csonka talapzata, ahol az elpusztított bronz honvéd üres helyén ott lobogott a felszabadulás örömtűze. És ennek a megragadó képnek a középen ott csillogott, ragyogott, világított a sok-sok apró fénypontból ki rajzolt Magyar Szent Korona. Uraim 1 Én annak a képnek a szép ségét szavakbaönteni nem tudom és annak a képnek megrázó fenségét átérezni csak az tudja, aki ott azon a gyönyörűséges Felvidéken született, aki át és át van itatva a Rákóczi kor kultuszának elragadó szépségétől, amelyről Kassa városának minden történelmi emléke regéket mond. Egyet azonban szavakba tudok önteni és azt mint ottszerzett legmélyebb érzésemet szeretném mind- annyiuk szivébe vésni. Amint a köd fátyolos képbe belemerültem és a Szent Korona ragyogásában gyönyörködtem, úgy láttam, hogy fénysugarai küzdenek a ködtengerrel. Azok a fénysugarak még nem jutottak el, de át akarnak hatolni és fel akarnak törni a gerlachfalvi csúcsig, áz uzsoki szorosig, a Vihorlátig — az én Vihorlátomig — és át akarnak törni a ködtengeren el a messze Verhovináig. Tisztelt Barátaim! Amikor a Kormányzó Ur, mint a magyar seregek első hadura honvédéi élén a felszabadított magyar területre bevonult, kiáltványt intézett felvidéki magyar testvéreinkhez. „A Szent Korona fénye sugároz felétek“ hirdeti ez a szózat« Kedves Barátaim ! A Magyar Szent Korona nekünk nemcsak drága kincsünk, felmérhetetlen becsű ereklyénk, hanem magyár államiságunk, ősi alkotmányunk, nemzeti létünkéi ezeréves dicsőséges történelmi múltúnk kikristályosodott közjogi szimbóluma. A' lelkekben élő széttéphe- tetlen kapocs sok-sok millió' ember köpött; évszázadokon keresztül testvérkéül együttélt népfájok és évszá zadok büézke történelmi eseményei vei egybeforrasztott országrészek között. A régi magyar birodalom ország* részei a Szent Korona ékkövei. Egy sor drágakő a magyar Felvidék gyé- mántkoszoruja már csodás fényében felragyogott. Ékkövei Érsekújvártól Beregszászig régi fényükben tündökölnek. De sok sok drágaköve, ru binja, gyémántja és smaragdja még megtört fényű, sugaruk még erőtlen, még nem tudtak áthatolni a kassai felszabadítás napján a tömegek fö lőtt elhúzódó párás ködön, még nem melegítenek bele a magyar nemzeti életbe. Mélyen tisztelt közgyűlés: Mi, uj erőben összeölelközött tízmillió ma gyár, törhetetlen hittel hisszük, elszánt bizalommal várjuk a Magyar Akinek a neve a lap élén állt hosszú esztendőkön át, olvasom ugyanabból, hogy meghalt. Szomorú hir azoknak, akiket rokon- szenv fűzött ehez a férfiúhoz s bár meggyőződésen épülő elvből ném írtam soha senkiről u. h. nekro- lógust, most meg kell emlékeznem arról a tényről, amelyet azért fogadunk el ténynek, mert az ő lapja közölte le. Schneider János egyénisége olyan volt, mint az erdőkoszoruzta bérc, amelyen az Isten kezéből kikerülő teremtőmunka minden változata — meglátszik. Lebilincselő egyénisége sugározta azt, ami nélkül üres az élet: a bölcsességet, az életismerő ókóssáfgon alapuló ítélőképességet. Sohase tudtam róla azt, hogy iparos, vagy más családból származott-e, annyira lekötötte figyelmemet ő maga. Királyi bölcső nem adhatott volna neki nagyobb fényt, mint amilyet hordozott s a koldusviskó se tehette volna személyét közvetlenebbé, mint amilyenné Isten keze kialakította az élet számára. Ha az embereket kitüntetések szerint kellene és lehetne értékelni, ő állana áz élen. Nemcsak azért, amit tett, hanem azért, ami és aki mindenütt minden dologban volt. ő maga se gondolta, hogy any- nyira ismerem őt, mint amennyire ismertem. Ostobák azt gondolják, hogy titokzatos oka van annak, hogy kerülöm némely ember közelségét, mig másokhoz rajongóan ragaszkodom. Schneider Jánoshoz való nagy ragaszkodásom ismertette meg őt velem. Akkor is magam előtt láttam, amikor távol volt tőlem. Mint egy szobrot, amelynek képe elkíséri az embert az élet hosszú utján. Láttam őt, a bankvezért, puritán jellemének, megértésének tisztaságában azon intézmény élén, amely különb embert arra a méltóságra és helyre, amelyet betöltött, nem találhatott volna. Körültekintő zsenialitása erre hívta el őt elsősorban. Láttam őt a politika élén. Határozottsága, tudása itt emelkedett ki szembetűnően. Szív vplt a nagy szervezetben, amely az ország intézését volt hivatott irányítani. Nem félt, nem halászott az érdektengerben és nem hizelgett senkinek. Szent volt előtte a mindennél szentebb: a haza, érték a mindennél értékesebb: a magyar nemzet. Amikor a szekszárdi kerület megbízólevelét dr órffy Imre kezébe kívánta adni, amikor magának Szekszárd városának irányítását vitéz Vendel Istvánra óhajtotta bizni s ezen elhatározásában szinte emberfeletti hűséggel tartott ki, amikor a magyar áúameszme és kor- raányhűség volt vezérigéje, akkor csak a magyar nemzeti géniusz és történelem örök akarata előtt hajolt l meg. Ismertem szellemi képességeit azok- I ból, amiket lapja számára írtam. A I mai túlságosan buján burjánzó uj- | ságirásban számomra egy-egy lap Szent Korona régi fényességének, csodás felsugározását. hisszük és vár juk Nagymagyarországot. Tomboló lelkesedés lett úrrá a fő ispán beszédének elhangzása után az fgybegyült közönségen, amely sora ünnepelte a főispánt. Az impozáns ünnepély a Szekszárdi Daloskor Szózatával végződött. értékét, valamint a lap köré cso- portosulók fajsulyát az szabja meg, mi az, amit nyilvánosságra hoznák és mi az, amit félredobnak? Az ő újságja volt számomra az akadémia. Amikor országos lapok hívogattak, azért hívogattak, amiket Schneider János ítélete tőlem világ elé hozott. Csak a napokban kellett felmutatnom egy 1936-ban megjelent Tolnamegyei Újság példányt, amelyben szőról-szóra ez jelent meg: „Nem kell már sokáig várnotok I Nektek se, testvéreink! Nektek se, ellenségeink 1M A magyar revíziónak nem volt öntudatosaim harcosa nálánál. Mig odatul rabéjszakás, világváitozá- sos gúnyolódások üres tömege zuhant rám, ő meg nem ingott. A cikkek célzatát átértve csak ennyit mondott, ha szóbakerült valamelyik tartalma a közlés előtt: „Helyes4*. Egyetlenegyszer gondolkozott el a beküldött és később személyesen is közlésre kért írásom felett Neki volt igaza. Érdekes és szinte hihetetlen. Éveken át írtam lapjának és nem ismertem személyesen. Mikor megismertem, úgy könyveltem el, mintha gyermekkorom óta ismertem volna. „Kalandos életemben“ — amint mél- tóztattak néhányan kegyesen tőlük végtelen távol álló életemet elbírálni — sok újságíróval, szerkesztővel volt dolgom. Érzem, soha senki se értette meg annyira, mint ő és senki felfogása se állt annyira közel politikai világnézetemhez, mint övé. Sohase volt üres, pökhendi, felületes, gőgöt gőzölgő, mint gyakran hallottam, hogy panaszos szavaikban fel-feltárták mások életét előttem újságíró barátaim. Ma, amikor szinte húsz esztendő az az idő, amit lelkirokonságban lapjával megfutottam, azt látom, hogy ma is eleven, életbevágó mindaz, amit lapjában nyilvánosság elé juttatott. Csak nem rég tettünk tájékoztató utat külföldi újságíró barátommal az egyik országos napilap berkeiben s állapítottuk meg a lapról, hogy nincs benne egy sor, amiért megérdemelte azt, hogy kézbevegyék. Csupa szemét és handá- bandázás minden sora. Schneider János nem tűrte ezt el. Neki gondolkozni kellett, neki szüksége volt arra, hogy érték jelenjék meg lapjában. A Tolnamegyei Újság neki köszönhette Üde, magas színvonalát, klasszikusan nyugodt mélységét, az igazságért való harcban biztosságát, a hazához való hűségben tántorithatatlanságát Olyan volt a lap, mint az ő lelke. Tiszta, mint a forrás, amelyre az Isten napsugara Hullik. S most elgondolkozom azon, amit a lap első hasábjain olvasok, ősz. Levelek szállanak a múlandóság sodrában. Értéktakarodás a természetben. öt-hat hónapig olyan lesz minden, mintha megszűnt volna az élet. Jézus is elgondolkozott egy- { szer azon, hogy mi van a földbe- 1 esett gabonamaggaL S azt mondta róla: „Ha elhal, sok gyümölcsöt terem.- Az élet végtelen folyamat. Állítom, hogy nincs halál. Van valami megszűnési tünet, amely at élők elől elszakítja, elrejti az életet. Van egy átmeneti állapot, amit nem értünk meg. Csak akkor, ha Isten értelmével vizsgáljuk. Ez a számunkra való elmúlás előhangja annak az életnek, amit megelőz a halál. De meg nem szüntet Hiszek az élet halhatatlanságában. Ez az egyetlen változatlan és örök a világrendben. Az élet 1 Mert Isten álkotta I Az ő kezének munkája, gondolatának remeke, lelkének szikrafénye, őmagal Mindnyájan az Isten létének képmásai vagyunk 1 Több, mint múlandó elgondolás 1 Több, mint változó 1 Isten személyes létének feltárulása : ez az ember 1 Ez az emberi élet! Ezért tudom, hogy Schneider János nem halt meg. Elment az élők előtt egy lépéssel, az eltávozottak után, akiknek élén az halad, akiről ezt mondja az Isten: „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, aképpen a Krisztusban mindnyájan meg is elevenittetnek.“ Jánosi György. A rádió révén már pénteken a kora délutáni órákban elterjedi Schneider Jánosnak, a Szekszárdi Népbank vezérigazgatójának, lapunk alapitó főszerkesztőjének a halálhíre ős a tragikus eseményt a szombati lapokból megtudta az egész ország. Mindenfelé, Szekszárd és á megye határain túl is mélységes részvétét keltett az Ő váratlan elmúlása, mert jól ismerte őt nemcsak a budapesti gazdasági világ, hanem a vidék is. A szövetkezeti élet terén felmutatott sikerei révén neve fogalom, volt és tavaly, mikor igazgatói mú-’ ködösének huszonötéves jubileumát ünnepeltük, Csohkamagyarország- nak úgyszólván minden városából üdvözölték. Tekintélyes pozíciója volt a vidéki sajtó előkelő vezetői között is, akiknek körében éppúgy, mint a sajtóügyekkel foglalkozó miniszterelnökségen is megkülönböztetett megbecsüléssel fogadták. Itthon, ahol gyermekkora óta úgyszólván mindenki ismerte, természetesen sokkal nagyobb és sokkal mélyebb a részvét iránta. Itt' sokaknak és sokáig fog hiányozni' mindig mosolygó és német Őséi’ dacára is tatáros metszésű szép arca, melyen Világitóan szellemes szemei fénylettek. Itt jobban érzik azt a veszteséget, amelyet az Ő kiváló tulajdonságainak a hiánya ié^ lent közéletünkben. — Veleszületett bámulatos intelligenciája révén folyton gyarapította nemcsak széleskörű közgazdasági tudását, hanem az ismeretek minden terére kiterjedő enciklopédikus műveltségét is. ßz a széditő tudás jellemezte mindig eseményszámbamenő beszédeit, á közélet különböző fórumain elhangzott költői szépségű és úgyszólván mindig rögtönzött felszólalásait A beszédnek költői- ihletettségü avatott művésze volt és szónoki sikereit a mondanivalók emelkedettségén, a gyönyörű formán kívül nagyban emelte rendkívül kellemes, férfias orgánuma is. Parádés szónoklatain túl azonban a megnyilatkozásaiból kicsendülő igazság fogtá meg leginkább hallgatósságát, mert az igazságnak, az igazságosságnak fanatikusa volt, minden igaz ügynek tüzön-vizen keresztül való hűséges harcosa — és megvolt az a képessége, hogy az igazságra meggyőzően rá is tudott világítani. Az igazság védelmében félelmes, I SCHNEIDER JANOS f |
