Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-11-16 / 91. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1938 november 16. alig adatott "meg a sorsüldözött ma gyár.népnek.'Mert hosszú évszáza* dcp áfa nem történt meg, hogy a mfgyat állam testének egy krázaki tolt darabját, a 'magyar'nemtétnek egy idegen rabságba hajtott részét v&áldozat nélkül visszaszeréztük volna '*Mbat egy nagy darabot visszahoz* tunk. Visszaszereztük a magyar Fel vidéket nem ertfázhkkal, ‘ nem áz annyira becses magyar vér drága árán, nem öldöklő, pusztító fegyve rekkel, — hanem a leghatalmasabb fegyverrel, az igazság ellenállhatat* lan erejével. Hazajött egymillió testvér. És az efölött érzett boldog örömünkben el kell némulnia minden más érzésnek. jNe elemezzük, hogy kinek mi az érdeme, ki mennyivel járult hozzá annak eléréséhez. Ne boncolgassuk, hogy mennyit köszönhetünk a baráti nagyhatalmak támogatásának és mennyiben segített az eredményhez áll am fér fiaink rendkívüli erőfeszítése. És főként ne akarjunk mi kívülállók belemerülni annak a vitatásába, hogy elérhettünk volna e többet, vagy ez volt a szélső határ. Legyünk magya* rok és maradjunk hívők, akik nem azt kutiát)ák;,ihbgyí kinek Mennyi az érdeme, vagy’ a hibája a magyar történelem utolsó heteinek kialakításában, hanem hisszük és valljuk azt, hogy az Isteni gondviselés segített hozzá a magyar Felvidékhez A ma gyarok jóságos Istene, aki végtelen bölcsességével úgy ítélte, hogy elég volt a megpróbáltatásból, a nyomorúságból és a szenvedésből. Aki meg hallgatta a mi forró imáinkat és az elszakított magyarok fájdalmasan fel törő könyörgéseiket — és hazaküldött évezredes otthonába egymillió keservesen megszenvedett, de a szenvedések kohójában kemény nemzeti magyarrá acélosodott magyart. Haza küldte, haza rendelte őket azért, hitért égi igazságot kívánt szolgáltától nékik, isteni igazságot! És ma, huszévi megpróbáltatás után ismét magyar Érsekújvár és Komárom, Losonc és Rimaszomaat, Ismét magyar Kassa, Ungvár és Munkács. Ma már ott is boldogan kacag fel a magyar szó, szabadon CBendül ki a magyar ének és csa- pongva száll az ég felé magyar testvéreink imábafoglalt himnusza. Ti itt a Dunántúlon egy boldogabb országrészben, zavartalanabb életet éltetek. Ti nem tudjátok, hogy mit jlélent idegen uralom elnyomatását ‘Viselni,- hogy mi a vergődése a megbéklyózott gondolatnak, a guzsba- kötött léleknek. Nem tudjátok, hogy mi az, igazunk tudatában is örökké ‘hsak suttogón és nem hangosan be szélni, az igazság útját járva is mindig üldözött vad módjára bujkálni. Nem tudjátok mi az az édes szülő földön félretiportnak, megrugdosott nak lenni, megaláztatni, faji büszkeségének két évtizeden keresztül mártír- keresztjét viselni Ezért a mai ünnepélyes pillanatokban gondoljatok arra, chogy ezeknek a megalázott, megrug dosott, mártirkeresztet hordozó magyaroknak, — egymillió magyar ^testvérünknek a ziháló melléből szakadt most ki mindent eltipró elemi ‘erővel a harsogó viharzó kiáltás: ‘Nagy Isten, szabadok vagyunk 1 ’ A felvidéki magyarság felszabadu lásának, az anyaországhoz történt ' visszacsatolásának örömünnepét üljük. De a mi örömünk nemcsak a ma gyár Felvidék, az a 12.000 négyzetkilométer, nemcsak az egymillió haza tért magyar. Mi őket boldogan, érzésektől csordultigtelt szívvel öleljük magunkhoz, hazavárjuk őket szerény hajlékunkba, megosztjuk velük min* ■ dennapi kenyerünket. Velük vállvetve ] fogjuk ezentúl járni — büszkébben I mint’eddig, ám eltebb fővel; szenteb b ' hevülettel, erősebb indulatokkal és céffbdatosabban — a magyar‘sors rögös útját. £s mégis, a mi örömünk nem egyedül az ő felszabadulásuk, nem egyedül egymillió mágyar testvérünk hazatérése. Hanem a trianoni láncok meglazulása, az a repedés, ami a trianoni börtön falát végigszán - tóttá résen beözönlő vakitó világosság, a Csonkamagyarországba beáramló friss kárpáti levegő A mi nagy nemzeti elégtételünk a trianoni börtön repedező, omladozó falának első rése. Uraim! Magyarok! A trianoni rabbilincsek már nem szorítják oly fájdalmasan a magyar faj elkinzott tagjait. Merev izmaink rugalmasabbak lettek, ereinkben kezd a vér gyorsabban lüktetni. Kezdünk uj erő höz jutni. A mi igazi örömünk, elégtételünk, győzedelmünk az, hogy már látjuk: ez után az első igazságtétel után el fog következni a többi mind, — az egymillió magyar után, haza fog I térni a többi testvér mind, — min J denki, aki' magyar és magyarnak I vallja magát, aki ebből a családból való, ehhez a fajtához tartozik és itt, szabad-földön, szabad országban akar élni és majdan örökre meg pihenni.il Ezért, igen tisztelt Barátaim, nagy, emberfelettien nagy feladatok megoldása vár reánk a jövőben. Feladatunk, hogy ‘most már tiztriilhó magyar összefogott, egybekovácsolt feszítőerejével szétfeszítsük a trianoni börtön falán a rést, megfeszített munkákkal, kitartásunkkal, szorgalmunkkal készítsük elő az utat, az igazság teljes és tökéletes megvalósulásának útját. Feladatunk, hogy szakadatlanul és ernyedetlenül dolgozzunk mindaddig, mig a trianoni ocsmány falak össze nem omlanak, mert mindany- nyiunk vágya, hite és törhetetlen akarata, hogy romhalmazzá kell lennie. Nagymagyarország feltámadásába vetett hitünk immár megerősö dött, megizmosodott A megnagyob bodott Magyarország után egy elhatározással, egy akarattal várjuk visz* sza az isteni igazság erejével feltámasztott Nagymagyarországot A főispán óriási hatást kiváltó, gyönyörű hazafias beszéde után Tóth Lajos szekszárdi ref. lelkész mondotta el alábbi ünnépi beszédét. Tóth Lajos szekszárdi ref. lelkész ünnepi megemlékezése Ünnepi diszgyűlésre sereglettünk össze az ősi vármegye székházának falai között. Erre pedig nagy-okunk van. A történelmi igazságtétel örök Istene1 visszaillesztette ezer éves he* lyére a magyar szentkorona egyik ragyogó győmántdarabját, a magyarlakta Felvidéket, amelyet helyéről, más fényes ékkövekkel együtt 20 év előtt gonoszul és botorul kitörtek. Az utóbbi hónapokban, különösen pedig az utóbbi hetekben pattanásig feszülő idegekkel várta ez az ország azt a nagyszerű történelmi pillana tot amelyben honvéd seregünk dübörgő léptei atatt semmivé válik, csupán gonosz álommá foszlik a Fel • vidék felé erőszakosan megvont trianoni határ. És amikor ez a nagyszerű történelmi pillanat,— amelyhez fogható a török kiűzése óta a magyarság számára nem volt, — el érkezett, Somorjától Jolsváig, Kas sáig, Munkácsig és Ungvárig öröm tői dobbant meg ennek a magyar földnek szive és ujjongás csapott fel az égre. De öröben égett minden magyar szív, akárhol dobogjon is, a csonka haza határain innen és túl. Tízezer és tízezer harang zúgásába küldöttük el a mi égrecsapó örvendezésünket és testvéri meleg ölelésünket a bilincseiből felszabadult Fel vidékre Lélekben mindnyájan ott voltunk Komárom terén és a kassai dóm tövében, de ott voltunk minden hazatért városban és faluban, hogy együtt gyújtsuk fel az örömtüzeket azokkal, akiknek válláról porbahul - lőtt a húsz éves rabiga. Köszöntjük a hazatért Felvidékben a magyar hajnal népét, mert mi a magyar igazság hajnalhasadását ünnepeljük. Az igazságoknak életük van. Lehet az igazságot sírboltba zárni, de akkor hazajáró kísértetté válik a rossz lelkiismeret számára. Lehet földönfutóvá tenni, szentséges szép arcát véresre öklözni, homlokát tö viskoronával felhasogatni és lehet keresztrefesziteni, de egyet nem lehet vele tenni, nem lehet megölni. A vérző arcú igazság jóvátételt kö vetel és ölében megváltást hordoz. így lett a mi számkivetett magyar igazságunk Európa sirból feljáró ki sértete és egyúttal vérrel Írott vád az egész világ előtt. A magyar Felvidék felszabadulása gondviselésszerü fényes bizonyítéka annak, hogy a nemzetet büntetlenül nem lehet szétszaggatni, mert a nem zet élő test, remek egész. Nem lehet papiron és tudósok lombikjában politikai alkémiával megalkotni, még kevésbé hazugsággal és durva erő szakkal. Azok számára, akik a Felvidéket 20 éven át uralmuk alatt tartották, ez a drága föld árulással szerzett könnyű préda volt, de nekünk 1000 esztendős szent örökség. A mi számunkra nem geográfia és geológia, nem város és falu, hegy és völgy, nem bánya és nem folyó, hanem a magyar nemzettest élő da rabja, húsúnk és vérünk, egyszóval történelem. Nekünk Vereczke nem stratégiai pont, hanem Árpád sere gének honfoglaló útja és Uzsok nem egy földrajzi hely, hanem véres ma gyár áldozatok oltára. A magyar Felvidék véres magyar tusák roppant stadionja. Mohi puszta szörnyű vere sége, a Bocskayak, Bethlenek, Rá- kócziak diadalainak földje, ahol olyan sokszor »felszakadtak a nemes magyar nemzet sebei«. Együtt folyt itt magyarnak, németnek, tótnak és ruténnek vére a közös szent haza vé delmében, de ebbe a vérpatakba soha egyetlen csepp cseh vér nem hullott. Azért itt nincs számára történelmi juss. A Felvidék hazatérésének reánk, mostani és jövendő magyarok számára komoly és nagy tanulságai vannak Vessük fel azt a kérdést, kik azok, akik visszatértek a magyar I haza anyai keblére ? És válaszoljunk | meg reá, hogy ez egy mártír nép, j amelyik vértanuságának tüzes kernen- | céjében tisztult meg és lett lelki ma. gyarsággá. Meg kell tanulnunk ettől a sokat vérzett, mbgcsufolt és nfeg. alázott millió magyartól azt, hogy*a magyarságunk nem kiváltság és nem szerencsétlenség, hanem rendeltetés és feladat, amelyet vállalni kell, ha a történelem minden vihara zug i8 körülöttünk, rongyosan is és véresen is Át kell tüzesedni rajtunk az amor- fatinak, magyar sorsunk és rendeltetésünk izzó szerelmének. Meg kell tanulnunk azt is, hogy uj magyar történelem kapujához érkeztünk el és ezen a kapun elszán, tan, őszintén és bátran kell átlép, nünk. Ezen az utón kicsinyes érdé* kék, hitvány önzés meg nem állít hatnak bennünket. Jaj volna ennek a népnek, ha most kezdődő törté nelmének feladatai elől dezertálna. Életparancs ez számunkra, hogy minden magyar kezetfogva, áldozatok utján is építse a magyar jövendőt és szolgálja ezt a földet és azt a nemzetet, amely nem a tegnapnak és nem a mának, hanem beláthatatlan történelmi időknek nemzete.11 . Nem volna teljes a mi ünneplésünk, ha meg nem emlékeznénk mély hálával azokról a baráti nemzetekről, amelyek Isten kezében hatalmas eszközök voltak a magyar igazság feltámadásában. A hatalmas német és csodálatos olasz nemzetről és azok nagyszerű vezéreiről Hitler Adolfról és Mussolini Benitóról, akik felé minden magyar hálatelt szivvel tekint és teljes függetlenségünk és szabadságunk megóvása mellett baráti kezeket nyújtunk feléjük. Hogy a mi mostani nagy örvendezésünk senkit tévedésbe ne ejtsen, világosan meg kell mondanunk azt is, hogy a mi négy örömujjongásunkba mélységes fájdalom is vegyül; Fáj nekünk Pozsony, fáj Nyitra, fájnak a Kárpátok; a Tátra, annak minden fenyőfája és porszeme. De fáj nekünk a nemzet élő testének minden leszakított része és* fájni fog mindaddig, ameddig a történelmi magyar határokon belül, magyar testvérek rabságban élnek. Húsz év óta zugnak a magyarbánat harangjai. Húsz év óta járunk a sötét magyar éjszakában, de ezen az éjszakán egy fehér lovas vágtat át a magyar hajnal felé, aki nemzetének és fajának kimetszett bélyege, a mi nagy jó Urunk és Vezérünk, vitéz nagybányai Horthy Miklós, akit az Isten ajándékul adott ennek, a nemzetnek legsötétebb óráiban. Fehér lovával megáll a történelem esi- korduló kapui előtt, körötte ott van minden hűséges magyar és ez a nemzet vele együtt mélyeszti tekintetét eljövendő, diadalmas magyar történelem végtelenbevesző messzeségei felé. A beszéd végén indítványozta Tóth Lajos, hogy az ünnepi közgyűlés küldjön hódoló feliratot a kormányzónak és üdvözölje vitéz Imrédy Béla miniszterelnököt, Kánya Kálmán külügyminisztert és gróf Teleky Pál vallás- és közoktatásügyi minisztert. A nagyszerű beszéd után hazafias lelkesedéssel ünnepelte a közgyűlés a szónokot, majd a Szekszárdi Daloskor művészi Hiszekegye után a főispán megrázó erejű záróbeszéde következett az alábbiakban : Most, hogy ünnepi díszközgyűlésünket bezárom, magam is hódolattal, mélységes tisztelettel és magyar szeretettel fordulok a mi Nagy Jó Urunk, a Kormányzó Ur ö főméltó sága felé. Mindnyájunk mélységes hálájával, a vármegye egész közön- í ségének, az egész ország magyar- | ságának, a határon innen éstúllakó minden jő magyar embernek a mélységes hálájával és szeretetével vesz- szűk körül őt, aki húsz évvel ezelőtt az ország fővárosába mint Csonka- magyarország felszabadítója bevonult és most, húsz évvel később,.bevonult honvédéi élén Kassa gyönyörű városába, mint a Felvidék felszabadítója.