Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-10-12 / 82. szám

XX. évfolyam. Szekszérd, 1938. október 12. (Szerda) 82. szám. LNMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SsérkcssMSsés és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Blóflzelésl difi Egész évre — 12 périgrö || Félévre — — _ 6 pengő Ko márom Mindannyian hittünk, hiszünk és hinni fogunk Magyarország feltá­madásában, bármi következnék is be. febben a meggyőződéssé vált hitben viseltük húsz éven át a sú­lyos keresztet, szenvedtük a trianoni és páriskörnyéki békediktátumok által felidézett gazdasági válság szenvedéseit. De . mindenkor büsz­kén, meg nem alkudva hangoztat­tuk a magyar feltámadás elmarad­hatatlan bekövetkezését. Ez az idő meg is érkezett és minden igényünk megvan arra, hogy a vérség és a történelem jogán mielőbb megérjük a Felvidék visszacsatolását. Kánya Kálmán külügyminiszter a magyar delegációval vasárnap ér­kezett Komáromba, hogy a vissza­csatolás mérvét és módozatai! meg­tárgyalja a cseh kormány kiküldöt­teivel. Az egész világ feszült érdek­lődéssel figyel most Komárom, az ősi magyar város felé, áhöl az európai béke szempontjából való­ban nagyjelentőségű munka folyik. A világ minden, érdeklődésénél na­gyobb azonban a magyarság vára­kozása^ idegeket feszitő izgalma, mert érezzük, hogy a meggyötört magyar nemzet csakugyan hama­rosan eléri a magyarság győzedel­mes történelmi igazságát. Egyelőre még csak Ipolyságot és Sátoralja­újhely rendező pályaudvarát kaptuk vissza, de utána rövidesen sor ke­rül minden magyarlakta területre. Az a három hónap, amelyet a négyhatalmi értekezlet kitűzött, arra való, hogy véglegesen likvidálhassa a cseh—magyar kérdést Európa, hogy a csehek minden magyar kí­vánságot kielégítsenek, mert sem Angliá, sem Franciaország hem en­gem, hogy ezzel a kérdéssel, a csehek a háború pusztító vesze­delmébe sodorják Európát annak a hangoztatásává!, hogy a béke- szerződések sérthetetlenek. Ha a komáromi tárgyalások ered­ményétől ném is várhatjuk ezer­éves jussunk maradéktalan betelje­sedését, mégis úgy hisszük, hogy a négyhatalmi értekedet révén visz- szá kell kápnunk Munkácsot, ahová honfoglaló Árpád apánk emléke fű­ződik, PózsOnyt, amely országgyű­léseink színhelye volt, Kassát^ ahol Rákóczi, a nagyságos fejedelem ■nyugszik édesanyjával, a hőslelkü Zrínyi Hónával és Felvidékünknek mindazokat a rögeit, amelyek Bocs- kay hajdúiról, Rákóczi és Thököly kurucairól beszélnek nekünk. A nemzet lélekzetét visszafojtva Ügyel a Komáromban folyó tárgya­lásokra és bizalommal várja, hogy Kánya Kálmán és gróf Teleki Pál, az európai tekintélyű diplomaták megtalálják az utat az ország bol­dogabb élete felé és az önrendel­kezési Jog segítségével visszaszer- zik mindazt, ami a Felvidéken ezer ^vig a miénk volt Pelelós szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap mcglclenlk minden szerdán és szombaton, előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét lllstó közlemények ■ szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések érnli A légkisebb hirdetés dtla 1*80 pengd. — A hirdetés agy 60 milliméter ésélss hasábon mllllraélersoronkénl 10 fillér. AllástkarssOknek 80 százalék kedvezmény. A hlrrovatbáh elhelyezed reklám-, tllagytéal, családi hír, valamint h nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. A pécsi egyetem bölcsészkarának bucsula Holub professzortól Megemlékeztünk róla, hogy a kor­mányzó tudós földinket, dr Holub Józsefet, a pécsi egyetem bölcsé­szeti karának a professzorát kine­vezte az egyetem jogi karának al­kotmány- és jogtörténeti tanszékére. Ebből az alkalomból a Magyar Tör­ténelmi Intézet szemináriumában megható ünnepély keretében vettek tőle búcsút az egyetem bölcsészeti karának történetéül hallgatói. Az ünnepségen, amelyen Birkás Géza dr egyetemi tanár, rektor, a távozó tüdós professzornak számos kar­társa, a nagyszámban megjelent régi és jelenlegi tanítványai vettek részt, Tóth László dr egyetemi tanár, az egyéteities történelem tanára, Hölub József több mint húszéves történetírói munkásságát és tizenöt- éves egyetemi tanári Tevékenységét vázolta. Hangsúlyozta, hogy Holub József dr történetírói murtkája szer­vesen illeszkedik bele abba a tevé­kenységbe, amely ma Hóman Bálint és Szekfü Gyula nevével van fém­jelezve. Húszéves, a magyar alkot­mány- és jogtörténetem problémái­tól soha fel nem szakadó munkás ság érett be Holub Józsefnek a jogi kar alkotmáhy- és jogtörténelmi tanszékére való kinevezésével. Holub József dr tizenöt esztendőn keresz­tül volt a pécsi egyetem bölcsészet karán a magyar történelem pro- fesszóra. Éz alatt a tizenöt év alatt módszeres munkával vezette be a fiatal történetírói generációt a tudo­mányos munkásságba, de egybeú elfojthatatlan ambíciója volt, hogy nagy tudásu magyar történelem- tanárokat képezzen. Nagy tudásá­val és mély pedagógiai felkészült­ségével mindkét téren a legszebb eredményeket érte el. Ezért fájó különösen az a veszteség, amely a bölcsészeti kart Holub József eltá­vozásával érte. Tóth László dr beszéde után Babies András dr egyetemi tanár­segéd a volt hallgatók nevében, majd Fodor Henrik és Sziffert Mária a jelenlegi hallgatók nevében vet­tek búcsút a távozó professzortól. A búcsúszavakat Holub József dr meghatva köszönte meg, hath goztatva, hogy ha eltávozik is, mégis igen közelben marad nem­csak testileg^ lelkileg is. A búcsú pillanatát és fájdalmát — mondotta— aranyozza be a mai nap nagy ma* gyár öröme, amikor Magyarország feltámadásába vetett rendíthetetlen hitünk először válik valóra. Nekünk a magyar múlttal foglalkozóknak, akik állandóan a magyar föld és á magyár élét kialakulását és fej­lődését vizsgáljuk, különösképpen örülnünk kell a mái napnak, amelyen a magyar nép élniakarása és élni- tudásá újabb lendületet, hitünk sze- szerint, leírhatatlan lendületet vesz. A távozó professzor ezután meg­hatva vett egyenkint újra búcsút kartársaitól és az egyetemi hallga­tóktól. Szedres alapításának százéves jubileuma A társadalmi szükségesség szavát a magyar földbirtokos osztály tagjai közül senki sem hallotta oly tisztán az erkölcsbölcseleti parancsokat senki sem érezte oly világosan, mint vármegyénk európai hírű fia: a jobbágyfelszabaditó Bezerédj Ist­ván, Ez a nagyműveltségü, mély­séges szociális érzéssel megáldott férfi belátta, hogy a magyar job­bágyintézmény nemcsak idejét múlt dolog, hanem a nemzet fejlődésé­nek Is akadálya. Éppen fezért elha­tározta, hogy felszabadítja job­bágyait és ezzd a tényével példát mutat majd az egész ország birtokos­társadalmának is. Jóval a jobbágyok felszabadítását elrendelő törvényes intézkedések megtétele előtt: az 1836. évben tette meg Bezerédj István az első lépést erre a nagyszerű kezdemé­nyezésre, mikor jobbágyaival örök- haszonbérleti szerződéseket kötött, majd földhöz és lakóházhoz juttatta őket és ezzel megalapította Szed­rest, a kedves magyar községet. Ebben a vármegyében jól tudjuk. hogy Bezerédj István lelkes mun­kása volt a selyemtenyésztésnek. Magyarországon ő keltette életre a már hanyatlásnak indult selyem** termelést, ő ültettette tele a hidjai és jegenyési birtokot a selyemher­nyók neveléséhez szükséges szeder­fákkal és ő, aki a szederfaültetést éppen a selyemtermelés érdekében annyira szorgalmazta, felszabadított jobbágyainak faluját is Szedresnek nevezte el. Ez á rövid története ennek a bájos kis falunak, amely folyó hó 9-én Ünnepelte fennállásának száz­éves jubileumát, amely alkalommal szeretettel áldozott alapítója emlé­kének. Az ünnepségen megjelentek: dr Vitéz Thuráiiszky László főispán, Szongott Edvin alispán és -neje, -ér Ferenczy Ferenc miniszteri osztály- tanácsos és neje, gróf Apponyi Rezső ny. főispán, földbirtokos és neje, dr Csapó Dániel gazdasági főtaná­csos, Illés Imre kormányfőtanácsos, j Kunffy Lajos és neje, dr Gözsy I Tibor, Bernrieder József földbirtoko­sok, valamint a szomszédos Medina, Fácánkert és Tengelic községek főjegyzői és bírái. Az ünnep a vitéz Makray Lajos országgyűlési képviselő, tolnai pfé* postplebános által celebrált fényes papi segédletü tábori misével kez­dődött, maid a báró Fiáth Tiborné által adományozott és a templom­dombon felállított kereszt megszen­telése következett. Szedres község jubiláns díszköz­gyűlését báró Fiáth Tibor felsőházi tag, földbirtokos, Szedres község közszeretetben álló bírája nyitotta meg, majd Korbai István községi főjegyző ismertette a jobbágyfelsza­baditó Bezerédj István életét és ez­zel kapcsolatban Szedres község keletkezését és fejlődését. Indítvá­nyára elhatározta a képviselőtestü­let, hogy megfesteti a kőzségalapitó Bezerédj István arcképét. Tolnay- Knefély Ödön, a kerület ország­gyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet, majd báró Fiáth Tibor községi bíró átadta dr Ferenczy Ferenc miniszteri osztálytanácsos*- nak, a magyaros ruhamozgatotft megindítójának és lelkes harcosá­nak, Szedres jóakaró barátjának a község díszpolgári oklevelét. Ezzel az Aktussal véget ért a jubiláns ünnepély, amelyen a falu magyar ruhába öltözött ifjúsága is résztvett báró Fiáth Rózsának, a község földesura és bírája leányának á vezetésével. A lélekemelő ünnepély végeztével a közönség lelkesen ün­nepelte báró Fiáth Tibort és család­ját Azért a szeretetteljes megértésért, amelyet a lakossággal szemben úgy a múltban, mint a jelenben tanúsí­tottak. Az ünnepélyen közreműkö­dött a szekszárdi leventezenekar lé. Segítsünk « szegényeken! Mivel sokan vannak Szekszárdon, akik a Magyar Norma bevezetése­kor még nem laktak városunkban, vitéz Vendel István polgármester, az azóta ideköltözöttekhez az alábbi megkeresést intézte: Szekszárd megyei város az él­aggott munka- és keresetképtelfefi szegények ellátását a belügyminisz­ter rendelete értelmében a hatóság, a társadalom és a felekezetek össze­fogásával az u. n. Magyar Norma segélyezési rendszer alapján intézi. Szegényeinket két Szent Ferenc- rendi nővér részesíti lelki és Jedti gondozásban. A város közönségének e nemes -ügy iránti -megértő áldozatkészségét tanúsítja az a körülmény, hogy a Magyar Norma bevezetése óta 1937. évi december hó 31-ig önkéntes felajánlásból közel ló 000 pengőt ős • 2848 P 20 fillér értékű élelmiszert • és ruházatot juttatott elaggott sze­I gényeink támogatására, amely ál­Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom