Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-10-12 / 82. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1938 október 12. TörkOlytulamonoiok íveimébe! Az Egyesült Szekszárdi Központi Szeszfőzde a szőlőtőrköly átvételét a Fürdőház-utcában levő vermeknél már megkezdte és kéretnek a termelők, hogy törkölyüket oda szállítsák be. 638 dozat lehetővé tette átlag havonként 150 segélyezettünk megélhetését és gondozását. A társadalom ezen áldozatkészsége biztosítja ma is gon- dozottaink ellátását és mentesíti őket a megaláztatással és zaklatással járó koldulástól. A mai rendkívüli viszonyok, a közelgő tél fenyegető nyomora és a mindinkább érezhető élelmiszerek drágulása következtében a segélyre szorulók száma egyre emelkedik és a város lakosságától egyre nagyobb áldozatokat kíván. Kérő szóval kell ezért fordulnom azokhoz is, akik eddig szegényakciónkból részüket nem vették ki, vagy nem vehették ki. Ezért arra kérem igen tisztelt Cimet, szíveskedjék a Magyar Norma szerinti szegénygondozásunk céljaira f. évi október hó 1-től kezdő- dőleg havonként pénzt, vagy természetbeni adományt felajánlani, amelyet minden hó első napjaiban szegénygondozó bizottságunk hölgytagjai fognak nyugta ellenében átvenni. Hisszük, hogy a polgármester felhívása mindenütt megértésre talál és a közönség önként felajánlja azt az összeget, amelyre a Magyar Normának Szekszárdon szüksége van. Magyar orvosok és újságírók jugoszláviai ianulmányutja VI. A kedélyes és szinte családias táncmulatság után nem sok pihenő ideje maradt a fiatalságnak, mert reggel 7 órakor már indulni kellett Mariborba. A Putnik három hatalmas autóbuszába zuhogó esőben szállt be társaságunk a fürdőtelep főterétől pár száz méternyire levő autóparkirozó helyen. A kora reggeli idő, a zuhogó eső és az aránylag nagy távolság dacára is több könnyes szemű hölgy kisérte ki ifjainkat az indulás helyére, ahol a budapesti studio reggeli indulóit harsogták az autóbuszokba épített rádiók, amelyekből útközben megtudtuk a reggeli és a délelőtti magyar híranyagot is. Kedves hegyes-völgyes vidéken haladtunk keresztül és csakhamar elértük Gornja Radgonát, a Mura partjón fekvő bájos városkát, me* lyet szép hid köt össze a már német területen levő Radkersburggal. Autóbuszaink megállották a hídnál és mi pár percig gyönyörködtünk az átellenben elterülő és horogkeresztes zászlókkal díszített város- jiak a Mura mentén emelkedő házsoraiban. Rövid tartózkodás után tovább indultak kocsijaink és szinte éreztük, hogy a tejes, opáloskék vizű folyó rohanásának a zenéje a határon túl már más égre szállott fel. A SlovenskeGorice regényes szépségű tájain suhantak keresztül autóbuszaink és utunkat bőven szegélyezték a zöld között barna, piros, narancsszinü őszi zászlócskák, — amelyeket az erdők tűztek ki a folyton váltakozó hegyekben és völgyekben. Aránylag rövid utazás után megérkeztünk Mariborba (Marburg), a kedvező éghajlati viszonyok közt levő drávaparti kertvárosba, amelyet méltán becéznek »jugoszláv Merán« néven, mert nyáron és télen egyaránt kedvelt üdülőhely. A Dráva két partján elterülő, halmoktól övezett, szélmentes fekvésű, ötvenezer lakosú, nagymultu, de mégis modern város fölött még mindig ott lebeg a német kultúra baldachinja, bár tömegével találja ott az ember a szláv népi eredetiségeket A főtér egyik előkelő bárjában Looa József, a Putnik igazgatója vendégelte meg a hűvös idő reggeli vándorait jóféle papramor- gókkal, meg aperitifekkel, majd ki- kocsutunk a Mariborski Ótok nevű Drávaszigetre, Marburg város szenzációs nyári fürdőtelepére. A csodálatos kultúrával gondozott parkban három impozáns nagyságú modern úszómedence áll a fürdőzők rendelkezésére és ott a vastag homokrétegen keresztül kristálytisztára szűrt Drávavizet villanyos utón melegítik. A fürdő nyári terrasz-vendéglőjében a marburgi városi vezetőség és az orvosok élén ott várt bennünket Juvnn Alojzij polgármester és visszaemlékezve azokra a kedves időkre, amelyeket a háború alatt mint főhadnagy töltött Győrben, melegen üdvözölte a magyar kirándulókat. Ezen a szép helyen nagyszerű villásreggelivel vendégelt meg bennünket Marburg városa, melynek forgalmában, gazdagságának pompájában nem győztünk eléggé gyönyörködni. Sajnos, hamar búcsút kellett vennünk ettől az ideális fürdőteleptől, mert aznapi programmunk tulajdonképpen egy klimatikus magaslati helynek, a Pohorje hegynek a megtekintése volt Pohorje, Marburg fölött elterülő 25 km széles és 50 km hosszú, pompás erdőboritotta 1533 m magas hegység, amelynek erdős hegyláncaira, jól berendezett hegyi szállóihoz, menedékházaihoz Marburgból elsőrendű módon kiépite t autóut vezet. Az időjárás nem igen akart kedvezni ennek a kirándulásnak, mi azonban éreztük, hogy a ködfelhőbe burkolózó hegyóriásról ismeretlen szépségek integetnek felénk és örömmel indultunk útra a kertes Mariborból, amelyet a rózsák városának is nevezhetünk. Az augusztus végén újra meg újra nyiló soksok rózsa, ezek a rózsazuhatagok, a függő rőzsaligetek virágkaszkádjai mintha azért lettek volna, hogy megvigasztaljanak bennünket, mert a köd- és a párafellegek elrontották a csodálatos, pompás kilátást és eltakarták előlünk a liléskék fátylakba öltözött Pohorjét. Utunkon barátságos falvak képe integet, majd tisztes templomok és kedves kápolnák köszöntöttek bennünket a hegytetőkön és ormokon. Közben rohanó, sistergő, fehéren habzó hegyi folyócskák villantak elő és amint társas gépkocsijaink mind nehezebben haladtak felfelé a szerpentineken, egyre gyakoribbak lettek a tirolias, emeletes tanyaházak A mindinkább lassubbodó autóbuszok elérték az alpesi flóra határát és egyszerre óriási tömegben tárult elénk a pici virágú rózsaszínű erika a gyönyörű erdei utak mentén. Meglepetéssel legeltethettük szemünket az együtt ilyen mennyiségben ritkán látható havasi virágokon, mert ott pompázott a sok sárga havasi boglárka, a piros havasi szegfű, a gyapotbogyóra emlékeztető törpe biborka, a nagy, kék- virágu törpe gentiana, a kicsiben a magnóliára emlékeztető havasi magcsákó, a gyopárnefelejts, a fehér, húsos fürtös kőrontó, a lila harangrojt, a törpefenyő, a pirosbélü, lilás havasi gyújtóványfű, a ragadós kankalin és végül a turisták álma: az ötágú nemesi koronás havasi gyopár, amely e hűvös régióban fehér posztóba öltözik. Idillikusán szép ut után értünk fel a Mariborska Kocsa nevű klimatikus magaslati gyógyhelyre és téli sporttelepre, valamint a szép Po- horski dómhoz, amelynek terraszáról a legnagyobb elragadtatással szemlélhettük az időközben feltisztult tájak óriási panorámáját. Az elénk táruló képek rapszodikus részletei a csodálkozások és ámulások hullám hegyvölgyein ragadták át lelkünket és alig tudtunk betelni a vidék sok-sok szépségével. A lelki gyönyörűséget csakhamar felváltották a prózai örömök: mint Maribor város vendégeit ebédhez ültettek bennünket. Az éles hegyi levegőben pompásan Ízlett a forró erőleves, még jobban az itteni patakok bőséges terméke: a hegyi pisztráng, amelyet kirántott csirke, tejszinhabfürdőben úszó torta, majd gyümölcs és török feketekávé követett. Kitűnő borok gondoskodtak a hangulat emeléséről is Ebéd alatt természetesen kedves felköszöntők hangzottak el. Schlojmer Alajos mérnök, a szlovén idegenforgalmi hivatal főnöke és Zorfut Ljudevit, a maribori városi idegenforgalmi iroda vezetője üdvözölte a magyar orvosokat és újságírókat, akiknek több szónoka köszönte a figyelmes és pazar vendéglátást Ebéd után megtekintettük a telep számos szállodáját és megállapítottuk, hogy e gyönyörű üdülőhelyen, amely Maribor város tulajdona, mindazt a modern kényelmet megtalálja az üdülő, amit a külföldi hasonló hotelek nyújtanak. A különbség csak az, hogy Pohorjen mindez igen alacsony árakon érhető el. Itt már 6—7 pengőért meg lehet kapni azt, amiért a Tátrában vagy a német alpesekben legalább 10 pengőt kell fizetni. Hamarosan búcsúzni kellett a fenyves és bükkerdők ózondús levegőjétől, a sportpályáktól, a ${. terektől és ugrosáncoktól, mert in- dúlnunk kellett hazafelé. Autóbul szaink lerohantak velünk Pragerhof (Pragersko) állomásra, ahol mér várt bennünket — poggyászainkkal együtt a jugoszláv vasút két külön Pullmann-kocsija. A pályaudvaron szívélyes búcsút vettünk vendég, látóinktól, megköszöntük Loos Putnik igazgató előzékeny fáradozásait és a vonat máris robogott Mura- kereszturra. Ott több részre oszlott a társaság, amelynek legnagyobb része a Siegfried német sínautóval tért haza Pécsre. A vonaton természetesen felelevenítettük a jól sikerült kirándulás sok bájos részletét, majd dr Deák Barna nőklinikai tanársegéd a társaság hangos derültsége közben Siklósi Ferencnek a kirándulás titkárának érdemei elismeréséül adományozta a vasúti ólomzárat a kócmadzagon, amelyet a nagy tréfacsináló nyakára akasztott és szellemes beszédben érzékenyen köszönt meg. (Vége.) Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország I Valamit visz a nyár.. • Nézek a ködös messzeségbe, mintha valakit visszavárnék. Mögöttem barna köpenyében sötétlik, mint az árnyék; az ősz. Valahol pedig messze, messze lohol a nyár vígan nevetve s viszi a rétek ezer színét a lilát... a sárgát... a kéket... és a szőke pitypang-pihéket és valakinek elveszett szivét... őszi sikoly ... A hegytetőn már zúg a szél... Pereg a sok sárga levél a sárba ... Az ősz dalol már valahol s dalába — belesikolt a százszinü nyár. Mosolygó arcán csorog a könnye... Fekete varjak szállnak a ködbe... Sok szines álmom most törik össze tán mindörökre .., Kósa Márton. — Az alispán a közigazgatási vizsgabizottságban. A miniszter- elnök a m. kir. minisztériumnak a gyakorlati közigazgatási vizsga szabályozása tárgyában kibocsátott rendeleté alapján Szongott Edvint, Tolna vármegye alispánját az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizsga- bizottság tagjává nevezte ki. Alispánunk e kinevezése közismert nagy szaktudásának elismerése. — Egyházközségi felügyelőválasztás. A györkönyi ev. egyházközség egyhangúlag Korossy József helybeli főjegyzőt, volt tanítójának a fiát választotta meg egyházközségi felügyelőnek. Árajánlatok díjmentesen Saját telepei Saját raktárai Kedvelő részletfizetésre is I ffutschenbacher Ödön és Fia (Cié.gt.u 1 a jjd on o s: Itat acbenbachcr Jenő bej. cég) kőfaragó-, sirkfiraktára, műkő-, műmárvány- és cementéin- 286 készítő iparüzeme, tüzeló- és építési anyagok kereskedése Siekszárd, Horthy Miklös-ut 14-16-18. és Gróf Tisza István-ut 12. szám Fióksirkőraktárak : Tolna és Kskasd Kő far agó műnk ák vállalása adott rajz és terv szerinti kivitelben is. Nagy és állandó raktár fekete svéd, •yemt gránitok, olasz és erdélyi fehér és szürke, hazai vörös márvány, továbbá mfikösiremlékek (mo- dames is), keresztek, virágvázákban és sírlámpákban, minden árban és kivitelben. Temetői munkák vállalán és Uvitelezóse vidéken is, a. m. utávésések, aranyozások, sir- és kriptaszegélyek és azoknak vaabetétea műkővel való leöntése k őszeiül eg megmunkálva és lefényezve is, ugyanaz márványból, gránit- nélis. Cementáruk, úgymint kutgytirfik, kutrovázok, hidcsövek minden átméretben, víztartályok, etető-, itató- és malacvályuk, építőkövek, kuttetők, oszlopok, cementcserép, sima és többszínű cementlapok stb. stb. minden e szakmába vágó munkák. Állandóan kapható fiiss portland és .Üstökös* fehér cement, stockatnr nád, gipsz, bibéi, danakavics, dtmahomok, bányahomok, kődara minden színben és szemcséseiben, cementfesték, falburkoló csempelapok egyszinüok és többszínű mintAitatnkhai« Vakolat! kőpor, úgymint sárga-, fehér-, rózsaszín, vörös. Schamottégla (tűzálló) schamottbabarcs, szigetelő-, bőr- és kátránylemez, stb. stb. Puha éa kemény tüzila, ölenként és vagóntételben.
