Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-10-01 / 79. szám

' XX. évfolyam

Szekszárd, 1938. október 1. (Szombat)

79. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁPRAnAi-Mi LAP

Sscrlccaztfiség im kiadóhivatal:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85

Pelelőa szerkesztő:

BLÁZSIK FERENC

A

előfizetési dl|i

Qgész évre —. 12 pengő || Félévre..

____

6

pe

ngő

A lap megfelcnik minden szerdán ás szombaton, előfizetés! dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét lllstó közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

A

Hirdetések árait

legkisebb hirdetés dl|a 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 minimét.» . széles hasábon mllllmélersoronkénl 10 fillér. Anástkerssőknek 60 százalék kedvezmény, hírrovatban elhelyezett reklám-, •Ifcgytéal, családi hír, valamin' a nytlttér soronként 60 fillérbe keríti.

A vármegye díszközgyűlése

Tolna vármegye közönsége megkülönböztetett tisztelettel hódolt szerdai díszközgyűlésén az élete hetvenedik évét betöltött kormányzónak, továbbá Szent István király emlékének. Valóban ünnepi hangulatban ült össze a törvényhatósági bizottság, amely lelkesen hódolt az államfőnek és a Szent István szelleme által kisugárzott erőből bizalmat merített a jövőnek. A diszgyű- lést követő rendes közgyűlés szintén emelkedett hangulatban folyt le. A világot lázban tartó és az idegeket szinte pattanásig igénybevevő események hatása’ alatt volt mindenki és az egész törvényhatóság egyértelműen demonstrálta azt az fgybeforrást, amelyre hazánknak szüksége van.

Az ünnepi közgyűlést a diszma- gyarba öltözött főispánnak alábbi beszéde vezette be:

Vitéz Thuránszky főispán megnyitója

Szent István király halálának 900-ik évfordulóján mélységes tisztelettel áll meg a vármegye kö önsége a nagy magyar uralkodó dicsőséges emléke elfitt és bensőséges hálával hódol a magyar királyságot megalapozó első apostoli király halhatatlan szellemének. A véletlen játéka-e, vagy a magyarok sorsát irányitó gondviselés bölcs intézkedése, hogy ugyanabban az Ünnepélyes évben, amely első nagy királyunk emléké- nek jegyében folyik, ugyanabban az évben töltötte be hetvenedik életévét minden zajtól, ünnepléstől félrevonulva, de nemzete minden rajongó, odaadó szerel ététől körülvéve az ország főméltóságu kormányzója, Horthy Miklós.

Hódolattal és hálával, szeretettel és ragaszkodással gondolunk mai közgyűlésünkön 70 éves kormányzónkra és kérjük a Mindenhatót, hogy amint megérni engedte, hogy Horthy Miklós bölcsesége vezette a magyar népet közét két évtizeden át, engedje megérnünk, hogy erőben, egészségben vezesse nemzetét tovább azon az utón, amely a kálváriát járó magyarság megváltásához visz.

A jubileumi év csúcspontja augusztus 18-án a székesfehérvári országgyűlés volt. Történelmet, ezeréves magyar múltat ünnepeltünk Székesfehérvárott, hitet tettünk ősi alkotmányunkhoz, szent hagyományainkhoz való törhetetlen ragaszkodásunk mellett.

Történelmet, magyar múltat ünnepelünk ma is. Emlékét ünnepeljük a magyar múltnak, annak minden ragyogóan fényes, máskor pedig balsorstépte sötét korszakával. Emlékét üljük a magyar sors gyásznapjainak is. És végül emlékét üljük annak, hogy bármily végzetszerűen kegyetlen volt is sokszor a magyar sors, bennünk, a magyar fajban megsemmisithetetlen, elpusztíthatatlan őserő lakozik. A magyar történelem minden sötét korszaka után bekövetkezett a nemzeti fellendülés. Istenbe vetett megingathatatlan hit, erős bizalom, törhetetlen akarat és megfeszített munka vezetett hozzá.

Ha e kettős ünnepen áldozva első nagy királyunk emlékének és hódolva szeretett kormányzónknak, majd visszazökkenünk a szürke hétköznapokba, valamennyiünk lelkében felmerül a nagy kérdés, hogy mi lesz velünk magyarokkal?

Arra a kérdésre, hogy mit tartogat szántunkra a magyar jövendő, választ adni nem tudok, mert alig van a föld kerekségén emberi halandó, aki meg merné jósolni, hogy a jövő, akár nekünk magyaroknak, akár Európa más népeinek mit tartogat. Egyet azonban mélységesen átérzek és felelősségem teljes tudatában itt e helyről hangsúlyozni kívánok. Ez pedig az, hogy komoly időket élünk és lehet, hogy a magyar nép újabb sorsfordulatának előestéjén állunk E komo’y idők pedig minden becsű etes, jó magyar embertől bálványozott kötelességteljesitést kivánnak.

Elsősorban összefogásra, összetartásra van szükség, amely a nemzet közérdekének szol gálatába állítja a magyar faj összes szellemi és anyagi értékeit, javait és kizár minden egyéni önzést és önös érdeket. Másodszor feltétlen fegyelemmel és fegyelmezettséggel sziklafalként kell állania a nemzet egyetemének az ország elhivatott vezére mögött és katonás fegyelemmel kell követni őt azon az utón, amely a nemzet számára meg van írva a magas égben. Végül szakadatlanul, megfeszítetten kell dolgozr i magunk és hazánk érdekében. Kötelességünk, hogy mindenki e hazában, bármi helyre állíttassák is, képességeinek, erejének, munkabírásának felső fokát adja oda.

Erre a kötelességteljesitésre, ai egységbe tömörített, fegyelmezett nemzeti munkára hívok fel a vármegyében minden igaz embert. Ma még ünnepelünk, de holnap megindulunk és haladunk tovább előre a kötelességek utján, magyar vállat a váll mellé sorakoztatva, magyar kezet a kézbe fogva, erős akarattal, kemény kitartással, lankadatlan muDkakedvvel és azzal a megingathatatlan bizodalnunkkal, hogy: él a magyar — megsegíti a magyarok mindenható Istene.

A főispán nagy tetszést kiváltó szép beszéde után dr Pesthy Pál nyug. m. kir. igazságfigyminiszter, országgyűlési képviselő, a törvény- hatósági bizottság tagja, az alábbi ünnepi beszédet mondotta a Kormányzó születésének 70. évfordulója alkalmából:

Dp Pesthy PAI beszéde a kormányzóról

A hála, a hódolat és a hőség ragaszkodó érzése tölti el telkemet akkor, amikor a Kormányzó ur Ófőméltóságának 70-ik születésnapja alkalmából a törvényhatóság nevében elmondom üdvözlésemet. Hála, hódolat és hűség illeti meg őt, mert az Ő személyében az 1918—l9-es összeomlás után az országnak ujraalapitóját láthatjuk, szerethetjük, tisztelhetjük és hódolhatunk személye előtt. Ujraalapitója volt ennek az országnak a nemzeti életnek újra felélesztése által, de ujraalapitója volt nemzetközi viszonylatban is eladdig, hogy ez az ország immár tényezőjévé lett a nemzetek közös életének.

Ha visszagondolunk a húsz esztendővel ezelőtti állapotokra — egy hónap választ el bennünket az évfordulótól, — gondoljunk vissza arra a lelkiállapotra, amelybe ez a nemzet akkor süllyedt. A forradalom következtében a nemzeti érzésnek olyan összeomlása következett be, hogy a látók sem látták a helyes utat, tévelygő lelkek sokasága volt az egész magyar nép, amely nem tudott a maga lelkének, érzésének, életének uj irányt szabni. Rosszabbodott a helyzet 1919 márciusában egész addig, amíg augusztus elejével a proletárdiktatúra összemolása után — tessék visszaemlékezni — kis töredék csapatok jöttek Szeged felől annak a fővezérnek küldetésében, aki elsősorban is a nemzetnek nemzeti érzését, nemzeti lelkét akarta újraéleszteni.

Emlékezzünk, mikor ezeket a kis csapatokat láttuk, hogyan tért vissza lelkűnkbe a bizakodás, a nemzeti érzések uj felbuzdulása. És amikor ez az ut Szegedről kiindulva itt mirajtunk keresztül elvezetett Siófokig, folyton erősödött ez az érzés, míg elkövei- kezett a Budapestre való bevonulás ideje és amikor kialakult egy tömör, egész, egészséges nemzeti élet. Ezt a munkát szervezte, ennek a munkának és szervezésnek lelket Ő adott, Magyarország mostani Kormányzója: vitéz nagybányai Horthy Miklós. (Éljenzés, taps.) De emlékezzünk arra is, hogy a nemzeti érzéstől eltekintve, micsoda dezolált állapotban volt ennek az országnak közgazdasági élete.

Hosszú, szinte szisziluszi munka ideje kö*

| vetkezett addig, amíg meg tudtunk szaba- ■ dúlni azokiól a fenyegető gondoktól és le- j I nyegetésektől, amelyek minket napról-napra, I I hónapról-hónapra azzal a gonddal terheltek, nyomtak, hogy mikor lesz ez az ország anyagi tehetetlensége és a mi eiötlenségünk folytán felosztva és szűnik meg önálló állam lenni. Nehéz munkával, 1925 ben pénzünk értékének stabilizálásával vált csak bizonyossá, hogy ez a nemzet uj életre hivatott és akkor megindult a további munka és ez a nemzet lelkében, felfogásában, nemzethűségében, ragaszkodásában folyton növekedve jutott el a nemzeti érzésnek addig a fokáig, amelyen ma egy homályos jövendő elfitt áil ugyan, de meg vagyok győződve, hogy lelkében, nemzeti érzésében erősen, egységesen összefog. (Úgy van I)

Ez volt nagyjában a belső munkának útja. Azonban méllóztatoak arra is emlékezni, hogy a páriskörnyéki békék megkötésének az idejében az a rágalomhadjárat, amelyért a leszámolás talán most fog elkövetkezni, izolálta ezt a nemzetet, államot, országot any- nyira, hogy nem volt körülöttünk, mellettünk senki, aki felé a kezünket nyújthattuk volna, mert mi elölQnk a kezét minden nemzet visszahúzta.

Én szemtanúja voltam annak az odaadó, kitartó, lelkes munkának, amellyel a követekkel való érintkezés utján a maga nagy egyéniségével — és nem vonhatom ki ebből a munkából az Ó élete párját, a Főméltóságu Asszonyt sem — (éljenzés, taps) meg tudta a hangulatot odakint külföldön eziránt a nemzet iránt változtatni.

így következett el a mi felénk baráti érzéssel közeledők közeledése, így következett el a lehetősége annak, hogy Európa nemzeteinek éleiében ismét tényezőkké váltunk, de így következett el az a nagy megtiszteltetés is, hogy a kormányzói pír, mint államlő jelenhetett meg külföldön három barátságos államban és ennek a látogatásnak viszonzásaképpen az olasz királyi pár arra érdemesítette ezt a nemzetet, hogy eljöjjön hozzánk és a maga baráti érzését oszlentálja itt. (Éljenzés, taps.)

Akkor, amikor a kormányzói pár ezeket a látogatásokat teljesitette, egyrészt a magyar igazságnak mindig szószólója volt oda kint is, másrészt olyan büszkeséggel, önelégültséggel tölthette el ottani szereplésük lelkeinket, amely az ottani nemzeteknek az elragadtatásában a mi nemzetünknek, a mi nemzetünk fiainak, a mi nemzeti egyéniségünknek felemelését is jelentette. Ezek azok a nagy szolgálatok, amelyekkel a Kormányzó ur ennek a nemzetnek visszaadta a lelkét, ezek azok a szolgálatok, amelyekkel a külföld előtt ennek a nemzetnek megbecsülte* tését kimunkálta, kidolgozta és oda emelte, ahol ez ma van.

Az emberi erkölcsnek egyik legértékesebb érzése a hálaérzése. Mi ezzel a hálával tartozunk a Főméltóságu urnák. És éu kérem a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy hálájának jeléül ebből a közgyűlésből kifolyólag üdvözöljük őt melegen, hódolatunk, ragaszkodásunk kifejezésével. Indítványt is teszek: Neki, mint uj honalapítónak képét örökítsük meg a törvényhatósági bizottság terme számára. (Éljenzés, taps.) Határozza el a törvényhatósági bizottság, hogy a Kormányzó ur képét közgyűlési termünk számára megfesteli.

Áldás volt az ő élete nemzetünknek. Legyen áldás az ő életén is, hogy a reánk elkövetkezendő esetleg súlyos időben csak egy irányitónk, vezetőnk legyen a Kormányzó ur személye. (Éljenzes, taps.) Legyen áldás életén, működésén, vezérségén, mert ha ezen áldás lesz, ez a nemzet élni fog, eljutunk mi a magunk igazságához és megindulunk a felemelkedés utján oda, ahol ismét boldog és nagy lesz a Haza. Éljen a Kormányzó I (Éljenzés, taps.)

Az éljenzéstől, helyesléstől és taps- | tói sokszor félbeszakított beszéd i után a törvényhatósági bizottság el- I határozta, hogy a Kormányzót távEgyes szám ára 12 fillér.

Iratilag üdvözli és az indítvány értelmében arcképét a vármegye közgyűlési terme részére megfesteti, öt perc szünet után mondta el alábbi ünnepi beszédét

Vitéz Mák pay Lajos Szent Istvánról

Ezekben a zord és kemény időkben, amikor valósággal hallani lehet a történelem és a magyar sors és végzet lépéseinek a dobbanását: féntlik fel előttünk dicsőséges első szent királyunknak, Szent Istvánnak tüneményes alakja. Talán mostan ragyogóbban, mint máskor, mert mentül sötétebb az éjszaka, annál tflndöklőbbek a csillagok.

Ebben az esztendőben két hatalmas gondolatnak az igézete alatt álltunk. Az egyik egy egyetemes, a világot átfogó, sugárzó gondolat, amelyik azonban az ünneplésében a felekezeti jellegen és kereten túl az államfenntartó, államépitő kereszt ny magyar gondolatnak is Onurpe volt. A másik pedig az államalkotó Szent Istvánnak a gondolata, amelyikben bele van tömörítve ennek a nemzetnek a lelke, szelleme, élete, történelme és az egész sorsa. Méltó és helyes, hogy ez az ősi vármegye az ősi magyar léleknek követelő szavát beteljesítve kivá ja kivenni részét a szent király emléke előtt való hódolatból.

A geológia katasztrófákkal gazdagon szántotta Tel ezt a (öldet és ezek a katasztrófák levittek a tőidnek mélyébe, virágzó flórákat. Ezek a pusztuló virágok törzsben, rostban, levélben, virágsziromban beleégetve napsugarat vittek magukkal s ott len: a mélységben az elrejtett napsugár sok évezreden át hallatlan értékké nemesedett és tökéletesedett és ma a mai ember a kőszénben parázsló napsugárnál melegszik és a gyémánttá tökéletesedett sziporkázó napsugarat tűzi királyi koronákra. A magyar nemzet életét is ilyen mélyen és gyakran szántották fel a történelmi katasztrófák, leforgattak az alsó mély rétegekbe vérrel, könnyel, verítékkel magyar lelket, magyar szellemet, magyar erőt, sok magyar értéket és magyar kincset, úgyhogy itten minden omló hanton, minden rögön át-átragyog ezer év óta patakzó könnynek és verejtéknek gyémántja s teogernyi vérnek biborló rubinija Ezekből a gazdag, csodálatos mélységekből emelkedik ki az ezer éves magyar történelemnek legnagyobb kincse és értéke: Szent István

Nem tudom belefeledkeztünk e már, belemélyedtünk-e már ennek a roppant egyéniségnek csodálatába. Nincs talán a világtörténelemben nálánál monumentalisabban stilizált egyéniség. Kihez hasonlítsam ? Állam- férfiúi nagyságban, gondolatainak nagyszerűségében, minden akadályon áttörő akaratának a lendületében talán Nagy Károlynak alkotása? Szent István műve most is — megfogyva bár, de törve nem — tele ígérettel, hittel, reménnyel áll a régi sáncon. Elragadó áhítatban, mélységes alázatban talán Assziszi Szent Fereocnek az édes testvére. Zseniális meglátásban évszázadokat átívelő értelmének merész szárnyalásában Dante-i kongenialitás villan fel. De bármennyire bontom is fel, mindig ugyanarra az eredményre jutok, hogy Szent István mindezeknek egyetlen gyönyörű lelki egységben tötnörülö szintézise, az Úristen csodálatos, kegyelmes ajándéka, (Úgy van, taps.)

Szent István az alkotó magyar erőnek bámulatos megnyilatkozása. Országot épít, alkotmányt ad, törvényeket szerez, kardot forgat, térdre kényszeríti a nemzet és jövő fejlődésének ellenségeit benn és künn. És mindezt alig 40 esztendő alatt végezte el. Másutt ez a munka évszázadokon át tartott. Királyok és dinasztiák emésztődtek és őrlődtek fel beléjük. Hatalmas uralkodók hatalmas alkotásai két-három-négy évszázad alatt összeomlottak. Uj fordulatok, fejlődések jelentkeztek és itt minálunk ma i* Szent István ereje hullámzik. Szent litván gondolata ad szilárdságot, biztonságot és indít el uj magyar életet. (Úgy vanl) A nemzetnek az ' atyja, ó adott hazát minekünk. Rengeteg I területet járt be a magyar és sehol nem ta-