Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-01-01 / 1. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1 938 január 1. Jólétet boldogságot és jóegészséget kíván t. üzletfeleinek és jóbarátainak az uj esztendőben l ERDŐS JÓZSEF hirdető iroda tulajdonos Budapest, Teréz körút 35. Telefon; 112-558. I^Oiiaraert.' Esek kisárólag a társa- dalom jótékonyságára vannak utalva, amelynek nem asabad eltűrnie a kiáltó' nyomort, hanem a legmeg felelőbb módon kell éreitetnie hatalmas és csodatevő keiének simogató erejét. A nyomor a bűn fészke. Otthona a forradalmi elégedetlenség nek. Ai élet elesettjei nagy siáaa* lókban onnan kerülnek ki, ahol nincs a kenyérkerpaS. A társadalomnak önmaga iránti kötelessége menteni, segítenil Divattá lett annak bangostatása, hogy q nemzet jövendője a családok finépesedésén alapul, Biaooyo», hogy így van ea 1 D ■> • asép megállapítás tpellett gondoljunk arra Is, hogy pitcsoda helyzetben vannak azok a sokgyermekes családok, amelyeknél megtörténik, hogy nemcsak ruha, kenyér, hanem a szegénység miatt a lelki és szellemi élet táplálékai is hiányoznak! Sokan nem tadjak, mi aa, ha valahol tia gyermek van és néih is gondo'nak arra, hogy milyen elaktfBűkkel segít magán ás ilyen család,1 hogy a1 megélhetésen átvergődjék ? Ha est a felhívást komolyan veszik éa a tehetősek odahelyeaik a haza oltárára a maguk á'dosatoit, ha ezt a legmagasabb példát mindenki köttetni igyekszik a maga kis helyén és a maga hatáskörén belül, „a maga kis'országában" kinyújtja kezét a segítésre, milyen más lesz itt az élet! Hiszen eddig Úgyis aat tapasztaltak, hogy valami értelmetlen üresség volt ai emberekben. Gerendákat dobálták egymás lába elé, hogy azokon elessenek. Embereket tettek tönkre sokan, hogy nagyképűen az embermentés színpadján pompázzanak más alkalommal és időben. A szó szoros értelmében családapákat irtottak el, liögy az árvákat megsegíthessék és a könyörülő jóság köpenyét vegyék magukra I Milyen öröm lesz itt az élet, ha mindez megváltozik, ha a lélek nemessége ma, holnap és mindenkor, minden esetben irányítja a tetteket, a magatartást, ha átszövi a legkisebbet és a legnagyobbat az a tudat, hogy itt, e lesújtott hazában süllyedő hajó menekültje mindenki, ahol a habokon táncoló mentőcsónak minden utasa testvérként szeresse egymást, segítse egymást, amig partot nem ér a mentőcsónak és azután is: Akkor, ha ez megvalósul, igaz Mélyen tisztelt rendelőinek és üzletfeleinek boldog uj évet kíván Molnár József kelmefestő ■ lélekkel állapíthatjuk meg, hogy nincs nagyobb boldogság, mint magyarnak I lenni és megpróbáltatásaiban is e I hazát tekinteni egyedüli hazának, * édesanyának, akinek mindenkire hűséges gondja van l Eaart életmentő, lélekmentő, némáét mentő az a példa amit a legnemesebb lélek a legmagasabb helyről njujf. ... . Az 1938. esztendő küssöbére oda helyezsük ezt a rég elhangsott, de legnemesebb felhívást és pé'dát min denki elé, hogy az esztendőt töltsük meg ssivünk ssociális, emberbaráti érzésének jótetteivel, tudva, hogy nemcsak magunkat mentjük meg, ha másokat mentünk meg, hanem a sa ját magunk életénél is drágábbat: nemzetünket, hazánkat. Firkák* Miklósi M. Ödön festőművész vázlatkönyvéből N“gyón feszesen ült az öreg modell, rás»óu«m: — Ne üljön olyan mereven János bácsi, mint egy izé, mint egy hogy is mondjam, mint egy márki. — Hogyan ne ? — érdeklődött. — Mint egy márki. Ások olyan ssertartásos mozdulatnak mindig, — mintha ssőlőkarót nyeltek volna. — De hát mi a csuda as ? — Márki, as egy menykő nagy fyanoia ur : őrgeróf — Ja, akkó tudom mái •— No, csakhogy tudja. Hit aat tudja-e, hogy kendet is hívják így néha, asaz elég gyakran ? — Engem- e ? — Nam is as alkohol elleni liga elnökét. i— O tatán mikó ? — Hát akkor mikor, azai amikor vagy hetedszer küldi kendért as anyukomja a korcsmába a Pista fiát, hogy hasacsalogassa. Aki asonban nem igen mer beljebb merésskedoi B csak úgy ai ajtóból ssólogatja, hogy assongya: — gyüjjék már ki. Volt egy modellünk többek közt ss akadémián, — aki — miután 160 hold föld örökségét eljótékooykodta a cigányok, meg a korcsmárosok közt, eljött Pestre modellnek. Hibátlan szép aktja volt, majd szétsaedték a piktorok. Emiatt aitán nagyon el bizakodott lett. S miután egyenértékűnek tartotta magát velünk, aa érettségije miatt — ssemtelenül visssa- lafotyolt. Es alkalommal — szabadban festettük — nagyon isgett-mosgott a vérssopó ssuoyoghad miatt. Hol ide, hol oda csapott b elkeoyte magán a saját vérét, hogy ngy nésett ki, — mintha megbicskázták volna. Sziszegett, vsksródzott, nem maradt nyugton egy percig sem s ezért egyre-másra kapta a rendreutasításokat. — Vegre is elunta a szekatúrát s dühösen ki jelentette, hogy a művészeket ki kéne tövestül irtani a világból, mind, — egytől-egyig, mert még a ssunyogok nál is hitványabbak. Erre a nagy gorombaságra aggódva kérdeztük: — de miből élne akkor maga ? R'gyújtott, már tán a 30. ssunyog- űiö cigarettára s igy bölcselkedett: — Ha mind kivesznének, — ami csak javára lenne aa emberiségnek, — engem örömömben megütne a guta a akkor aa én megélési gondom megszűnne örökre. Az öreg Imre bácsi pihenés közben szétnézett az arcképek között, amik a falon lógtak. Síivta, tortyog- tatta a büdös pipaazárt^ s magában dünnyögött. — Komisz a dohány, ugy-e öreg? — kérdeztem. — Ez nem, csak aki elü tette a palántáját, hogy a saél döntse el a fdlnrveiójét. Tovább ssemlélgetett s aat mondta: — A főstő ur mindenkit fiatalra, meg sempre főst. Így feleltem : — Hát milyenre fessem, hiss nincs csuoya ember csak — komiss van s aa emberpalántákra és ások fel- nevelőire gondolva, én is motyogtam magamban valamit. Egy uriasszonyt festetettem pasz- teltei egyszer — már tudoiillik többek köst — mély dekoltázsban. A kép meglepetés akart lenni a férj névnapjára. El ia késaült végtelen nagy megelégedésre mert a müvásai szempontok szem előtt tartása mellett fiatalos üde, szinte tavasai hangulat áramlott a képből, mint ahogy ai illik is. — Meg less lepve a férje, — mondtam. — Minden bisonnyal meg leas » kisnram — örvendesett, — Még pedig duplán. — Hogy-hogy ? — E őssör meglepi a kép, másod szór ez a mély kivágás. Jó lenne kissé feljebb tolni est a kendót. Nem sok időbe kerül, — Nam, nem, — tiltakozott —- ne vesződjek tovább, örülök, hogy kó Bien van. A portrét elvitték s nemsokára találkoztunk a korsón. — Nos? — kérdeztem kíváncsian. — Igaza volt, -— mondta elismerően — duplán meg volt lepetve a drágám. r— No látja, ugye mondtam előre I — Igen meglepte a kép, nagyon- nagyon örült. Olyan lett, mint egy gyerek. A kivágásra asonban nem volt megjegyzése, de arra igen, hogy sz árát neki kell kifizetni. Emiatt lepődött meg leginkább, cdliogelt a, szava s ellibagett a tömegben, mint egy álom. Én pedig azonnal meg állapítottam, hogy igenis lehet örömöt ssereani másoknak Úgyis, hogy nekünk nem kerül semmibe. Találtam egy jó modelt a hordár- fronton s meghívtam magamhoz. Néhány nap múlva beállít. Először nem ismertem rá s megkérdeztem mit akar ? • — Hát elgyttttem, hogy lefössön az ur. Kiábrándulva nézegettem a kikent, kifent, kiöltözött figurát. Kezében egy keménykalapot szorongatott, a csudás fejhez formált suoyi kalap helyett. Mellét egy fehér, pettycb diasmellény takarta, fölött egy bó zsakett lötyögött, melyből hiányzott a has. A lábszárain pedig egy pepita szemkápráztató bngyogó feszült, lábáu meg sárga cipő. Túl elegáns volt!... Haptákba vágta magát s leste a hatást. A műterem köaben megtelt pomádészaggai, amely a tűhegyre kifent — azelőtt harcsabajussbót áradt. Megérttettem vele, hogy igy nem hasanálhstom, csak abban a ruhában, amelyben akkor volt. Lehorgasatott fejjel, csalódottan állt előttem s megszólalt: — ügy rondán, piszkosan ? — Igen, úgy jöjjön el holnapután. — Az ám, de úgy nem lehet. — Miárt nem ? — A rondába csak elgyühetek, de ami a piszkosságot illeti... — No? — Nem lehet, mert — ma megmosakodtam. Igazgattam a modellt: — Kissé jobbra. Sok, sok, vissza. Most kicsit hátrább, főjét feljebb, ballábat kissé előrébb, á jobbat köÉlövirágszűkségletét D UJ EVRE nagy választékban VARGA vimsDzletiliea szerezheti be. — Telefon 154. selebb a másikbos. Most jól van. A etemével p -d g oda Lészen, s egy falon levő képre böktem, amelyen egy jnhiss baktatott a szamáron. A f ístés elkezdődött s az öreg mereven nézett a kijelölt képre. Jó sokára megBsólalt : — Kérem tekintetes ur, ne haragudjon, de nagyon káprasik már a szemem. Es a csacsi, meg a juhász szinte mozog már előttem e néha azt hiszem százan is vannak. — Már könnybe lábad a szemem a nagy nézésbe. Jobb szeretnék máshova nézni. — Hát hova szeretne, — mutasson oda. Az öreg egy szép őcsényi menyecskét jelölt meg. — Arra! — bökte ki. •! Levettem a falról a szóbanlevő képet s odatettem a másik fölé. Az öreg aztán nézett a képre. Huncut gondolatai lehettek, észre kellett vennem arcának minduntalan változó játékáról. Lassan azonban elkezdett nyugtalankodni. Izgett- mozgott, majd rám pislantva kinyögte: — Tekintetes uram, vegye el onnan azt a képet, mert arra sem jó nésni. — Tán ettől is káprázik a szeme* bogara ? — kérdeztem. — Ettül is ? Hát ettül még csak ! Úgy lís ide vissza rám, azzal a két csillagos, ragyogó, emberbolonditó sárkösi kék szemeivel, hogy nem bírom tovább, már szédülök bele. — No, gyönge legény kend, János bácsi!-— Hát a 66-ot gásolom már, oszt nem csodá. Asért hát csak maradjunk inkább a juhásznál meg, a — dacainál azok hoszámvalóbbak, oszt azoktul okosabb gondolataim gyüknek — s elfordult másfelé, míg a veszedelmes képet letettem, falnak fordítva a sarokba. — Ssületni keli a festészetre, meg nagy türelem is keli hoszá, — jegyezte meg a modell. — Hát a csárdában reggelig emelgetni a poharat, ahhoz nem kell ? — kérdeztem, mert inkább borral élt az öreg, mint kenyérrel.. . — Ahhoz? Hát ahhoz is köU valami, ha nem is türelem, de máéi. gusztus, ami van, jó torok, jó gyomor, amik szintén vannak. Arra is ssületni köll. De még más is kölll — Mi? — Böcsület 1 — Ajha I Miért ? — Mert ha nincs böcsület, nines hitel, osst ha nincs hitel, nincs bor. Hat asér! E gondolkoztam a rájöttem, hogy a művészethez is kell becsület, a türelem mellett — úgy ám 1 Jó öreg néhai Péter bácsi módos, jól szituált és — jó kurucfejft ember volt. Nagy rábeszélésre megtette neIgen tisztelt vendégeinek boldog uj évet kíván Pozsonyi Sándor női fodrász
