Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-01-01 / 1. szám
1938 január 1. TOLNAMEGYEI UJSÄG 5 Mélyen tisztelt vendégeinek és ismerőseinek boldog uj évet kíván GOMBOS JÁNOS úri- és hölgy/ drdsz Mélyen tisztelt rendelőinek boldog uj évet kíván Sápszky Andor szabómester kém, hogy néhányszor leült. Mikor késsen volt a kép, megnézte, motyogott magában valamit, végre megás ól alt : . — Tekintetes uram, egy kérdésem volna, ha nem venné sérelemnek. — No 1 — Megérek én egy dissnót! — Kettőt is 1 — hirtelenkedtem el magam, — de ne vegye kend sérelemnek, -—■ visssassivom. — Ne szíjjá vissza tekintetes uram! Úgy van aa, hogy van 7 fiam, meg 4 lányom, meg eny hijján 20 unokám, meg 6 dédunokám. — Isten éltesse őket 1 — vidám- kodtam. V — Osztón úgy gondoltam, hogy miután nagyon szeretnek engem, én meg ükét, megszerezném nekik e képet, hogyha meghalok, hát meglegyek nekik, oszt adnék érte egy mango- licát. Kellemes melegséget éreztem a szivem, inkább a gyomrom táján. Egy hízott disznó 1 A legszebb piktorálom. Kopogósra sült fehérpecsenye, illatos friss kolbász, amely hosszabb a napnál. Disznósajt, véres hurka, jóssagu tepertő, füstölt szalonna.Mind megannyi vonzó csendelettárgy. — Ejha 1 — rikkantotta el ma gam s azon melegében átnyújtottam neki a képet. Azóta évek múltak el. A csendélet tárgyakat elnyelte a feneketlen örvény, az öreget pedig a föld. De lám, nem halt meg végkép. Igaza lett John Lawary angol portretistá- nak, hogy nem hal meg egészen az, aki le van festve. Hogy nem jártam rosszul, — bár a portré megért vagy öt—hat disznót — bizonyság az, hogy a napokban itt járt az egyik fia s kért, hogy másoljam le a képet, ő nem veszekedik a többivel. Úgy vannak vele, hogy hol az egyiknél van egy darabig a kép, hol a másiknál. — Mert tetszik tudni, úgy szeretjük a jó édesapánkat, hogy életében se jobban, oszt emiatt mindég vesz kötődünk. Mikor a kép nálam van, este mikor lefekssünk, ón is, az aszssony is, meg a gyerekek is mind megcsókoljuk, oszt assongyuk neki: jojcakát édesapánk. Hat ezért. De disznónk nincs, eldög'öttek, hanem tavaszra — előbb nem lehet — adok másfelől fát érte, jó szivvel. Oszt aszondták a testvéreim, ük is lefős tetik maguknak mind, meg a legnagyobb unokák is, akik jobban emlékeztek rá, fik is, de tán még a többiek íb. Lesz hát dóga a tekintetes urnák. Hat ezér gyüttem. Ez a nagy fiúi szeretet meghatott, b mig a kezét szorongattam, arra gondoltam, hogyha a gyermekei s valamennyi unokái és dédunokái, sőt tovább ábrándozva, azok gyerekei, eaetleg ezek ivadékai is megíestetik a jó öreget, hát úgy 150 évre némi leg biztosítva lesz egy és más szükségleti cikkem. Mondanom sem kell, megkötöttük az „üzletet“. Megkötöttem vele azért is, mert ezekben az emberekben jóságot, szeretetet találtam. Meg aatán — mi tagadás — a művész bár a csillagok közt ténfereg, de enni leg alább háromszor naponta lejár ide a fehér asztalhoz s melegedni is a tüzes kályha mellé. A csékényező Irta; Földes Löszló. A vén Duna úgy löki ki magából a mellékágakat, mint a gazdag bő tarsolyából a csillogó aranyat. A mi vidékünkön íb ott kanyarog jó néhány s e folyócskák látják el a halasa emberi kenyérrel. Elhagyott, majd nem lakatlan Robinson szigetek ezek, egész külön világ, különös állatokkal, ismeretlen madarakkal, fákra kúszó folyondárral. De azért ide is elkerül az ember. Felveri kunyhóját, megveti a lábát. A Lasi Danánál egy nagy hálása büszke fapalotája látszik a víz tükré ben. Ide járnak össze estenden a jó öreg pákászok elmondani farfangos meséiket. A fiatalok tátott szájjal csüngnek minden szón és kalandos kedv nyiladozik bennük. Itt van Évről'évre halad a világ évről-évre többet nyújt az ORION-RADIO SZEKSZÁRDI KÉPVISELET: Valkay Béla rádió- és elektrotechnikai vállalat, Seéchenyi utca 60. Karcos Mihály bá’ is, nagy harcsa bajuszán csillog«villog a tegnapi halászlé maradéka, de Bzeme már ott motoz az illatozó kondéron s az aro mákból, mint jó bíró, megítéli a vacsorát, CBak éppen azt nem tudhatja, mit hús ki a lutriba, potykát e vagy kárászt ? Ezalatt a Kattyason csend van. Ott kevés az ember, mert kevés a hal is. Kanalas Máté béreli ezt a pár kilométeres visBsalagot, az öreg csak ritkásán jön ki horgaival, bent lakik Paripáson, csak ünneplés napokon kukkant ki a vízre, hogy a halak el ne felejtsék. Jól tudja ezt Ikrás Varga Ferkó. Ikráénak azért csúfolják, mert növendék gyerek korában majd méghalt egy kanál ikráért. Bezzeg most — a sok oifra szóval úgy megutáltat- ták — rá se tud nézni. Most kinn süodőrög a kattyasi erdőn. Nyugodtan jár, mert jól tudja, bogy a többiek a halcsárdában van nak. ÜreB az embertől az erdő. Csak messziről hallatszik egy-egy ágrecs- osenés vagy bagolyhuhogás. Ikrás Ferkó oda sem hederit a fülének megszokott zörejre, bátran vágtat be felé az erdőbe. Már éjfél is elmúlt, iparkodni kell, hogy időben érjen a kógáthoz. Az erdei ösvény most a part mentén kígyózik s néha nagyot loccsan a viz tükre. A csékényező jól ismeri est a hangot és jókedvűen hümmög a bajusza alatt, valahányszor hangosat bőrrödaik a viz. Jól van, csak billögjetek — gon dolja magában —, illögessétek maga tokát, ez kő nekem, ugylátszik, a vén Kanalas régen járt erre, nem tudja, hogy mennyire megkövéredtek a potykák. Igaz — beszélgetett tovább — neki mán nemigen kell vesz--------------I* Na gyrabecsült vendégeinek boldog uj évet kíván Strényer Ferenc a Kispipa vendéglő és szálloda tulajdonosa kelődni, mán minek húsná ki a macskás ballábát a Kattyasra. Nem kell őt félteni, jól megszedte magát vén korára. Mert jobban ment a dolga régen a halászembernek is. A hal is több volt, meg a halevő is. Ma már csak a nagy ünnepnapokon eszi meg a halat a városi nép, az egyszerű meg úgy fogja, ahogy birja. Hej micsoda idők voltak azok, mikről az öregek meséltek. Ha a gróf ur, Isten nyugosztalja, néha kijött a L«sira egy kis halászlére, megvette kékhasua az összes bárkázott halat, azt csak úgy jókedvéből egyenként hajigáltatta vissza valamennyit újra a visbe. De neki, fiatalnak, ölég az élet. Nem csoda, hogy a tilosra fanyalodott. Mindenhova le kell rakni a varsákat, mert CBak igy tud ő a legolcsóbb lenni. A nagy forgalom mégis csak hoz valamit a konyhára. A mai zsákmányt is már látatlanba lekötötte a Weiss Simon. Csak aztán legyen is valami. Most ért oda a kőgáthoz. Ettől nem messze fektette le a varsáját. Teli izgalommal csuszkurált le a parton. Az öreg ho'd vén korhely- ként épp most bucsuskodott el egy kackiásan fésült felhőtől, Ferkó de rékig mártózott meg a vízben, kúszott a varsa- cölöpön lefelé. Bőséges zsákmánnyal emelkedett fel újból. De amint fö!fejé igyekezett, a lábával valami idegen holmit is kitapogatott. Est már meg keli nézni — gondolta — és a kivácsiságtól főivé megindult felfedeső útjára. Az a másik holmi is varsa volt. Hm, hát más is járt itt? — ké- rődsött magában — hisz délután, amikor az enyémet leraktam, még nem volt itt semmi. Ugylátszik, más ■ ; ■' ' ------------k Igen tisztelt rendelőinek boldog uj évet kíván Zala Andor portdlépitő és üzletberendezd Szekszdrd Titte Kálmán rádió-, villany- és via- veaetéki vállalat, Saéchenyi u'c* 6
